Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

A nagy tőkehalháborúk

Dávid és Góliát harca

2019. augusztus 05. - FuraTermék

Mai írásunkban felelevenítjük a hidegháború egyik kevéssé ismert konfliktusát, amely nem a vasfüggöny két, ellentétes oldalán zajlott le, hanem két NATO-szövetséges között. 

1024px-gadus_morhua_cod-2b-atlanterhavsparken-norway.jpg

Atlanti tőkehal - akaratán kívül vált két ország halászati konfliktusának főszereplőjévé. (forrás: Wikipedia)

 

Nem, nem Görögország és Törökország konfliktusáról lesz szó, mai célunk a messzi Észak!

Mini NATO-tagállam

Hatalmas gazdasági érdekkel

Izland soha nem tartozott a nagyhatalmak közé - erre már csak földrajzi elhelyezkedése (közel a világ végéhez) és alacsony népessége sem tette alkalmassá. A második világháborúban mégis felértékelődött jelentősége, területéről ugyanis a szövetségesek (amelyek 1940-ben el is foglalták a Dániával perszonálunióban álló, 1920 óta azonban független államot) tengeralattjáró-vadász bevetéseket tudtak végrehajtani.

ibc_us_army_troops_arriving_in_reykjavik_january_1942.jpg

Amerikai csapatok érkeznek Izlandra a második világháború idején - a Dániával perszonálunióban álló szigetországot 1940-ben foglalták el a britek, nehogy Dániához hasonlóan német kézre kerüljön. Izland a későbbiekben az Észak-Atlanti-óceánon portyázó német tengeralattjárók elleni küzdelem fontos támaszpontja lett. (forrás: Wiklipedia)

 

A második világégést követte a harmadik hidegháború, amelyben az aprócska Izland még jelentősebb szerepet kapott: a szigetországot Grönlandtól elválasztó vízfelület (a Dánia-szoros) ugyanis a szovjet tengeralattjárók és flottakötelékek kijárata volt a nyílt Atlanti-óceánra. Így nem csoda, hogy a katonai szövetség 1949-es létrehozásakor az egyébként reguláris haderővel nem rendelkező északi sziget is ott volt az alapító tagállamok között.

800px-drawdown_at_keflavik_060522-f-0994l-501.jpg

Amerikai F-15-ös vadászrepülőgépek a Reykjavík melletti Keflavík légi támaszpontján: 2006 előtt jelentős amerikai erők települtek Izlandon, amelyek a sziget védelmét voltak hivatottak biztosítani a vörösök ellen. Manapság évente néhány hónapra NATO-vadászbombázók települnek a szigetre demonstrációs céllal - nem, britek nincsenek köztük. (forrás: Wikipedia)

 

A szigetország katonai jelentősége mellett nem volt elhanyagolható a gazdasági sem: az izlandi halász- és bálnavadászhajók már évszázadok óta járták a környező tengereket, ellátva friss haláruval (a helyi ínyencségről, a hákarlról nem is beszélve) az otthoniakat és a bővülő exportlehetőségeknek köszönhetően más országok fogyasztóit is. A friss izlandi halakra azonban nem csak a helyi halászoknak fájt a foga...

Nézeteltérések a britekkel

Az Izland körüli vizeken már a második világháború után megjelentek a népes tőkehalállományt csökkenteni szándékozó brit (majd kisebb számban nyugatnémet) halászhajók, amelyek rendszeres összetűzésbe keveredtek az izlandi halászokkal, majd az ő segítségükre siető, kis méretű, ám annál lelkesebb helyi parti őrséggel (hivatalos nevén Izlandi Parti Őrség, azaz Landhelgisgæsla Íslands). 

coventryalbertwestfj.jpg

Brit és izlandi hajó találkozása az első "háború" során, 1958-ban. (forrás: Wikipedia)

 

Hogy a további nézeteltéréseknek elejét vegyék, és jogalapot teremtsenek a parti őrség beavatkozására, az izlandiak 1958 szeptemberében négyről tizenkét tengeri mérföldre (nagyjából 22 km) növelték a kizárólagos halászati övezetüket, amely Őfelsége halászattal foglalkozó alattvalóinak nem tetszett.

Egész pontosan nagyon nem tetszett.

A következő hónapokban a (lassan elszemtelenedő) brit halászhajók védelmére a Királyi Haditengerészet (Royal Navy) tucatnyi hadihajót (rombolókat és fregattokat) vezényelt az izlandi vizekre.

Tucatnyi nagy hadihajó a két nyílt vízi járőrözésre alkalmas izlandi járőrhajóval szemben. Így már érthető az alcímben emlegetett bibliai küzdelem.

800px-giuk_gap.png

Az úgynevezett GIUK (Greenland-Iceland-United Kingdom, azaz Grönland-Izland-Egyesült Királyság)-átjáró, amely kiválóan alkalmas arra, hogy a szovjet (orosz) Északi Flotta Atlanti-óceánra való kijutását ellenőrizze. Az átjáró megfigyelése és adott esetben védelme kiemelt fontosságot élvezett a NATO számára. (forrás: Wikipedia)

 

 Az első tőkehalháborúként ismert konfliktusnak a NATO beavatkozása vetett véget, amely közvetítőként lépett fel a felek között: ennek köszönhetően 1961-ben a britek elismerték az izlandiak halászati övezetének kiterjesztését, cserébe még pár évig a brit halászhajók is tevékenykedhettek ezeken a vizeken.

Probléma megoldva - gondolhatja a Kedves Olvasó...

A csata folytatódik

Néhány évvel később, 1972 szeptemberében az izlandi kormány ismét húzott egy merészet, és 50 tengeri mérföldre (nagyjából 93 kilométer) növelte a kizárólagos halászati zóna határát - természetesen csak és kizárólag az erősen fogyatkozó tőkehalállomány megóvása érdekében, mert Reykjavíkot már akkoriban is környezetvédők irányították...

klippuemployment.png

A halászháló elvágásának metódusa. (forrás: Wikipedia)

 

Azt a bizonyos biztosítékot Reykjavík ezúttal már nem csak Londonban csapta ki: több, a halászatban érdekelt nyugat-európai állam (és még a keleti blokk országai is) kifejtették nemtetszésüket az egyoldalú lépés miatt; az izlandiak azonban hajthatatlanok maradtak.

Hogy tettüknek nyomatékot adjanak, a parti őrség hajói speciális hálóvágóval felszerelkezve (izlandi nyelven "togvíraklippur") sorra fosztották meg a kérdéses vizekre merészkedő halászhajókat a halfogó segédeszközeiktől (az eszközt az izlandi parti őrség fejlesztette ki még 1958-ban, de első bevetésére csak 1972-ben került sor).

klippur.jpg

Az izlandiak által a második tőkehalháborúban bevetett egyik hálóelvágó alkalmatosság. (forrás: Wikipedia)

 

A Royal Navy menetrend szerint befutott (védendő a brit halászhajókat), a NATO pedig immár rutinos közvetítőként fellépve ismét megakadályozta, hogy a (már második) tőkehalháborúból valódi összecsapás legyen.

Az izlandiak ismét rommá nyerték magukat, a britek ugyanis 1973-ban elfogadták az izlandi döntést, cserébe 1975-ig 150 000 tonna halat foghattak a kiterjesztett felségvizeken.

A második tőkehalháborúban hunyt el az izlandi-brit konfliktus egyetlen áldozata, az egyik izlandi hajó mérnöke, aki hajója javítása közben halálos áramütést szenvedett. 

Az utolsó háború

A mind ezidáig utolsó, harmadik tőkehalháború 1975 novembere és 1976 júniusa között zajlott le, miután Reykjavík 200 tengeri mérföldre (370 kilométer) növelte kizárólag halászati (gazdasági) zónájának határát. 

800px-icelandic_warship.jpg

Az izlandi parti őrség Ægir nevű nyílttengeri járőrhajója. Az 1968-ban szolgálatba állított, máig aktív hajó aktív résztvevője volt a második és harmadik tőkehalháborúnak. (forrás: Wikipedia)

 

A harmadik konfliktusban már jelentősebb összecsapásokra is sor került - amellett, hogy az izlandi parti őrség többször is figyelmeztető lövéseket adott le brit halászhajókra, a Royal Navy egyik hajójával, az HMS Andromeda fregattal összeütközött az izlandi Þór járőrhajó.

Később brit hadihajók többször is megpróbálták legázolni a brit halászhajók hálóit elvágni szándékozó izlandi hajókat - szerencsére végül egy hajó sem süllyedt el.

Miután a britek 22 hadihajót vezényeltek az Izland környéki vizekre, s a helyiek is felkészítették a bevetésre a teljes flottájukat (négy nagyobb és két kisebb járőrhajót), a helyzet már odáig fajult, hogy az izlandiak a NATO-ból való kilépéssel fenyegettek, nem mellesleg pedig 1976 februárjában megszakították a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Királysággal (megnyugtatásul: még '76 tavaszán helyre is állították).

scylla-odinn.jpg

Az Óðinn izlandi járőrhajó és a Scylla brit fregatt találkozása az északi, fagyos vizeken, fagyos hangulatban - az izlandi és brit hajók rendszeresen "karamboloztak" egymással a halászterület miatti vita okán. (forrás: Wikipedia)

 

Ez (a NATO-ból való kilépés) azzal járt volna, hogy a szigetországban települő jenki erők távozni kényszerülnek Izlandról, a NATO pedig elveszti a szovjet Északi Flotta mozgása feletti kontrollt - ami megengedhetetlen volt a hidegháború éveiben.

A NATO (értsd: az Egyesült Államok) végül harmadjára is közvetített a háborgó tengerek felek között, amelynek eredményeként a britek harmadjára voltak kénytelenek lenyelni az izlandi halas békát: 1976. június 1-jétől elismerték a tűz és jég földjének 200 tengeri mérföldes kizárólagos halászati övezetét, cserébe pedig ismét kaptak egy minimális kvótát, aminek a brit halászok annyira azért nem örültek.

800px-isleez.png

Az izlandi kizárólagos gazdasági övezet "fejlődése". A fehér szín a part menti vizeket jelöli, a legvilágosabb kék árnyalat a négy tengeri mérföldes övezethatárt jelöli, míg a három legsötétebb árnyalat az 1958-as (12 tengeri mérföldes), az 1972-es (50 tengeri mérföldes) és az 1975-ös (200 tengeri mérföldes) kiterjesztést jelzik. (forrás: Wikipedia)

 

Az egykori virágzó északi brit halászflották és kikötőik pedig szépen-lassan hanyatlásnak indultak - akkora pofon volt ez számukra, amelyből az iparág azóta sem tért magához (habár egy minimális kárpótlást kaptak az ekkor tönkrement halászok a brit kormánytól).

Izland a tőkehalháborúk során tanúsított kitartásával pedig igazolta ország-világ előtt, hogy Dávid igenis legyőzheti (néha legalábbis) Góliátot - ehhez elég csak stratégiai helyen feküdni a hidegháború kellős közepén.

800px-2_arrival_of_thor_icelandic_coast_guard_2011-10-27_reykjavik_1.jpg

Az izlandi parti őrség Thor hadihajója, a jelenleg szolgálatban álló legnagyobb és legpotensebb izlandi hadihajó. (forrás: Wikipedia)

 

Zárásként itt egy brit dokumentumfilm a tőkehalháborúkról:

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr2614988590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Béla61 2019.08.13. 19:56:09

Azért így is elég drága a tókehalfilé a Tescoban