Az Egyesült Államok a demokrácia hatalmas fegyvertára - ezt a marketingszempontból jól eltalált szlogent a második világháború alatt és után is sokan tényként kezelték; a demokrácia fellegvára(ként beállított szuperhatalom) sikeresen vette fel a harcot a hidegháborúban az elnyomásra épülő, kommunista Szovjetunióval, hogy aztán a szakadék széléről nézhesse az abba már belezuhant vörösöket.
Váróterem színeseknek - az 1960-as évekig az Egyesült Államok számos helyén megszokott volt az ilyen és ehhez hasonló táblák látványa. (forrás: Wikipedia)
Mint azonban mai posztunkból látni fogjuk, az óceán túlpartján sokak számára nem volt fenékig tejfel az élet. Nagyon nem. Következzen az amerikai szegregáció rövid története!
Amerikában meg verik a négereket!
- a szocialista államok reakciója bármely, a rendszerük demokratikusságát firtató amerikai kritikára.
A dél-afrikai apartheid rendszert bemutató mini-sorozatunkban már felvázoltuk, milyen az, amikor a társadalom egy kisebbségben lévő alkotóeleme kísérletet tesz a többség elnyomására. Az Egyesült Államokban ez éppen fordítva alakult: a többségi fehér társadalom hosszú évtizedeken keresztül elkülönítette, gyakorlatilag a társadalom peremére szorította az egykori fekete rabszolgák leszármazottait, gyakran olyan eszközöket felhasználva, amit még a dél-afrikai fehérek is megirigyeltek volna.
Vége a háborúnak
Az 1861 és 1865 közötti polgárháború (amelyet a déli államok népessége inkább háborúnak tekintett, amelyet független államok vívtak egymás ellen) egyik fő ürügye a délen elterjedt ültetvényes gazdálkodás alapját jelentő rabszolgaság intézményének jövője volt - az északiak az eltörléséért, a déliek a megtartásáért ragadtak fegyvert, gondolják még ma is sokan.
Persze a háborúnak ennél jóval összetettebb (és prózaibb, gazdasági) okai voltak, de ezek feltárása szétfeszítené blogunk kereteit.
Frissen felszabadított egykori rabszolgák vesznek részt egy választáson New Orleansben 1867-ben - a déli feketék nem sokáig élvezhették választójogukat. Pontosabban a férfiak, mert a nők választójogáról ekkor még szó sem volt. (forrás: Wikipedia)
Végül a háború folyamán a rabszolgaság eltörlése az Unió egyik eszköze lett a déli államok ellenállásának megtörésében - ennek érdekében 1863-ban proklamálták, majd miután tönkreverték a Konföderációs Államokat, a gyakorlatban is megvalósították a rabszolgaság eltörlését az Egyesült Államok egész területén.
Feketék számára fenntartott iskola Dél-Karolinában 1878 körül. (forrás: Wikipedia)
Sokan azonban ezzel nem értettek egyet - az ostobábbak megpróbálták nyílt erőszakkal megfélemlíteni a hirtelen egyenjogúsított néger (mai, politikailag korrekt kifejezéssel élve: afroamerikai) közösségeket és az őket támogató fehéreket: egykori konföderációs katonák már 1865-ben létrehozták a Ku-Klux-Klant, amely egy évszázadon keresztül szerte a déli Egyesült Államokban a feketék elleni terror eszköze volt; a politikailag is befolyásos déli fehér polgárság azonban más eszközhöz folyamodott...
A Ku-Klux-Klan tevékenysége évtizedeken keresztül tartotta terrorban és félelemben a déli fekete közösségeket. A klán tagjai nem egy alkalommal lincseltek meg olyan feketéket, akiket fehérek ellen elkövetett bűncselekménnyel gyanúsítottak. (forrás: Wikipedia)
Elkezdődik az elkülönítés
Feketék számára fenntartott mozibejárat. (forrás: Wikipedia)
Miután vissszavették az Unióba őket (vagyis megszűnt a katonai közigazgatás), az 1870-es évektől egyre több egykori konföderációs államban hoztak a feketék jogait korlátozó szabályokat (a feketék közkedvelt gúnyneve után ezeket Jim Crow-törvényeknek nevezték): először a választójogukat korlátozták (pontosabban vagyoni cenzushoz és a választó értelmi képességeihez kötötték, ami bizony elég sok szegény fehért is érintett), később pedig hozzáláttak a fehérekével párhuzamos társadalom kiépítéséhez.
A szövetségi kormányzatra nézve meglehetősen szégyenletes, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1896-ban törvényesnek mondta ki az "elkülönítve, de egyenlően" elvet, létrehozva ezzel a szegregáció jogi alapkövét.
Külön ivóvíz a feketéknek - nehogy keveredjenek a fehérekkel! (forrás: Wikipedia)
Szerte a déli államokban számos közösségi hely létesült kizárólag feketéknek. Ez alól a mozik, színházak sem voltak kivételek. (forrás: Wikipedia)
Az 1900-as évek elejére számos déli államban (Alabama, Georgia, Mississippi, satöbbi, satöbbi) a helyi népesség jelentős hányadát kitevő fekete közösség tagjai nem használhatták ugyanazt a bejáratot a közösségi épületekben, mint a fehérek, nem utazhattak ugyanabban a vasúti kocsiban, mint a fehérek, létrejöttek a csak fehéreket (valamint a csak feketéket) kiszolgáló éttermek, szállodák. Látszólag bebetonozódott a szegregáció a mindennapokban.
"Kizárólag fehéreket szolgálunk ki!" (forrás: Wikipedia)
Némely államban (vagy azon belül egy-egy városban, megyében) odáig ment a szabályozás, hogy egy feketének nem lehetett fehér nő szemébe nézni, és ha egy fehér nő megcsókolt egy fekete férfit, utóbbi könnyen börtönben találhatta magát - szexuális zaklatásért.
Természetesen fehér és nem fehér ember házasságot sem köthetett egymással, a szerelmük gyümölcséből született gyerekek osztályrészéül pedig a kirekesztés járt - mindkét oldalról.
Szegregáció a fegyveres erőknél
Az amerikai szövetségi haderő - gyakorlati megfontolásból - szintén alkalmazta a polgárháború után a szegregáció politikáját (pontosabban már a háború alatt, amikor kizárólag feketékből álló, fehér tisztek irányítása alatt álló ezredeket szerveztek). A haderőbe felvett fekete katonák többsége csak álmodhatott róla, hogy harcoló alakulatba kerülhessen; leggyakrabban kiszolgáló feladatkörbe osztották be őket.
Az amerikai katonai vezetésnek szüksége volt a motivált és fegyverforgatáshoz értő déli fehér férfiakra, akik viszont nem voltak hajlandóak együtt szolgálni feketékkel.
Külön klubhelyiség a fekete tengerészeknek. Az Egyesült Államok fegyveres erőinél 1947-ig élt a szegregáció intézménye, amikor Truman elnök eltörölte azt. Egészen addig külön fekete alakulatok működtek a haderő kötelékében. A szegregáció ugyan hátrányosan érintette a fekete katonákat is, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy az Egyesült Államok háborúiban bizonyítsák elszántságukat és hazaszeretetüket. (forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Államok 19-20. századi fegyveres konfliktusaiban (mint említettük volt, magában a polgárháborúban is) ennek ellenére szép számmal teljesítettek szolgálatot kizárólag feketékből álló harcoló alakulatok, akik gyakran példásan helytállva tették tanúbizonyságát annak, hogy készek bármikor életüket áldozni hazájukért.
Ellenállás
Kisebb-nagyobb ellenállásra, polgári engedetlenségre a szegregáció hosszú fennállása alatt számtalanszor került sor - felerősödése azonban csak a második világháború után következett be, amikor az egyre nagyobb befolyásra szert tevő fekete polgárjogi mozgalmak hallatni kezdték hangjukat szerte az Egyesült Államokban.
Egyik legfontosabb szervezetük a National Association for the Advancement of Colored People, azaz az "Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért", vagy röviden NAACP volt, amely 1909-től képviselt feketéket bíróságok előtt, valamint küzdött a jog előtti egyenlőségükért.
Rosa Parks, aki a szegregáció és a feketék elleni hátrányos megkülönböztetéssel szembeni fegyvertelen ellenállás egyik jelképe lett az 1950-es években. (forrás: Wikipedia)
Az első, széles nyilvánosságra szert tevő eset Rosa Parksé volt 1955-ben: az asszony az alabamai főváros, Montgomery egyik buszjáratán megtagadta a buszvezető felszólítását, hogy adja át helyét egy állni kényszerülő fehér utasnak. A nőt ezt követően letartóztatták, a helyi feketék pedig bojkottot hirdettek a busztársaság ellen.
Az akció sikerrel járt: a cég a fekete utasok nélkül a csőd szélére került, így nem sokkal később megszüntették a szegregációt a buszjáratokon. Rosa Parks egyébként 2005-ben hunyt el.
Rosa Parksot letartóztatták, miután megtagadta ülőhelye átadását egy fehér utasnak Montgomery egyik buszjáratán. (forrás: Wilkipedia)
A fekete polgárjogi mozgalmak másik fő bázisát az úgynevezett fekete egyházak alkották: a vallási közösségek általában a diszkriminációval szembeni békés, fegyvertelen ellenállást hirdették. Fő vezéralakjuk Martin Luther King, egy alabamai fekete baptista közösség lelkésze lett, aki végül 1968-ban merénylet áldozata lett.
A lelkész halálával kapcsolatban számos összeesküvés-elmélet alakult ki. Egyesek szerint a feketékkel nem éppen szimpatizáló John Edgar Hoover FBI-igazgató utasítására tették el láb alól, de az is lehet, hogy a szovjetek voltak...
Rosa Parks egy buszjáraton, miután otthonában, Alabama fővárosában, Montgomeryben megszüntették a szegregációt a tömegközlekedésben. (forrás: Wikipedia)
Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vörös dombjain az egykori rabszolgák és rabszolgatartók fiai képesek lesznek együtt leülni a testvériség asztalához.
- részlet Martin Luther King 1963-as washingtoni beszédéből.
Az 1950-es években megerősödő polgárjogi mozgalmak elérték, hogy a szövetségi kormányzat szintjén megszűnjön a megkülönböztetés: 1954-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az állami oktatási intézményekben alkotmányellenes a faji megkülönböztetés és szegregáció.
Martin Luther King fekete baptista lelkész, aki a polgárjogi mozgalom egyik vezetője lett az 1950-es években. A kémelhárításért felelős FBI szoros megfigyelés alatt tartotta - hivatalosan azért, hogy megakadályozzák a kommunisták beszivárgását a polgárjogi mozgalmakba, nem hivatalosan pedig azért, hogy elejét vegyék a további erősödésüknek. (forrás: Wikipedia)
Eddig nem említettük, de nem csak a déli államokban alakult ki szegregáció: az északi, iparosodott államokban jogilag nem, de a mindennapokban gyakran különültek el a néger közösségek, akik a nagyvárosok gettóiban voltak kénytelenek tengetni mindennapjaikat, s a munkaerő-piacon is hátrányos megkülönböztetésnek voltak kitéve.
"Fehér lakókat keresünk a fehér közösségünkbe" - hirdetés északon, Detroit városában. (forrás: Wikipedia)
George Wallace hattyúdala
Az utolsó, nagy befolyással rendelkező politikus, aki a szegregáció fenntartását zászlajára tűzte, George Wallace volt, akit (először) 1962-ben választottak meg Alabama állam kormányzójává.
Szegregáció ma, szegregáció holnap, szegregáció mindörökké!
- George Wallace alabamai kormányzó politikai alapvetése.
George Wallace, aki többször is betöltötte Alabama állam kormányzói pozícióját, 1968-ban pedig indult az amerikai elnökválasztáson, ahol harmadik lett. Az 1960-as években politikáját a szegregáció melletti kiállás határozta meg. (forrás: Wikipedia)
Kormányzóként megpróbálta megakadályozni az Alabama állam területén működő állami oktatási intézmények szegregációs politikájának megszüntetését. Amikor az állami egyetemre felvettek egy két fekete diákot, akik megpróbáltak belépni az intézménybe, Wallace személyesen állta útjukat: szándékától csak a Kennedy elnök által odavezényelt Alabamai Nemzeti Gárda parancsnoka, Henry Graham tábornok fellépése tántorította el.
Éppen ez tette őt Egyesült Államok-szerte ismert politikussá.
A híres-hírhedt incidens, amikor Wallace kormányzó az ajtót elállva próbálta megakadályozni fekete diákok belépését egy korábban fehéreknek fenntartott iskolába. (forrás: Wikipedia)
Wallace később (1968-ban) sikertelenül próbálta elhódítani az Egyesült Államok elnökségét, ekkor azonban már jóval szerényebb hangot ütött meg - már ami a szegregáció-pártiságot illeti.
Henry Graham tábornok, az Alabamai Nemzeti Gárda parancsnoka, aki Kennedy elnök utasítására eltette az útból de iure parancsnokát, Wallace kormányzót. (forrás: Wikipedia)
A szegregáció vége (?)
Az Egyesült Államok fegyveres erőinél már 1947-ben megszüntették a szegregációt, a hétköznapokban azonban erre még két évtizedet kellett várni: a meggyilkolt Kennedy elnök utóda, Lyndon B. Johnson 1964-ben írta alá azt a törvényt, amely kimondta minden vallási, faji vagy szexuális alapú megkülönböztetés végét az Egyesült Államokban.
Johnson elnök aláírja a szegregációt - jogilag - felszámoló törvényt. (forrás: Wikipedia)
Noha hivatalosan megszűnt a megkülönböztetés, az amerikai fekete közösségeknek még napjainkban is szembe kell néznie a fehérek előítéletével - főként az egykori konföderációs államok területén.
Hozzánk ez leginkább annak apropóján csapódik le, hogy fehér rendőrök ok nélkül lelőnek fegyvertelen feketéket, akik egyébként az 1960-as évektől számos fegyveres milíciát és bandát szerveztek a jogaik "védelmére". A leghíresebb közülük a Black Panthers (Fekete Párducuk) csoportja lett.
Élet a szegregáció után: fekete és fehér tanulók együtt. (forrás: Wikipedia)
Az elmúlt évtizedekben számos alkalommal került sor a helyi fekete közösségek erőszakos felkelésére - ezek közül legismertebb és legpusztítóbb az 1992-es Los Angeles-i zavargások voltak - a fehér rendőrök által egy fekete férfival szemben elkövetett túlkapások és a rendőrök felmentése miatt kirobbant felkelést és fosztogatást csak a Nemzeti Gárda és a Tengerészgyalogság egységeinek bevetésével sikerült megfékezni; de minden bizonnyal sokan emlékeznek még a 2014-es fergusoni eseményekre, amelynek apropóját szintén egy fehér rendőr túlkapása szolgáltatta.
Zavargások Fergusonban 2014-ben. (forrás: Wikipedia)
S hogy ne negatív dologgal zárjunk: az amerikai fekete közösség nagy napja volt, amikor 2008 novemberében az Egyesült Államok elnökévé választották Barack Obamát, aki így a kontinensnyi állam első nem fehér és első afroamerikai államfője lett.
Az Egyesült Államok első színes bőrű elnöke, Barack Obama, aki 2009 és 2017 között töltötte be hivatalát. (forrás: Wikipedia)