San Francisco az Egyesült Államok nyugati partjának egyik legismertebb és legfontosabb városa; nem csak arról nevezetes, hogy partjai közelében fekszik Alcatraz szigete, hanem hosszú időn keresztül a gyors meggazdagodás reményében Kaliforniába érkező kalandorok és szerencsevadászok egyfajta központjaként funkcionált, hogy a hatvanas években kibontakozó hippimozgalmakról már ne is beszéljünk.
A katasztrófa romba döntötte az amerikai nyugati part egyik legfontosabb városát, San Franciscót. (forrás: Wikipedia)
Egyike azon nyugati parti településeknek, amelyek már a 19-20. század fordulóján nagyvárosnak számítottak - egy 1906 áprilisi reggelen azonban drámaian megváltozott a város és lakóinak élete. A "Tovább" gomb után következzen a nagy San Franciscó-i földrengés és tűzvész rövid története!
A földrengések városa
San Francisco városát - amely Assisi Szent Ferenc tiszteletére kapta nevét - a 18. század második felében alapították a spanyolok egy egyfajta északra előretolt támaszpontként, a Golden Gate-szorost vigyázó erődként. Hosszú időn keresztül nem fejlődött sokat a vidék - az igazi áttörést az 1848-1849-ben kirobbanó kaliforniai aranyláz idézte elő, amely a már említett kalandorok, szerencsevadászok és az ő kiszolgálásukra idetelepülő kereskedők, szolgáltatók megjelenését, egy igazi népességrobbanást idézett elő.
1851-es felvétel a dinamikusan fejlődő kikötővárosról. (forrás: Wikipedia)
Az ezt követő években - habár egy 1851-es tűzvész a nagy részét elpusztította - San Francisco igazi nagyvárossá vált (ezerről 25 ezer fölé emelkedett az állandó lakosok száma), s a 19. század második felében fontos kereskedelmi és közlekedési központ lett belőle (a kontinenst átszelő vasút egyik végállomását alakították ki itt). Akkoriban még nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy a város az észak-déli irányban mintegy 1300 kilométer hosszan húzódó Szent András-törésvonal (vagy Szent András-vetődés, angolul San Andreas Fault) közvetlen közelében helyezkedik el - nem is tulajdoníthattak, hiszen a földrengések kialakulásának kutatása, és úgy egyáltalán a szeizmológia tudománya még gyerekcipőben járt.
A feljegyzések és kutatások szerint az elmúlt ezerötszáz évben nagyjából száz-százötven évente pattant ki jelentősebb földrengés a törésvonal mentén.
És mégis mozog a föld
1906. április 18-án hajnal öt órakor hatalmas földrengés rázta meg San Franciscót és környékét. A rengés epicentruma a nyílt tenger alatt nyolc kilométerre, a várostól légvonalban nagyjából három kilométerre nyugatra volt - a Mercalli-skála szerint XI-es fokozatú (a skála tizenkét fokozatú), nagyjából 43 másodpercig tartó fő rengést egy előrengés előzte meg és számos utórengés követte.
Későbbi becslések szerint a rengés a Richter-skála szerint 7,5-8,3-as erősségű lehetett.
Az Egyesült Államok Földtani Intézetének (United States Geological Survey) térképe az 1906-os földrengés becsült intenzitásáról. (forrás: Wikipedia)
Mint azt a fenti újságcikk bizonyítja, a rengést még a keleti parton is észlelték a műszerek. (forrás: Wikipedia)
A rengésben számos épület dőlt össze vagy vált lakhatatlanná - a csapásban több százan vesztették életüket (amibe a korabeli sajtó nem számolta bele a kínai negyed több száz áldozatát), a mentést pedig súlyosbította, hogy az elrepedt, eltört gázvezetékek nyomán városszerte tüzek gyulladtak ki, amelyek hamarosan igazi tűzvésszé váltak; az utolsó tűzfészkeket csak négy nappal később sikerült felszámolni az eszköz- és emberhiányban szenvedő tűzoltóknak.
A rengés után nem sokkal a város nagy része már lángokban állt a több tucatnyi eltört gázvezetéknek köszönhetően. (forrás: Wikipedia)
A tüzek útjában lévő épületeket a hadseregtől kapott dinamittal rombolták le a tűzoltók, ez azonban sokszor kontraproduktív lépésnek bizonyult.
Eugene Schmitz, San Francisco polgármestere 1902 és 1907 között. (forrás: Wikipedia)
San Francisco polgármestere, Eugene Schmitz nem sokkal a katasztrófa után statáriumot hirdetett az elharapódzó fosztogatások megfékezése érdekében, amelynek fenntartásában a helyi rendőrség mellett a hadsereg is segédkezet nyújtott. Pontosabban a statárium fenntartásában és egyes katonák a fosztogatásban is. A városi hatóságok összesen 498 áldozatról számoltak be, későbbi becslések azonban a számukat mintegy háromezerre teszik, az anyagi károk értékét pedig 400 millió dollárra (amely több, mint húszmilliárd mai dollárnak felel meg). Számos műkincs és történelmi emlék (köztük az első kaliforniai zászló) is a tűzvész martalékává vált. A katasztrófa utolsó jegyzett túlélője, az eseménykor négyéves Ruth Newman néhány évvel ezelőtt, 113 éves korában hunyt el.
Amire a hadsereg nem lehet büszke: a rend fenntartására kivezényelt katonák fosztogatnak San Francisco utcáin. (forrás: Wikipedia)
A katasztrófa után több tízezren menekültek a városból... (forrás: Wikipedia)
...amit nehezített, hogy a vasútvonalak is károsodtak a rengésben, több szerelvény pedig ki is siklott. (forrás: Wikipedia)
A biztosítási összegek felvételekor a legtöbb károsult a tüzet jelölte meg a kár okozójaként, mivel a korabeli biztosítások a földrengésre nem terjedtek ki - ennek tudható be, hogy nem egy háztulajdonos épen maradt házát gyújtotta fel, hogy pénzhez jusson.
Légifelvétel San Franciscóról a katasztrófa után - a kamerát egy papírsárkány segítségével emelték a magasba. (forrás: Wikipedia)
Az újjáépítés
A földrengés után a hadsereg a fentihez hasonló szükséglakásokat épített a hajléktalanná vált emberek számára. (forrás: Wikipedia)
A katasztrófa során több, mint harmincezer épület dőlt össze vagy vált teljesen lakhatatlanná. A városvezetés szinte azonnal hozzálátott a romeltakarítás megszervezéséhez valamint az újjáépítéshez - ennek finanszírozására a biztosítási összegek mellett az egész országból (többek között nagyvállalatoktól) érkeztek adományok is.
Az épületek többsége megsérült vagy összeomlott a rengés után. (forrás: Wikipedia).
A gyors és szervezett újjáépítésnek köszönhető, hogy egy 1915-ben megtartott nemzetközi vásár házigazdájaként San Francisco városközpontjára már rá sem lehetett ismerni - pontosabban senki meg nem mondta volna, hogy alig kilenc évvel azelőtt még romokban hevert minden.
Az újjépítés gyorsan megindult - egy 1915-os kiállítás idején a város nagy része már újjáépült, vagy folyamatban volt a rekonstrukció. A képen a városháza (jobb oldalt) épülete látható valamikor az 1910-es években. (forrás: Wikipedia)
Habár földrengések napjainkban is fenyegetik a települést (1989-ben egy nagy erejű földmozgás meg is rázta a környéket), a 20. század második felétől felhúzott épületeket - köztük a város egyik jelképévé váló felhőkarcoló, a Transamerica Pyramid - már úgy tervezték, hogy ellenálljanak egy, az 1906-oshoz hasonló erősségű rengésnek is.
A 20. század második felében San Francisco egyik jelképévé vált a földrengésbiztos Transamerica Pyramid felhőkarcoló. (forrás: Wikipedia)
Reméljük, hogy még egyszer nem lesz szükség a város teljes újjáépítésére.
