Ha egy átlagos, random módon kiválasztott földlakót megkérnénk, hogy mondjon egy országot, ahol kenguruk élnek szabadon, 95%-uk - általános iskolai tanulmányukat alapul véve - rögtön Ausztráliát nevezné meg, az egy fokkal jobban tájékozottabbak pedig Új-Guinea szigetét is megemlítenék.
Ausztráliában megszokottak a fentihez hasonló közlekedési táblák - vajon kell készülnünk ilyenek felbukkanására máshol is a nagyvilágban? (forrás: Wikipedia)
Természetesen cseppet sem tévednének ezzel az állítással, de mint azt mai barangolós posztunkból látni fogjuk: manapság már nem csak Ausztráliában vagy Új-Guineán találkozhatunk szabadon kószáló erszényesekkel...
Mielőtt még számba vennénk, merrefelé élnek kenguruk (milyen jó, hogy a nyelvújításkori megnevezésük, az ugrány vagy a górugrány nem terjedt el...), nézzük meg, honnan is származnak: a számos családdal, azon belül pedig alcsaláddal és nemmel büszkélkedő kengurufélék több tucatnyi fajának (ebből jó néhány már kipusztult) több milliónyi példánya az elmúlt év-százezrek során keresztül kasul benépesítette a legkisebb kontinenst (a hozzá tartozó Tasmaniával) és a vele hosszú időn keresztül szárazföldi kapcsolatban álló Új-Guinea szigetét is.
Párbajozó hímek Tasmaniában. (forrás: Wikipedia)
A kisebb és közepes testű kenguruféléket angol nyelvterületen gyakran a wallaby kifejezéssel illetik, (mint például a magyarul mocsári kenguru névre hallgató swamp wallaby-t), de utólagos engedelmetekkel mi inkább "csak" kenguruként fogunk rájuk hivatkozni.
Bennett (avagy vörösnyakú) kenguru. (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, milliónyi kenguruféle él szabadon Ausztráliában, ennek köszönhetően egyes fajaik példányai szabadon vadászhatók (és mivel hajlamosan a túlszaporodásra, ezt a tevékenységet szívesen űzik is az ausztrál vadászok), most azonban nézzünk szét néhány olyan országban, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk a kenguruk természetes élőhelyének.
Válogatásunk szubjektív, az országokat (területeket) pedig a magyar ábécé szabályai szerint rangsoroltuk - így az időrendiség vagy más szempontok híveitől ezúton is elnézést kérünk.
Anglia és Skócia (Egyesült Királyság)
Mint az Ausztráliát gyarmatosító hatalom képviselői, az angolok már viszonylag korán, a 18-19. század fordulóján találkoztak az akkor még meglehetősen furcsának tetsző állatokkal, amelyekből számtalan példány került élve az öreg kontinensre.
Három, Angliában szabadon élő példány. (forrás: Wikipedia)
Az évtizedek során számos vadaspark és állatkert tett szert egész kenguru-kolóniákra, amelyekből aztán az emberi figyelmetlenség (egy-egy nyitva hagyott ketrec), vagy éppen egy vihar által megnyitott kerítés következtében jó pár példány megszökött. Ugyan az esős Anglia (vagy a párás Skócia) nem kifejezetten az ausztrál őshaza, a növényevő kenguruk köszönték szépen, jól elboldogultak az itteni vadonban is.
A Cornwall-félsziget egyik vadon élő kenguruja (forrás: thetelegraph.co.uk)
Manapság több kenguru-kolónia él Angliában és Skóciában (legtöbbjük a vörösnyakú wallaby-k, azaz ismertebb nevükön a Bennett-kenguruk fajába tartozik), de létszámuk meg sem közelíti az ausztráliai csordákét: néhány tucat, legfeljebb száz példányról lehet szó csoportonként.
Franciaország
Az európai kontinens (a Brit-szigeteket nem számítva) talán legnagyobb szabadon élő kenguru-populációja egy Párizshoz közeli erdőben él: a becslések szerint 50-100 Bennett-kenguru azon elődeik leszármazottai, akik az 1970-es években - kihasználva egy pusztító vihar nyomán támadt kavarodást és rést a pajzson kerítésen - megszöktek egy közeli vadasparkból.
A viharos idő a kenguruk nagy barátja...
A Párizs környéki erdőségek számos lehetőséget nyújtanak a szabadon élni vágyó kenguruknak... (forrás: Wikipedia)
Bár a hatóságok eleinte kiröhögték azokat a természetjárókat, akik Párizs közelében szabadon kószáló kengurukat láttak (és erről bejelentést is tettek), lassan összeállt a kép, s a kenguru-társaság ma is vígan éli életét a francia erdőkben.
Párizs környéki Bennett-kenguruk. Az egykoriban egy vadasparkból megszökött állatok egész komoly populációt alkotnak manapság. (forrás: thetelegraph.co.uk)
2014-ben Ausztriában is megszökött három példány, egyikük három hónapig barangolt a fagyos osztrák télben, mielőtt újra befogták volna. Az előtt és azóta is szomszédaink büszkén hirdethetik tehát: Ausztriában (amit nyugaton gyakrabban kevernek össze Ausztráliával, mint Katalóniában Budapestet Bukaresttel) nincsenek kenguruk!
Írország
A német-angol gyökerű nemesi család, a Baring-família által az ír főváros, Dublin közelében birtokolt, két és fél négyzetkilométer területű Lambay-szigeten az 1950-es és 1960-as években jelentek meg a kenguruk - nem önszántukból persze, hanem egy tudatos betelepítés eredményeként.
Írországi kenguru. (forrás: Wikipedia)
A szigeten viszonylag szabadon élő kolónia az 1980-as években további példányokkal bővült, miután a dublini állatkert a túlzsúfoltság miatt több Bennett-kengurut adományozott a Baring-családnak. Napjainkban a populáció 50 és 100 közötti példányra tehető.
Az írországi kenguruk figyelmünkbe ajánlásáért külön köszönet illeti a jelenleg a zöld szigeten tartózkodó barátunkat, Vevét. Köszönjük!
Man-sziget
A Curraghs Vadaspark (Curraghs Wildlife Park), ahonnan a Man-szigeti kenguruk ősei megszöktek közel ötven évvel ezelőtt. (forrás: Wikipedia)
Európa alighanem legnagyobb szabadon élő kenguru-populációja a Brit- és Ír-sziget között fekvő aprócska (alig Budapest-területű) Man-szigeten él. A becslések szerint 250 példány felmenői a francia esethez hasonlóan szintén egy vadasparkból pattantak meg az 1970-es években.
Man-szigeti kenguru. (forrás: islandimages.im)
Egész konkrétan az első szökevények egy hím és egy nőstény kenguru alkotta pár voltak, akikhez aztán a következő években továbbiak is csatlakoztak a "jobb a szabad levegő" kenguru-jelmondat nevében. Manapság a Man-szigeti kengurukolónia a sziget egyik látványossága a helyi kisvasút és az évente megrendezett motorversenyek és ralik mellett.
Új-Zéland
Mai utolsó helyszínünk a legközelebb van a kenguruk őshazájához, az Ausztrália és Új-Zéland közötti több, mint kétezer kilométeres vízfelület miatt azonban itt sem természetes úton kialakult populációról beszélhetünk: a szigetország Déli-szigetének de facto fővárosába, Christchurchbe 1870-ben érkezett meg az első kenguru-szállítmány Tasmaniából, a hajó fedélzetén számos nőstény és egyetlen hím példánnyal.
A korabeli kenguru-interjúkból kitűnik, hogy a hím példány nagyon örült ennek az összetételnek.
Mai felsorolásunkból az Új-Zélandon élő kenguruk vannak legközelebb őshazájukhoz - bár még így is több, mint kétezer kilométernyi óceán választja el őket Ausztráliától. (forrás: staff.co.nz)
Az elmúlt másfél évszázadban az egyébként szintén Bennett-kenguruk annyira elszaporodtak Új-Zéland ezen részén, hogy manapság már a vadászatuk is engedélyezett, sőt nem egy vállalkozás szabályos kenguruvadász-szafarikat szervez a vállalkozó kedvű (és kellően vagyonos) vendégeknek.
Zárásként itt egy dokumentumfilm-felvétel, amelyen hím kenguruk párbaja is látható (csak hogy átérezzük, kemények is tudnak lenni):
