Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Egzotikus országok 6.0 - San Marino

2018. június 11. - FuraTermék

Az egzotikus országokat bemutató sorozatunkban legutóbb Svalbard felfedezésénél érintettük a vén kontinenst. Most pedig (a hosszú kitérőket követően) visszatérünk Európába - a fagyos északnál jóval közelebb lángoktól ölelt kis hazánkhoz -, hogy megismerjük azon négy ország egyikét, ahol hivatalos nyelv az olasz.

1024px-fortress_of_guaita_2013-09-19.jpg

A Monte Titano hegy, és a rajta létesített erőd, amely az ország jelképévé vált. (forrás: Wikipedia)

 

Ne habozzatok tehát, bátran kattintsatok a "Tovább" gombra, s nézzünk szét San Marino hatalmas mesés földjén!

Új állam születik

800px-location_san_marino_europe.png

San Marino területe alig hatvan négyzetkilométer (ez alig egytizede Budapest területének) - az Olaszország északkeleti részén elhelyezkedő kicsiny országot mintegy harmincezer ember lakja. (forrás: Wikipedia)

 

A 3-4. század fordulóján a Római Birodalomban nem volt egy életbiztosítás kereszténynek lenni. Nagyon nem. Az új vallás követőit a régi rend hívei ott üldözték és tették el láb alól, ahol csak tudták (jelentősen megszaporítva ezzel a szentté avatottak számát). 

marino_als_steinhauer.png

San Marino mondabeli alapítója, Marino (vagy Marinus) eredeti mestersége, a kőfaragás közben. (forrás: Wikipedia)

 

Ezekben a zűrzavaros időkben (egész pontosan 301-ben) egy Marino (Marinus) nevű keresztény kőfaragó úgy döntött, hogy elhagyja a nyüzsgő birodalmat (mielőtt ő is egy colosseumi előadás főszereplőjévé válna hite miatt), és bevette magát az Adriai-tenger partjai mellett emelkedő Titano-hegy (Monte Titano) barlangjaiba. A cseppet sem meglepő módon remeteéletet élő remete Marino körül rövid idő alatt kisebbfajta közösség alakult ki (a derék Marino egy kolostort is alapított a megsegítésükre), amely a mai San Marino alapja lett.

san_marino_constitution_1600.jpg

San Marino alkotmányának fedőlapja - ezt a példányt 1600-ban nyomtatták ki. (forrás: Wikipedia)

 

Marinot (Marinust) ugyanis később szentté avatták, a piciny ország pedig a tiszteletére felvette a San Marino nevet.

Az első írásos feljegyzések ennek ellenére csak jóval később, a 9. század végén említik meg San Marino kolostorát - az önálló államiságra a szerteszét töredezett Itáliában pedig csak az első ezredforduló táján tett szert. 

Eseménydús hétköznapok

A környező itáliai városállamok befolyása alatt álló San Marino-ban a 13. században alakult ki a mai köztársasági államforma elődje (ezért a világ legrégibb, máig fennálló köztársaságaként tisztelik az országot), ahol a legfőbb vezetői posztot két, félévre választott régenskapitány töltötte be - és tölti be még napjainkban is.

800px-flag_of_san_marino_svg.png

San Marino zászlaja, amelynek közepén az állam címere foglal helyet. (forrás: Wikipedia)

 

1631-ben a Pápai Állam (amely akkor még egész Közép-Itália urának számított, s nem csak egy pár tucat focipályányi területet birtokolt Róma központjában) hivatalosan is elismerte San Marino függetlenségét, amelyet a kicsiny állam sikerrel őrzött meg még a napóleoni háborúk során is (ami azért nagy eredmény, mert ekkor Európa nagy része a francia császár uralma alá tartozott).

Az 1815-ös bécsi kongresszus megerősítette San Marino független és semleges státuszát, amelynek (és az ügyes helyi diplomáciának) köszönhetően az alig hatvan négyzetkilométeres miniállam túlélte az Itália egységesítéséért vívott, Olaszország létrejöttét eredményező háborúkat is.

Az első világháborúban, 1915-ben - miután Olaszország belépett az antant oldalán az összecsapásokba - San Marino is hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. Az esetleges osztrák (és magyar) kémek elhárítására olasz csendőrök települtek az országba, miközben egy tucatnyi San Marino-i önkéntes az olasz hadsereg kötelékében vett részt a harcokban.

a_soldier_s_grave_in_monte_titano_september_1944.jpg

A második világháború során San Marino területén rövid ideig súlyos harcok tomboltak a német és szövetséges csapatok között. A felvételen brit katonák láthatóak valahol San Marino-ban. (forrás: Wikipedia)

 

A második világháború alatt, 1940 szeptemberében San Marino deklarálta a háborút az Egyesült Királysággal (Mussolini Olaszországának sugallatára - az éppen a német bombázások által sújtott Anglia legnagyobb rémületére), miután azonban az Itáliai-félszigeten észak felé előrenyomuló szövetségesek elérték az ország területét (ahol a britek és a németek egy hatszáz halálos áldozatot követelő ütközetet vívtak - előbbiek győztek), San Marino kormánya megüzente a háborút Mussolininek és Hitlernek.

Olaszországhoz hasonlóan egyébként San Marino-ban is a helyi fasiszta párt volt kormányon az 1920-as évek végétől a második világháborúig.

guard_of_the_rock.JPG

San Marino nem rendelkezik reguláris haderővel - védelméről Olaszország gondoskodik. Ceremoniális feladatokra fenntartanak egy Guarda di Rocca (A Szikla gárdája) nevű alakulatot, amelynek elsődleges feladata a turisták fotózási igényeinek kielégítése. (forrás: Wikipedia)

 

Napjainkban

via_basilicus_din_san_marino2.jpg

San Marino bevételeinek jelentős részét az idegenforgalom és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások (vö.: Kínában készült San Marino-i emléktárgyak értékesítése) adják. (forrás: Wikipedia)

 

A háborút követően San Marino lett az első nyugat-európai ország (illetve megkockáztatjuk: az első ország az egész világon), ahol demokratikus úton hatalomra jutott a helyi kommunista párt: 1945-től egészen 1957-ig kommunista-szociáldemokrata kormányzat igazgatta San Marino-t, ahol végül 1960-ban a nők is megkapták a szavazati jogot (azóta nem egyszer már hölgyek is betöltötték a de facto kormányfőt jelentő régenskapitányi posztot).

220px-parliament_san_marino.jpg

A San Marino-i kormányzatnak otthont adó palota. (forrás: Wikipedia)

 

A 20. század második felében az ország kiépítette saját idegenforgalmát, amelynek - és nem mellékesen a kedvező banki szolgáltatásoknak - köszönhetően a kontinens egyik leggazdagabb államává vált: San Marino jóval fejlettebb és gazdagabb a szomszédos olasz területeknél. Ennek ellenére a szimbiózis továbbra is fennáll Olaszországgal: a nyelven és a már említett védelmi paktumon felül San Marino 1862 óta a mindenkori olasz fizetőeszközt használja (az euró előtt az olasz lírát). San Marino saját dizájnú euróérmékkel is büszkélkedhet. 

800px-san_marino_katedra.jpg

A mintegy harmincezres ország népességének nagy része mélyen vallásos, római katolikus. A képen a San Marino-i katedrális látható. (forrás: Wikipedia)

 

1968-ban, Nauru függetlenné válásakor azonban elvesztették a világ legkisebb köztársasága címet. Biztos nagyon szomorúak voltak...

 1024px-san_marion-railway-19.jpg

San Marino rendelkezik a világ egyik legrövidebb vasútvonalával: a korábban több kilométeres vonalból (amelyet a második világháború után felszámoltak) mintegy nyolcszáz méternyit 2012-ben újra használhatóvá tettek - egy elektromos motorkocsit  is felújítottak és üzembe helyeztek a turisták szórakoztatására szállítására. (forrás: Wikipedia)

 

800px-san-marino-gondola-1283.jpg
San Marino másik nevezetessége a mintegy 300 méter hosszú drótkötélpálya, amely a fővárost (ami inkább falu), San Marino-t köti össze Borgo Maggiore településsel. (forrás: Wikipedia)

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr6114027924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása