Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

A fagy, az arany és a kőolaj birodalma - Alaszka (második rész)

2018. április 02. - FuraTermék

A múlt heti első poszt után folytatjuk a barangolást Alaszka történelmében.

Az előző héten ott hagytuk abba, hogy az oroszok potom pénzért (alig hétmillió akkori dollárért - 28 milliárd mai forintért) eladták a katonai szempontból védhetetlen Alaszkát az Egyesült Államoknak.

800px-alaska_purchase.jpg

Az Alaszka eladásáról szóló szerződés aláírása (pontosabban annak elképzelt verziója) egy festményen. (forrás: Wikipedia)

 

Aranyláz és a nagy szérumfutás

A Seward külügyminiszter által tető alá hozott szerződés valószínűleg csak egy lábjegyzet lenne még az amerikai történelemben is, ha a 19. század végén a Yukon folyó térségében nem találnak nagy mennyiségben aranyat, amely rövid időn belül önjelölt aranyásók, kalandorok és az őket kiszolgálni igyekvő kereskedők tízezreit vonzotta a régióba. A történelem egyik legnagyobbikaként ismert aranyláz sok embert tett gazdaggá (még többet pedig nincstelenné), s több települést is nagyvárossá varázsolt.

1024px-first_camp_at_fairbanks_1903.jpg

A ma Alaszka második legnépesebb településeként ismert Fairbanks ezzel a néhány épülettel kezdte a fejlődést. (forrás: Wikipedia)

 

Az aranyláz által felvirágoztatott egyik településen, Nome-ban 1925-ben diftériajárvány tört ki. Mivel tél volt, a befagyott tengeren keresztül nem lehetett oltóanyagot eljuttatni a településre - az út kizárólag a zord vadonon keresztül, kutyaszánokkal volt leküzdhető. A több, mint ezer kilométeres távolságot mintegy húsz kutyaszán tette meg váltásban. A legismertebbé az utolsó szakasz hajtója, Gunnar Kaasen és vezérkutyája, Balto vált (aki a közhiedelemmel ellentétben nem szibériai husky, hanem lappföldi pásztorkutya volt - köszönjük az észrevételt Miss Weavernek, aki mindig támogat minket).

gunnar_kaasen_with_balto.jpg

A majdhogynem nemzeti hőssé váló Balto kutya gazdájával, a norvég születésű Gunnar Kaasennel.... (forrás: Wikipedia)

 

800px-balto_east_hazy_day_jeh.jpg

...és Balto kutya szobra New Yorkban. A szibériai husky lappföldi pásztorkutyus és társai (valamint az őket irányító hajtók) hozzájárultak ahhoz, hogy Nome-ban végül sikerült megfékezni a halálos diftériajárványt. (forrás: Wikipedia)

 

A szérumfutás emlékére 1973 óta minden évben megrendezik a világ egyik - ha nem a - legismertebb szánhúzó-versenyét, az Iditarodot. Az eseményre a világ minden tájáról érkeznek versenyzők. 

800px-iditarod_ceremonial_start_in_anchorage_alaska.jpg

Az Iditarod néhány versenyzője. (forrás: Wikipedia)
 

A második világháborúban

Az Egyesült Államok 1941 decemberi hadba lépését követően is úgy tűnt: Alaszka elég messze fekszik Japántól ahhoz, hogy elkerüljék az összecsapások. A japánok azonban nem így gondolták. 1942 júniusában egy elterülő hadművelet keretében a Császári Haditengerészet és Hadsereg egységei megszállták az Alaszkához tartozó Aleut-szigeteket.

Az amerikai terület elleni támadással az volt a japánok célja, hogy a Midway-szigetek közeléből elcsalják a jenki flottát - vagy legalábbis megzavarják a felvonulásukat. Ma már tudjuk, hogy nagyon elszámították magukat: a midwayi csatában súlyos vereséget szenvedtek, s ezzel megfordult a csendes-óceáni háború menete.

800px-mortar-attu-1943.jpg

Amerikai aknavetős egység az Aleut-szigetek visszafoglalására indított hadműveletek idején. (forrás: Wikipedia)

 

A szigetcsoportot az amerikaiak (kanadai támogatással) végül 1943 augusztusára szabadították fel a japán megszállás alól. A hadjárat a guadalcanali csatával szinte egy időben zajlott, emiatt később majdnem teljesen a feledés homályába merült (emiatt gyakran illetik az "elfeledett csata" névvel az Aleut-szigetek felszabadítását).

defense_gov_photo_essay_060827-f-0193c-028.jpg

A kölcsönbérleti egyezmény során az Egyesült Államokból a Szovjetuniónak Alaszkán keresztül repülőgépeket szállító hajózók emlékműve Fairbanksben. (forrás: Wikipedia)

 

Az talán kevéssé ismert tény, hogy az Egyesült Államok által a háború alatt a Szovjetuniónak szállított repülőgépek nagy része saját erőből, az Alaszkán keresztül vezető légihídon tette meg az utat - amerikai és szovjet személyzetek egyaránt repülték a gépeket a cseppet sem veszélytelen útvonalon. 

Új állam születik

A második világháborút követően felértékelődött Alaszka jelentősége az amerikai vezetés szemében: az itt létesített radarállomások segítségével nyomon lehetett követni a Szovjetunió felől érkező bombázókat (amelyek bizony nem édességet szállítottak volna az amerikai nagyvárosokba), a légi támaszpontokon telepített vadászgépek pedig el tudták fogni (szükség esetén le tudták volna lőni) azokat. 

barrow_alaska.jpg

Az Amerikai Egyesült Államok legészakibb városa, a 4200 lakosú Barrow főutcája. (forrás: Wikipedia)

 

Ez is közrejátszhatott abban, hogy Alaszka végül 1959. január 3-án, negyvenkilencedik szövetségi államként (jelen állás szerint utolsó előttiként - legalább Hawaiit megelőzték...) csatlakozhatott a világ legerősebb hatalmához. 

S állítólag Washingtonban már ekkor teljesen tisztában voltak azzal, hogy mekkora kincs rejtőzik Alaszka alatt (kőolaj) - s a terület minél hamarabbi szövetségi állammá szervezésével el akarták kerülni, hogy a sok pénz birtokában a helyiek esetleg a függetlenség ötletével kacérkodjanak.

800px-alaskaquake-fourthave.jpg

Az 1964-es nagypénteki földrengés hatalmas károkat okozott Dél-Alaszkában. (forrás: Wikipedia)

 

1964. március 2-án Anchorage térségében pattant ki a történelemben mért második legerősebb földrengés (a Richter-skála szerint 9,2-es fokozatú). A nagypéntekiként is ismert földmozgás 139 emberéletet követelt és 300 millió (akkori) dollár kárt okozott.

800px-trans-alaska_pipeline_system_luca_galuzzi_2005.jpg

A kőolaj kitermelése és szállítása immáron több, mint negyven éve az állam legfontosabb bevételi forrásainak egyike. A képen az Alaszkát észak-déli irányban átszelő kőolajvezeték egy szakasza látható. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1960-as évek nem csak a hippimozgalom megjelenése vagy éppen a nagy földrengés miatt volt jelentős Alaszka történetében: az állam északi régióiban hatalmas olajmezőket fedeztek fel, amelyek kitermelése ma a legjelentősebb bevételi forrásnak számít. 

150723110719-russian-airforce-tu95-bomber-fixed-exlarge-169.jpg

A hidegháború idején Alaszka ege igazi frontvonalnak számított, ahol rendszeresen bukkantak fel szovjet bombázók - és az őket elfogó amerikai vadászrepülőgépek. A ma már orosz felségjelzéssel repülő bombázók napjainkban is tiszteletüket teszik az Egyesült Államok legnagyobb tagjának légtere közelében. A fenti képen egy orosz Tu-95-ös bombázó és kísérete, egy amerikai F-22 Raptor vadászrepülő látható. (forrás: cnn.com)

 

Az olajhoz kapcsolódik Alaszka - és a világ - egyik legjelentősebb katasztrófája is: az Exxon Valdez nevű tanker zátonyra futott a partvidék közelében: a hajóból kiömlő olaj 1800 kilométer hosszan szennyezte be a környező partokat. A katasztrófának máig tartó hatásai vannak; a közvetlen károk felszámolása és enyhítése dollár-százmilliókat emésztett fel.

Falu egy épületben

Van egy aprócska, alig kétszáz ember lakta falucska, Whittier Dél-Alaszkában, amely arról nevezetes, hogy a település összes lakója egy épületben - méghozzá egy tizennégy emeletes tömbházban, a Begich-toronyban él (az épület egy volt alaszkai kongresszusi képviselőről kapta nevét).

800px-whittier_alaska.jpg

A Begich-torony, amely otthont ad Whittier település összes lakójának. (forrás: Wikipedia)

 

A meglehetősen zord alaszkai időjárásban nem is olyan rossz egy mindennel felszerelt, fűtött lakóépület... 

Az épület eredetileg egy katonai támaszpont részét képezte, majd ennek bezárását követően alakult ki a "falu" (mivel mégiscsak az Egyesült Államokban vagyunk, nevezzük kisvárosnak), amely rendelkezik mindennel, amivel egy településnek rendelkeznie kell - önkormányzati hivatal, orvosi rendelő vagy éppen általános iskola (csak itt autó helyett liftbe kell szállni vagy lépcsőzni kell, hogy elérjük a célunkat). 

alaska_crc.jpg

Whittier korábban csak hajón, vasúttal (vagy repülővel) volt elérhető... (forrás: Wikipedia)

 

Whittier korábban csak hajón, vasúton vagy repülőgéppel volt elérhető, később azonban a városkába vezető vasúti alagutat átépítették, így azt már autók is tudják használni. Természetesen nem egy ki-ki meccset játszatnak le az alagút üzemeltetői (azáltal, hogy az egyik oldalról beengedik a vonatot, a másikról meg az autókat, aztán az erősebb jön ki egyben a túloldalon): amikor vasúti forgalom zajlik a négy kilométeres alagútban, az autókat nem engedik át.

800px-antonandersontunnel.jpg
...de amióta a korábbi vasúti alagutat kettős rendeltetésűvé építették át, már autóval is fel lehet keresni. (forrás: Wikipedia)

 

Ezzel a kis átépítéssel az Anton Anderson-alagút Észak-Amerika második leghosszabb, autóval is használható alagútja lett és ez a leghosszabb, amely vegyes használatú (vasúti és közúti forgalom számára egyaránt nyitott).

Zárásként itt egy aprócska galéria azokból a képekből, amelyek a két posztból kimaradtak:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr7913780320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.