2021 áprilisában olyasmi történt, amely ritkaságszámba megy kis hazánkban: egy kicsiny karibi szigetország bekerült a főműsoridőben sugárzott hazai híradók anyagába - mégpedig egy súlyos vulkánkitörés kapcsán.
Saint Vincent 2021 tavaszán került be a hazai híradásokba, amikor a sziget északi részét uraló vulkán kitört. (forrás: Wikipedia)
Ez az ország nem más, mint Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, amely a Föld egzotikus országait, területeit bemutató sorozatunk huszonkettedik epizódjának főszereplője.
A kezdetek
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek elhelyezkedése a karibi térségben. (forrás: Wikipedia)
Az alig 389 négyzetkilométernyi földfelszínt (tehát Budapestnél egy negyednyivel kisebb területet) elfoglaló, egy nagyobb vulkáni (Saint Vincent) és közel három tucatnyi kisebb szigetből (Grenadine-szigetcsoport) álló karib-tengeri ország emberi története több ezer nyolcszáz évvel ezelőtt kezdődött, amikor a valószínűleg a mai Venezuela partvidékéről (konkrétan az Orinoco folyó torkolatvidékéről) hajón ideérkező őslakosok megkezdték életüket az itteni paradicsomban...
A ciboney, karib és aravak törzsek eredetileg a "Youloumain" nevet adták a szigetnek.
Egy aravak (arawak) indián nő 18. század végi ábrázolása. (forrás: Wikipedia)
...amelynek aztán egy Kolumbusz Kristóf nevű, spanyol szolgálatban álló genovai (?) hajóskapitány érkezése vetett véget: a felfedező harmadik útja során bukkant a vulkáni főszigetre, amelyet aztán Szent Vince után nevezett el San Vicentének.
A gyarmatosítás kora
A főváros, Kingstown kikötőjét őrző Fort Charlotte erőd egykor a britek saint vincenti uralmának bástyája volt, ma már turistalátványosság. (forrás: Wikipedia)
A felfedezést követő évszázadokban váltakozó sikerrel próbálták meg elfoglalni a karibi szigetlánchoz tartozó szigetcsoportot hol a franciák, hol a hollandok, hol az angolok (a spanyolok ugyanis jobban el voltak foglalva más amerikai gyarmataik kifosztásával). Az első állandó európai települést a franciák hozták létre 1719-ben, aztán a hétéves háborút lezáró párizsi békeszerződést 1763-ban az Egyesült Királyságnak juttatta tokkal-vonóval, immár Saint Vincent néven.
Időközben az európaiak nagy számban hoztak a szigetre afrikai rabszolgákat, akik idővel aztán keveredni kezdtek a maroknyi megmaradt őslakossal. Belőlük alakult ki aztán a garifuna (fekete karibi) népcsoport.
Az első karibi háborút (őslakos felkelést) lezáró szerződés megkötése 1773-ban. (forrás: Wikipedia)
A britek Saint Vincenten is meghonosították a rabszolgamunkán alapuló ültetvényes gazdálkodást, amely azonban nem ment zökkenőmentesen: a garifunák ugyanis 1769 és 1773 között egy echte felkelést folytattak az új urak ellen, amelynek végén a szigetet felosztották a gyarmatosok és az őslakosok között.
A franciák 1779 és 1783 között rövid időre újra elfoglalták Saint Vincentet.
Korabeli rajz a saint vincenti garifunák vezetőjéről, Joseph Chatoyerről, aki a kép jobb szélén látható. Vezetésével az őslakosok és afrikai rabszolgák leszármazottai, a garifunák megőrizhették viszonylagos önállóságukat a brit uralom alatt a 18. század második felében. Napjainkban mint Saint Vincent egyetlen nemzeti hősét tartják számon. (forrás: Wikipedia)
1833-ban a britek a kelet-karibi gyarmataikat egyetlen nagy közigazgatási egység, az úgynevezett Brit Szél felőli szigetek (British Windward Islands) égisze alatt egyesítették, egy évvel később pedig eltörölték a rabszolgaságot (habár az egykori rabszolgák helyzete nem lett sokkal jobb ezután sem). Az 1800-as évek második felében számos bérmunkás érkezett Portugáliából és Indiából az egyébként szépen fejlődő cukornád-ültetvényekre dolgozni.
Tápiókakenyeret készítő helybeliek az 1910-es években. (forrás: Wikipedia)
1877-ben koronagyarmattá nyilvánították Saint Vincentet.
A 20. században
Az 1902-es vulkánkitörés után hajléktalanná vált lakók számára épített sátortábor. (forrás: Wikipedia)
Az 1900-as évek nem indult túlzottan jól Saint Vincent számára: 1902-ben a sziget északi részét uraló vulkán, a La Soufrière (amely 1234 méteres magasságával az ország legmagasabb csúcsa is) pusztító kitörést produkált, amelynek következtében közel kétezer ember halt meg (az akkori népesség közel öt százaléka), s romba döntötte a sziget északi részét.
Kingstown látképe a 19. század végén. (forrás: Wikipedia)
1925-ben a britek engedélyezték egy korlátozott jogkörökkel bíró helyi törvényhozás létrehozását, 1951-ben pedig Saint Vincenten is bevezették az általános választójogot, miután a hölgyek is az urnák elé járulhattak. 1958 és 1962 között Saint Vincent is tagja volt a Nyugat-indiai Föderációnak (West Indian Federation), amelyben belső autonómia biztosítása mellett egyesítették London karibi birtokait. A föderáció 1962-ben felbomlott, ezt követően a tagállamok egy része független lett, Saint Vincent viszont megmaradt az Egyesült Királyság uralma alatt - egy rövid időre legalábbis.
Saint Vincent gyarmati zászlaja... (forrás: Wikipedia)
1969-ben társult állammá nyilvánították.
1979 áprilisában a La Soufrière újra kitört, de minden bizonnyal nem emiatt marad emlékezetes ez az esztendő a helyieknek, ugyanis ez év október 27-én Saint Vincent és a Grenadine-szigetek elnyerte teljes függetlenségét az Egyesült Királyságtól.
...és az 1985 óta használt nemzeti lobogó. (forrás: Wikipedia)
"Béke és Igazság" - hirdeti a latin nyelvű felirat az ország címerében. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban
A manapság mintegy 110 ezer ember által lakott szigetország a Nemzetközösség azon tagjai közé tartozik, amelyek a függetlenség elnyerése után is államfőjükként ismerik el a mindenkori brit uralkodót. II. Erzsébet királynőt egy helyi főkormányzó képviseli, a tényleges hatalom azonban a demokratikusan választott törvényhozás és a kormány kezében van.
A portugál felmenőkkel bíró Ralph Gonsalves 2001 óta az ország miniszterelnöke. (forrás: Wikipedia)
2009-ben népszavazást tartottak a köztársaság kikiáltásáról, a referendum azonban a kevés résztvevő miatt eredménytelen lett.
Saint Vincent a függetlenség elnyerése óta nem érezte szükségét haderő létrehozásának - ha valaki megtámadná, védelméről az Egyesült Királyság gondoskodna (a helyi kormány 2017-ben büszkén csatlakozott azon államokhoz, amelyek nem kívánnak nukleáris fegyvert kifejleszteni).
Kingstown madártávlatból... (forrás: Wikipedia)
...és a főváros egyik nyüzsgő utcája. (forrás: Wikipedia)
Az ország fővárosa a Saint Vincent déli részén fekvő Kingstown, amely közel 13 ezer fős népességével a legnépesebb település is (amellett, hogy nem csak politikai, hanem gazdasági és kulturális központ is). A népesség kétharmada az egykori rabszolgák leszármazottja, további mintegy ötöde pedig a különböző népcsoportok keveredéséből kialakult mulatt, miközben négy százaléknyi európai is él Saint Vincenten (többségük portugál felmenőkkel bír). Érdekesség, hogy bár az angol a hivatalos nyelv az országban, a többség ennek a helyi kreol dialektusát beszéli.
A kingstowni Nagyboldogasszony-katedrális. Az ország népességének csak kisebb része római katolikus vallású. (forrás: Wikipedia)
És él még az országban közel háromezer garifuna (fekete karib) őslakó is.
A népesség döntő része keresztény, akik azonban számos vallási közösséghez (anglikán, metodista, baptista, adventista, római katolikus) tartoznak. Rajtuk kívül még néhány ezer muszlim, hindu és rasztafári vallású ember él a szigetcsoporton.
Tengerpart Saint Vincenten. (forrás: Wikipedia)
Saint Vincent gazdaságának alapja évszázadok óta a mezőgazdaság, azon belül is a növénytermesztés (a már említett cukornád mellett jelentős a banán- és szerecsendió-termesztés is, a maranta (nyílgyökér) keményítő gyártásában pedig világelső az ország), amelyen még a 20. század második felétől fellendülő idegenforgalom sem változtatott - igazán nagyot a turistaforgalmon azonban az lökött, hogy a Karib-tenger kalózainak egyes jeleneteit itt forgatták.
Jelentős a halászat is, valamint Saint Vincent azon kevés országok közé tartozik, ahol még ápolják a bálnavadászat "szép" hagyományát (egész konkréten a Grenadine-szigetekhez tartozó Bequián).
Bequia egyik kikötője, a helyi bálnavadászok bázisa. (forrás: Wikipedia)
A meglehetősen jelentős vulkáni aktivitás Damoklész kardjaként lebeg Saint Vincent felett: a legutóbbi, áprilisi vulkánkitörés nyomán a sziget északi részéről közel 16 ezer embert kellett kitelepíteni (egy részüket a szomszédos szigetekre), miközben jelentős károk keletkeztek az infrastruktúrában.
A Saint Vincent északi részét uraló La Soufrière vulkán. (forrás: Wikipedia)
A 2021-es kitörés során Saint VIncent északi harmadát ki kellett telepíteni. A közel húszezer embert a sziget déli, biztonságos részére, valamint a környező szigetekre szállították. (forrás:Wikipedia)
A karibi brit és ex-brit szigetországokhoz hasonlóan Saint Vincent nemzeti sportja is a krikett, habár a labdarúgás, a kosárlabda és a tenisz is népszerű. Ami pedig a közlekedést illeti: a viszonylag jól kiépített és fenntartott közúthálózat mellett az ország rendelkezik egy vadonatúj nemzetközi repülőtérrel, a kisebb szigetekkel pedig főként hajókkal és csónakokkal tartják a kapcsolatot.
Az Argyle Nemzetközi Repülőtér a szigetország egyetlen nemzetközi légikikötője. (forrás: Wikipedia)
A részben Saint Vincenthez, részben pedig a déli Grenadához tartozó Grenadine-szigetcsoport saint vincenti részén (amely alig 40 négyzetkilométer területű) kevesebb, mint tízezer ember él - többségüknek a halászat és a turisták hajóztatása jelenti a bevételi forrást.
A szigetország térképe. (forrás: Wikipedia)
Saint Vincent belső részét jobbára dombos, völgyes vidékek foglalják el. (forrás: Wikipedia)
