Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Egzotikus országok 13.0 - Húsvét-sziget

2020. április 13. - FuraTermék

Húsvéthétfő van (egy kis műhelytitok: amikor ezt legépeljük, még nagyon nincs húsvéthétfő), ezen jeles nap alkalmából pedig újra jelentkezünk kissé (nagyon) elhanyagolt, egzotikus országokat, helyeket bemutató sorozatunkkal.

1024px-osterinsel_krater-rano_kao.jpg

A Húsvét-sziget délnyugati csücskében fekvő, 324 méter magas Rano Kau vulkán krátere. (forrás: Wikipedia)

 

A térség az utolsó, tuvalui részhez hasonlóan a végtelen (?) Csendes-óceán, a helyszín pedig nem más, mint a Húsvét-sziget (avagy Rapa Nui), amely napjainkban Chile fennhatósága alá tartozik.

A világ végén - és még azon is túl

Az alig százhatvanhárom négyzetkilométer területű (kevesebb mint egyharmad Budapestnyi), vulkáni eredetű sziget (amely a helyi nyelven a Rapa Nui, spanyolul pedig az Isla de Pascua névre hallgat) igazán megtisztelő címet mondhat magáénak: a Húsvét-sziget a világ egyik (ha nem a) legelszigeteltebb lakott területe - a legközelebbi lakott szigetcsoport, a Pitcairn-szigetek ugyanis több, mint kétezer kilométerre fekszik innen, míg a chilei anyaország 3600 (!) kilométernyire. 

800px-easter_islands_on_the_globe_chile_centered_svg.png

A Húsvét-sziget a Csendes-óceán délkeleti részén helyezkedik el - több ezer kilométer választja el a legközelebbi lakott területektől. (forrás: Wikipedia)

 

A Húsvét-sziget polinéz lakóinak felmenői valószínűleg úgy ezerötszáz-ezerhétszáz évvel ezelőtt érkeztek ide nyugat felől, hogy aztán az évszázadok alatt létrejöjjön saját kultúrájuk, nyelvük és társadalmi berendezkedésük.

A helyi szájhagyományok szerint az első telepesek egy nagy, meleg, zöld szigetről érkeztek nyugat felől, aminek a neve Marae Renga volt. Ezt ma a tudósok a Gambier-szigetekkel vagy a Marquises-csoport egyik tagjával vélik azonosítani. A több változatban élő legenda szerint egy kataklizma (áradás) vagy egy, a törzsfőnöki családon belüli konfliktus miatt kényszerültek elhagyni hazájukat Hotu Matu'a vezérletével, és hatheti utazás után értek a Húsvét-szigetre.

 

- Wikipedia

800px-easter_island_map-hu_svg.png

Az apró sziget térképe - a vulkáni eredetű Húsvét-szigetet napjainkig meghatározzák a tűzhányók kúpjai. Legjelentősebb közülük az 507 méteres magasságú Terevaka-vulkán. (forrás: Wikipedia)

 

rapa-nui-landscape.jpg

Húsvét-szigeti tájkép. Egykoron a sziget nagy részét erdősek borították, de az emberi tevékenységnek hála ebből mára nem maradt semmi. (forrás: Wikipedia)

 

Az idők folyamán a kezdetben egységes népesség számos kisebb törzsre szakadt szét, ennek ellenére végig fennmaradt a hatékony munkamegosztás, és a nehéz időkben történő összefogás a közös cél(ok) megvalósítása érdekében (úgy látszik, egyfajta korai Európai Uniót hoztak létre a Csendes-óceánon...).

A moaik

800px-moais_isla_de_pascua_panoramio.jpg

Nincs húsvét-szigeti beszámoló a mindenfelé előforduló kisebb-nagyobb kőfejek, a moaik nélkül. (forrás: Wikipedia)

 

A Húsvét-sziget legfontosabb turistalátványosságai kétségkívül az egész szigeten előforduló kisebb-nagyobb kőszobrok (fej-szobrok), az úgynevezett moaik (SpongyaBob-rajongóknak: egy ilyenben lakik Tintás Tunyacsáp). A sziget egyik vulkánjából, a Rano Rarakuból bányászott tufából obszidián eszközökkel készített szobrok közel négy évszázadon keresztül, a 12. századtól a 16. századig készültek (mármint nem egy darabot farigcsáltak négyszáz évig, hanem ebben a periódusban alkották meg az összeset), funkciójukat tekintve pedig nem mások, mint hím szaporítószerv-összehasonlító segédeszközök - a moaikat ugyanis a már említett törzsek készítették az ősök tiszteletére, de az egyre nagyobb méretekkel és művészibb kialakítással csak a másik törzset akarták lepipálni.

Ezen vetélkedés eredményeként ma több, mint nyolcszáz moai található szerte a Húsvét-szigeten, gazdagítva kollektív kulturális örökségünket.

A fejek egy része a készítés helyén, azaz a vulkán lábánál maradt, mint az a lenti képen is látható.

cantera_de_moais.jpg

Moaik a Rano Raraku vulkán tövében. (forrás: Wikipedia)

 

pano_anakena_beach.jpg

Volt időszak, amikor több kőszobor volt a Húsvét-szigeten, mint élő ember - még napjainkban is minden nyolcadik lakosra jut egy eredeti moai. (forrás: Wikipedia)

 

És hogy hogyan mozgatták a vulkán tövében kifaragott, gyakran több tonnás szobrokat a rendeltetési helyükre? a blogunkon már bemutatott Thor Heyerdhal egy kísérletében bizonyította (bizonyítani vélte?), hogy fatörzsből készített szánokkal könnyedén helyváltoztatásra lehetett bírni a furcsa fejeket. 

800px-easter_island_cave.jpg

A szigeten nem csak kőszobrok, de barlangfestmények is hirdetik a polinéz őslakosok felmenőinek kultúráját. (forrás: Wikipedia)

 

Éles szemű olvasóknak (és azoknak, akik már jártak a szigeten) feltűnhet, hogy a Húsvét-sziget sok mindenben gazdag, de faanyagban nem. Nos, néhány évszázaddal ezelőtt a sziget nagy részét még erdők borították - és hogy hova tűntek a fák? A történettudomány jelen állása szerint leginkább hajókat készítettek belőlük, eltüzelték őket, illetve moai-szállításra használták őket. 

Jönnek az európaiak

A 17. század végére az addig olajozottan működő húsvét-szigeti társadalom az összeomlás szélére került: mint említettük volt, eltűntek az erdők (odalett az ekkor már elsősorban halászatnál használt hajók építéséhez szükséges faanyag), az egyre szűkülő erőforrásokért pedig nem egyszer háborús konfliktus alakult ki az ekkor is mindössze néhány ezer fős helyi közösség törzsei között. 

800px-l_ecriture_p_127.jpg

Korabeli illusztráció arról, ahogy a sziget európai felfedezője, a holland Jacob Roggeveen kapitány tanulmányozza a moaikat. (forrás: Wikipedia)

 

És a derék rapanuik nem ám kifinomult modern lőfegyverekkel, hanem a már jól bevált ősi eszközökkel tették el láb alól egymást.

Ami az elnevezést illeti: a sziget neve az őslakosok nyelvén Rapa Nui, a népet és nyelvet pedig rapanuiként hivatkozzák. Valószínűleg volt írott nyelvük is (ezt a fatáblára vésett jelrendszert rongorongorónak hívják).

Nem tett jót a szigetnek az sem, hogy a felfedezés (és meggazdagodás) vágyától fűtött európai hajósok egyike, a holland Jakob Roggeveen kapitány hajója, az Afrikaanische Galei felbukkant a horizonton. 1722. április 5-ét írtak ekkor, ami abban az évben éppen húsvét vasárnapjára esett - a bő fantáziával megáldott holland kapitány rögtön el is nevezte az általa felfedezett földdarabot Húsvét-szigetnek. 

A következő bő évszázadban leginkább egy-két napos megállókat tettek az erre járó európai hajók; a 19. századtól kezdve aztán megjelentek a misszionáriusok is, hogy az egyre csökkenő népességet megnyerjék Jézus ügyének (a helyieket igazából nem kérdezték, hogy kérnek-e ebből), majd az Antarktiszra tartó bálnavadász-hajók is beiktattak itt egy-egy pihenőt. A 19. század második felében már perui rabszolga-kereskedők is hozzájárultak ahhoz, hogy a sziget népessége alig kétszáz őslakosra fogyatkozzon (plusz a misszionáriusok). 

800px-queen_of_easter_island_meets_pinart_in_1877.jpg

Az akkor már kevesebb, mint kétszáz polinéz által lakott Húsvét-sziget anyakirálynője, Koreto a lányai társaságában. A 19. század Rapa Nui történetében egyik legsötétebb időszaka volt. (forrás: Wikipedia)

 

Konkrétan egy évtized alatt a népesség 97%-a vagy meghalt, vagy elvitték rabszolgának, vagy kitelepítették őket, hogy könnyebben megszerezhessék a sziget feletti tulajdonjogot a különböző kereskedők és vállalkozók.

A szigethez legközelebb eső független ország, Chile kormánya végül 1888-ban megvásárolta a sziget nagy részét addigra birtokba vevő angol-tahiti kereskedőtől, Alexander Salmontól Rapa Nuit, és tokkal-vonóval együtt annektálta (formálisan egy törzsfőnökké kinevezett helyivel kötöttek szerződést az ügyletről).

Boldog (?) békeidők

Miután Chile része lett, az új vezetők az őslakos népesség mozgását az egyetlen jelentősebb település, Hanga Roa területére és közvetlen környékére korlátozták - a fennmaradó szigetrészt pedig juhtenyésztés céljára bérbe adták. Ez az állapot egészen az 1960-as évekig tartott, amikor előbb a chilei haditengerészet váltotta fel a magánvállalkozókat, majd 1966-ban az egész szigetet megnyitották az őslakosok előtt.

Közben pedig folytak az 1800-as évek végén megindult ásatások, amelyek meg akarták válaszolni az addig megválaszolatlan kérdéseket a sziget és lakóinak múltját illetően.

general_pinochet_junto_a_una_pascuense.jpg

Augusto Pinochet tábornok, Chile teljhatalmú ura 1973 és 1990 között. A tábornok több alkalommal is látogatást tett a Húsvét-szigeten, ahol a helyi őslakosság védelmezőjének szerepében tetszeleghetett. (forrás: Wikipedia)

 

1973-ban Santiago de Chilében egy jobboldali érzelmű katonatiszt, bizonyos Pinochet tábornok megpuccsolta a nem kicsit szocialista reformokat szövögető Allende elnököt és kormányát, ezt követően pedig a Húsvét-szigeten is bevezették a katonai kormányzást.

Az újdonsült katonai junta vezetője három alkalommal is ellátogatott a Húsvét-szigetre, amelyen turisztikai fejlesztéseket is eszközölt a kormányzat.

Pinochet biztosan csak a chilei fennhatóság garantálása érdekében látogatta meg a szigetet, és nem mondjuk a csodaszép helyi hölgyek társaságának kedvéért...

1024px-flag_of_rapa_nui_chile_svg.png

A Húsvét-sziget zászlaja, középpontjában egy polinéz csónak, a reimiro stilizált képével. (forrás: Wikipedia)

 

Az Egyesült Államokkal együttműködésben nem sokkal később a sziget egyetlen repülőterének kifutópályáját meghosszabbították, így az szükség esetén kényszer-leszállóhelyként funkcionálhatott volna az űrsiklóknak (erre végül nem került sor).

mataveri_airport_easter_island_chile.jpg

Életkép a húsvét-szigeti repülőtérről - mi más is fogadhatná az ide érkező turistákat, mint egy moai, nem? (forrás: Wikipedia)

 

1989-ben a chilei kormány a teljes szigetet történelmi emlékhellyé nyilvánította, majd egy 2007-es alkotmányreform keretében speciális státuszt kapott - részleges belső önrendelkezéssel (hasonlóan a Chilétől szintén távol fekvő, a Robinson Crusoe-történetekből ismert Juan Fernandez-szigetekkel együtt).

Mindennapok

Manapság közel nyolcezer fő lakja a Húsvét-szigetet (többségük a közigazgatási központ Hanga Roában él) - nagy részük polinéz származású, de azért szép számmal akadnak chileiek is errefelé. A már említett misszionáriusok áldásos (?) tevékenységének is köszönhető, hogy napjainkban a sziget lakosságának túlnyomó többsége római katolikus vallású.

800px-hanga_roa_post_office.jpg

Hanga Roa postahivatala. (forrás: Wikipedia)

 

A mindennapokban a spanyol mellett a rapanui is hivatalos nyelv a szigeten, bár utóbbit kizárólagosan és anyanyelvi szinten kevesebb, mint ezer ember beszéli, köszönhetően a nem feltétlenül szándékos, de mégis jelenlévő asszimilációnak (Chilében szintén több ezer húsvét-szigeti származású ember él, akiknek egy része már elhagyta rapanui identitását).

1024px-hangaroaalcaldia.jpg

A Húsvét-sziget tanácsának székhelye. A sziget közigazgatásilag Chile Valparaíso régiójához tartozik annak egyik tartományaként. (forrás: Wikipedia)

 

2018 augusztusában hatályba lépett egy helyi rendelet, amelynek értelmében a nem helyiek legfeljebb harminc napot tartózkodhatnak a Húsvét-szigeten - szóval ha a nyugdíjas éveket itt szeretted volna eltölteni, akkor vagy lemondasz erről az álmodról, vagy pedig havonta elutazol és visszatérsz...

A sziget legfontosabb bevételi forrása a turizmus - évente több százezer európai és amerikai turista érkezik ide a moaikat megtekinteni és kicsit átélni a polinéz életérzést -, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó kézműves iparágak (kelendőek a mini-moaik, s talán még moai formájú zsebkendőtartót is árulnak, bár ezek többségét valószínűleg Kínából importálják), emellett a chilei kormánytól kapott ilyen-olyan támogatások is jelentős részét teszik ki a helyi költségvetésnek.

Az eredeti történelmi emlékek kivitele ugyanakkor szigorúan tilos.

1024px-rapanookee_vona.jpg

Rapa Nui lakosságának egyik legfontosabb bevételi forrása az idegenforgalom - és hogy a turisták érdeklődését fenntartsák, elengedhetetlenül szükséges a helyi kultúra és szokások bemutatása nekik. (forrás: Wikipedia)

 

A sziget legjelentősebb eseménye az évente megrendezett Tapati-fesztivál (a "tapati" jelentése rapanui nyelven nagyjából "heti fesztivál"), amely egy két hétig tartó, evéssel, ivással és kézműves tevékenységekkel fűszerezett eseménysorozat - ennek során a különböző helyi családok, klánok összemérik erejüket (táncos-dalos versenyek formájában, szigorúan a lenge helyi viseletben virítva a turisták legnagyobb örömére), s a végső győztes nevezheti ki a sziget tiszteletbeli királynőjét a következő egy évre. 

img_6720_237656.jpg

A Tapati-fesztivál bemutatója. (forrás: galapagostravel.online)

 

Habár Rapa Nuin gyakorlatilag csak egyetlen (kör)út van (és hát valljuk be, maga a sziget sem olyan hatalmas), a helyiek többsége rendelkezik saját autóval, ami az idők folyamán egyfajta státusszimbólum lett. A Húsvét-sziget legfontosabb kapcsolata a külvilággal a már említett repülőtér, amely elsősorban Chiléből fogad turistákkal teletömött járatokat, de turistahajók is rendszeresen tiszteletüket teszik itt a teherszállító hajók és a chilei haditengerészet hadihajói mellett.

800px-hanga_roa_harbour.jpg

Hanga Roa szerény kikötője. (forrás: Wikipedia)

 

A Barangolás Blog szerkesztősége minden kedves olvasójának nyugodt és kellemes húsvéti ünnepet kíván!

És ami a legfontosabb: Rapa Nui lakosai húsvétkor nem járnak locsolkodni. Idén tegyél te is úgy, mint a rapanuik!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr8615598398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

allesmogelijk 2020.04.14. 08:06:57

A sziget korai történelméről, az őslakosokról, a felfedezők és rabszolgakereskedők hatásáról a sokkal árnyaltabb kép érdekében érdemes elolvasni a "De meeste mensen deugen" című tavaly, Rutger Bregman tollából megjelent könyv ide vágó fejezetét. Elég rendesen megkutatta a témát, és hát rájött, hogyan sikerült a hajdani memoárokat alaposan meghamisítva bevezetni a köztudatba. A lényege, hogy egy nagyon kellemesen együtt élő, abszolút sikeres társadalom volt, amely az erdők eltűnése után még jobban ki tudta használni a mezőgazdaságot. Azután jöttek a felfedezők, akiket roppant vendékszeretően fogadta. Nem sok felfedező jött, nehéz volt megtalálni őket, de lassan mindenki elhitte, hogy a szigeten barbárok élnek. Persze akkor már igen: felfedezők, akik minden módon a szigetlekókra akarták erőszakolni magukat, míg aztán azon a szép napon (1862-ben) jöttek a csilei rabszolgakereskedők, és sikerült nekik majdnem minden őslakost elhurcolni, akik többsége még út közben annak rendje-módja szerint el is pusztult. Egyébként még azt is felfedezte a könyv szerzője, hogy Heyerdal is igencsak meghamisította az összképet. A végkicsengés ettől függetlenül pozitív, mert arra jut, hogy ha nem jön a fehér ember, akkor a sziget az emberi összetartozás és együttműködés egyik legsikeresebb laboratóriuma lehetett volna. Már ha ez pozitív a fehér emberek szempontjából...

allesmogelijk 2020.04.14. 08:07:54

Ja, elnézést, a könyv tudtommal egyelőre csak holland eredetiben olvasható. Jó karantént!

gigabursch 2020.04.14. 11:11:19

A vonatkozó Heyerdahl könyvet érdemes mindenkinek elolvasni.
Megjelent a Világjárók sorozatban.

Untermensch4 2020.04.25. 19:40:17

A fák eltűnésére a patkányok is egy elmélet.

"És hogy hogyan mozgatták a vulkán tövében kifaragott, gyakran több tonnás szobrokat a rendeltetési helyükre?"

www.youtube.com/watch?v=yvvES47OdmY