A finnugor nyelvcsaládba tartozó népek közül mindössze három (a magyar, a finn és az észt) rendelkezik önálló államisággal.

Észtország kisebbik nagy szigete, Hiiumaa partvidéke. (forrás: Wikipedia)

Az egzotikus országokat bemutató sorozatunk legújabb részében közülük a legkisebbet, Észtországot (Eesti) fedezzük fel - mivel mondandónk elég hosszúra sikeredett, ezúttal két epizódban ismerjük meg barangolásunk aktuális állomását.

A legkisebb balti állam

Észtország (és a Baltikum északi része) műholdképen. (forrás: Wikipedia)

A mintegy 45 ezer négyzetkilométer (tehát nagyjából fél Magyarországnyi) területű Észtország Európa északkeleti részén, a Balti-tenger és a Finn-öböl partvidéke mentén, Lettország és Oroszország között helyezkedik el. Öblökkel és sziklaszirtekkel csipkézett partvidéke közelében több száz kisebb-nagyobb sziget található - ezek közül Saaremaa és Hiiumaa a jelentősebb.

Észtország legnagyobb szigete, Saaremaa egyik nevezetessége a Panga-szikla. (forrás: Wikipedia)

Észtország hullámos alföldi felszínének formálásában kiemelt szerepet játszott a legutóbbi eljegesedés, majd a jégtakaró felmelegedés hatására történő visszahúzódása. A jég nyomában rengeteg sekély tó alakult ki; ezek egy része az évezredek folyamán feltöltődött, illetve elláposodott (napjainkban a területének közel fele mocsár- és lápvidék). A felszín a legmagasabb pontján is alig haladja meg a háromszáz méteres tengerszint feletti magasságot, igaz, legmagasabb csúcsa, a 318 méteres Suur Munamägi így is az egész Baltikum legmagasabb pontja is egyben.

Észtország (és a Baltikum) legmagasabb pontja, a tenger szintje fölé 318 méterrel magasodó Suur Munamägi... (forrás: Wikipedia)

...és a nevezetes magaslaton emelt kilátótorony. (forrás: Wikipedia)

Kontinentális éghajlatát a tenger közelsége miatt jelentős óceáni hatások befolyásolják, emiatt a tengerpart mentén nyáron alacsonyabb, télen magasabb a középhőmérséklet mint az ország belső területein. Viszonylagos északi fekvése miatt a leghosszabb nyári napok 19 órán át tartanak, míg télen előfordul, hogy csak öt-hat órára bukkan fel csillagunk.

Észtország felszínének nagy részét erdőségek borítják... (forrás: Wikipedia)

...amelyek egy része mocsári erdő. (forrás: Wikipedia)

Észtek földje

Mivel hosszú időn keresztül jég borított felszínét, Észtország területén Európa más részeihez képest viszonylag későn, 10-11 ezer évvel ezelőtt jelentek meg az első emberek, akik vadászó-gyűjtögető-halászó életmódot folytattak. Az első itteni kultúra, az úgynevezett kunda kultúra nagyjából nyolcezer évvel ezelőtt virágzott.

Bronzkori kősírok Észak-Észtországban. (forrás: Wikipedia)

A finnugor nyelvcsaládba tartozó észt törzsek nagyjából a finnekkel egy időben jelenhettek meg a Finn-öböl partvidéke mentén; a római történetíró, Tacitus az 1. század végén már "aesti" néven hivatkozott a terület lakóira, akik folyamatos kereskedelmi kapcsolatban álltak a Római Birodalommal.

Országszerte fellelhetőek bronzkori kőhalmok. (forrás: Wikipedia)

A 8. századtól svéd vikingek rendszeres támadásokat hajtottak végre a partvidéki területek ellen, miközben az észteknek a déli balti törzsek állandó támadásaival is szembe kellett nézniük. 

A viking-kori Iru erődjéről az 1920-as években készült légifelvétel. (forrás: Wikipedia)

Birodalmak árnyékában

Az észtek hosszú ideig őrizték meg őseik hitét - ennek köszönhető, hogy III. Celesztin pápa 1193-ban kereszteshadjáratot hirdetett a pogányok megtérítésére. A pápai felhívásra válaszul német kereszteslovagok érkeztek a Baltikumba; miután kialakították főhadiszállásukat Riga városában, hozzáláttak térítő hadjáratukhoz.

Európa a 9. század végén - a Baltikum északi része, amelyet a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó észt törzsek uraltak, igazi senki földjének számított. (forrás: Wikipedia)

Az észtek keményen ellen tudtak állni a támadásoknak, 1217-ben azonban döntő vereséget szenvedtek a Kardtestvérek rendjének hadseregétől. Nem sokkal később az északi partvidéken dán keresztesek szálltak partra, a két "tűz" közé került, őseik hitéhez ragaszkodó észtek kénytelenek voltak keresztény hitre térni. Az Észak-Észtországot megszálló dánok néhány évvel később megalapították a későbbi főváros, Tallinn elődjét, amely hamarosan csatlakozott a Hanza-szövetséghez.

Tallinn középkori városfalának egy része - az erődítést a dánok emelték, hogy biztosítsák kulcsfontosságú kereskedelmi központjuk védelmét. (forrás: Wikipedia)

Egy évszázaddal később az északi országrészben dán-ellenes felkelés tört ki, amelynek eredményeként kiűzték a dánokat, helyüket pedig a déli Lovagrend vette át. Ezután következett a térség első aranykora, amely korábban nem látott gazdasági fellendüléssel járt, miközben a hatalom a földbirtokokat tulajdonló és a városi gazdag kereskedőréteget adó németek kezében összpontosult.

A dán hagyaték részét képezi a tallinni Szent Olaf-templom. (forrás: Wikipedia)

A 16. századtól Észtország három tűz közé került: egyrészről a délről előrenyomulni szándékozó Lengyelország, másrészt a Balti-tengert beltengerré változtatni szándékozó Svédország, harmadrészről a keletről előretörő Oroszország kívánta uralma alá hajtani a térséget. Hosszú évtizedek háborúskodását követően a 17. század elején Svédország szerezte meg az ellenőrzést az ország területe felett, a svédek azonban alig száz évvel később, a nagy északi háborút lezáró nystadti békében lemondani kényszerültek róla az oroszok javára.

Az egyik első észt nyelven nyomtatott könyv egy lapjának maradványa a 16. századból. (forrás: Wikipedia)

Oroszország részeként

A bevonuló oroszok gyakorlatilag fenntartották a status quo-t az országban: nem avatkoztak be a vagyonos német polgárság és nemesség életébe, cserébe azok támogatták a cárok hatalmát. A 19. század elején az orosz ortodox egyház kísérletet tett az észt parasztság áttérítésére, de miután ez a német főurak befolyását csökkentette (volna), a cár leállíttatta egyházát.

A Revalba vezető út - 1900-as festmény. (forrás: Wikipedia)

1816-ban az Orosz Birodalomban elsőként Észtországban törölték el a jobbágyságot; a földek ezt követően továbbra is a német nemesség tulajdonában maradtak, azokat pedig a szabaddá vált parasztok bérelték. Erre az időszakra tehető a német és észt közösség nemzeti ébredése, amely gyakorlatilag kéz a kézben járt: megkezdődött az észt irodalmi nyelv kialakulása, miközben sorra nyíltak az észt nyelvet oktató iskolák, s számos fesztivált tartottak az észt kultúra népszerűsítésére.

A 19. század végén az orosz cári kormányzat hozzálátott az oroszosítási programhoz, melynek első lépéseként az addig német nyelven oktató felsőoktatási intézményekben (köztük a híres Tartui Egyetemen) kötelező jelleggel bevezették az orosz nyelv használatát. Ez végül az észtek és németek ellenállásán fokozatosan elhalt.

Friedrich Reinhold Kreutzwald, a Kalepivoeg írója művének egy példányával a kezében... (forrás: Wikipedia)

...és a könyv egyik illusztrációja az 1914-es kiadásból. (forrás: Wikipedia)

Az első világháború végén - kihasználva az 1917 eleji forradalomban, majd az októberi bolsevik puccsban összeomló orosz kormányzat helyén kialakuló hatalmi vákuumot - Észtország területének nagy része Németország megszállása alá került, s maradt egészen a németek 1918 novemberi fegyverletételéig. Ezután három erő próbálta megszerezni az ellenőrzést a terület felett: a függetlenséget célul kitűző új észt nemzeti kormány, a balti németek fegyveres ereje és az orosz elvtársaik által támogatott helyi bolsevikok.

Egy észt páncélvonat kezelőszemélyzete a függetlenségi háború idejéből. (forrás: Wikipedia)

A később észt függetlenségi háború néven hivatkozott, néhány hónapig (1919 februárjáig) tartó, több tízezer áldozatot követelő konfliktusból végül a britek által is támogatott függetlenségpárti erők kerültek ki győztesen: Szovjet-Oroszország az 1920-ban megkötött békeszerződésben hivatalosan is elismerte Észtország függetlenségét.

Észtország egyik nemzeti hőse, Johan Laidoner tábornok, a függetlenségi háború idején a haderő főparancsnoka. (forrás: Wikipedia)

Az első függetlenség...

A függetlenségi háborút követő boldog békeidők viszonylagos prosperitást és gazdasági fejlődést hoztak a kis balti ország számára; a világ többi részéhez hasonlóan azonban itt is betette a kaput az 1929 végén kirobbanó gazdasági válság, amely alatt a kormányok gyakorlatilag egymásnak adták a kilincset. 

A függetlenségi háború veteránjaiból szerveződött Vaps-mozgalom egyik rendezvénye az 1930-as évek elején. (forrás: Wikipedia)

Egy antikommunista, szélsőjobboldali veteránszervezet (a Vaps-mozgalom) a válság megoldására a parlamentáris rendszer eltörlését és egy erős elnöki rendszer bevezetését tűzte zászlajára - akaratukat végül egy népszavazáson az észtek többsége is megerősítette. Mielőtt azonban megtarthatták volna az új elnökválasztást, a köztársasági elnök, Konstantin Päts a hadsereg támogatásával puccsot hajtott végre, s magához ragadta a hatalmat 1934-ben. Az ezt követő években (az úgynevezett csendkorszakban) elnöki rendeletekkel kormányzott, a politikai pártok működését pedig betiltották. 

Konstantin Päts, Észtország első köztársasági elnöke 1938 és 1940 között - előtte az államfői pozíciót állami elöljárónak (riigivanem), vagy az állam bölcsének nevezték. (forrás: Wikipedia)

1938-ban végül új alkotmány lépett életbe, s hosszú idő után megtartották az első demokratikus választásokat; az újonnan felálló törvényhozás Pätsot megerősítette elnöki hivatalában, bár munkája gyümölcsét nem tudta hosszú időn keresztül élvezni.

...és a bukás

1939 augusztusában a náci Németország és a Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött egymással, melynek titkos záradékában megegyeztek a kelet-európai térség egymás közti felosztásáról. Ennek értelmében Észtország a szovjet érdekszférába került, s Sztálin birodalma nem is habozott érdekeit érvényesíteni: szeptember végén ultimátumot intéztek Tallinnhoz, amelyben szovjet támaszpontok létesítésének engedélyezését követelték. Az észt kormány - felmérve az erőviszonyokat - ebbe bele is egyezett.

Az észt haditengerészet (Merevägi) két tengeralattjárója az 1930-as évek végén. (forrás: Wikipedia)

Néhány hónappal később a szovjetek már észt légi támaszpontokról felszállva intéztek támadást Finnország ellen a téli háborúban, miközben az észt haderő laktanyafogságra volt kárhoztatva. 1940 júniusában aztán - kihasználva, hogy a nemzetközi közvélemény Franciaország összeomlásával és Párizs elestével van elfoglalva - a szovjet Vörös Hadsereg ténylegesen megszállta Észtországot.

A szovjet Vörös Flotta hadihajói Tallinn kikötőjében 1939-ben - a szovjetek egyáltalán nem baráti szándékkal érkeztek a három balti köztársaságba. (forrás: Wikipedia)

Az észt politikai és katonai vezetés nagy részét letartóztatták (többségük nem érte meg az egy évvel későbbi német inváziót), az új bábkormány pedig örömmel jelezte csatlakozási szándékát a Szovjetunióhoz: mivel Sztálin nem volt teljesen kőszívű, 1940 augusztusában (a másik két balti állammal, Lettországgal és Litvániával együtt) Észtország is a kommunista állam tagköztársasága lett.