Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Azték Sasok bevetésen

Mexikó a második világháborúban

2019. június 10. - FuraTermék

Hosszú hónapokkal (na jó, több, mint egy évvel) ezelőtt az egyik első posztunkban már bemutattuk, hogy a brazil haza hős katonái milyen dicső tetteket hajtottak végre a második világháborúban. Mai írásunkban egy másik latin-amerikai hatalom, Mexikó háborús útját járjuk körbe.

baleta_pass_near_baugio_luzon.jpg

Amerikai katonák a fülöp-szigeteki harcok idején - mexikói bajtársaik a levegőből támogatták a jenkik földi harcát. (forrás: Wikipedia)

 

A háború küszöbén

800px-franklin_d_roosevelt_manuel_avila_camacho_monterrey.jpg

Roosevelt amerikai és Camacho mexikói elnök. (forrás: Wikipedia)

 

Brazíliához hasonlóan Latin-Amerika második legnépesebb állama sem kapkodta el a hadba lépést az emberiség történetének legpusztítóbb fegyveres konfliktusában. Miközben az Egyesült Államok Pearl Harbor-i támaszpontja elleni 1941 decemberi japán támadást követően az amerikai államok (Panama, Honduras, Nicaragua, hogy csak néhányukat említsük meg, mintegy példálózó jelleggel) sorra deklarálták a hadiállapotot Németországgal, Japánnal és Olaszországgal szemben, az USA déli szomszédja kivárt még pár hónapot.

800px-mexican_president_avila_camacho_in_monterrey_mexico_nara_196060.jpg

Manuel Ávila Camacho, Mexikó elnöke 1940-től 1946-ig. (forrás: Wikipedia)

 

Persze Mexikó gazdaságilag ezer plusz egy szállal kötődött a jenkikhez, emiatt a háborús részvételt nem lehetett sokáig halasztani, de erről majd később.

Az utolsó szöget Mexikó háborús semlegességének koporsójába a német tengeralattjárók karib-tengeri tevékenysége verte be: 1942 májusában rövid időn belül két mexikói kereskedelmi (olajszállító) hajót is a tenger fenekére küldtek, amely kiváló ürügyet szolgáltatott Manuel Ávila Camacho elnöknek ahhoz, hogy bejelentse hazája Németország elleni hadüzenetét 1942. május 22-én. 

A harcok sűrűjében

A Mexikói Expedíciós Légierő és a 201. vadászrepülő század

p47_escuadron_201_mexico.jpg

Mexikói-amerikai felségjelzésű P-47D Thunderbolt vadászrepülőgép (Mexikóra a függőleges vezérsíkra pingált zöld-fehér-vörös sávok utalnak). A mexikói repülőcsapatok amerikai alárendeltségben harcoltak a Fülöp-szigetek térségében. (forrás: Wikipedia)

 

A mexikói hadüzenetet sokáig nem követte tett (hasonlóan Közép- és Dél-Amerika hadba lépő államaihoz fontosabb volt az erkölcsi kiállás, azon kívül az angolszász szövetségesek sem siettették az egyébként is spanyol ajkú hadosztályok megjelenését a frontokon), végül azonban 1944-ben felállítottak egy expedíciós repülőalakulatot (Fuerza Aérea Expedicionara Mexicana - "Mexikói Expedíciós Légierő", azaz FAEM). Ennek az expedíciós erőnek lett az egyetlen harcoló alegysége a Mexikóban később legendássá váló 201. vadászrepülő század (Escuadrón Aéreo de Pelea 201), amelyet 1944. július 25-én alapítottak meg, majd rögtön az Egyesült Államokba vezényeltek kiképzésre.

aztec_eagles_p-47d.jpg

Radamés Gaxiola százados (jobbról a második) és szerelők egy csoportja miután a százados visszatért egy bevetésről. (forrás: Wikipedia)

 

coronel-cardenas.jpg

Antonio Cárdenas Rodríguez ezredes, a 201. század parancsnoka a harcok idején. (forrás: Wikipedia)

 

A strapabíró P-47D Thunderbolt vadászrepülőkkel felszerelt alakulatot a hosszú és alapos kiképzést követően  (hiszen gyakorlatilag a semmiből kellett megteremteni) végül a csendes-óceáni fronton, egész pontosan a Fülöp-szigetek fő szigete, Luzon japánoktól való megtisztításáért vívott harcokban vetették be 1945 tavaszától. 

A 30 pilótából és 300 fő kiszolgáló személyzetből álló század (becenevén az Azték Sasok) lett az egyetlen mexikói katonai alakulat, amelyet bevetetettek a második világháborúban - s ez volt az 1944-ben de facto önálló haderőnemmé váló Mexikói Légierő egyetlen külföldi bevetése is, így duplán írtak történelmet.

escuadron_201.png

A 201-esek századjelvénye napjainkban. (forrás: Wikipedia)

 

Mexikói történetíróknak (is) köszönhetően tudjuk, hogy a mexikói pilóták közel száz éles bevetést hajtottak végre (egy részüket a Luzonnal szomszédos Tajvanon lévő célpontok ellen), ezek során három pilóta vesztette életét - néhány pilóta pedig repülőbalesetben hunyt el. 

800px-escuadron_201_nmusaf.jpg

Mexikóban több kiállítás is tiszteleg a második világháborús hősök előtt. (forrás: Wikipedia)

 

A század állománya végül a háború vége után két hónappal, 1945 novemberében tért haza Mexikóba, ahol hatalmas pompával fogadták őket a fővárosban. A FAEM-et feloszlatták, de a 201. vadászrepülő század még napjainkban is aktív a légierőben, mint annak egyik legpatinásabb egysége.

Az alakulat háborús szerepvállalásának tiszteletére azóta számos emlékművet emeltek Mexikó-szerte (már amennyire emlékműnek tekinthető a századról elnevezett metróállomás...).

800px-metro_escuadron_201_01.jpg

A mexikóvárosi metróhálózat egyik állomását a 201. századról nevezték el. (forrás: Wikipedia)

 

alfonso-reyes-ar1_23102402111.jpg
Enrique Peña Nieto korábbi mexikói elnök tiszteleg a 201-esek emlékműve előtt 2015 novemberében. Mexikóban nagy becsben tartják a háborús hősök emlékét még akkor is, ha a második világégés során csak kevés lehetőségük volt bizonyítani felkészültségüket. (forrás: Wikipedia)

A munka frontján

braceroprogram.jpg

A háború idején több tízezer mexikói vendégmunkás érkezett az Egyesült Államokba, hogy a hadiüzemekben és a földeken pótolják a seregbe bevonult amerikai kortársakat. (forrás: Wikipedia)

 

Habár Mexikó Brazília mellett az egyetlen latin-amerikai ország, amely harcoló alakulatokkal is kivette részét a második világháborúból (tudjuk, hogy ezt már említettük, de ismétlés a tudás anyja, vagy valami hasonló), a legnagyobb eredményeket mégsem a Luzon és Tajvan feletti égen, hanem az Egyesült Államokban érték el: 1942 augusztusától kezdve ugyanis több tízezer mexikói vállalt munkát a jenkik különböző hadiüzemeiben és a gazdaság különböző szektoraiban, így részben pótolták a frontra vezényelt fiatal amerikaiak millióit.

mexicalibraceros_1954.jpg

A mexikóiakat alkalmazó program olyannyira sikeres lett, hogy még később is ennek keretében csábítottak munkásokat az Egyesült Államokba. A fenti kép 1954-ben készült a déli szomszéd polgárainak érkezéséről. (forrás: Wikipedia)

 

A spanyol "bracero" (amely nagyjából kétkezi munkást jelent) kifejezés alapján Bracero-programként is hivatkozott együttműködés háborús szakaszának a csúcsán, 1944-ben közel hatvanezer mexikói munkavállaló dolgozott az Egyesült Államokban. 

Mármint legálisan. A program maga egyébként az 1960-as évekig tartott.

Zárásként spanyolul tudóknak itt egy híradós riport a 201. századról (az orosz RT spanyol nyelvű adásából):

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr3014732325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.