Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Nagyhatalom születőben

A spanyol-amerikai háború

2018. július 02. - FuraTermék

A 19. század alkonyán, 1898. február 15-én este hatalmas robbanás rázta meg az USS Maine amerikai hadihajót, amely éppen a Spanyolország fennhatósága alatt álló Kuba fővárosa, Havanna kikötőjében horgonyzott. A hivatalosan a szigeten tartózkodó amerikai állampolgárok védelmére odavezényelt hajón (amely a robbanás után gyorsan elsüllyedt) kétszázhatvan tengerész vesztette életét. A robbanás okaként a jenkik egy - minden bizonnyal véletlenül arra járó - spanyol aknát, míg a spanyolok a lőszerkészlet spontán berobbanását jelölték meg.

an_illustrated_history_of_our_war_with_spain_its_causes_incidents_and_results_1898_14766072665.jpg

A kubaiak a 19. század második felében véres függetlenségi háborút folytattak a szigetet mindenáron megtartani kívánó Spanyolország gyarmati erőivel szemben. (forrás: Wikipedia)

 

Azon a hűvös februári napon még senki sem sejtette, hogy ez az incidens lesz a kiindulópontja a néhány hónappal később háborúvá fajuló spanyol-amerikai konfliktusnak.

Pax Americana

Spanyolország a 19. század elején sorra veszítette el fennhatóságát az amerikai gyarmatai felett: legtöbbször véres és kimerítő háborúk során kellett belátnia Madrid urainak, hogy a szabadság szellemét már nem lehet visszaparancsolni a gyarmati elnyomás palackjába. 

800px-la_fallera_de_l_oncle_sam.JPG

Korabeli spanyol karikatúra arról, hogy az Egyesült Államok hogyan akarja megkaparintani Kuba szigetét... (forrás: Wikipedia)

 

Spanyolország számára üdítő kivételt jelentett a függetlenségi háborúk során Kuba és Puerto Rico, amelyek felett sikerült megtartani az ellenőrzést (a helyi lakosoknak erről minden bizonnyal más volt a véleményük). A 19. század második felétől ennek ellenére Kubában fegyveres felkelések robbantak ki a spanyol elnyomás ellen, amelyet nagyon szívesen (milyen eufemisztikusan fogalmaztunk) támogatott a szomszédos Egyesült Államok, amely a Monroe-doktrína alapján ki akarta paterolni az európai gyarmattartó hatalmakat a kontinensről (hogy aztán szépen-csendben átvegye a helyüket - bár ezt már nem nagyon tették hozzá).

judge-2-6-1897.jpg

...és ugyanez amerikai szemszögből: segíteni kell az elnyomott kubai népen! (forrás: Wikipedia)

 

A James Monroe akkori elnök által 1823-ban megfogalmazott alapelv szerint Amerika az amerikaiaké, az európai hatalmak pedig befoghatják és elhúzhatnak a kontinensről. Punktum.

A spanyolok ekkor - az 1870-es években - még sikerrel verték le a felkelést, mintegy tizenöt évvel később azonban a kubaiak újra fellázadtak (a jenkik támogatását ezúttal is maguk mögött tudva).

Irány a háború!

ussmaine.jpg

Az USS Maine roncsa a havannai kikötőben. A hajó felrobbanása kiváló casus bellit jelentett az Egyesült Államoknak. (forrás: Wikipedia)

 

Miközben a New York-i bulvárlapok az úgynevezett sárga újságírás jegyében igyekeztek megdolgozni a közvéleményt (támogassuk szegény kubai felkelőket a csúnya, gonosz spanyol elnyomókkal szemben), az amerikai politikai irányító gépezetben megszületett a döntés: McKinley elnök áprilisban gyorsan kért és kapott felhatalmazást a Kongresszustól, hogy katonai erőt vessen be Kubában a spanyol elnyomás megszüntetése érdekében - egyúttal ultimátumot küldtek Madridnak, hogy haladéktalanul vonuljon ki a szigetről, ha nem akar háborút.

1024px-fotografias_art_peninsular_y_monta_a_1898_1.jpg

A gyarmati spanyol katonák készen álltak, hogy akár az életüket áldozzák a hazáért. (forrás: Wikipedia)

 

A New York-i újságosháborúban érdekelt volt egy bizonyos Joseph Pulitzer (avagy Pulitzer József) is, akiről talán majd egyszer blogunk oldalain is részletesen megemlékezünk.

A Habsburg-Tescheni Mária Krisztina régensnő (ne legyünk ennyire szemtelenek, álljon itt a hölgy teljes neve: Habsburg-Tescheni Mária Krisztina Dezideráta Henrietta Feliciátisz főhercegnő) által kormányzott Spanyolország végül beelőzte az amerikaiakat: 1898. április 23-án Madrid hivatalosan is hadat üzent az Egyesült Államoknak, amelynek törvényhozása két nappal később biztosította az újdonsült ellenséget ennek tudomásul vételéről.

Harc a gyarmatokért

Az amerikai tengerészeti miniszter helyettese, egy bizonyos Theodore Roosevelt nevű úriember (?) még az év elején a Távol-Keletre vezényelt egy hajórajt, hogy az ottani spanyol gyarmatot, a Fülöp-szigeteket szükség esetén sakkban tarthassák vele (a flottilla a brit fennhatóság alatt álló Hongkongot használta támaszpontként).

1024px-retrato_de_tropas_y_oficiales_en_filipinas_1898.jpg

A Fülöp-szigeteken állomásozó spanyol gyarmati haderő katonái egy csoportképen. (forrás: Wikipedia)

 

A háború első lövéseit végül ezen hajóraj egységei adták le, amikor május 1-jén a Manila-öbölben megütköztek az ott állomásozó spanyol flottával. Jellemző a csatára (amelyben az amerikaiak gyakorlatilag tönkreverték ellenfeleiket), hogy míg a spanyol oldalon 77 halálos áldozata volt a lövöldözésnek, addig az amerikaiak egy embert vesztettek (ő is szívrohamban hunyt el - megviselte a nagy durrogtatás). 

uss_olympia_art_nh_91881-kn_cropped.jpg

Festmény a Manila-öbölben megvívott tengeri ütközetről, amely végül a jenkik győzelmét hozta. (forrás: Wikipedia)

 

Közben az atlanti-óceáni amerikai flotta - amely addig blokád alatt tartotta Kubát - akcióba lendült a karibi térségben is: miközben a hadsereg és a tengerészgyalogság első egységei partra szálltak a szigeten, az amerikai hadihajók Santiago de Cuba partjai előtt megsemmisítették a karibi spanyol hadiflottát (gyakorlatilag a spanyol haditengerészet fő erejét), végleg kiiktatva az Armadát, mint komoly harcértékkel bíró erőt a világpolitika színpadáról.

Az amerikaiaktól elszenvedett vereség volt a pont az i-n a spanyol hadihajózás hosszú, évszázadok óta tartó agóniájának történetében.

cristobal-colon_h63229.jpg

A spanyol hadiflotta egyik büszkesége, a Cristóbal Colón páncélos cirkáló. A Santiago de Cuba melletti tengeri csatában az amerikaiak elsüllyesztették. (forrás: Wikipedia)

 

Mint említettük volt, több tízezer amerikai katona ért partot Kubán (köztük az 1. önkéntes lovassági ezred harcosai - az alakulatot a fent említett későbbi elnök, Theodore Roosevelt szervezte meg), s egy rövid villámháborúban - a kubai felkelők hathatós támogatásával - vereséget mértek az egyébként is rosszul felszerelt, demoralizált spanyol gyarmati erőkre. 

san_juan_hill_by_kurz_and_allison.JPG

Festmény a San Juan-magaslati csatáról, amely az amerikaiak győzelmét hozta. (forrás: Wikipedia)

 

Az amerikai szárazföldi erők egyik parancsnoka Joseph Wheeler vezérőrnagy volt, aki a polgárháborúban szerzett magának hírnevet - a Konföderáció tábornokaként. Szép kis karriert futott be a tábornok, nem is vitás.

A kubai hadműveletek döntő ütközetére egyébként a San Juan-i magaslatnál került sor - az 1. önkéntes lovasezred (becenevük: Rough Riders, meglehetősen szabad fordításban "Durva Lovasok") itteni hőstetteiről később dicshimnuszokat zengtek az amerikai lapok.

tr_on_horseback_back_from_cuba_1898.jpg

Theodore Roosevelt későbbi amerikai elnök az általa megszervezett 1. önkéntes lovassági ezred egyenruhájában. (forrás: Wikipedia) 

Spanyolország feladja

Augusztus elejére (tehát alig három hónapnyi háborúskodást követően) az Egyesült Államok csapatai elfoglalták a Fülöp-szigeteket, Kubát, valamint egyáltalán nem mellékesen a szintén karibi Puerto Ricót és a csendes-óceáni Guam szigetét. 

liberators_of_cuba.jpg

A Spanyolország elleni háborúban is szép számmal vettek részt színesbőrű katonák - mivel ekkor még napi gyakorlat volt a szegregáció az amerikai fegyveres erőknél, csak és kizárólag külön alakulatokban, leggyakrabban fehér tisztek parancsnoksága alatt. (forrás: Wikipedia)

 

Spanyolország gyakorlatilag elvesztette összes gyarmatát (mindössze Afrikában maradt pár kolóniája, amikkel sokra nem ment), a hajdanvolt dicsőségéről és a flottájáról nem is beszélve. A Kubát megszálló amerikai erők nagy részét gyorsan kivonták a szigetről, többségüket ugyanis harcképtelenné tette a spanyol hadsereg spanyolnátha sárgaláz. 

Az amerikai veszteségek 90 (kilencven!) százalékáért a sárgaláz és egyéb betegségek miatti elhalálozások voltak felelősek, nem pedig a kósza spanyol golyók és gránátok, ami azért sok mindent elmond az akkori egészségügyi ellátásról...

Béke? Háború!

Az 1898. december 10-én megkötött párizsi békeszerződésben Spanyolország hivatalosan is lemondott a fent nevezett gyarmatairól az Egyesült Államok javára (amely kárpótlásul húszmillió dollárt fizetett Madridnak). Kuba névleg függetlenné, a gyakorlatban azonban a jenkik kvázi-gyarmatává, egyfajta saját homokozójává (később pedig kaszinó-szigetévé) vált a következő majd' hatvan évre.

1280px-dotacion_de_la_escuadrilla_en_la_bahia_de_manila.jpg

A spanyol tengerészgyalogosok is kivették részüket a harcokból - nem rajtuk múlt, hogy hazájuk végül vereséget szenvedett. (forrás: Wikipedia)

 

A Fülöp-szigeteken az amerikai bevonulást követően szinte azonnal folytatódott a filippínók által megkezdett függetlenségi harc, amely rengeteg áldozatot követelt a következő években mindkét oldalon - cserébe a szigetcsoport (miután a jenkik leverték a felkelést) a második világháborúig stabil támaszpontot jelentett Washingtonnak a Távol-Keleten.

1024px-battle_before_caloocan_02-10-1899.jpg

A Fülöp-szigeteken (sem) ért véget a háború az amerikaiak számára: a következő években véres csatákban verték le a filippínók felkelő erőit. A festményen távcsővel a második világháborús csendes-óceáni és a koreai hadszíntér későbbi legendás parancsnoka, Douglas MacArthur látható egy felkelők ellen vívott ütközet során, 1899-ben. (forrás: Wikipedia)

 

Kuba kistestvére, Puerto Rico viszonylag zökkenőmentesen lett az Egyesült Államok tengerentúli területe (majd szabadon társult állama széleskörű belső autonómiával) - habár időről időre felmerül a függetlenség kérdése, még mindig a jenkik szabadon társult államának számítanak. 

800px-the_administration_s_promises_have_been_kept.jpg

Theodore Roosevelt McKinley elnök alelnökjelöltje volt az 1900-as választásokon, amelyet végül megnyertek - az elnököt röviddel a második ciklusának kezdetét követően lepuffantották, így Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke. (forrás: Wikipedia)

 

Hogy maga a háború megérte-e? Az amerikaiaknak mindenképp: gyorsan demonstrálhatták a világ számára, hogy új nagyhatalom született: a jövőben számolni kell velük, bárhol a világon felbukkanhatnak érdekeik védelmében. A kubaiak és a fülöp-szigetekiek cseberből vederbe estek - függetlenségi céljaik elérésééig még száz- és százezrek estek áldozatul a súlyos harcoknak; Spanyolország pedig...ha Madridnak még nem lett volna elég egyértelmű, a spanyol nagyhatalmiság végleg eltűnt a történelem süllyesztőjében - a következő évtizedek az Ibériai-félszigeten súlyos belpolitikai válságokkal és egy véres polgárháborúval teltek, elfoglaltságot adva a spanyoloknak saját házuk táján...

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr5814023590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2018.07.03. 12:08:39

Ne is oly rég, talán a htenger.blog.hu-n volt erről szó - ha jól emlékszem.

Bafana 2018.07.03. 12:13:30

Olyan bűbájos dolog arról hallani, hogy Hitlernek "világuralmi törekvései voltak". Ilyenkor mindíg elmosolyodok.

Főszerkesztő. 2018.07.03. 12:42:46

Köszi a posztot! Tetszett!

gigabursch 2018.07.04. 07:33:32

@Bafana:
Igen, neki VOLTAK.
Az AEÁ-nak meg folyamatosan VANNAK.

ősbölény 2018.07.08. 21:29:27

Az USA nem gyarmatokat szerzett, hanem gazdasági és politikai befolyást. Ez nem utolsó sorban tőkekivitelt jelentett, azaz amerikai beruházásokat ezeken a területeken. Kubát soha nem kormányozták Washingtonból, ellenben mai napig azok az autók járnak ott, amelyeket 60 évvel ezelőtt a helyiek vásároltak maguknak. Az USA természetesen nem emberbaráti okokból terjesztette ki a befolyását, hanem egyrészt gazdasági előnyök szerzéséért, másrészt más hatalmak távol tartása céljából (ez utóbbi volt Monroe-elv lényege).
Szovjet gyarmat se lett Kuba 1957 után, csak a Béketábor tagja (azaz szovjet befolyási övezet), és érdemes összevetni Kuba mai helyzetét Puerto Ricoéval, vagy a Fülöp szigetekével, akik egyébként teljesen a maguk erejéből küzdötték ki jelenlegi felvilágosult kormányzatukat.

Aurora86 2018.07.08. 21:41:31

A képen nem Douglas MacArthur van, hanem az apja.

David Bowman 2018.08.02. 16:36:11

Döglesz MegArtúr gyönyörűen elvesztette a Fülöpkéket. Máig se ünneplik érte.