Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Békétlenség a Távol-Keleten

Az orosz-japán határvita

2019. július 22. - FuraTermék

Mi itt a Barangolás Blogon imádjuk az egzotikus témákat, helyszíneket, történeteket - különösen ha ezek egymással ötvöződve egy még érdekesebb történetet adnak ki. 

800px-sea_of_okhotsk_map.png

A Kuril-szigetcsoport (a csendes-óceáni tűzgyűrű részeként) választja el az Ohotszki-tengert a nagy víztől, egyben köti össze a Kamcsatka-félszigetet a japán szigetvilággal. (forrás: Wikipedia)

 

Mai posztunkban ezért annak járunk utána, hogy a közhiedelemmel ellentétben (papíron legalábbis) miért nem ért véget mostanáig a második világháború.

Kuril-szigetek

800px-kuril_island.jpg

A Kuril-szigetek felszíne jobbára kopás, sziklás. (forrás: Wikipedia)

 

Az oroszul Кури́льские острова́-ként, japánul pedig クリル列島-ként hivatkozott (a "kuril" kifejezés az ajnu nyelvből ered, és eredetileg "ember"-t jelent), mintegy tízezer négyzetkilométernyi területű, ötvenhat vulkanikus szigetből és megannyi sziklából álló Kuril-szigetcsoport a Csendes-óceán és az Ohotszki-tenger határán helyezkedik el Kelet-Ázsiában, virtuálisan összekötve a Kamcsatka-félszigetet és a Japán-szigetvilágot. 

kuril_ainu_dwelling.jpg

A szigetcsoport első állandó lakói a Japánból érkező ajnuk voltak több száz évvel ezelőtt. (forrás: Wikipedia)

 

Az eredetileg ajnu vadászok által lakott szigetcsoport a 17. századtól került a Tókugava-sógunátus irányította, a bezárkózást zászlajára tűző Japán fennhatósága alá. A később a szigetcsoport történetében főszerephez jutó oroszok a 19. század elején bukkantak fel a térségben (először a kereskedők, majd felbukkantak a vadászok és a kalandorok is): a század közepén a szigetcsoport felett már megosztva gyakorolták a fennhatóságot (az északi rész az Orosz Birodalom, míg a déli lánc Japán uralma alá tartozott).

Az 1875-ben a határkérdés rendezésére megkötött szentpétervári szerződésben Oroszország lemondott a Kuril-szigetekről Japán javára.

etorofupicnic1933.jpg

Kiránduló japánok a Kuril-szigeteken a békés 1930-as években. (forrás: Wikipedia)

 

Az orosz polgárháborúban a japánok a Kuril-szigeteket használták bázisul a kamcsatkai inváziójukhoz; a császár őfelségének jogát a szigetcsoportra (ekkor még) nem kérdőjelezte meg senki, s az 1922-ben létrejövő Szovjetunió is elismerte (na jó, inkább tudomásul vette), hogy az Ohotszki-tenger kijáratát ellenőrző szigetlánc nem a vörösök uralma alatt áll.

Az a fránya háború

A második világháború nagy részében a Szovjetunió és Japán egymással szemben semleges volt - ami érthető is, hiszen a szovjetek Európában voltak lefoglalva a németek elleni harccal, míg Japán éppen a Csendes-óceán és Délkelet-Ázsia térségében dédelgetett nagy birodalmi álmokat (értsd: az amerikaiakkal egy véres háborúban igyekeztek eldönteni, hogy ki legyen a Csendes-óceán ura).

A háború végének közeledtével, 1945-ben azonban változott a helyzet: Sztálin a jaltai csúcstalálkozón ígéretet tett a nyugati szövetségeseknek arra, hogy hazáját hadba vezeti Japán ellen az európai harcok lezárultát követően legkésőbb három hónappal.

1_1.jpg

Szovjet csapatok szállnak partra a második világháború utolsó műveletében 1945 augusztusában. (forrás: Wikipedia)

 

És az "ígéret szép szó" alapon a Szovjetunió 1945. augusztus 8-án megüzente a háborút Japánnak: megkezdődött a szovjet csapatok mandzsúriai inváziója - a szovjetek azonban Mandzsúria és Korea elfoglalásánál nem akartak megállni, s gondoltak egy merészet: augusztus 11-én megindították az 1905 óta japán uralom alatt álló Dél-Szahalin, majd 18-án (már a japánok augusztus 15-i fegyverletételi nyilatkozata után) a Kuril-szigetek elfoglalását célzó hadműveleteiket, amelyek úgy vonultak be a történelembe, mint a második világháború során végrehajtott legnagyobb szovjet tengeri partraszálló műveletek.

800px-kunashir_hram.jpg

A háború után a szigeteken megjelenő oroszok a kommunista rendszer összeomlását követően itt is szép számmal emeltek ortodox templomokat. (forrás: Wikipedia)

 

Szeptember 1-jéig (a japán fegyverszüneti egyezmény aláírása előtti napig) az egyébként jobbára halászbárkákon és csónakokon, valamint az amerikaiaktól ajándékba kapott partraszállító hajókon szállított szovjet katonák partra léptek a Kuril-szigetek összes tagján, negyedikéig pedig felszámoltak minden ellenállást.

A Kuril-szigetek elfoglalásakor a támadó szovjetek több embert vesztettek, mint a védekező japánok, de Sztálinnak megérte ez az áldozat, hiszen így elmondhatta: nem a szövetségesektől kapta ajándékba a szigeteket, hanem megharcolt érte.

Béke San Franciscóban

Már akinek

demis-kurils-russian_names.png

A határ három változása - avagy az orosz-japán tengeri határ 1855-ben, 1875-ben és 1945 óta. (forrás: Wikipedia)

 

A háborút követően a Kuril-szigetcsoport a Szovjetunió fennhatósága alá került (a japán civil lakosságot deportálták az anyaországba) - a szovjetek végre maguk által ellenőrzött kijárathoz jutottak a Csendes-óceánra. Közben szépen-lassan teltek-múltak az évek, s a háborúskodó országok képviselői (köztük a szovjetekkel) 1951-ben összegyűltek az óceán túlpartján, San Franciscóban, hogy megkössék a békét a korábbi ellenséggel, Japánnal.

800px-yuzhno-kurilsk_central_square.jpg

Kuril-szigeteki utcakép. A szigeteken napjainkban kevesebb mint húszezer ember él. (forrás: Wikipedia)

 

Ekkor kezdődött a probléma...

Az 1951. szeptember 8-án megkötött békeszerződést végül a konferencián résztvevő országok többsége aláírta, kivéve a Szovjetuniót - Japán ugyanis nem volt hajlandó elismerni a Kuril-szigetek legdélebbi négy tagja feletti vörös fennhatóságot, mondván, hogy azok nem is a Kuril-szigetekhez tartoznak (földrajzi értelemben), hanem a legészakibb nagy japán szigethez, Hokkaidóhoz. 

north_4_islands.png

A négy legdélebbi vitatott sziget Japán északi nagy szigetének, Hokkaidónak a tőszomszédságában. (forrás: Wikipedia)

 

Az Iturup (Итуруп / 択捉島), Kunasir (Кунашир / 国後島), Sikotan (Шикотан / 色丹島) szigetekből és a Habomai-csoportból (острова Хабомаи / 歯舞諸島) álló, vitás terület miatt a Szovjetunió és Japán nem kötötte meg a háborút lezáró békeszerződést, így technikai értelemben a szovjetek utódjának számító Oroszországi Föderáció és Japán a mai napig háborúban állnak (és így a második világháború - papíron - továbbra is tart).

Azért a két ország rendkívül pragmatikus módon az 1950-es években diplomáciai kapcsolatra lépett egymással, s a kereskedelmi kapcsolatok felfutását sem zavarta a papírháború.

Napjainkban

dmitry_medvedev_in_kuriles_1_november_2010-5.jpeg

Dimitrij Medvegyev akkori orosz elnök 2010 novemberében ellátogatott a Kuril-szigetek vitatott tagjaira, nem kis botrányt kavarva a diplomácia világában - a felháborodott japánok százezreiről nem is beszélve. (forrás: Wikipedia)

 

A szovjetek (majd 1991 után az oroszok) több alkalommal felajánlották a szigetek megosztását: a legdélebbi két szigetet visszaadták volna Japánnak, amely cserébe elismerte volna a többi feletti orosz fennhatóságot. A mintegy húszezer ember (többségük ma már orosz) által lakott szigetcsoport szó szerint egy kőhajításnyira fekszik Japántól, amely mindkét oldalról biztonsági kérdéseket vet fel. 

Mint említettük volt, a Vlagyivosztokban állomásozó orosz Csendes-óceáni Flotta legfontosabb kijáratáról beszélünk a Csendes-óceánra. 

A rendszeres diplomáciai anyázások mellett elő szokott fordulni, hogy a két ország parti őrségei egymás halászhajóit zaklatják (néha rájuk lőnek), valamint a két fél harci repülőgépei rendszeresen megsértik egymás légterét szoktak találkozni a levegőben baráti eszmecserék folytatása végett, de szerencsére a fennálló vitás kérdések fegyveres úton történő rendezése egyik félnek sem érdeke.

800px-signalny_rock.jpg

Orosz szikla a japán partról nézve. (forrás: Wikipedia)

 

2010-ben az akkori orosz elnök, Dimitrij Medvegyev a vitatott szigetekre látogatott, felpaprikázva ezzel a tokiói kedélyeket - a hangulat lecsillapításának az sem tett jót, hogy a következő évtől az oroszok jelentősen megerősítették a szigetek védelmét (többek között korszerű partvédelmi rakétaütegekkel).

Japánban egyébként számos civil szervezet működik a Kuril-szigetekről a háború végén elüldözött lakosok és leszármazottaik támogatására, amelyek rendszeresen tüntetésekkel adnak hangot nemtetszésüknek az oroszok viselkedésével kapcsolatban.

police_barrage_in_front_of_demonstration_at_iikura_crossing_4.jpg

Japánban rendszeresek a tiltakozások a tokiói orosz nagykövetség előtt a vitatott hovatartozású szigetek miatt. (forrás: Wikipedia)

 

A tokiói orosz nagykövetség dolgozói ilyenkor bizonyára nagyon örülnek...

Zárásként itt egy orosz televíziós összeállítás a szigetcsoportról:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr8314923112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

acycloren 2019.07.23. 10:43:57

A japánoknak nagyon sok keresnivalójuk ott már nincs. Ha Putyin visszaadja, úgy is jó, ha nem adja vissza, úgy is jó.
Az orosz-japán konfliktus eldurvulásának minimális az esélye. Kína annál veszélyesebb.

NipponDream 2019.07.23. 15:15:36

Mindig érdekelt ez a téma, még amikor Shiretokon jártam láttam messziről a szigetcsoportot is. A mai politikai viszonyok alapján ezt nehéz lesz rendezni, majd meglátjuk a jövőben változik-e valami.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2019.07.23. 19:56:02

Hol a birca, hogy a nagy orosz világbirodalmat éltesse?