Mai írásunkkal folytatjuk az el nem ismert országokat bemutató sorozatunkat. Az eddigi részekben megismerkedtünk afrikai és európai állam-képződményekkel (utóbbiak közül kettő Ázsia határán fekszik), mai írásunkban pedig röviden bemutatjuk nektek Góliátot a sok Dávid között: következzen a legnagyobb és legnépesebb olyan ország, amely csak részleges nemzetközi elismertséget tud felmutatni.
Közép-tajvani panoráma. (forrás: Wikipedia)
Irány a Kínai Köztársaság (azaz Tajvan)!
Mielőtt még rátérnénk a lényegre, röviden tisztázzuk, mit is értünk az "el nem ismert ország" kifejezés alatt: olyan országot, területet, amely rendelkezik az önálló államiság összes ismérvével vagy azok nagy részével (tehát saját közigazgatás, végrehajtói hatalom, törvényhozás és igazságszolgáltatás, haderő, gazdasági és közlekedési rendszer és még lehetne sorolni), viszont a nemzetközi közösség államainak nagy része nem tekinti független országnak (emiatt nem lehet tagja nemzetközi szervezeteknek, sportolói saját zászló alatt nem vehetnek részt az olimpián) - így vannak olyan de facto független államok, amelyeket egyetlen másik sem ismer el, de vannak olyanok, amikkel akár több tucat ENSZ-tagállam felvette a diplomáciai kapcsolatokat.
A Kínai Köztársaság által jelenleg birtokolt szigetek. (forrás: Wikipedia)
Polgárháború
Kína nem vádolható meg azzal, hogy történelme eseménymentesen telt volna. Egész könyvtárakat lehetne megtölteni a több ezer évet felölelő történelem leírásával - sajnos azonban blogunk keretei nem ilyen szélesek, ezért kénytelenek vagyunk rövidre fogni a sztorit.
A japán hadseregbe besorozott tajvani (kínai) katonák a második világháború idején. (forrás: Wikipedia)
A 20. század első fele Kína történetének egyik legtragikusabb időszaka: alighogy 1911-ben megbuktatták a császárság több ezer éves intézményét, a Középső Birodalom polgárai megpróbáltak európai mintára demokratikus köztársaságot alakítani, ami nem igazán sikerült: az 1920-as évekre az addig sem túl erős központi kormányzat gyakorlatilag megszűnt létezni, az ország pedig a számtalan hadúr és tartományi vezér (a tartományurakról nem is beszélve) uralma alá került.
S ekkortól kezdődött a japánok térnyerése is, akik az 1930-as években jókorát köptek a kínai függetlenség levesébe.
Az ilyen-olyan vetélkedésből végül két csoport erősödött meg nagyon: a korábbi tartományúrból országos hatalommal bíró hadvezérré avanzsált Csang Kaj-sek által vezetett nemzeti párt, a Kuomintang (中國國民黨) és hadserege, valamint a frissen megalapított Kínai Kommunista Párt (中国共产党) és fegyveres szervezete, a Vörös Hadsereg (később Népi Felszabadító Hadsereg néven tett szert világhírnévre), amelyet a hithű komancs Mao Ce-tung irányított.
Kuomintang-szimbólum Tibetben. Volt idő, amikor Kína területének nagyobbik részét a köztársaságpárti erők ellenőrizték - bár Tibet felett nekik is csak névleges volt a hatalmuk. (forrás: Wikipedia)
A két fél véres polgárháborút vívott egymással, amelyet 1937-től felfüggesztettek egy rövid időre, ugyanis Kína elfoglalásának szándékával megkezdte támadó hadműveletét az addig sem passzivitásáról ismert japán Császári Hadsereg. Nem kis szövetséges (elsősorban amerikai) támogatással (és egy utolsó körös szovjet KO-val) végül 1945-re megadásra késztették a felkelő nap harcosait (Kínában a dicsőséget természetesen Csang Kaj-sek aratta le), hogy a két polgárháborús fél azon melegében folytatni tudja a félbehagyott meccset: az 1940-es évek második felében addig nem látott intenzitással gyilkolták egymást a köztársaságpártiak és a kommunisták.
Menekülés
A szovjetek intenzíven támogatták kínai elvtársaikat, miközben Csang Kaj-sek jobbára csak elvi támogatást kapott szövetségeseitől, a jenkiktől. A Kuomintang erőinek nagy részét végül 1949-ben evakuálni kényszerültek a korábban japán gyarmati közigazgatás alatt álló, 1945-től amerikai megszállás alatt álló szigetre, Tajvanra (台灣).
Az alig harmad magyarországnyi, keleti részén vulkanikus hegyekkel, míg nyugaton egy viszonylag tágas síksággal tarkított szigetet több ezer évvel ezelőtt népesítették be az emberek - leszármazottaik egy része később útra kelt és felfedezte Polinéziát, másik része pedig maradt a szigeten, ahol később megjelentek a han kínaiak.
A Holland Kelet-indiai Társaság által alapított és fenntartott Fort Zeelandia erőd látképe a 17. században. Az egykori erőd ma Tajnan városának egyik turistalátványossága. (forrás: Wikipedia)
A 16. századtól előbb portugál, majd később holland és spanyol uralom alatt is álló sziget (amely régi nevét, a Formosát - "Szép-sziget" - is a portugáloktól kapta) a 19. század végén Japán fennhatósága alá került. A második világháború után névleg Kína része lett, de mint említettük, amerikai irányítás alatt maradt egészen 1949-ig.
Ugyan a polgárháborús csatározások még néhány évig elhúzódtak (Hajnan szigetét például csak a következő évben vesztették el a köztársaságiak), az 1949. október 1-jén kikiáltott Kínai Népköztársaság (中华人民共和国) tartósan a szárazföldi területek ura lett, Csang Kaj-sek pedig reálpolitikus volt, ezért még ebben az évben megtette a Kínai Köztársaság (中華民國) ideiglenes fővárosává Tajpejt, a sziget közigazgatási központját.
Mao Ce-tung 1949. október 1-jén kikiáltja a Kínai Népköztársaságot, ezzel létrehozva a világ legnépesebb kommunista államát. A széleskörű nemzetközi elismertségre még két évtizedet kellett várni Peking új urainak. (forrás: Wikipedia)
Háttérbe szorulás
A Tajvan szigetén de facto katonai diktatúrát kiépítő és fenntartó Csang Kaj-sek vezette Kínai Köztársaság több mint két évtizedig képviselte az egész kínai nemzetet a nemzetközi szervezetekben (így az ENSZ Biztonsági Tanácsában is), és a nyugati hatalmak többsége is vele tartott fenn diplomáciai kapcsolatot.
Csang Kaj-sek generalisszimusz, a katona, hadvezér, politikus és államférfi, akinek nevéhez köthető a második világháború - kínai szemszögből - túlélése, a japán agresszorok legyőzése (legalábbis ha megkérdezünk egy Csang-rajongót, biztos, hogy fogjuk ezeket hallani), valamint a kommunistáktól elszenvedett polgárháborús vereség, amely miatt 1949-től életét egy olyan szigeten kellett élnie, ahol azelőtt soha nem járt. (forrás: Wikipedia)
A fordulat az 1970-es évek elején következett be, amikor az Egyesült Államok a Szovjetunió orra alá történő borstörés szándékával kiegyezett a vörös Kínával: ekkortól már Peking tartott fenn nagykövetséget az államok többségében (s képviselte Kínát az ENSZ-ben), a Tajvan szigetét és néhány kisebb szigetcsoportot ellenőrző Kínai Köztársaság pedig háttérbe szorult.
Eisenhower amerikai elnök látogatása Tajvanon 1960-ban - ma egy Tajvanra tett amerikai elnöki látogatás valószínűleg beláthatatlan diplomáciai katasztrófa lenne, akkoriban azonban nem volt semmi különös benne, hiszen az Egyesült Államok egészen az 1970-es évek elejéig a Tajvant ellenőrző Kínai Köztársaságot ismerte el egyetlen legitim kínai államként. (forrás: Wikipedia)
Ugyan az Egyesült Államok elismerte az "egy Kína"-elvet, mely szerint Kína egy és oszthatatlan állam (hivatalosan a Kínai Népköztársaságot, mint Kínát képviselő államot), a gyakorlatban azonban garantálta Tajvan sérthetetlenségét a nagy testvérrel szemben.
Egyébként Tajvanon is az "egy Kína"-elvet képviselik, csak szerintük az egyetlen legitim képviselője a kínai népnek a Kínai Köztársaság.
Egy ország - két rendszer?
1949-től szépen-lassan Tajvan, mint szigetország a Kínai Köztársaság szinonimájává vált, ezért manapság mindkét elnevezéssel találkozhatunk, és mi is alkalmazzuk mind a kettőt, amiért elnézést kérünk azoktól, akikben ez visszatetszést kelt.
Az 1970-es évektől kezdve az akkori elnök, Csiang Csing-kuo (蔣經國 - aki Csang Kaj-sek legidősebb fia volt) tevékenységének köszönhetően Tajvan jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül (főleg az elektronika és számítástechnika területén alkottak nagyot), ennek köszönhetően az ország Kelet-Ázsia egyik legfejlettebb állama lett - eközben az addig gyakorlatilag egypártrendszert fenntartó Kuomintang már nem volt többé kerékkötője a demokratikus fordulatnak, így az 1990-es évektől rendszeresen tartanak szabad parlamenti és elnökválasztásokat Tajvanon a helyi demokraták legnagyobb örömére.
A Kuomintang pedig kénytelen volt hozzászokni az ellenzékiséghez, főleg az utóbbi időkben.
Li Denghui (李登輝), a Kínai Köztársaság elnöke 1988 és 2000 között. Vezetése alatt demokratizálódott az ország és tartották meg az első szabad választásokat. (forrás: Wikipedia)
A bőkezű amerikai támogatás és a fellendülő helyi gazdaság bevételeinek hála Tajvan elég erős haderőt tudott kiépíteni és fenntartani ahhoz, hogy még csírájában képes legyen megakadályozni a szárazföldi Kína bármilyen próbálkozását a Kínai Köztársaság bekebelezésére (ez a gyakorlatban egy nagy méretű és korszerű gépekkel felszerelt légierőt, viszonylag nagyméretű haditengerészetet és gyorsreagálású, harckocsikkal és tüzérséggel alaposan megtámogatott szárazföldi hadsereget jelentett).
A Kínai Köztársaság Haditengerészetének két amerikai eredetű Kidd-osztályú rombolója pihen. Tajvan a méretéhez képest komoly és modern haderőt tart fenn, amelynek elsődleges feladata egy esetleges kínai invázió megállítása - vagy legalábbis feltartóztatása addig, amíg beérkezik az amerikai erősítést. (forrás: Wikipedia)
Tajvan egészen a 2000-es évekig képes volt a fegyveres erők terén a minőségi fölényt biztosítani Kínával szemben, azóta azonban a Népi Felszabadító Hadsereg katonai képességei terén kilőtt az űrbe - szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A szigetországiak egyébként napjainkban is komoly segítséget kapnak az Egyesült Államoktól a haderejük modern fegyverekkel való ellátásához (ez korszerű vadászbombázók, légvédelmi rakétakomplexumok és harci helikopterek formájában is megnyilvánul).
A korábban a sorkatonaságra építő tajvani haderő gerincét ma már hivatásos katonák adják, habár egy minimális, néhány hónapos katonai felkészítésen minden arra alkalmas férfinak át kell esnie. (forrás: Wikipedia)
Peking részéről időről időre felmerül az újraegyesítés gondolata (retorikai szinten még annál is gyakrabban), amelynek eszközéül néha a haderőt szokták megjelölni a békés, tárgyalásos úton történő rendezés helyett (mint amit Hongkong és Makaó esetében sikerrel vittek véghez a britekkel és portugálokkal).
A Kínai Köztársaság (Tajvan) zászlaja, amely 1928-tól volt Kína nemzeti lobogója 1949-ig. A kék szín jelentése egyenlőség és igazságosság, a fehéré a testvériség és nyíltság, a vörösé pedig a szabadság és áldozat. (forrás: Wikipedia)
Északnyugat-tajvani folyóvölgy. A sziget nagyobb része ritkán lakott, ennek köszönhetően a természeti értékek egy jelentős része a mai napig érintetlen. (forrás: Wikipedia)
Közben a szigetországban felnevelkedett egy olyan generáció, amely magát már inkább tekinti tajvaninak, mint kínainak, így nincs kizárva, hogy a jövőben egy szerény kisebbségnél többen kacérkodnának a független Tajvan gondolatával - Peking legnagyobb bosszúságára.
Tajvani mindennapok
A közel huszonnégymillió ember által lakott szigetország (amelynek fennhatósága alá tartozik még néhány kisebb sziget és szigetcsoport a kínai partok közelében) meglehetősen zsúfolt - ez fokozottan igaz a sűrűn lakott nyugati síkságra és a Tajvan északi csücskében fekvő fővárosra, Tajpejre (臺北), valamint az agglomerációjára.
Tajpeji látkép este - a szigeten számos metropolisz található, de a legismertebb kétségkívül az északi részen elhelyezkedő, hegyek által körülölelt főváros, amely gazdasági, kereskedelmi, oktatási és közlekedési központja is az országnak. (forrás: Wikipedia)
A népesség 95%-át han kínaiak alkotják, akik két csoportra oszthatók: a szárazföldi és szigeti hanokra; előbbiek - mintegy kétmillió fő és leszármazottaik - a polgárháború utolsó éveiben menekültek a kontinensről a vert sereggel, utóbbiak felmenői pedig több száz éve itt éltek. Hosszú időn keresztül - hogy úgy mondjuk - tapintható volt a feszültség az őslakosok és a menekültek között, hiszen utóbbiak rögtön rátették kezüket a sziget irányítására, mellőzve a már generációk óta ott élő nemzettársaikat.
Tajvan leghíresebb építménye a Taipei 101 felhőkarcoló, amely 2004 és 2010 között a világ legmagasabb épülete cím büszke tulajdonosa volt. Mivel a szigetország szeizmikusan aktív területen fekszik (és gyakoriak a tájfunok is), a felhőkarcolót úgy építették meg, hogy ellenálljon egy erősebb földrengésnek és a komolyabb széllökéseknek is - átadása óta nem egy alkalommal kellett élesben demonstrálnia ezen képességeit. (forrás: Wikipedia)
A lakosság nagy része városokban él - Tajvan legnépesebb települése a főváros, Tajpej körül fekvő kisebb települések összevonásával létrehozott, négymillió lakosú Új-Tajpej (vagy Hszinpej - 新北市).
A tajvaniak alig két százalékát, azaz mintegy félmillió főt kitevő eredeti őslakosok tizenhat nagyobb közösséget, népcsoportot alkotnak - nekik sokáig a mellőzöttség és elnyomás jutott osztályrészül, de az utóbbi évtizedekben már széles körben gyakorolhatják saját vallásukat és ápolhatják hagyományaikat, a nem kevés Tajvanra látogató külföldi turista legnagyobb örömére.
Tajvani őslakos gyerekek. (forrás: Wikipedia)
A lakosság nagy része az ősi, Kínából hozott vallások és filozófiai irányzatok követője (a legtöbben a buddhisták és taoisták vannak), míg kisebb részben keresztény és muzulmán közösségek is élnek Tajvanon - az őslakosok egy része pedig megőrizte felmenőik természeti hitvilágát (miközben többségük kereszténynek vallja magát).
Érdekesség, hogy míg a szárazföldi Kínában bevezették az egyszerűsített kínai írásmódot, addig Tajvanon megmaradtak a hagyományos mellett - naná, majd ők is bevezetik a komancsok találmányát, mi?
Közös imádság egy 1738-ban épült tajpeji templomban. (forrás: Wikipedia)
Ami a gazdaságot illeti: habár az időközben felébredő szárazföldi Kína teljesítmény tekintetében messze lehagyta szigetországi kistestvérét, Tajvannak ma sincsen oka panaszra: gazdasága továbbra is a világ élmezőnyében van, aminek az is jót tesz, hogy a gyakori kardcsörtetés ellenére meglehetősen szoros kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn a Tajvani-szoros túloldalával.
Rizsföld Tajvanon - a mezőgazdaság ugyan csak kisebb szerephez jut az ország életében, de a modern eszközöknek köszönhetően az alapvető gabonából gyakorlatilag önellátó a szigetország. (forrás: Wikipedia)
Habár az iparosodott Tajvanon kisebb a jelentősége, az alapvető élelmiszereket tekintve a tajvani mezőgazdaság majdnem teljesen önellátó - a kevés megművelhető földterületen emellett még teát, zöldségeket és gyümölcsöket is termesztenek.
Az eredetileg Pekingben alapított Fu Jen Katolikus Egyetem oktatókórháza Taojüanban. (forrás: Wikipedia)
Ezerdolláros tajvani bankjegy. A Kínai Köztársaság hivatalos fizetőeszköze 1949 óta a tajvani új dollár. (forrás: Wikipedia)
2007-ben megnyitották az utasforgalom előtt a fővárost, Tajpejt a délnyugati metropolisszal, Kaohsziunggal (高雄) összekötő, a japán Sinkanszen alapján tervezett és épített nagysebességű vasutat is amellett, hogy fejlett autópálya-hálózattal is rendelkezik a szigetország (amely szintén a sűrűn lakott nyugati szigetrészen koncentrálódik).
A japán mintára fejlesztett és kiépített tajvani nagysebességű vasút két szerelvénye. Az egy vonalból álló "hálózat" a fővárost, Tajpejt köti össze a délnyugaton fekvő Kaohsziung kikötővárossal. (forrás: Wikipedia).
A fejlődő ipar nagy mennyiségű elektromos áramot igényel, amelynek biztosítására Tajvan is csatlakozott az atomerőműveket fenntartó országokhoz az 1980-as években - ma már nem büszkélkednek vele, de a civil atomprogrammal párhuzamosan folytak katonai kutatások is; az atomfegyverek birtoklásáról végül az 1990-es években mondott le végleg (?) a tajvani vezetés.
Atomerőmű Észak-Tajvanon... (forrás: Wikipedia)
...és szélerőművek a tengerparton. A megújuló energia térnyerése ellenére a szigetország áramszükségletének többségét ma még fosszilis tüzelőanyagot használó hagyományos hőerőművek biztosítják. (forrás: Wikipedia)
Tajvani diplomácia
Mint említettük volt, Tajvan helyzete azért is különleges az eddig tárgyalt el nem ismert országokhoz képest, mert viszonylag széles körű elismertséggel rendelkezik. Ugyan a világ országainak többsége csak kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat tart fenn a Kínai Köztársasággal (diplomáciai missziónak tekinthető kereskedelmi és kulturális irodák és képviseletek formájában), aktuálisan tizenöt ország Tajvant tekinti Kína egyetlen törvényes képviselőjének (köztük a Vatikán, amelynek az egyházellenesség miatt komoly elszámolni valója van Pekinggel).
A Kínai Köztársaság nemzetközi kapcsolatai. Kék színnel azok az országok vannak jelölve, amelyeknek valamilyen kereskedelmi vagy kulturális irodájuk működik a szigetországban (vagy fordítva), zöld színnel pedig azok, amelyek teljes értékű diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn Tajvannal. (forrás: Wikipedia)
Ez a szám szokott ingadozni, ugyanis annak megfelelően, hogy éppen melyik Kína fizet több pénzt a döntéshozóknak milyen az aktuális világpolitikai helyzet, az egyes országok hol megszakítják vagy éppen felveszik a diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal.
Na jó, most kicsit általánosítottunk, ilyen Kína-váltás ugyanis eddig csak Nicaraguával, Saint Luciával és Nauruval fordult elő.
Tajvani biometrikus útlevél. (forrás: Wikipedia)
Ami pedig a sportot illeti: ugyan a szárazföldi Kína igyekszik ott keresztbe tenni Tajvannak, ahol tud, a sport világában nem gátolja a szigetország részvételét a nemzetközi sporteseményeken, így az olimpián sem (amin a Kínai Tajpej néven vesznek részt a tajvani sportolók).
Habár egészen 1976-ig Kínai Köztársaság néven a tajvaniak képviselték a kínai nemzetet az olimpiai játékokon.
A Tajvan által az olimpiai játékokon használatos zászló. (forrás: Wikipedia)
