Egyet fizet, kettőt kap akciónk keretében a 20. és 21. századi diktátorokat bemutató sorozatunk tizedik részében két, meglehetősen véreskezű zsarnok élettörténetét vázoljuk fel röviden - apáét és fiáét, akik hosszú évtizedeken keresztül nyomorították meg egy egyébként is koldusszegény ország népének mindennapjait.

Apa és fia, elnök és elnök: az 1957-től 1986-ig tartó Duvalier-korszak meghatározó (és tragikus) időszaka volt Haiti történelmének. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gomb után következzen François Duvalier (az apa) és Jean-Claude Duvalier (a fiú) története!

Mélyszegénységben élő ország

Haiti - amely Hispaniola szigetének nyugati harmadát foglalja el - hosszú időn keresztül a közép-amerikai térség legfontosabb francia gyarmatának számított, egyszersmind rabszolgatartó-fellegvár is volt. A 18-19. század fordulóján azonban - kihasználva az Európában akkoriban tomboló napóleoni háborúkat - az elnyomottak fellázadtak uraik ellen, s ezzel megalakult a világ első feketék irányította modern állama, Haiti.

Amilyen jól indult a függetlenség, olyan lendülettel jutott zsákutcába a projekt: rövid ideig ugyan egész Hispaniola felett megszerezte az ellenőrzést, a 19. század végére Haiti egyre inkább belső káoszba fulladó, elszegényedő állammá vált, ahol kiváltságos gazdagok egy kis csoportja gyakorolta a hatalmat.

Amerikai tengerészgyalogos Haitin 1915-ben. Az Egyesült Államok 1915 és 1934 között érdekeinek védelmében gyakorlatilag megszállás alatt tartotta a kis országot. Az amerikaiak jelenléte elsősorban a mulatt elit számára volt előnyös, a lakosság többsége nem profitált belőle. Kivételek persze akadtak. (forrás: Wikipedia)

Ilyen körülmények között született meg egy békebíró apa és egy pékként dolgozó anya gyermekeként 1907. április 14-én a fővárosban, Port-au-Princeben François Duvalier. Az ifjú François fiatalkorának meghatározó eseménye volt, amikor hazáját 1915-ben amerikai csapatok szállták meg, hogy biztosítsák a kormányzat Egyesült Államokhoz való hűségét. Kortársainak többségével ellentétben számára megadatott a lehetőség, hogy iskolában tanulhasson (akkoriban a haitiak nagy része írástudatlan volt), később pedig számos cikke jelent meg helyi újságokban.

A kis létszámú mulatt (fekete és fehér ősök keveredéséből származó) elittel szembeni gyújtó hangvételű írásai és gondolatai már ekkor predesztinálták, hogy Duvalier az ország többségét adó fekete (afro-haiti?) közösség meghatározó tagja lesz...

Papa Doc megszületik

...de ekkor még egy kis szünetet tartott a politikában: beiratkozott az orvosi egyetemre, amelynek elvégzését követően amerikai pénzügyi támogatással folytatott kutatásokat a trópusi betegségek leküzdése érdekében (közben egy évig az Egyesült Államokban is folytatott tanulmányokat). Orvosként sem felejtette el azonban, hogy honnan jött, így a kutatások mellett időt fordított a szegények kezelésére is - ennek köszönhetően érdemelte ki pácienseitől a "Papa Doc" megszólítást, amellyel hálájukat fejezték ki neki.

Az amerikaiak által létrehozott haiti csendőrség egy tagja. (forrás: Wikipedia)

Az emberséges bánásmód népszerűséget, a népszerűség pedig országos ismertséget hozott Duvalier számára, aki időközben feleségül vette egy mulatt család leányát, Simone Ovide-ot (ő lett "Mama Doc") - az asszonytól végül négy gyermeke született: Marie-Denise, Nicole, Simone és egyetlen fia, Jean-Claude, aki még főszerepet kap mai írásunkban. 

Az előző bekezdésben említett országos ismertség bejuttatta Papa Docot a politikába, ahol előbb a nemzeti egészségügyi szolgálat vezetőjévé, majd 1949-től egészségügyi miniszterré nevezték ki. Politikai karrierjének építéséhez a mulatt elittel szembeni fellépést helyezte középpontba (a jó orvos-imázs mellett), amelynek köszönhetően az 1957 szeptemberében tartott elnökválasztásokon elsöprő győzelmet aratott, s így leválthatta az előtte kormányzó katonai juntát.

Az ekkor már "Papa Doc" névvel (is) illetett François Duvalier az 1957-es elnökválasztási kampány idején. A katonai juntát felváltani hivatott, helyi körülmények között demokratikusnak számító voksolás eredményeként Duvalier hazája 34. elnöke lett. (forrás: Wikipedia)

Papa Doc elnökként

François Duvalier gyorsan hozzá is látott legfontosabb ígéretének megvalósításához: az államigazgatást és a hadsereg vezetését hozzá hű feketékkel töltötte fel, így kiszorítva a sértettség okozta sokkból magukhoz térni képtelen mulattokat. Nem sokat kellett várnia az első üzenetre: a következő évben három száműzött haiti katonatiszt és öt őket támogató amerikai zsoldos puccsot kísérelt meg az elnök ellen - mindannyian meghaltak a kísérlet során.

A második világháborúban az amerikai hadsereg légierejének fekete pilótái között szolgáló Alix Pasquet, a Duvalier elleni 1958-as puccskísérlet vezetője. Az akció során társaival egyetemben életét vesztette. (forrás: Wikipedia)

Duvalier elnök az 1958-as puccskísérlet idején. (forrás: Wikipedia)

Ezután nem csoda, hogy jelentős paranoia hatalmasodott el Papa Docon, amelynek minden bizonnyal nem tett jót, hogy egyre jobban kezdett elmerülni az okkultizmusban és az afrikai gyökerekkel rendelkező vudu vallásban, amelyet igyekezett minden területen népszerűsíteni a többségében katolikus országban - ezt olyannyira komolyan vette, hogy ő maga is gyakorolta a varázslást.

Az 1959-ben megalapított, majd 1986-ban feloszlatott félkatonai szervezet, a hírhedt Tonton Macoute tagjai egy fotón, amikor a szebbik arcukat kellett mutatni. A gyakorlatban - mivel nem nem kaptak fizetést - az országot rettegésben tartó rablóbanda jelző jobban illett rájuk. (forrás: Wikipedia)

Hogy hatalmát biztosíthassa, hozzá hű emberekből országszerte milíciákat állított fel, fizetésükről azonban nem gondoskodott, így a rendet fenntartani hivatott fegyveres "testület" tagjai rablóbandák módjára tarolták le a szegénységtől egyébként is általánosan sújtott Haitit. A milíciát a helyi mitológia egyik, reggelente rossz gyerekekkel táplálkozó alakja után a "Tonton Macoute" névvel illették. 

A Tonton Macoutes jelvénye. (forrás: Wikipedia)

1959-ben szívrohamot kapott a cukorbetegségtől egyébként is szenvedő elnök - hosszú órákra kómába is esett, amely idő alatt a milícia vezetője, Clément Barbot gyakorolta a hatalmat az országban; ennek jutalmául Duvalier később bebörtönöztette. A kóma után fellépő neurológiai problémák valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy Papa Doc elnök helyett egyre inkább véreskezű diktátorként kezdett működni.

Az utolsó évtized

1961-től Duvalier hozzálátott az egyébként is csak papíron létező demokratikus intézményrendszer felszámolásához: az eredetileg kétkamarás törvényhozást egykamarásra cserélte, az eredetileg egyetlen ciklusra szóló elnöki mandátumát pedig megváltoztatta élethosszig (biztos, ami biztos alapon), amelyet egy teljesen szabályos, demokratikus választáson a nép is megerősített - mindenki rá szavazott, volt, aki valószínűleg többször is.

A haiti vudu vallás szertartásainak fontos kellékei egy kanadai kiállításon bemutatva. Duvalier - habár római katolikus családba született - szívesen alkalmazta az afrikai eredetű hitvilág fortélyait, magát pedig vudu papnak tekintette. (forrás: Wikipedia)

Az 1960-as éveket Haitin a brutális elnyomás jellemezte, az általános helyzetnek pedig az sem tett jót, hogy az Egyesült Államok 1964-től beszüntette az ország pénzügyi támogatását. Időközben az állami propaganda odáig fejlesztette a személyi kultuszát, hogy Papa Doc kezdett eggyé válni a vudu szellemeivel, Jézus Krisztussal és magával Istennel is - és nem csak átvitt értelemben. Egy 1963-as puccskísérlet vezetőjének, Blucher Philogensnek a fejét a szekrényében tartotta, korábbi hű társáról, Barbot-ról pedig azt állította, hogy képes fekete kutyává változni, ezután pedig a milícia az összes fekete kutyát levadászta a fővárosban. Később egy ellene lázadó gerillaszervezet vezetőjének jégbe fagyasztott fejét órákon át hallgatta ki, természetfeletti erejét használva - a kihallgatásról sajnos nem készült jegyzőkönyv...

Papa Doc újságírók társaságában. Otthon nem kellett küzdenie a népszerűségért és a sajtó szimpátiájáért - inkább a kritikus hangvételű sajtómunkatársaknak kellett küzdeniük az életükért... (forrás: Wikipedia)

1971. április 21-én végül Papa Doc eltávozott az élők sorából szív- és cukorbetegségének köszönhetően - a hat órán keresztül tartó temetési szertartás végén valószínűleg kevesebben voltak azok, akiknek a könnyei bánattól származtak.

Valószínűleg egyébként is meglévő mentális problémáit súlyosbította a cukor- és szívbetegsége. Többször is kómába esett, amelyek után viselkedése drámaian megváltozott. (forrás: Wikipedia)

Baby Doc hatalmon

Az apát az akkor mindössze tizenkilenc esztendős fia követte a trónon az elnöki székben: a Baby Doc névvel illetett Jean-Claude. Az addig igazi playboy-életet élő fiatalember első lépései között szerepelt néhány politikai fogoly szabadon engedése, valamint a cenzúra enyhítése, de nem sokkal később átadta a gyeplőt az ország irányításában jártasabb szakembereknek (értsd: a milíciák rablóhadjáratai során meggazdagodott, Papa Dochoz hű új elitnek), miközben ő maga inkább az élet élvezésével volt elfoglalva.

Az 1804 és 1806 között fennálló Haiti Császárság zászlaja alapján Duvalier által 1964-ben bevezetett nemzeti lobogó, amelyet 1986-ban, Baby Doc távozását követően visszacseréltek az eredeti köztársasági zászlóra. (forrás: Wikipedia)

Az Egyesült Államok időközben helyreállította az ország segélyezését abban a reményben, hogy Baby Doccal talán jobban együtt lehet működni. Az együttműködés megvolt, az elnyomás viszont maradt: továbbra is tízezrek sínylődtek ártatlanul börtönökben, miközben azokat, akik szót mertek emelni az elnyomás ellen, egyszerűen eltették láb alól.

A haiti gazdaságnak nem tett jót, hogy az 1980-as évek elején az AIDS terjedése miatt drámaian visszaesett a jelentős bevételi forrásnak számító turizmus, emellett az élelmiszerárak is a csillagos egekbe emelkedtek, mivel a sertéspestis terjedése miatt az ország sertésállományát teljesen ki kellett irtani. Az egyre növekvő elégedetlenségre Duvalier az élelmiszerárak tíz százalékos csökkentésével, valamint brutális erőszakkal válaszolt. 1986-ra az aktuális amerikai kormányzat (élén Reagennel) kezdte megunni Baby Doc te(l)hetetlenségét, így diszkréten felszólították a távozásra.

Jean-Claude "Baby Doc" Duvalier és felesége, Michéle Bennett 1986. február 7-én, Haitiből való távozásuk közben. (forrás: Wikipedia)

Miután még tett egy kósza kísérletet a maradásra, 1986 február elején Duvalier végül az amerikai légierő gépén Franciaországba távozott. Itt hivatalosan politikai menedékjogot kért, ezt azonban a franciák elutasították, miközben vagyona egy jelentős részét is elvesztette a feleségétől való válás miatt. 

Az aktuális, hatalmához ragaszkodó haiti elnök, Jean-Bertrande Aristide távozása után Jean-Claude Duvalier tett egy kísérletet az ország politikai életébe való visszatérésre, ez azonban nem jött össze. 2007-ben rádióbeszédet intézett az ország népéhez, az ország vezetése azonban közölte, hogyha vissza akar térni Haitire, számolnia kell a felelősségre vonással.

Baby Doc 2011-ben, nem sokkal Haitire való visszatérése után. (forrás: Wikipedia)

A 2010-es földrengés után, 2011 elején visszatért hazájába, ahol be kívánt szállni az éppen zajló elnökválasztási kampányba. Nem sokkal később őrizetbe vették, majd korrupció gyanújával vádat emeltek ellene (a diktatúra alatt elkövetett rémtettek nem kerültek szóba) - ítéletet azonban már nem kapott, mert 2014. október 4-én szívroham végzett vele.