Napjainkban a phjongcshangi téli olimpiai játékok és az észak-koreai nukleáris és rakétakísérletek kapcsán elég sok szó esett a koreai háborúról - többek között arról, hogy ezt a konfliktust a mai napig nem sikerült megfelelő módon lezárni (csak egy fegyverszüneti egyezményt kötöttek a harcoló felek), s hogy a két Koreát egy eufemisztikusan demilitarizált övezetnek nevezett zóna választja ketté - erről néhány gondolatot már ejtettünk testvérblogunk hasábjain anno.
Ikonikus fotó a háborúból: heves harcok dúlnak a déli főváros, Szöul utcáin. A városon többször átvonult a front, az összecsapások során a település nagy része megsemmisült. (forrás: Wikipedia)
Mai posztunkban felidézzük a koreai háború eseményeit, pontosabban bemutatunk néhány, a harcban részt vevő nemzetet (a válogatás ezúttal is szubjektív). Folytatás a "Tovább" gomb után, sisakokat felcsatolni!
A kötelező alapok
Mint ismeretes, 1950 forró nyarán a Szovjetunió (és Kína) támogatását maga mögött tudó Észak-Korea frontális támadást indított déli testvérnemzete ellen; a déli diktatúra bukását csak az gátolta meg, hogy nem sokkal később az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott határozat alapján felállított nemzetközi ENSZ-haderő (amelynek derékhadát az amerikaiak adták) első egységei befutottak Puszan kikötőjébe, s MacArthur tábornok parancsnoksága alatt megindították ellentámadásukat.
Dél-Korea kapcsán a diktatúra kifejezés nem elírás; ekkoriban a déli rezsim semmivel sem volt demokratikusabb vagy emberbarátibb, mint északi szomszédaik - a háború idején például több tízezer ember esett áldozatául a kommunistaellenes tisztogatásoknak.
Douglas MacArthur tábornok, a harcok első időszakában az ENSZ-erők főparancsnoka. (forrás: Wikipedia)
Az Észak-Korea (és később Kína) ellen bevetett, különféle nációjú katonák tehát egy közös, ENSZ-parancsnokság alá voltak rendelve: legtöbbünk - teljesen jogosan egyébként - ez alatt elsősorban amerikai és dél-koreai, esetleg brit és kanadai egységeket ért. De nem csak ezen nemzetek fiai vettek részt a harcokban, hanem egy sor másik országé is. Nézzünk szét köztük (válogatásunk - mint mindig - most is szubjektív)!
Belgium
Továbbá Hollandia és Luxemburg
A Benelux-államok a több százezer fős nemzetközi haderőben szinte csak jelképes erőkkel képviseltették magukat: az Egyesült Nemzetek Belga Parancsnoksága (Belgian United Nations Command) alárendeltségében (amely előbb brit, majd amerikai parancsnokság alá tartozott) mintegy háromezer belga és 78 luxemburgi katona teljesített szolgálatot, s több csatában is helytálltak, öregbítve ezzel a belga hadviselés nemzetközi hírnevét.
Az előtérben egy luxemburgi katona, aki belga társaival sorakozott fel. A néhány tucat luxemburgi katona belga parancsnokság alatt járta meg a koreai frontot. (forrás: Wikipedia)
A hollandok a van Heutsz-ezredet küldték ki a Koreai-félszigetre - Hollandiában több, mint 16 ezer ember jelentkezett önkéntes szolgálatra, de a harcokat végül "csak" körülbelül háromezren járták meg.
Dél-Afrika
F-51 Mustangok dél-afrikai színekben egy koreai tábori repülőtéren. Az amerikai alárendeltségben repülő 2. század állományában mintegy nyolcszáz dél-afrikai katona fordult meg. (forrás: Wikipedia)
Az apartheid rendszert frissen bevezető Dél-afrikai Unió sem akart kimaradni az ENSZ égisze alatt a kommunista előretörés ellen harcoló nemzetközi haderőből.
1953-ban a dél-afrikai 2. repülőszázadot a Mustangokról átfegyverezték a sokkal korszerűbb F-86 Sabre típusra. Habár a típus kiválóan alkalmas volt a légiharcra (amerikai típustestvéreik számtalan MiG-15-öst lőttek le), a dél-afrikaiak csapásmérésre és közvetlen támogatásra használták. (forrás: Wikipedia)
A dél-afrikaiak nem mást, mint a híres második világháborús vadászrepülő-századukat (a mai napig aktív) 2. századot küldték Koreába, ahol először F-51 Mustang, majd később (1953-tól) F-86 Sabre repülőgépekkel repültek csapásmérő és közvetlen támogató bevetéseket amerikai alárendeltségben.
Etiópia
Hailé Szelasszié császár birodalma a második világháborús olasz megszállás (pontosabban az az alóli felszabadítás) után nyújtott szövetséges támogatást kívánta meghálálni azzal, hogy csapatokat küldött Koreába.
Etióp katonák Koreában. (forrás: Wikipedia)
A jobbára a császári testőrség tagjaiból verbuvált Kagnew zászlóaljak (ezekből négy volt, s az évek során hatezer katona fordult meg bennük) alkotta etióp kontingens az amerikai 7. gyalogoshadosztály alárendeltségében keményen végigküzdötte a háborút - később pedig békefenntartó missziókban vettek részt Kongóban (de ez már egy másik történet).
Valamelyik Kagnew-zászlóalj katonái Koreában. Az etióp kontingens állományának nagy részét a császári testőrség katonái tették ki. (forrás: Wikipedia)
Kolumbia
A - koreai háború összecsapásainak felfüggesztésétől számítva - néhány évvel később polgárháborúba süllyedő latin-amerikai állam napjainkban az Egyesült Államok egyik legfontosabb térségbeli (hagyományos) szövetségese, s nem volt ez másként az 1950-es évek elején sem, amikor a bogotái kormány döntött a távoli ázsiai félszigeten dúló konfliktusban való részvételről.
A kolumbiai katonák Koreában használatos jelvénye. (forrás: Wikipedia)
Több, mint négyezer kolumbiai katona járta meg a frontot, egyszerre egy időben zászlóaljnyi méretű egységük képviselte a hazát az összecsapások sűrűjében.
Amerikai és kolumbiai katonák Koreában. (forrás: Pinterest)
Thaiföld
Thaiföld később, a vietnami háború idején is az Egyesült Államok stabil szövetségesének bizonyult, azonban már a koreai háborúban is szép számmal (több, mint 11 ezer thai katona mondhatta el magáról, hogy koreai veterán) vettek részt Őfelsége, a nemrégiben elhunyt IX. Ráma király harcosai.
Thai katonák nem sokkal azután, hogy megérkeztek Puszanba. (forrás: Wikipedia)
Emellett a Thai Királyi Haditengerészet két hadihajója a háború elején kísérő feladatokat látott el a Korea környéki felségvizeken, valamint bombázták (pontosabban: ágyúikkal lőtték) az ellenséges célpontokat a partvidék mentén.
A többiek
A testvéri szocialista segítségnyújtás keretében számos kelet- és közép-európai állam - köztük Magyarország - küldött egészségügyi segítséget Észak-Koreának; Dél-Korea többek között Indiától, Izraeltől vagy éppen Norvégiától kapott ilyen jellegű támogatást, miközben további jó néhány nemzet is képviseltette magát az ENSZ-haderőben, akikről nem ejtettünk szót (ilyen volt Törökország és Új-Zéland is).
Az észak-koreai Szarivon városában a háború alatt létesítettek egy magyarok által üzemeltetett kórházat, amely Rákosi Mátyás nevét viselte - az intézményt 1957-ben hagyta el a magyar egészségügyi személyzet, a helyiek azonban - állítólag - még évtizedekkel később is hálás szívvel emlékeztek meg a Kárpát-medencéből érkező segítségről.
Az amerikai-dél-koreai közös ENSZ-parancsnokság tisztjei az egykori amerikai külügyminiszter-asszony, Hillary Clinton társaságában a szöuli főhadiszállás előtt. (forrás: Wikipedia)
A koreai háborút lezáró fegyverszüneti egyezmény után az ENSZ-parancsnokság tovább folytatta működését, a háborúban részt vevő nemzetek (az amerikaiak kivételével) azonban néhány év alatt kivonták a félszigetről erőiket; napjainkban a parancsnokság már csak Dél-Korea és az Egyesült Államok Koreában állomásozó erőit foglalja magában.
És őszintén bízunk benne, hogy nem folytatódnak a harcok...