A fegyveres konfliktusokat gyakran nem békeszerződés zárja, hanem tűzszüneti (rövidebb időre) vagy fegyverszüneti (hosszabb időre) megállapodások fagyasztják be, egyes esetekben hosszú évtizedekre. Mai írásunk témája is egy ilyen fegyverszüneti megállapodásnak köszönheti létezését.
A két Koreát egymástól elválasztó övezet a világ legszigorúbban őrzött határának is tekinthető, noha jogilag nem államhatár. (forrás: Wikipedia)
A koreai demilitarizált övezet (angolul Korean Demilitarized Zone [DMZ], koreai nyelven 한반도 비무장 지대) a blogunkon már bemutatott koreai háború produktuma; két oldalán a mai napig több százezer katona áll készen arra, hogy leszámoljon a másikkal, s végleg lezárja az immár lassan hetvenöt éve tartó koreai háborút.
Mai posztunk történetét néhány évvel ezelőtt már feldolgoztuk testvérblogunkon.
Ez az írás az akkori poszt egyfajta átdolgozott, frissített kiadásának is tekinthető.
Egy fegyverszüneti egyezmény
1953. július 27-én az ENSZ-erők (értsd: az Egyesült Államok), valamint Észak-Korea és Kína képviselői az akkori frontvonal közelében fekvő Panmindzson falu mellett létesített tárgyalási helyszínen aláírták a már három éve tartó, és milliók halálát követelő koreai háborút de facto lezáró fegyverszüneti egyezményt. Az angolul, valamint koreai és kínai nyelven írt megállapodásban rögzítették a harcok beszüntetését, valamint megegyeztek egy demilitarizált övezet létrehozásáról, hogy elejét vegyék az összecsapások újbóli kialakulásának.
A koreai háborút több mint hetven esztendővel ezelőtt, 1953-ban de facto lezáró fegyverszüneti megállapodás aláírása az akkori frontvonal közelében fekvő Panmindzsonban. Az egyezményt az ENSZ-erők részéről az Egyesült Államok, míg a másik oldalról Észak-Korea és Kína képviselői írták alá. (forrás: Wikipedia)
Az egyezményben rögzítették a de facto szárazföldi határokat a két Korea között (ez lett az úgynevezett katonai demarkációs vonal), arról azonban nem szóltak a dokumentumok, hogy a tengeren (nyugaton a Sárga-, keleten a Japán/Keleti-tengeren) hol is húzódnak ezek a határok - ez később számos konfliktus forrásának bizonyult.
A demilitarizált övezet története
Az egyezmény értelmében kialakított demilitarizált övezet nagyjából követte a harcoló feleket egymástól elválasztó, aktuális arcvonalat - ennek mentén mindkét irányban két-két kilométer széles sávot hoztak létre, ahova fegyveres katona nem tehette be a lábát. A térképen feltüntetésre került a felfedezett négy legnagyobb, északiak által ásott alagút elhelyezkedése is - ezekről később esik még szó. (forrás: Wikipedia)
A fegyverszüneti egyezmény alapján még 1953-ban kialakították a demilitarizált övezetet (ahol semmilyen katonai erő nem tartózkodhatott), ez az aktuális katonai demarkációs vonaltól északra és délre egyaránt egy két-két kilométer szélességű sávot jelentett - vagyis a szembenálló erőket négy kilométer választotta el egymástól.
Valamint több millió akna, amelyeket az 1950-es évektől gondos kezek telepítettek mindkét oldalon.
Az egyezményben rögzített fegyvernyugvás betartásának ellenőrzésére a harcoló felek jóváhagyásával megalakult a Semleges Nemzetek Felügyelőbizottsága (Neurral Nations Supervisory Commission, azaz NNSC), amelyben a keleti blokkot Csehszlovákia és Lengyelország, míg a nyugatit Svájc és Svédország megfigyelői voltak hivatottak képviselni.
A demilitarizált övezet térségében a mai napig végeznek megfigyeléseket az 1953-as egyezménnyel létrehozott nemzetközi megfigyelő csapat (NNSC) svájci és svéd tagjai. Az északiak érdekeit képviselmi hivatott csehszlovák és lengyel megfigyelők az 1990-es évek elején távoztak. (forrás: Wikipedia)
A kelet-európai kommunista rendszerek összeomlását követően, 1995-től Észak-Korea nem ismerte el a bizottság működését, habár a délen tevékenykedő svájciak és svédek a mai napig tesznek jelentéseket a térségbeli csapatmozgásokról.
Az NNSC svéd tagja tart szemlét az amerikai USS George Washington repülőgép-hordozó fedélzetén. (forrás: Wikipedia)
Konfliktusok
A demilitarizált övezet két oldalán mind Észak-, mind Dél-Korea több százezer katonát tartott állandó készültségben (utóbbiakat több tízezer Dél-Koreában állomásozó amerikai katona is támogatta); hosszú időn keresztül sikerült elkerülni a komolyabb konfrontációt - 1966 és 1969 között azonban ennek ellenére számos összecsapásra került sor, amely közel ezer halálos áldozatot követelt mindkét oldalon.
Északi katonák támadása a kilátást zavaró fa kivágására érkezett amerikai katonák ellen. Az incidensben két amerikai katona vesztette életét, később pedig addig nem látott méretű jenki erődemonstrációhoz vezetett. (forrás: Wikipedia)
1976-ban pedig robbanásközeli állapotba került a félsziget, amikor két amerikai katonát (akik egy, a szabad kilátást zavaró fát akartan kivágni az övezetben) nemes egyszerűséggel agyonvertek a semmiből megjelenő északiak. Az incidensre válaszul az Egyesült Államok addig példa nélküli erődemonstrációt tartott Paul Bunyan-művelet (Operation Paul Bunyan) néven - később pedig sikeresen kivágták a panorámába rondító fát is.
Paul Bunyan az amerikai és kanadai folklór óriási favágója.
Az 1980-as években még állt a híres-hírhedt fa csonkja... (forrás: Wikipedia)
...amelynek helyét a 2000-es években már emléktábla jelezte. (forrás: Wikipedia)
Az alagutak és a falak
Közben persze Észak-Korea sem tétlenkedett: hogy megkönnyítse csapatai beszivárgását délre, a KNDK számos alagutat ásott a demilitarizált övezet alatt: a déliek 1974-ben fedezték fel az első járatokat (miután robbantásokat észleltek a föld alatt), 1990-ben pedig rátaláltak egy olyan alagútra, amely akár kisebb járművek áthaladását is lehetővé tette volna. A leleményes északiak először tagadták a járatok létezését, később pedig azt állították, hogy csupán szénbányászati tevékenységet kívántak folytatni
A harmadik alagút (amely az "Agresszió harmadik alagútja" [제3땅굴] névre hallgat) napjainkban már turistalátványosság.
A negyedik felfedezett alagút bejárata napjainkban. (forrás: Wikipedia)
A harmadik alagút egy szakasza napjainkban turistalátványosság. (forrás: Wikipedia)
Az amerikaiak és a dél-koreaiak a várható északi invázió megakadályozására végig a demilitarizált övezet mentén fizikai akadályokat (falakat és a harckocsik mozgását gátló akadályokat) létesítettek; a szemfüles északi propaganda az 1990-es években többször is azt állította, hogy egy, az egész félszigetet kettészelő falat épített Dél-Korea (meglovagolva ezzel a berlini fal keltette hírhullámot).
A demilitarizált övezet déli határán szögesdrót-kerítések, reflektorok és modern érzékelő berendezések várják a hívatlan látogatókat... (forrás: Wikipedia)
...s persze az északi oldalt is megerősítették, bár ott a modern eszközök jobbára hiányoznak. (forrás: Wikipedia)
Fényfal valóban létezik - az övezet déli oldalán ugyanis fényszórókat és lámpákat telepítettek, hogy a kerítést könnyebben megfigyelés alatt tarthassák; azóta pedig modern érzékelőrendszereket is telepítettek a demilitarizált övezetben folyó tevékenység megfigyelésére.
Az övezet mentén létesített déli "fényfal" még az űrből is jól kivehető. Persze ehhez kell a közvilágítástól szinte teljesen mentes Észak-Korea sötét kontrasztja is. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban
A feszültség továbbra sem csökkent számottevően a két Korea viszonyában, így napjainkban is több százezer katona áll készenlétben mindkét oldalon a végső háborúra. Az elmúlt évtizedekben a demilitarizált övezet leginkább akkor került be a hírekbe, amikor nagyritkán egy-egy északi katona az életét kockáztatva itt kísérelte meg az átszökést délre, vagy amikor dél-koreai aktivisták különféle, információs anyagokkal teli léggömböket eresztettek fel, hogy azok Északon terjesszék az igazságot a nagyvilágról.
Amikor Dél- és Észak-Korea éppen jóban voltak egymással a 2000-es években, és egy déli ipari park épült az övezet közelében fekvő Keszong mellett, számos vasúti és közlekedési útvonalat létesítettek vagy állítottak helyre a DMZ-n keresztül.
A 2000-es években számos közúti és vasúti kapcsolatot állítottak helyre a két Korea között, amely a gazdasági együttműködést és a déli turisták északra utazását volt hivatott megkönnyíteni. Néhány évvel ezelőtt, a kapcsolatok újbóli elmérgesedése után ezen összeköttetések nagy részét elvágták. (forrás: Wikipedia)
A dél-koreai és amerikai csapatok továbbra is megfigyelés alatt tartják az övezetet (az északiak úgyszintén), hogy az ellenséges támadás legkisebb jelére válaszcsapást mérhessenek; persze a demilitarizált övezet azon túl, hogy a két haderőt elválasztani hivatott egymástól, kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a Koreák megmutassák, melyik fél az erősebb (gazdagabb, hatalmasabb).
A demilitarizált övezet leglátványosabb része kétségtelenül a panmindzsoni közös biztonsági terület, ahol az északi és déli (valamint amerikai) katonák szemtől szemben állhatnak egymással. Mindkét fél megnyitotta a zónát a turisták előtt, s látványos fogadóépületet emeltek egymással szemben. A képen az északi központi épület látható... (forrás: Wikipedia)
...míg ezen a felvételen déli párja. (forrás: Wikipedia)
A fegyverszüneti egyezmény aláírásának helyszíne, Panmindzson egyfajta semleges zóna (Joint Security Area - Közös Biztonsági Terület néven), itt nem kilométerek, hanem centiméterek választják el egymástól a két felet (több épületet is felhúztak a zóna határán, ahova szükség esetén tárgyalni vonulhatnak a felek képviselői).
A Joint Security Area másik nevezetessége a "Nincs visszatérés"-híd (Bridge of No Return) - ennek, a korábban fogolycserékhez használt hídnak a közelében került sor 1976-ban a fejszés incidensre.
A híd, ahonnan nincsen visszatérés - az átjáró számtalan fogolycserének volt tanúja az évtizedek folyamán. (forrás: Wikipedia)
Mindkét fél lehetőséget biztosít az országukba érkező turisták számára, hogy felkeressék ezt a területet. Egymás túlszárnyalására mind Dél-, mind Észak-Korea hatalmas látogatóközpontot emelt a másikkal szemben, ahol - saját szemszögükből - bemutatják a nagyérdeműnek a háborús eseményeket, az ajándékboltokban pedig lehetőséget biztosítanak különféle, az övezettel kapcsolatos szuvenír megvásárlására, mindenki legnagyobb örömére.
A dél-koreaiak a fővárosból, Szöulból rendszeresen közlekedtetnek különjáratokat a demilitarizált övezethez, fedélzetükön déli és külföldi turistákkal. A kocsik vidám festése éles ellentétben áll a helynek a komolyságával. (forrás: Wikipedia)
A tárgyalásra szolgáló barakképületek a megbeszélések holtszezonjában (azaz szinte mindig) a turisták rendelkezésére állnak, ahol szabadon léphetnek át a másik ország területére. Az épületeket egyszerre csak az egyik oldalról lehet megközelíteni, s közben a katonai kísérők árgus szemekkel figyelnek... (forrás: Wikipedia)
A tárgyalóépületek pont a fegyverszüneti vonalon fekszenek; ennek megfelelően két bejáratuk van. Az épületen belül a határvonalat a mikrofonzsinórok jelképezik. Normál hétköznapokon (amikor éppen nem tárgyalnak) egyszerre csak az egyik oldalról nyitott az épület; így amikor az északi oldalról vannak bent látogatók, a déli oldalon van várakozás és fordítva (a látogatás ideje alatt természetesen katonák felügyelnek a békés turisták biztonságára - ilyenkor a déli katonák háborítatlanul léphetnek északi területre és fordítva).
A délre való szökést megakadályozandó, az egyik északi katona a barakkok előterét figyeli, míg két másik társa a határt jelző betonsávnál vigyáz egymásra. (forrás: Wikipedia)
Kinek nagyobb...a zászlaja
A demilitarizált övezet keleti vége - a négy kilométer széles, a teljesen félszigetet átszelő, emberektől mentes sáv lehetőséget biztosított a természetnek arra, hogy a máshol már megritkult állat- és növényfajok populációi háborítatlanul fejlődhessenek. (forrás: Wikipedia)
Az embereknek szenvedést jelentett a háború, egy pozitív hozadéka mégis van a demilitarizált zóna létezésének: az élővilág gyakorlatilag visszahódította ezt a területet, a félszigeten máshol ritkán látott sűrűségben fordulnak itt elő ritka állatok és növények. A zóna - és az oda látogató turisták, újságírók tömege - nagy lehetőséget jelent a két ország vezetése számára, hogy prezentálja saját értékeit, fejlettségét (természetesen a másikhoz viszonyítva; napjainkban ezen a téren már hatalmas előnyre tett szert a déli testvérállam az északival szemben).
Kidzsong-dong (평화리), azaz Békefalu északi település, amely egyfajta Patyomkin-település; a feltételezések szerint az épületek többségének csupán a váza áll, lakosságát pedig (ha van egyáltalán) a demilitarizált övezet határát őrző katonák adják. (forrás: Wikipedia)
Az észak-koreaiak létrehoztak egy kirakattelepülést a zóna mentén, de persze déli testvéreik is rendelkeznek hasonló Patyomkin-faluval. Ezekben - ha minden igaz - nem él egyetlen ember sem, ellenben remek lehetőség a másik fél irányába bizonyítani, hogy milyen jól megy Észak-Koreának.
A Kidzsong-dongtól néhány kilométerre fekvő Teszong-dong (대성동) déli falu, amelynek északi "testvérével" ellentétben van állandó lakossága - többségében idős emberek, akik ragaszkodnak őseik földjéhez. Itt építették fel a 98 méter magas zászlórudat az 1980-as években... (forrás: Wikipedia)
A leglátványosabb (szerintünk legalábbis) egymás lekörözésében azonban a zóna két oldalán felépített hatalmas zászlórudak (a hozzájuk dukáló hatalmas zászlókkal) versenye. Először az 1980-as években készült el a 98 méter magas dél-koreai zászlórúd, majd ezt követte az északiak sajátja (egy picivel magasabb, ez körülbelül 160 méteres), amelyre egy 270 kilogrammos zászló dukál (aki fallikus vetélkedést lát a két Korea zászló-párbajában, nem is téved sokat).
...amelyre nem sokkal később jött az északi válasz egy 160 méteres zászlórúd (vagy inkább torony) formájában a KNDK-tól. A farokméregető versenyt így az északiak nyerték... (forrás: Wikipedia)
Mit hoz a jövő?
A demilitarizált övezet gyakorlatilag a tengerparton véget ér - a felek ugyanis nem állapodtak meg arról, hogy a tengerben hol vezessen ez a vonal; Dél-Korea jelenleg ellenőrzése alatt tart számos (lakott) szigetet, amelyeket Észak-Korea szintén magának követel. Az "A" vonal az ENSZ-parancsnokság által 1953-ban megállapított tengeri demarkációs vonalat, míg a "B" az Észak-Korea által 1999-ben kinyilvánított követelések déli határát jelöli, figyelembe véve a déliek által ellenőrzött szigeteket. (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, a fegyverszüneti egyezmény nem rendelkezett a tengeri határokról - ennek köszönhetően a Sárga-tengeren számos kisebb-nagyobb sziget van, amelynek hovatartozása vitatott. A legjelentősebb ezek közül a déli ellenőrzés alatt álló, közel kétezer ember által lakott Jongpjong szigete (연평도), amely nem sokkal a Cshonan déli korvett (PCC-772) északiak általi elsüllyesztését követően (46 halálos áldozat) masszív tüzérségi tűz alá került az aktuális észak-koreai erődemonstráció elszenvedőjeként (itt két katona és két civil vesztette életét).
A dél-koreai haditengerészet Cshonan korvettjének roncsai a tengerből való kiemelést követően. A hadihajót feltehetően egy északi tengeralattjáró süllyesztette el torpedókkal. (forrás: Wikipedia)
Füst száll fel Jongpjong szigetéről az északiak tüzérségi tüze után 2010. november 23-án. (forrás: Wikipedia)
Reméljük, hogy ilyen és ehhez hasonló összetűzésekre a jövőben nem fog sor kerülni, de tekintve, hogy az aktuális északi rezsim Kim Dzsongun vezetésével egyáltalán nem zárkózik el a konfliktusok felvállalásától, kicsi az esélye annak, hogy a demilitarizált övezet térsége nem fog több harcot látni.
Donald Trump amerikai elnök, Kim Dzsongun észak-koreai vezető és Mun Dzsein dél-koreai elnök találkozója Panmindzsonban 2019. június 30-án. A mindössze formális megbeszélések nem hoztak érdemi áttörést a három ország kapcsolatában. (forrás: Wikipedia)
Bár ne legyen igazunk.
