Az egzotikus országokat bemutató sorozatunk harminchatodik részét legutóbb ott hagytuk abba, hogy Észtország a Szovjetunió részeként éppen kénytelen volt betagozódni a vörös birodalomba.
Tallinn történelmi belvárosának panorámája a hajnali ködben-párában. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után folytatjuk a harmadik legkisebb finnugor nép országát bemutató írásunkat.
Szovjet, majd náci uralom alatt
A szovjetek nem sokáig élvezhették a viszonylag enyhe észak-balti klímát: 1941 júniusában a náci Németország megindította a történelem legnagyobb szárazföldi offenzíváját a Szovjetunió ellen. A többek között a dilettáns vezetésnek és a tiszti, tábornoki kar de facto lefejezésének köszönhetően a Vörös Hadsereg nem tudott komoly ellenállást kifejteni, így néhány hét elteltével a németek uralmuk alá hajtották gyakorlatilag az egész Baltikumot.
A szovjet NKVD által kivégzett észt értelmiségiek holttestei 1941 őszén - a szovjet hatóságok által eltüntetni próbált tömegsírokat a később a helyi zsidóság ellen hasonló kegyetlenkedéseket elkövető nácik tárták fel bevonulásukat követően. (forrás: Wikipedia)
Az alig egy évig tartó szovjet uralom megtette a hatását, így az észt közvélemény nagy része felszabadítóként köszöntötte a bevonuló német csapatokat - ez a hangulat azután sem változott sokat, hogy a reguláris haderőt követő SS-csapatok hamarosan hozzáláttak a helyi zsidóság kiirtásához.
Narva városát - sikertelenül - védő német katonák a szovjetek 1944 eleji offenzívája idején. (forrás: Wikipedia)
A németek eleinte önkénteseket toboroztak a bolsevikok elleni harchoz, ezt azonban nagyon gyorsan felváltotta a kényszersorozás; ennek hatására több ezer észt fiatalember szökött Finnországba, hogy inkább a testvérnemzet haderejébe beállva harcoljon a Szovjetunió ellen.
Észtországban hosszú időn keresztük jelentős számú svéd közösség élt - többségük a szovjetek 1944-es offenzívája idején hagyta el az országot (nagy részük a fentihez hasonló módon, hajókon menekült a semleges óhazába). (forrás: Wikipedia)
1944 elején a szovjetek megindították ellentámadásukat; a német megszálló hatalmat kiszolgáló észt miniszterelnök, Jüri Uluots felhívására önkéntes haderőt állítottak fel, amelyet a német SS önkéntes észt hadosztálya egészített ki. A beinduló szovjet gőzhengert azonban nem lehetett feltartóztatni, s 1944 közepére Észtország ismét szovjet megszállás alá került.
Tallinn szovjetek által rommá bombázott belvárosa 1944-ben. (forrás: Wikipedia)
Újra a Szovjetunió részeként
A három évig tartó harcok alatt az ország infrastruktúrájának nagy része megsemmisült, egymilliós népességének ötöde pedig vagy meghalt, vagy nyugatra menekült. A szovjet megszállás ellen a másik két balti államhoz hasonlóan itt is partizánmozgalom (az úgynevezett erdei testvérek mozgalma) bontakozott ki, amely hosszú éveken keresztül hajtott végre gerillatámadásokat a szovjet haderő és polgári közigazgatás ellen.
Az észt ellenállás magvát az észt SS-hadosztály állományának hátramaradt tagjai adták.
A szovjetek ellen az 1950-es évek elejéig fegyveres ellenállást folytató, részben náci múlttal bíró partizánok, az Erdei Testvérek egy csoportja. (forrás: Wikipedia)
Az 1950-es évek elejére a szovjetek végül felszámolták a fegyveres ellenállást, s következtek a vörös birodalomban töltött szürke hétköznapok hosszú évtizedei. Az ország demográfiai helyzetének drámai megváltozása, azaz a tömeges szláv (orosz, ukrán, belarusz) betelepülés is erre az időszakra tehető, amelynek köszönhetően az 1980-as évekre a népesség harmadát már ők adták. A szocialista államokra jellemző erőltetett iparosítás Észtországot sem kerülte el, s mélyen rányomta bélyegét a korábban főleg mezőgazdaságra és kereskedelemre épülő helyi gazdaságra.
A 19. század végén a népességnek még csak 3%-a volt orosz anyanyelvű.
Csehszlovák Tatra villamosszerelvény a szovjet Tallinn központjában. (forrás: Wikipedia)
A szovjet Határőrég ellenőrzőpontja a tenger partján - a balti államokban a szabad országok viszonylagos közelsége miatt szigorú ellenőrzés alatt tartották a partvidéket a Szovjetunió hatóságai. (forrás: Wikipedia)
Újra független államként
A szovjet rendszer 1980-as évek második felében megindult eróziója felszabadította az addig elnyomott nemzeti érzelmeket a balti államokban. Ennek köszönhető, hogy Észtország is az elsők között nyilvánította ki szuverenitását a Szovjetunión belül, majd függetlenségének helyreállítását 1991 augusztusában.
A nyugati államok egyébként soha nem ismerték el Észtország szovjet annexióját, s a hidegháború idején is fenntartották a kapcsolatot az emigráns észt kormányzattal, amely először Stockholmban, majd Oslóban, végül New Yorkban székelt.
Az úgynevezett éneklő forradalom részeként Baltikum-szerte élőláncokat szerveztek a szabadsága vágyó észtek, lettek és litvánok a Szovjetunió végnapjaiban. (forrás: Wikipedia)
A békés ellenállá - melynek része volt a híres baltikumi élőlánc is - s meghozta eredményét, így a Szovjetunió romjain megalakuló Oroszország is kénytelen volt elismerni a balti államok függetlenségét. A következő években fokozatosan megkezdték a még észt területen állomásozó szovjet orosz csapatok kivonását, amely 1994-ben fejeződött be.
Ebben az évben következett be az ország történetének legsúlyosabb katasztrófája, az Estonia komphajó elsüllyedése, amely 852 (!) halálos áldozatot követelt.
Az Estonia komphajó makettje - a hajó elsüllyedése Észtország történetének legsúlyosabb közlekedési katasztrófája volt. (forrás: Wikipedia)
Észtország már a kezdet kezdetén kinyilvánította szándékát a nyugati szövetségi rendszerekhez történő csatlakozásra; 2004-ben végül teljesült a régi álom, ugyanis mind a NATO, mind az Európai Unió befogadta tagjai közé az államot.
Napjainkban
Észtország zászlaja, amelyet a függetlenség 1918-as elnyerését követően fogadtak el hivatalosan. A kék az eget, a tavakat és a Balti-tengert, a fekete a földet és az észt történelem sötét évszázadait, míg a fehér a havat és a hosszú nyári estéket szimbolizálja. (forrás: Wikipedia)
Manapság Észtországot nyugodtan tekinthetjük magasan fejlett államnak, amely politikai berendezkedését tekintve demokratikus parlamentáris köztársaság. Az egykamarás, százegy tagú törvényhozás, a Riigikogu (Nemzetgyűlés) tagjait négyévente választják meg, míg az elsősorban protokolláris feladatokat ellátó köztársasági elnököt ötévente (Magyarországhoz hasonlóan itt is a parlamenti képviselők döntenek az államfő személyéről).
Az észt parlament épülete, amelyet 1922-ben adtak át. (forrás: Wikipedia)
Észtország napjainkban mintegy 1,3 millió ember otthona; a lakosság több, mint kétharmada észt nemzetiségű, miközben az oroszok aránya még manapság is 20% körül mozog az elmúlt évtizedekben tapasztalt kivándorlás és részbeni asszimiláció ellenére is. A helyi orosz közösség jogi helyzete a mai napig nem rendezett teljes mértékben: az 1991-ben újból függetlenné váló Észtország ugyanis nem adta meg automatikusan az állampolgárságot a második világháború után betelepülőknek és leszármazottjaiknak.
Az észt állampolgárság megszerzését szigorú követelményekhez, többek között észt nyelvvizsgához kötötték - ennek is köszönhető, hogy a 2000-es években még a lakosság közel tizede nem rendelkezett semmilyen állampolgársággal.
Vidéki orosz ortodox templom Észtországban - a helyi orosz közösség jobban megőrizte vallását, mint az észtek. (forrás: Wikipedia)
Az ország egyedüli hivatalos nyelve az észt, de hivatalosan védett státusszal rendelkeznek az észt déli nyelvjárásai, valamint az észttel rokon võro nyelv és nyelvjárásai is. A szovjet időszakban az egyházaknak nem jutott túl sok tér a fejlődésre (sokszor a fennmaradásra sem), ennek is köszönhetően a lakosság nagy része napjainkban egyetlen felekezethez tartozik - s ez okozza azt a furcsa helyzetet, hogy a legnagyobb egyház (közel húsz százalékos tagsággal) az orosz ortodox, a lutheránus csak a második tizenkét százalékkal.
Tallinn modern városközpontja - a fővárosban számos IT-szektorbeli cég működik, több ezer embernek adva munkát. (forrás: Wikipedia)
Az ország fővárosa és gazdasági, közlekedési, kulturális központja a közel félmilliós népességű Tallinn, de jelentősnek mondható még a délkeleten fekvő egyetemi város, Tartu (korábban Dorpa) is, amely többek között a legfelsőbb bíróság és az oktatási minisztérium otthona is.
Az ország legjelentősebb felsőoktatási intézménye, a Tartui Egyetem (Tartu Ülikool) főépülete. (forrás: Wikipedia)
Ha már kultúra: Észtországban a mai napig népszerűek a népdalok, amelyek két jól elkülöníthető csoportra oszthatóak: az ősi balti-finn kultúrát őrző rúnadalokra és a 17-18. századtól meghonosodó, úgynevezett strofikus népdalokra.
Népviseletbe öltözött hölgy a hagyományos észt dudával, a turopillel. (forrás: Wikipedia)
A régi mezőgazdasági és kereskedelmi kort, valamint a szovjet ipari korszakot követően manapság Észtország gazdaságának a legmeghatározóbb ágazata a szolgáltatási ágazat, de jelentős bevételt generál az informatikai szektor; az ország az elsők között volt a világon, ahol bevezetésre került a digitális közigazgatás (amely ellen az oroszok az egyik első nagyszabású kibertámadást hajtották végre közel húsz évvel ezelőtt).
Hogy mást ne mondjunk, a ma már a Microsoft tulajdonában lévő Skype alkalmazás is Észtországból indult világhódító útjára.
Szélerőmű-park Észtországban - az ország energiaellátásnak jelentős részéért még nem a megújuló források, hanem a gazdag olajpalakészletekre épülő hőerőművek biztosítják. (forrás: Wikipedia)
Közlekedési hálózata - melynek gerincét a közúti és a vasúti közlekedés mellett a tengerhajózás adja - fejlettnek mondható; vasúthálózata az orosz birodalmi örökség részeként 1520 mm nyomtávolságú (mint ahogy a szomszédos országoké is), s elsősorban teherszállításra szolgál, habár a nagyobb települések megközelíthetők személyvonattal. Az egész Észtországot behálózó modern főúthálózat szintén elősegíti a távoli városok gyors elérését, noha autópálya-hálózatának kiépítése még várat magára. Tallinn több, mint tíz éve vezette be a teljesen ingyenes tömegközlekedést, amelyet nem sokkal később az egész országban azzá tettek - noha utóbbi intézkedést végül visszavonták, Tallinnban továbbra sem kell érte fizetni.
Észtország abban is innovatív volt, hogy elsőként épített ki országos elektromosautó-töltő hálózatot.
A Tallinnt az orosz határral összekötő főútvonal egyik autópálya-szakasza. (forrás: Wikipedia)
Tallinn kikötője jelentős nemzetközi személy- és áruszállító forgalmat bonyolít le. (forrás: Wikipedia)
Az országban gyakorlatilag az összes jelentősebb sportág képviselteti magát - a labdarúgás mellett rendkívül népszerűek a téli sportok (a földrajzi adottságok miatt elsősorban a sífutás) és a különböző atlétikai számok - birkózás, súlyemelés - is. Mivel a két világháború között független volt, Észtország már 1920-ban bemutatkozott a nyári olimpiai játékokon; az éremtáblázaton a legjobb helyet az 1936-os berlini olimpián érte el, amikor tizenharmadik lett.
Sífutó-verseny észt módra. (forrás: Wikipedia)
Észtország 2004 óta tagja az Európai Uniónak és a világ legerősebb katonai szövetségének, a NATO-nak is; utóbbi részeként méretéhez képest impozáns haderőt tart fenn (köszönhetően a mindmáig fennálló sorkatonaság intézményének is), amelyet leginkább Oroszország közelsége indokol. A nagy szomszéd ukrajnai kalandjának 2014-es kezdete óta jelentősen megerősítették az ország védelmét, 2022-től pedig már több ezer szövetséges katona is hozzájárul a közös elrettentéshez.
Az észt Honvédség (Maavägi) egyik dél-koreai gyártmányú K9 típusú 155 mm--es önjáró lövege. Észtország az utóbbi időben jelentős forrásokat szentelt haderejének korszerűsítésére. (forrás: Wikipedia)
