Ma folytatjuk az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunkat, amelynek legutóbbi részében a tűz és jég földjére, Izlandra látogattunk el. Ma is maradunk Észak-Európában, most azonban valamivel közelebb kerülünk a kontinens szárazföldi részéhez (egyben Grönland után letudjuk Dánia másik autonóm országrészét is).
Feröer névadója: legelésző juhok csoportja, háttérben egy kisebb halászfaluval. (forrás: Wikipedia)
Nem lenne értelme tovább szaporítani a szót, ezért nézzünk is szét gyorsan Feröeren!
Szerzetesek és vikingek földje
Feröer zászlaja, amely tipikus skandináv lobogó. A vörös és a kék hagyományos izlandi színek, míg a fehér a tengert és Feröer tiszta egét jelképezi (habár a színeket eredetileg a norvég és izlandi lobogótól vették kölcsön). (forrás: Wikipedia)
Feröer címere, benne címerállata. (forrás: Wikipedia)
Izlandhoz hasonlóan az alig ezernégyszáz (tehát durván három Budapestnyi) területű, napjainkban ötvenezer ember által lakott, vulkanikus eredetű, az Atlanti-óceán és a Norvég-tenger határán fekvő szigetcsoport (amely összesen tizennyolc nagyobb, egymástól gyakran csak néhány száz méter széles tengerszorosokkal elválasztott szigetből áll) sem tekinthető ősidők óta lakott vidéknek: a feltételezések szerint a 7-8. század fordulóján telepedtek meg először a kopár földdarabokon Írországból érkező szerzetesek, akik nem egymagukban érkeztek, hanem a kolonizáció jegyében letelepítettek több száz juhot is.
Egy 825-ben a Frank Királyságban egy Dicuil nevű ír szerzetes által jegyzett leírást - amely szerint a szerzetesek 700 körül telepedhettek meg itt - korabeli régészeti leletek is alátámasztották.
A feröeri posta által kiadott emlékbélyeg az országot elsőként benépesítő ír szerzetesek és juhok emlékére. (forrás: Wikipedia)
A derék és minden bizonnyal jámbor életmódot folytató szerzetesek nem sokáig örülhettek a magánynak: a 800-as évektől rendszeresen bukkantak fel erre (is) a Dániából és Norvégiából (majd később Skócia felől) érkező viking hajósok. Annyira megtetszett nekik a hely, hogy végül úgy döntöttek, letelepednek Feröeren (a szigetcsoport neve feröeri nyelven Føroyar, dánul pedig Færøerne - a kifejezés eredeti jelentése a feltételezések szerint "juhok szigete"). A 825 körül érkező első hullámot a század végén követte egy második betelepedési roham (a korábbi néhány tucattal ellentétben több százan is érkezhettek!), s az új feröeri vikingek békésen éltek, míg meg nem haltak...
A feröeri viking korról a legtöbb ismeretünket az Izlandon a 13. században keletkezett, úgynevezett Feröeriek sagája (Føroyinga søga) hordozza.
Az úgynevezett "Juhlevél" (Seyðabrævið), amely Feröer legrégebbi fennmaradt oklevele. Az 1298-as dokumentum alapvetően Feröerre szabott gazdálkodási előírásokat tartalmaz. (forrás: Wikipedia)
Az első ezredforduló táján az addig pogány életmódot folytató feröeriek kereszténnyé lettek - papíron legalábbis, ugyanis a régi hit követői még a 11. század végén is rendre borsot törtek a papok orra alá. Izlandhoz hasonlóan egyébként Feröer is elmondhatja magáról, hogy ősrégi a parlamentje: az eredetileg Althing néven hivatkozott Løgting ugyanis kisebb-nagyobb megszakításokkal nagyjából 900 óta végzi tevékenységét.
Viking mindennapok a középkorban - ismét a feröeri posta jóvoltából. (forrás: Wikipedia)
Hogy a régi mitológiát és hitet nem sikerült teljesen eltüntetni, azt mi sem jelzi jobban, minthogy Feröer fővárosa, Tórshavn nevének jelentése: "Thor kikötője", címerében pedig a harcias istenség mitikus kalapácsának, a Mjölnirnek a stilizált rajza látható.
Tórshavn címere, közepén a híres-hírhedt Mjölnirrel. (forrás: Wikipedia)
Dán elnyomás
Az eredetileg Norvégia egyik megyéjeként funkcionáló, mindössze néhány ezer ember által lakott szigetcsoport a dán-norvég perszonálunió létrejöttével gazdát cserélt: 1380-tól de facto Dánia irányítása alá tartozott, ami jó volt a dánoknak, de kevéssé volt jó a feröerieknek, hogy az újabb gyarmatukat leírni kénytelen norvégokról ne is beszéljünk. Nem is fogunk.
A 14. század közepi nagy pestisjárvány a becslések szerint Feröer akkori négyezer lakosának legalább felével végzett.
Sigmundur Brestisson feröeri törzsfőnök sírja - az első ezredforduló táján élt hős nevéhez fűződik a feröeriek keresztény hitre térítése. Vagyis annak elindítása. (forrás: Wikipedia)
A középkor végére a Feröer és Norvégia közötti, addigi virágzó kereskedelmi kapcsolatok gyakorlatilag teljesen leépültek (a helyiek pedig faültetés helyett inkább halászattal foglalkoztak), miközben a szigetcsoport környéki vizeken rendre felbukkantak különböző kalózok. 1524-től a dán királyok földesuraknak bocsátották áruba a szigeteket - a kvázi magántulajdonként kezelt lakosok életkörülményei drasztikusan leromlottak, miközben lelküket már protestáns (evangélikus) lelkészek próbálták megmenteni, nem a gaz katolikusok - az utolsó Rómához hű feröeri püspököt 1538-ban tették ki hivatalából.
A tórshavni dóm (Havnar kirkja), Feröer második legrégebbi fennmaradt temploma, amelynek építését 1788-ban kezdték. A templom 1990 óta székhelye a feröeri evangélikus püspöknek. (forrás: Wikipedia)
Egyébként a dán tulajdonlás együtt járt az Izlandon már megismert kereskedelmi monopóliummal: a dánok olcsón vitték ki a feröeri árut (halat, gyapjút, fehérnépet), s rendkívül drágán hozták be a fogyasztási cikkeket, amin - nincs min meglepődni - aztán jól meg is gazdagodtak (villa Koppenhágában, nyaraló a Bahamákon).
Az 1769-es első népszámlálás idején egyébként 4773 ember élt a szigetcsoporton 13 926 juh és 134 131 lunda társaságában, szóval az évszázadok alatt nem következett be népességrobbanás a rideg északi vizeken...
Nólsoyar Páll, Feröer nemzeti hőse. (forrás: Wikipedia)
A dán kereskedelmi monopólium koporsójába az első (jó nagy) szöget egy feröeri kereskedő-tengerész (harmadállásban szabadúszó költő és nemzeti hős), bizonyos Nólsoyar Páll ütötte be, aki 1804-ben megépíttette a középkor óta az első, Atlanti-óceán átszelésére alkalmas feröeri hajót, a Royndin Fríða-t, s ha már megvolt, használta is rendszeresen olcsó amerikai áru Feröerre szállítására (csempészésére).
Ugyan jó nagy középső ujjat mutatott fel Páll mester ("A madár balladája" című, dán kereskedelmi monopólium elleni balladája a hatalomellenes mondanivalójával sok hasonlóságot mutat "A walesi bárdok"-kal), sokáig nem örülhetett a sikernek, ugyanis 1809-ben a túlterhelt hajójával együtt elsüllyedt. Sokat akart a szarka...
De legalább ő lett Feröer első igazi nemzeti hőse.
A vulkanikus eredetű Feröer-szigetcsoport tizennyolc nagyobb szigetből és megannyi sziklaszirtből áll. (forrás: Wikipedia)
Új idők
A dánok végül kénytelenek voltak belátni, hogy a végtelenségig nem lehet kiszipolyozni a feröeri társadalmat - 1856-ban megszüntették a kereskedelmi monopóliumot, amely megnyitotta az utat a helyi gazdaság átalakulása felé: az addigi mezőgazdasági dominanciát felváltotta a halászat, mint fő bevételi forrás (és ennek mellégágaként fellendült a tengeri kereskedelem is - dán zászló alatt, természetesen).
Tórshavn látképe 1839-ben. (forrás: Wikipedia)
1888 karácsonyán hazafias érzelmektől fűtött feröeriek egy csoportja a parlament épületében követelte a feröeri nyelv dánnal egyenrangúként való elismerését - ezt ugyan akkor még nem sikerült elérni, de aki igazi feröeri hazafi volt, az bizony feröeriül küldte el a dán hatósági közeget a jó édes...Koppenhágába.
1899-ben Tórshavnban megalapították a Feröeri Népfőiskolát (Føroya Fólkaháskúli), amely az első feröeri nyelvű oktatási intézmény lett az országban.
A két feröeri diák által Koppenhágában 1919-ben tervezett feröeri zászló első példánya a fámjini templomban. (forrás: Wikipedia)
Feröer a dán fennhatóságnak köszönhetően kimaradt az első világháborúból, amely után nem sokkal, 1919-ben két feröeri diák megtervezte a haza új lobogóját (amelyet még ma is használnak), 1938-ban pedig végre-valahára a feröeri nyelvet is elismerték hivatalosnak a szigetcsoporton (maga a nyelv egyébként közelebbi rokonságban áll az izlandival és a norvéggal, mint a dánnal).
A háború
1940. április 9-én a németek megszállták Dániát, amelynek hírére a feröeri törvényhozás azon nyomban kijelentette, hogy az anyaország megszállása nem egyenlő Feröer megszállásával. A helyi önállóságért küzdő Néppárt a kialakuló zűrzavart megpróbálta kihasználni a függetlenség kikiáltására, de a többség úgy ítélte meg, hogy erre nem ez a legalkalmasabb időpont.
A britek a második világháborúban komolyan gondolták Feröer védelmét, éppen ezért Tórshavn környékén több partvédelmi ágyút is telepítettek. (forrás: Wikipedia)
Néhány nappal később befutott néhány brit romboló Tórshavn kikötőjébe (majd az HMS Suffolk cirkáló is), hogy a Valentine-művelet keretében "szavatolják" a szigetcsoport szuverenitását (amelyet a terveik szerint a háború után vissza akartak juttatni a felszabaduló Dániának), s hogy ennek nyomatékot adjanak, a fővárosban partra tettek 250 tengerészgyalogost is.
Angol s feröeri két jóbarát...brit katonák feröeri gyerekekkel a háború idején. (forrás: Wikipedia)
A háború évei alatt az addig dán zászló alatt hajózó feröeri kereskedelmi hajók a feröeri lobogó alatt szelték a világtengereket, számtalan fuvart teljesítve a szövetségeseknek (nem egy feröeri hajó német tengeralattjárók áldozata lett), öregbítve ezzel is a kicsiny szigetcsoport hírét-nevét.
A második világháborúban életüket vesztett feröeri kereskedelmi tengerészek emlékműve. (forrás: Wikipedia)
Az időközben közel hatezer fősre duzzasztott feröeri brit helyőrség megépítette a szigetcsoport első repülőterét Vágar szigetén, s a háborús években nem egy (és nem két) feröeri lány gondoskodott a magányos katonák, khm, szórakoztatásáról (1945 végéig közel kétszáz brit-feröeri egyéni "háborús együttműködés" végződött házassággal és gyermekáldással, hogy az egyéjszakás kalandokról ne is beszéljünk).
A boldog (?) békeidők
A feröeri törvényhozás épülete Tórshavnban. (forrás: Wikipedia)
A második világháború után a britek - ahogyan azt 1940-ben megígérték - visszajuttatták a szigetek feletti fennhatóságot Dániának. 1946. szeptember 14-én Feröeren népszavazást tartottak a jövőről, amelyen a résztvevők szűk többsége a függetlenségre szavazott - a feröeri parlament ki is kiáltotta a függetlenséget, ezt azonban Koppenhága nem ismerte el, mondván, túl alacsony volt a 66%-os részvétel...
Feröer demokratikus jogállam - szavazatszámlálás feröeri módra. (forrás: Wikipedia)
II. Margit, Dánia és Feröer királynője a szigeteken tett látogatásakor. Az uralkodó közös, a kül- és védelmi ügyekért pedig Dánia felel, de Feröer egyébként teljes belső autonómiát élvez 1948 óta. (forrás: Wikipedia)
Azonban a dánok sem akartak túl sokáig ellenségeskedést, ezért tárgyalásokat kezdtek a feröeriekkel: 1948. április 1-jén (egyáltalán nem tréfaként) életbe lépett az új autonómia-törvény (Heimastýrislógin), amelynek értelmében Feröer a kül- és védelmi ügyeket leszámítva teljes szabadságot kapott. A dán uralkodót (aki innentől már Feröer dedikált uralkodója is volt) már nem egy kormányzó, hanem egy főbiztos képviselte a mindennapokban.
Továbbá a koppenhágai parlamentbe is delegál két tagot a szigetország.
A vestmannai madársziklák. (forrás: Wikipedia)
A feröeri autonómia valósságát mi sem bizonyította jobban, minthogy amikor Dánia 1973-ban az Európai Közösség (a mai Európai Unió elődje) tagja lett, Feröer nem csatlakozott a közösséghez, mivel az negatívan befolyásolta volna a halászati ipart.
Napjainkban
Tórshavn belvárosa. A 10. században alapított település 1866 óta a hivatalos fővárosa a szigetcsoportnak. (forrás: Wikipedia)
Feröer gazdaságának alfája és ómegája egyértelműen a halászat: a szerény méretű helyi ipar szinte minden ágazata valamilyen formában a tenger gyümölcseinek kifogásához és feldolgozásához kapcsolódik (hajógyártás, halfeldolgozás, halászati segédeszközök gyártása, és a többi, és a többi). Ennek köszönhetően talán nem meglepő, hogy a munkaképes lakosság nagy része is a halászati iparból szerzi be a mindennapi kenyérhez valót...
Nem nagyon dicsekednek vele (vagyis dehogynem), de Izlandhoz és Norvégiához hasonlóan Feröeren is megmaradt a cetvadászat (grindadráp) közel ezer éves hagyománya. Évente több száz cet esik áldozatul a feröeri kultúra részének tekintett vadászatnak (a helyi jogszabályok összesen 950 cet elejtését engedélyezik).
A feröeri konyhaművészet egyik csúcsa: cethús (fekete) és bálnazsír (középen) szárított hal és krumpli társaságában. Jó étvágyat! (forrás: Wikipedia)
Csepp a tengerben: a Vágar szigetén fekvő, mintegy három négyzetkilométer vízfelületű helyenként közel hatvan méter mély Sørvágsvatn partja harminckét méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. (forrás: Wikipedia)
A halászat mellett még szerény mezőgazdaság is működik a szigetcsoporton: az eredetileg az ír szerzetesek által behozott juhok leszármazottai a mai napig ellátják gyapjúval és hússal a helyi feldolgozóipart (az exportról már nem is beszélve). Érdekesség, hogy juhból több él Feröeren (mintegy 75 ezer példány), mint emberből (ötvenkétezer lakos).
Papíron Feröer saját pénzzel, a feröeri koronával (føroyska krónan) rendelkezik, de ez a valóságban csak a dán korona feröeri motívumokkal ékesített verziója, amit szintén Dániában nyomnak (érmenyomással nem bíbelődnek, azt változtatás nélkül importálják az anyaországból).
A jövőben egyébként komoly bevételi forrást remélnek a szigetek környéki vizek alatt felfedezett kőolaj-lelőhelyek kitermeléséből. Legyen szerencséjük.
Feröeri (dán) kétszáz koronás bankjegy. Habár feröeri motívumok ékesítik, az itteni korona-bankjegyeket is Dániában nyomják. (forrás: Wikipedia)
Nem elhanyagolható még Feröeren az idegenforgalom sem (vagyis hogy aktuálisak legyünk: a járvány előtt nem volt elhanyagolható): a kontinens és Izland között közlekedő kompjáratok rendre megállnak Tórshavnban (nem említettük még, de a büszke kikötőváros 13 ezer fős népességével messze a legnagyobb metropolisz közel s távol), és a turisták repülőgéppel is rendszeresen keresik fel a szigetcsoport norvég fjordokat idéző partvidékét a nem trópusi kikapcsolódás céljából.
A legtöbb turista Dániából érkezik, akik előszeretettel vásárolják fel az igazi különlegességnek számító helyi bélyegsorozatok egy-egy példányát. Vagy az összeset.
A dánokat környékbeli népek (izlandiak, norvégok, németek és britek) követik a rangsorban.
Tórshavni utcakép az éjszaka kellős közepén. (forrás: Wikipedia)
Mivel érthető okokból a kontinensről nem nagyon tudnak áramot importálni, azt a helyieknek kell megtermelni: míg korábban szinte a teljes áramfogyasztást fosszilis energiából fedezték, addig napjainkban már ennek több mint fele megújuló (szél- és vízenergia) forrásokból származik, a meredek sziklafalakon fészkelő, korábban a sok koromtól prüszkölő lundakolóniák legnagyobb örömére.
Nem egy autópálya, de a kis országnak nincs is szüksége többre: néhány évtizede még elképzelhetetlen volt a ma már a legtöbb települést elérő közúthálózat. (forrás: Wikipedia)
A Strandfaraskip Landsins feröeri közlekedési vállalat komphajói. A fejlett tengeri közlekedés révén Feröernek napi szintű kapcsolata van Észak-Európa legtöbb országával. (forrás: Wikipedia)
Vágar nemzetközi repülőterének épületei - Feröer egyetlen repülőterét a második világháborúban építették brit katonák. (forrás: Wikipedia)
A szigetek között eredetileg csak hajóval (leginkább kompokkal) lehetett tartani a kapcsolatot - napjainkra az egyes szigetek településeinek többségét már jó minőségű aszfaltozott utak kötik össze, miközben a Streymoy szigetén fekvő fővárosból akár közúton is elérhető a Vágar szigetén fekvő nemzetközi repülőtér (Vága Floghavn), hála a 2002-ben átadott tenger alatti, közel öt kilométeres Vágatunnilin alagútnak.
A kisebb szigetek közötti légi közlekedést helikopterekkel biztosítják. (forrás: Wikipedia)
1987-es alapítása óta a vágari repülőtér a bázisa a nemzeti légitársaságnak, az Atlantic Airwaysnek, amely mindössze néhány repülőgéppel és helikopterrel (utóbbiak a szigetek közötti kapcsolattartást segítik) rendelkezik, de mint tudjuk, Európában vannak olyan országok, amelyeknek még ennyi sincs.
Egészen a közelmúltig állandó jelleggel üzemelt egy NATO-radarállomás Feröeren, a Tórshavn közelében fekvő Sornfelli csúcsán. A radarhoz kapcsolódó komplexumban azóta kialakították Feröer első börtönét, ahol tizenkét rab elhelyezésére van lehetőség. (forrás: Wikipedia)
Feröer nem rendelkezik saját haderővel - mint írtuk volt, a honvédelem továbbra is dán kompetencia -, s a feröeriekre sem terjed ki a dán sorkötelezettségről szóló törvény hatálya (habár önkéntes alapon csatlakozhatnak Őfelsége haderejéhez).
A Feröer védelmének koordinálásáért felelős dán katonai parancsnokság összesen négy (!) katonát állomásoztat és egy civilt foglalkoztat Tórshavnban.
Egy kis kultúra és sport a végére
A viszonylag kis létszámú feröeri közösség évszázadokon át igyekezett megőrizni kultúráját és identitását, s ehhez a napjainkban is ragaszkodnak. Feröer legnagyobb nemzeti ünnepe, az Ólavsøka ("Szent Olaf virrasztása") például egy közel ezer éves ünnep, amely ugyan hordoz keresztény elemeket is (hiszen a később szentté avatott egykori norvég II. Olaf király 1030-as halálára emlékeznek minden év július 30-án), de inkább világi ünnepként van számon tartva - például a harminchárom fős feröeri parlament is ilyenkor kezdi éves ülésszakát és az utcákat ellepik a feröeri zászlókkal alaposan felszerelkezett polgárok.
Zászlóerdő július 30-án, Szent Olaf ünnepén. (forrás: Wikipedia)
A feröeriek ilyenkor hatalmasat buliznak, amelynek meg is van az eredménye: minden év áprilisában (azaz a július 30-án tartott ünnep után nagyjából kilenc hónappal) statisztikailag kimutathatóan megnő a születések száma a szigeteken.
Hagyományos feröeri csónakok. (forrás: Wikipedia)
A nyelv és a történelem mellett egyéb kulturális elemeket is igyekeznek megőrizni a helyi hagyományőrzők. Ennek egyik ékes példája a középkori eredetű balladákkal színesített lánctánc (føroyskur dansur), amely nem csak a turisták szórakoztatására megőrzött szokás, hanem (egyelőre) a mindennapok része is a feröeri vidéken.
Ha eddig nem említettük volna (márpedig nem említettük): Feröer népességének 97%-a helyi szülött, a fennmaradó 3% többsége pedig Dániában látta meg a napvilágot.
A lakosok döntő többsége a feröeri evangélikus egyházközösség hívő tagja.
Ötezer fő befogadására alkalmas futballstadion Tórshavnban. A magyar válogatott labdarúgók számára emlékezetes helyszín. (forrás: Wikipedia)
Feröer nemzeti sportja az evezés (annak eszközei pedig a hagyományos feröeri csónakok), de az utóbbi évtizedekben korona-milliókat áldoztak az egyéb sportok (a magyarok számára, khm, emlékezetes labdarúgás, valamint a teremsportok - kézilabda és társai) infrastruktúrájának kialakítására, amelynek köszönhetően ma már minden magára valamit is adó feröeri halászfalu rendelkezik focipályával (műfüvessel természetesen).
Feröeri néptáncosok feröeri népviseletben. (forrás: Wikipedia)
Olyan sokat emlegettük Feröer eredeti őslakóit, a lundákat (Fratercula arctica), hogy pár szót muszáj ejtenünk róluk: az elsősorban tenger gyümölcseivel (főként homoki angolnával) táplálkozó, átlagosan 30 cm hosszú madárfajta példányai elsősorban az Atlanti-óceán északi szigetein őshonosak.
Fiatalabbak és a Madagaszkár-rajongók úgy is ismerhetik, mint a pingvinek fő ellenségének, Hansnak a faja - szerencsére a lundák többsége nem elvetemült terrorista, de az emberi terjeszkedés az ő életüket is veszélyezteti.
Kíváncsi feröeriek :-) (forrás: Wikipedia)
Aki fogékony idegen kultúrák érdekes szokásainak megismerésére, a záró videóban megtekintheti egy igazi, hamisítatlan feröeri lánctánc bemutatóját (hasonló körtánc már csak nagyon kevés helyen maradt fenn Európában). A helyiek jól szórakoztak...
