Talán túlzásnak tűnhet a címben szereplő "világ vége" meghatározás, de csak elsőre - harminchat évvel ezelőtt, 1982 tavaszán őszén-telén ugyanis ezen az Európától több, mint tízezer kilométerre fekvő, elsőre (és másodikra is) kopárnak tűnő, már-már világvégi szigetcsoporton (a szigetcsoportért) küzdött meg egymással a minden korábbinál fényesebben sütő tündöklő Argentin Nap és az akkoriban fogatlannak tűnő Brit Oroszlán.
A Falkland-szigetek igazi őslakosai: aranytollú pingvinek. (forrás: Wikipedia)
Nézzük meg, miért volt annyira fontos a mindössze néhány ezer ember, viszont annál több állat (juhok, pingvinek) által lakott szigetcsoport a két ország számára, hogy képesek voltak ölre menni érte.
Hogy elébe menjünk a kérdésnek: napjainkban nem a néhány ezer telepes, vagy éppen a juhok miatt nagy a jelentősége a szigetcsoportnak: innen ellenőrizhetőek a környező hajózási útvonalak, a vizei gazdag halállománnyal rendelkeznek, s nem utolsó sorban a tenger alatt hatalmas - még kiaknázatlan - ásványi nyersanyagok pihen(het)nek.
Sziklák a déli tengereken
A Pest és Bács-Kiskun megyék együttes területével nagyjából megegyező területű Falkland-szigetek (angolul Falkland Islands, spanyolul Islas Malvinas) az Atlanti-óceán délnyugati részén helyezkednek el, Argentína déli partjaitól keleti irányban; jóval közelebb van hozzájuk az Antarktisz, mint Európa (Argentínáról nem is beszélve)...
A szigetcsoport angol neve egy bizonyos Anthony Carynek, Falkland 5. vikomtjának (algrófjának) állít emléket, míg a spanyol elnevezés a szigetcsoport francia nevéből (az pedig Saint-Malo kikötőjének nevéből) ered.
A Falkland-szigetek térképe. A szigetcsoport szinte teljesen lakatlan, a kevés telepes nagy része a Keleti-Falklandon található fővárosban, a falu méretű Port Stanley-ben él. (forrás: Wikipedia)
Habár feltételezhető, hogy Patagóniából az amerikai őslakosok már több ezer évvel ezelőtt is át-átruccantak a szigetekre, azok lakatlanok voltak a 16. században, amikor az első európaiak erre hajóztak. Először a franciák és az angolok létesítettek itt táborokat, majd rövid időre spanyol fennhatóság alá került a szigetcsoport, hogy aztán ismét az angolok próbáljanak meg hosszútávon berendezkedni (majd néhány évig a spanyol koronától függetlenedő Río de la Plata Egyesült Tartományai, azaz a mai Argentína birtokolta az akkoriban még főleg pingvinek által lakott kolóniát a 19. század elején).
A Falkland-szigetek zászlaja, rajta a szigetcsoport jelképe, a fő bevételi forrást jelentő juh. (forrás: Wikipedia)
Végül a britek jöttek ki győztesen a versengésből: miután 1833-ban végleg megvetették itt a lábukat, 1840-től koronagyarmattá nyilvánították a Falkland-szigeteket, ahonnan kiindulva (és ahová visszatérve) kiválóan lehetett ellenőrizni a térség hajóforgalmát.
Mind az első, mind a második világháború idején a Falkland-szigetek fontos támaszpontja volt a térségben portyázó német hadihajók ellen felvonuló brit csatahajóknak és cirkálóknak.
Sötét fellegek gyülekeznek
Közel másfél évszázadon át nem okozott különösebb problémát a szigetek fennhatóságának kérdésköre - Argentína ugyan soha nem ismerte el a brit uralmat, azonban tenni nem nagyon tett semmit annak megakadályozására, így az angolok rövidesen "benépesítették" Falklandot: az 1980-as évek elején már több, mint kétezer (!) telepes lakta a 12 ezer négyzetkilométer összterületű földdarabokat.
Leopoldo Galtieri tábornok, az Argentínát irányító katonai junta vezetője... (forrás: Wikipedia)
A nemzetközi helyzet azonban egyre fokozódott (Copyright by Virág elvtárs): az Argentínában egymást váltó katonai kormányzatok (junták) az 1970-es évek végén már egyáltalán nem tudtak úrrá lenni az ország gazdasági problémáin (pedig közben több tízezer ellenzékit is eltettek láb alól, vagy vetettek börtönbe, hogy hatalmukat szilárd pilléreken próbálják tartani).
...és ellenfele, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, az első Vaslady (Iron Lady): Margaret Thatcher. (forrás: Wikipedia)
S mit tehet egy egyszeri diktátor, akinek lába alatt meginog a talaj, s veszélyben a hatalma? Keresni kell egy külső ellenséget, amely ellen az egész ország összefoghat, egyszersmind el lehet terelni a figyelmet a belső problémákról. Az 1981 decemberében - minő meglepetés! - puccsal hatalomra jutó Leopoldo Galtieri tábornoknak éppen kapóra jött Malvinas hovatartozásának kérdése: nemsokára beindult az argentin katonai gépezet.
Argentin invázió
A junta meghozta a döntést: a lehető leggyorsabban el kell foglalni a Falkland-szigeteket, kész helyzet elé állítva a briteket és a nagyvilágot. Akkoriban a hajdan virágzó Brit Birodalomnak már nyoma sem volt, az egykor a világtengereket uraló Királyi Haditengerészet (Royal Navy) pedig csak árnyéka volt önmagának; magán a Falkland-szigetcsoporton csupán néhány tucat tengerészgyalogos állomásozott (amely erőt szintén néhány tucat helyi, lelkes önkéntes egészített ki). Senki nem gondolta komolyan, hogy Londonból akár egy mozdulatot is tesznek majd a távoli, ritkán lakott gyarmat visszaszerzéséért...
Argentin tengerészgyalogosok Port Stanley-ben, a szigetek megszállását követő napokban. A szigetek közigazgatási központját átnevezték Puerto Argentino-ra. (forrás: Wikipedia)
...ezért 1982. április 2-án megindult az argentin támadás (Rosario-hadművelet), amely során elfoglalták a Falkland-szigeteket és az attól délkeletre fekvő, szintén brit fennhatóság alatt álló - gyakorlatilag lakatlan - Déli-Georgia-szigeteket (a megszállás első napjaiban gyorsan bevezették a baloldali helyett a jobboldali közlekedést és az argentin közigazgatást, de a brit civil lakosságot egy-két letartóztatástól eltekintve jobbára békén hagyták).
A brit hadiflotta útja. Mivel a legközelebbi támaszpont (Ascension szigete, ahonnan az első csapást végrehajtó Vulcan távolsági bombázók is felszálltak) is hatalmas távolságra volt, a briteknek mindent (utánpótlást, járműveket, felszerelést) magukkal kellett vinniük hajóikon. (forrás: Wikipedia)
A Nagy-Britanniát akkor miniszterelnökként irányító Margaret Thatcher válaszút előtt állt: megfutamodni és elismerni a szigetek feletti argentin uralmat (ezzel garantálva a megszégyenülését és a vereséget a következő választásokon), vagy katonai erővel visszaszerezni a Koronának az azok feletti fennhatóságot?
Az Egyesült Királyságban akkoriban éppen belpolitikai válság volt - a konzervatív miniszterelnök-asszony pedig nem volt túlságosan népszerű, így Galtierihez hasonlóan ő is kényszerhelyzetben volt.
A döntés végül megszületett Londonban: néhány nap múlva Nyugat-Európa partjainál már gyülekezett a brit hadiflotta, amely aztán megindult hosszú útjára a déli tengerekre...
Harc a kopár sziklákért
A britek április végétől - Vulcan nehézbombázókkal - támadást intéztek a szigetek fővárosa, Port Stanley (amit az argentinok Puerto Argentino-nak kereszteltek át) reptere ellen. Komoly károk nem keletkeztek, az argentinok viszont gyorsan mintegy tízezer katonát dobtak át Malvinas védelmének megerősítésére
Jobbára az északi, trópusi vidékekről származó sorkatonákat szállítottak át - a Falkland-szigetekre is jellemző hideg éghajlati körülmények közötti hadviselésre kiképzett harcosokra a chilei határon, az Andok hegyei között volt szükség, mert tartani lehetett a Pinochet diktatúrájával kitörő háborútól.
A süllyedő General Belgrano (amely USS Phoenix néven átvészelte a japánok 1941. december 7-i Pearl Harbor-i légi támadását is), amelyet nem sokkal korábban torpedózott meg az HMS Conqueror atom-tengeralattjáró. A támadás után az argentin haditengerészet egységeit (köztük az egy szem repülőgép-hordozójukat) visszavonták a honi kikötőkbe. (forrás: Wikipedia)
Május 2-án történelmi eseményre került sor: a nukleáris meghajtású HMS Conqueror tengeralattjáró elsüllyesztette az argentin flotta büszkeségét, a General Belgrano könnyűcirkálót, hullámsírba küldve ezzel több, mint 300 tengerészt - az argentin hadihajók ezt követően a biztonságos kikötőikben maradtak, így elmaradtak a nagy tengeri ütközetek.
Az HMS Coventry romboló, amelyet argentin repülőgépek süllyesztettek el 1982. május 25-én. A britek a háború alatt négy hadihajót vesztettek el. (forrás: Wikipedia)
A következő napokban az argentinok szerencsecsillaga ragyogott fel: légitámadásokban (többek között bombák és francia Exocet hajók elleni rakéták segítségével) elsüllyesztettek vagy súlyosan megrongáltak több brit hadihajót, cserébe viszont a repülőgép-hordozókról felszálló brit Harrier harci repülőgépek lelőttek több argentin vasmadarat, megszerezve a szigetcsoport feletti légi fölényt.
A britek tervei között szerepelt, hogy az argentin légi támadásokban fontos szerepet játszó francia gyártmányú Super Étendard repülőgépek honi támaszpontjára mérnek csapást különleges egységek bevetésével (Mikado-hadművelet) - a tűzföldi kirándulásból végül (szerencsére) nem lett semmi.
A Brit Királyi Haditengerészet tengerészei tűzálló ruhában. (forrás: Wikipedia)
Az argentinok végül nem tudták megakadályozni a britek partraszállását, és az ellenség tengeri (s ami fontosabb: légi) fölénye miatt nem volt sok esélyük utánpótlás eljuttatására sem. A június közepéig tartó harcok után (az egyik legjelentősebb ütközetet a szárazföldön Goose Green mellett vívták) a szigeteken állomásozó argentin erők főparancsnoka, Mario Menéndez tábornok végül letette a fegyvert.
Az HMS Invincible repülőgép-hordozó, amelyről éppel felszáll egy Harrier harci repülőgép. Ezeknek a gépeknek kulcsszerepe volt a Falkland-szigetek feletti légi fölény megszerzésében - és így a háború megnyerésében. (forrás: Wikipedia)
A harcok után
Argentin hadifoglyok Port Stanley-ben. (forrás: Wikipedia)
Az összesen 904 halálos áldozatot követelő "konfliktus" (hivatalosan egyik fél sem üzent hadat a másiknak - a diplomáciai kapcsolatok azonban megszakadtak, s 1990-ig nem is állak helyre) után a mintegy tízezer argentin hadifogoly hazatérhetett hazájába, az országot irányító katonai junta pedig a következő évben csúfosan megbukott; nem jött be a tábornokok számítása a közös külső ellenségképpel kapcsolatban (Angliában viszont a kormány - pontosabban a miniszterelnök-asszony - népszerűsége az egekbe szökött).
A győzedelmes brit erők egyik hadihajója befut Port Stanley kikötőjébe. (forrás: Wikipedia)
Argentínában napjainkban is rendszeresen napirendre kerül az általuk következetesen Malvinasnak nevezett szigetcsoport hovatartozásának kérdése, azonban nem valószínű, hogy London lemondana a birtoklásukról (már csak amiatt sem, mert különös jelentőséggel bír a szigetek körüli felségvizek alatt potenciálisan fellelhető ásványkincsek kiaknázása), sőt, folyamatosan jelentős erőket állomásoztatnak a szigeteken (bár az argentin haderő jelenlegi állapota mellett nem valószínű, hogy a közeljövőben újabb támadás következik be).
És bár a háborút ritkán lehet lovagiasnak nevezni, a szembenálló felek - nagyon helyesen - megadják a tiszteletet a harcokban elesett katonáknak, így az ellenfél harcosainak is. A képen a falkland-szigeteki argentin katonai temető egy részlete látható. (forrás: falklandislands.com)
