Néhány hónappal ezelőtt a testvérblogunkon megemlékeztünk az afrikai kontinens ezidáig utolsó császáráról - mai írásunkban pedig megismerkedünk Afrika talán (de Etiópia mindenképp) legismertebb uralkodójával, akinek személye köré egy egész kultusz, majd vallás alakult ki az 1930-as években.
Etiópia - amellett, hogy az emberiség egyik bölcsője, gyönyörű tájakban és viharos történelmi eseményekben sem szűkölködik. (forrás: Wikipedia)
Ismerkedjünk meg tehát Tafari Makonnen herceggel, vagy ahogy sokan ismerik: I. Hailé Szelasszié császárral.
A kezdetek
A 19. század végén Abesszíniában (az ország később Etiópia néven vált ismertté, amely nagyjából "napsütötte arcú emberek földjét" jelenti) az élet nem volt egy leányálom: az 1880-as években pusztító éhínség a lakosság közel harmadával végzett, miközben a század utolsó éveiben az ébredőfélben lévő Olaszország próbálta meg fegyverrel uralma alá hajtani a magasföldi császárságot (ekkor még kudarcot vallottak).
Az ifjú Tafari Makonnen, Etiópia későbbi császára hároméves korában. (forrás: Wikipedia)
Ezekben a nehéz időkben, 1892. július 23-án látta meg a napvilágot egy nemesi család sarjaként Lij Tafari Makonnen. Apja az olaszok elleni háború nagy hadvezére volt - részben neki köszönhető, hogy az aduai csatában sikerült megverni a fejlett fegyverekkel érkező európaiakat.
Apjával, az olaszokat legyőző hadvezérrel, Rasz Makonnennel. (forrás: Wikipedia)
Tafari már nagyon fiatalon, alig tizennégy évesen egy (egyébként jelentéktelen) tartomány kormányzója lett (biztosan nem az apai hátszélnek köszönhetően...), majd az évek során ügyes politikával (és egy jól irányzott házasságkötéssel) a császári udvarba került, ahol fokozatosan lépkedett egyre magasabbra a ranglétrán. 1917-től a puccsal elűzött uralkodó (akit részben azért taszítottak le trónjáról, mert szimpatizált az iszlámmal a keresztény többségű országban) helyére ültetett Zauditu császárnő mellett dolgozott, mint régens.
Császárként
Az ekkor már Rasz Tafari (Tafari herceg) néven emlegetett Mekonnen az 1920-as években Európába utazott, ahol kénytelen volt szembesülni vele, országa mennyire fejletlen és elmaradott a világ többi részéhez képest.
Rasz Tafari az 1920-as években számos helyre látogatott el - köztük volt vallásának, az etióp ortodox kereszténységnek az egyik legszentebb városa, Jeruzsálem is. (forrás: Wikipedia)
Ez ösztönözte a későbbi császárt arra, hogy hazatérését követően modernizációs programot indítson Etiópiában, amely végül a középkori állapotokon enyhített valamelyest.
1930-ban Tafarit előbb négussá (a császárnak alárendelt uralkodók címe), majd a császárnő halálát követően még ugyanebben az évben Etiópia királyainak királyává koronázták - az eseményre a világ minden részéről érkeztek küldöttek (a legmagasabb rangú közülük kétségkívül V. György brit király fia, Henrik gloucesteri herceg volt.
Etiópia császárság-kori lobogója, középen Júda oroszlánjával. (forrás: Wikipedia)
Rasz Tafari később felvette az I. Hailé Szelasszié ("a szentháromság hatalma" - amhara nyelven ኃይለ፡ ሥላሴ) nevet.
Teljes neve a Wikipedia szerint - rendkívül szerény módon - a következő volt: "Őcsászári felsége Hailé Szelasszié, Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp királyok királya és Isten választottja".
Száműzetésben
Közben Olaszország egyáltalán nem tett le arról, hogy a környező gyarmatairól (a mai Eritrea és Szomália egy része) kiindulva mégiscsak elfoglalja a nyersanyagokban gazdag Etióp-fennsíkot. Benito Mussolini olasz teljhatalmú (és meglehetősen megalomániás) diktátor egyébként is a Római Birodalom újjáteremtéséről álmodozott...
1936-ban az olaszoknak sikerült, ami negyven évvel korábban nem: uralmuk alá hajtották Etiópiát - a császár menekülni kényszerült. (forrás: Wikipedia)
1935-ben végül a felsorakozott olasz haderők támadást indítottak Etiópia ellen; az etiópok habár hősiesen harcoltak (1935 karácsonyán egy időre még meg is állították az offenzívát és ellentámadást is tudtak indítani), 1936-ra az olaszok megnyerték a háborút: a császárnak és családjának menekülnie kellett a fővárosból, Addisz-Abebából.
A nagyhatalmak magára hagyták Etiópiát Olaszországgal szemben - ennek ellenére a nyugati közvélemény nagy része az afrikai országot és annak uralkodóját támogatta. (forrás: Wikipedia)
Hailé Szelasszié az Etiópiából történő menekülést követően Európába utazott, ahol előbb Genfben tartott egy gyújtó hangú beszédet a Népszövetség képviselői előtt az olasz agresszióról (biztos nagy hatású beszéd volt, de a Népszövetség tagjai érdemben nem nagyon tettek semmit), majd az Egyesült Királyságba költözött.
A második világháború idején Etiópia a szövetségesek fontos afrikai támogatója volt - a fenti képet az Egyesült Államokban terjesztették tájékoztatási céllal. (forrás: Wikipedia)
Hazáját végül a brit nemzetközösségi erők szabadították fel a második világháború folyamán, 1941-ben: Hailé Szelasszié győztes hadvezérként térhetett vissza a hazája trónjára.
Etiópiát 1941-re szabadították fel a brit Nemzetközösség Afrikába vezényelt csapatai. Hailé Szelasszié visszatérhetett trónjára. (forrás: Wikipedia)
A nyugati hatalmakkal szembeni hálája nem maradt el: Etiópia tevékenyen részt vett az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozásában; később, a koreai háborúban pedig etióp csapatok is részt vettek.
A vég
A háború után Hailé Szelasszié a nyugati hatalmak fontos szövetségese maradt. A fenti képen spanyolországi látogatásán... (forrás: Wikipedia)
Hailé Szelasszié szerette volna hazáját modern országgá varázsolni - természetesen saját és dinasztiája (amelyet magától a bibliai Salamon királytól származtattak) hatalmának megtartása mellett. A hidegháború éveiben Etiópia kérlelhetetlen harcot folytatott a kommunizmus afrikai térnyerése ellen, miközben a korábbi olasz gyarmat, Eritrea területén (amelyet az ország a második világháború után, jutalomként kapott meg a szövetségesektől) rendkívül véres felkeléssel is szembe kellett néznie.
...ezen a fotón pedig a leendő japán császárral, Akihitóval látható (aki napjainkban az egyetlen államfő a Földön, aki a császári címet viseli). (forrás: Wikipedia)
Hailé Szelassziénak végül nem adatott meg, hogy Etiópia császáraként hajtsa örök álomra szemét: 1974 szeptemberében katonatisztek egy csoportja államcsínyt követett el, az uralkodót megfosztva trónjától: Etiópia új urai (akik a Derg nevű juntát irányították) kommunista fordulatot hajtottak végre az országban, kikiáltva a köztársaságot és eltüntetve a történelem süllyesztőjében a több ezer éves császárságot.
Teljes díszben. (forrás: Wikipedia)
Kétségtelenül Etiópia történetének egyik legsötétebb időszaka vette ekkor kezdetét - a következő évtizedekben milliók haltak éhen az évről évre felbukkanó éhínségekben, a véres harcok áldozatairól és a kormányellenes tisztogatások során eltűntekről és meghaltakról nem is beszélve.
Aman Andom altábornagy, a császárt megpuccsoló tábornokok egyike - néhány hónapig ő volt Etiópia ura, amíg egy puccs során korábbi szövetségesei el nem tették láb alól. (forrás: Wikipedia)
Az idős császárt őrizetbe vették, s a Derg foglyaként halt meg a következő év augusztusában.
Rasztafári mozgalom
Mint azt a bevezetőben említettük volt, az 1930-as években létrejött egy vallási mozgalom, amelynek tagjai Hailé Szelassziét egyfajta új messiásként tartották számon (a mozgalom elnevezése is az uralkodó hercegi nevéből, a Rasz Tafariból származik).
Császárként élte le élete nagy részét, mégis egyszerű közemberként, az új rezsim foglyaként halt meg 82 éves korában. (forrás: Wikipedia)
A karibi térségben - konkrétan Jamaicában - létrejött rasztafariánus vallási irányzat a fekete felsőbbrendűséget hirdette (egy olyan időszakban, amikor a feketék többsége még a nyugati - fehér - világ elnyomása alatt élt), s jól jött számukra egy afrikai (fekete) uralkodó, aki éppen azokban az időkben lépett országa trónjára.
A rasztafári mozgalom tagjai a mai napig Afrikára és azon belül Etiópiára egyfajta földi mennyországként tekintenek - nekik legyen igazuk...
