Szép, kerek szám a negyven, s őszintén szólva nem gondoltuk volna, hogy éveken és kontinenseken átívelő, Magyarországról egzotikusnak ható országokat bemutató sorozatunk ennyi részt megél. De ha egyszer elkapott a gépszíj, nincs többé megállás.
Uruguay fővárosának, Montevideónak a központja madártávlatból. (forrás: Wikipedia)
Sorozatunk mai epizódjában Latin-Amerika egyik (ha nem a) legeurópaibb államába, Uruguayba látogatunk el.
Két óriás között
Uruguay a két óriás, Argentína és Brazília között helyezkedik el az Atlanti-óceán partvidékén. (forrás: Wikipedia)
A Magyarországnál közel kétszer nagyobb területű, az Atlanti-óceán és a Paraná, valamint Uruguay folyók közös torkolatvidékének, a La Platának a partvidékén elhelyezkedő ország három és félmillió ember otthona, amely a dél-amerikai kontinens két legnagyobb állama, Argentína és Brazília között fekszik, mintegy ütközőzónaként.
Az egész országban meghatározó a füves pusztákkal, azaz pampákkal tarkított hullámos dombvidékek tájképe. (forrás: Wikipedia)
Felszínét leginkább a környéken pampának nevezett füves pusztákkal tarkított hullámos dombvidékek jellemzik; a kontinens legalacsonyabb átlagmagasságával "büszkélkedő" Uruguay legmagasabb pontja a délkeleten emelkedő Katedrális-csúcs, azaz Cerro Catedral, amely mindössze 514 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé.
Az ország legmagasabb csúcsa, a Cerro Catedral (Katedrális-csúcs). (forrás: Wikipedia)
A nedves szubtrópusi éghajlatnak köszönhetően a nyarak (amelyek a déli féltekén a mi téli hónapjainkra esnek) mérsékelten melegek, míg a telek hűvösek, de szinte állandóan fagymentesek - a téli sportok szerelmeseinek nem sok babér terem ebben az országban.
Korai történelem
Az európaiak érkezése előtti időkben Uruguay területét is különböző, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató amerikai őslakos törzsek népesítették be; a régészeti leletek tanúsága szerint az ember nagyjából 13 ezer évvel ezelőtt jelent meg a La Plata partvidéke mentén; a 16. század elején főleg a charrúa, chaná és guaraní törzsek tagjai éltek ezen a vidéken.
Tehát nem találkozunk olyan jól szervezett államalakulatokkal, mint az Inka vagy az Azték Birodalom a 16. század elején.
Colonia megyéből előkerült nyílhegyek, melyekkel az őslakos közösségek tagjai vadásztak. (forrás: Wikipedia)
Először portugál hajósok érkeztek Uruguay partvidékére 1512-ben, őket nem sokkal lemaradva, 1515-ben követták az első spanyolok. A kontinens többi részével ellentétben itt az őslakosok viszonylag heves ellenállást fejtettek ki az idegenekkel szemben - ez, és az a tény, hogy a terület erőforrásokban szegény (értsd: nem nagyon volt arany, amit ellophattak volna) sokáig nem késztette komoly gyarmatosításra az európai hatalmakat, noha volt idő, amikor Spanyolország és Portugália egyaránt magának követelte a fő gyarmataik közötti ütközőzónát.
Uruguayi indiánok ábrázolása az 1600-as évek elejéről. (forrás: Wikipedia)
Az első állandó spanyol települést így csak 1624-ben alapították meg a mai Soriano területén, a fővárost, Montevideót pedig 1726-ban a hajózást felügyelő erődítményként hozták létre, habár nem sokkal később természetes kikötőjének és ideális fekvésének köszönhetően már a La Plata túloldalán fekvő Buenos Airessel versengett a térség kereskedelmi központjának címéért.
Sok helyen már csak a tiszteletükre emelt szoborcsoportok emlékeztetnek arra, hogy Uruguayt egykor őslakosok népesítették be. (forrás: Wikipedia)
A gyarmatosítás évszázadaiban az őslakos közösségeket végül szinte teljesen kiirtották Uruguay területén; ennek köszönhetően napjainkban a kontinensen itt a legkisebb az őslakosok számaránya.
A spanyolok és a portugálok által uralt Dél-Amerika térképe 1754-ben; jól látható, hogy a mai Uruguay már akkor is egyfajta ütközőzónaként funkcionált a két gyarmatbirodalom között. (forrás: Wikipedia)
Gyarmatból független ország
Az ország függetlenségi harcosának és nemzeti hősének, José Artigasnak a festménye. (forrás: Wikipedia)
A napóleoni háborúk idején, 1806-tól a britek kísérletet tettek Buenos Aires és Montevideo elfoglalására - utóbbi sikerült is nekik, hiszen 1807 februárja és szeptembere között ők ellenőrizték a várost, amelyet aztán kiürítettek. Nem sokkal később José Artigas vezetésével Uruguay területén is függetlenségi harc robbant ki a megrendült spanyol gyarmati uralom ellen; Artigas teljes autonómiát követelt a megalakuló Río de la Platai Egyesült Tartományokon belül az ekkor még Keleti-part (Banda Oriental) névvel emlegetett hazája számára, de Buenos Airesben ezt leszavazták, s a központosításra helyezték a hangsúlyt.
Uruguay nagyobb része a Río de la Platai Egyesült Tartományokon belül nagyobb önrendelkezést kívánó ligához csatlakozott nem sokkal azután, hogy kivívták függetlenségüket Spanyolországtól. (forrás: Wikipedia)
Artigas vezetésével ezután már a szomszédos ország ellen vívtak függetlenségi harcot az ekkor még csak 60 ezer főt (!) számláló ország polgárai, akik sokáig nem örülhettek az önállóságnak: 1817-ben a szomszédos Brazíliát akkor még irányító Portugália tízezer katonával megszállta a területet, s Cisplatina néven annektálta.
1825-ben a Río de la Platai Egyesült Tartományok (Argentína) és az időközben Portugáliától függetlenné vált császárság, Brazília között háború robbant ki Uruguay birtoklásának ürügyén; az 1828-ig elhúzódó harcok eredményeként a felek brit közvetítéssel megegyeztek egymással, s kompromisszumos megoldásként elismerték Uruguay függetlenségét, amelyet 1828. augusztus 25-én deklaráltak. Megalakult az Uruguayi Keleti Köztársaság (República Oriental del Uruguay).
Uruguay nemzeti zászlaja, amelyet az amerikai és argentin lobogó is inspirált. A kilenc kék-fehér sáv Uruguay eredeti kilenc megyéjére utal, míg a Nap a szabadság szimbólumaként jelenik meg. (forrás: Wikipedia)
Az ország a nevét az Uruguay folyóról kapta; a kifejezés jelentése az őslakos guaraní indiánok nyelvén: "madarak folyója".
Az ország nemzeti költője, Juan Zorilla de San Martín szerint a jelentése nem más, mint "festett madarak folyója".
Polgárháborús évtizedek és a fejlődés
Montevideót védő csapatok a polgárháború idején. (forrás: Wikipedia)
A Blancos (fehérek) és a Colorados (vörösök) harcosai által a polgárháború idején viselt karszalagok. (forrás: Wikipedia)
Nem sokkal a függetlenség elnyerését követően Uruguay - sok más latin-amerikai államhoz hasonlóan - véres polgárháborúba süllyedt; az ország irányításáért a konzervatív fehérek (Blancos) és a liberális(abb) vörösök (Colorados) küzdöttek egymással. Az 1839 és 1851 között dúló harcokban több ezren vesztették életüket egy olyan országban, amelynek népessége még mindig nem érte el a százezer főt sem. Az összecsapásokból - amelyekben egy Guiseppe Garibaldi nevű itáliai hadvezér is részt vett - végül a Colorado Part került ki győztesen; a 19. század második felében Uruguay az ő vezetésükkel indult fejlődésnek.
Két világ hőse, az uruguayi polgárháborúban a Colorados Párt oldalán harcoló Guiseppe Garibaldi. (forrás: Wikipedia)
Időközben Uruguay kirobbantó oka és részese is volt Dél-Amerika történetének legpusztítóbb háborújának, a paraguayi háborúnak: 1864-65-ben az éppen az országot irányító (Paraguay által támogatott) Blanco Párt ellen Brazília vezetett sikeres hadjáratot, s juttatta hatalomra a Colorado Párt embereit.
Paysandú városának brazil csapatok általi ostroma 1865-ben. (forrás: Wikipedia)
1867-ben átadták Uruguay első vasútvonalát, az elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó ország fő kikötője, Montevideo pedig fontos kereskedelmi csomóponttá vált nem csak a tengertől elzárt Paraguay, hanem a szomszédos Argentína számára is. A 19-20. század fordulóján végrehajtott szociális reformok eredményeként az ország igazi jóléti állammá vált, amely életminőségben már a fejlett európai országokkal vetekedett. Ekkorra tehető az első nagy bevándorlási hullám érkezése: több százezer európai (elsősorban olasz és spanyol) bevándorló érkezett a századfordulón a lehetőségek hazájaként emlegetett Uruguayba.
Ekkortól emlegetik Dél-Amerika Svájcaként az országot.
Montevideo új főpályaudvarának épülete. (forrás: Wikipedia)
Montevideo látképe 1865-ben. (forrás: Wikipedia)
Az Európából érkező bevándorlókra több hétnyi karantén várt, mielőtt megkezdhették új életüket Uruguayban. (forrás: Wikipedia)
A két világháború nagy részében Uruguay semleges maradt, habár mezőgazdaságának köszönhetően mindkét világégés során komoly bevételekre tett szert a lángokban álló vén kontinens élelmezéséből. A második világháború végén, 1945 februárjában Uruguay is csatlakozott az Egyesült Nemzetekhez, így hadat is üzent Németországnak és Japánnak egyaránt, harcoló csapatokat azonban nem küldött a frontokra - élni tudni kell, ugyebár...
Montevideói utcakép az 1930-as évek elején. (forrás: Wikipedia)
Az Uruguayban rendezett gyűjtés eredményeként megvásárolt Spitfire vadászrepülőgép ünnepélyes átadása a brit Királyi Légierőnek. (forrás: Wikipedia)
A második világháború elején, 1939 decemberében legénysége Montevideo kikötőjében süllyesztette el a brit hadihajók elől a semleges Uruguay vizeire menekült német Admiral Graf Spree cirkálót.
Ikonikus felvétel a második világháború elejéről: a német Admiral Graf Spree cirkáló az önelsüllyesztést követően. (forrás: Wikipedia)
Az elmúlt évtizedek
Dwight D. Eisenhower amerikai elnök látogatása Uruguayban 1960-ban. Uruguay az Egyesült Államok fontos szövetségesének számított a hidegháború idején. (forrás: Wikipedia)
A második világháború után az élelmiszerárak globális csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, amely rést ütött a szociális rendszeren is, amelynek gyengülése baloldali gerillamozgalmakat hívott életre. Ezek közül legjelentősebb a Tupamaros mozgalom volt, amely az 1960-as évek elején először ember- és bankrablásokkal teremtett pénzügyi alapot a működéshez, majd szabályos fegyveres harcot indított a kormány megdöntésére.
Uruguayi rendőrtisztek hatástalanítanak egy robbanószerkezetet - az 1960-as években a Tupamaros szabályos gerillaháborút folytatott a kormány ellen. (forrás: Wikipedia)
Az egyre erősödő baloldali mozgalmak hatására az aktuális elnök, az Egyesült Államok támogatását élvező Jorge Pacheco szabályos statáriumot hirdetett (felfüggesztve az egyéni szabadságjogokat), majd 1973-ban a hadsereg a politikai elit (Juan María Bordaberry elnökkel az élen) támogatásával átvette a hatalmat: a parlament működését felfüggesztették, s hozzáláttak a baloldali mozgalmak elfojtásához, nem ritkán brutális erőszak alkalmazásával.
Ezt az időszakot egyfajta hibrid, polgári-katonai diktatúraként jellemzik, mivel a hadsereg mellett a polgári intézmények is tevékenyen részt vettek a fenntartásában.
Uruguayi páncélozott szállító harcjármű az 1973-as államcsíny idején. (forrás: Wikipedia)
A CIA támogatásával több tucatnyi embert vadásztak le (egy részüket a szomszédos Argentínában érte a végzete), miközben több tízezer ember kényszerült emigrációba. A hatóságok a diktatúra idején több ezer embert vetettek börtönbe, miközben a gazdaság mélyrepülésbe kezdett. 1980-ban a hadsereg által megfogalmazott új alkotmányt a lakosság egy népszavazáson elutasította, ezután a katonai kormányzat bejelentette, hogy fokozatosan visszatérnek a demokráciához: az 1984-ben megtartott általános választásokon a Julio María Sanguinetti vezette Colorado Párt nyert, s 1985-ben átvette a kormányrudat a katonáktól.
Tüntetés a katonai junta ellen. (forrás: Wikipedia)
A következő évek a demokrácia visszaállításának és a gazdaság talpra állításának jegyében teltek; miközben a szociális hálót igyekeztek újra megerősíteni, a diktatúra fenntartásában részt vevő, emberi jogokat megsértők pedig általános amnesztiát kaptak (ez a hadsereg egyik feltétele volt a hatalom átadásakor), amit az uruguayiak azóta két népszavazáson is helyben hagytak.
Az egyik legismertebb uruguayi, a 2025 májusában elhunyt José Mujica és felesége 2023-ban. Az egykori gerilla Mujica 2010 és 2015 között töltötte be az elnöki tisztséget, s arról vált ismertté, hogy nem volt hajlandó beköltözni az elnöki palotába. (forrás: Wikipedia)
Az utóbbi két évtizedben a gazdasági problémák ellenére Uruguay megmaradt stabil, demokratikus államnak, s a híradásokba legfeljebb akkor került be, amikor legalizálták a marihuána használatát, vagy amikor az aktuális elnök (a nemrégiben elhunyt José Mujica) nem volt hajlandó beköltözni a fényűző elnöki palotába, hanem a főváros mellett fekvő farmjáról járt be minden nap a hivatalába - saját autójával.
Napjainkban
Uruguay manapság demokratikus elnöki köztársaság, ahol a törvényhozó hatalmat a kétkamarás (szenátusból és képviselőházból álló) nemzetgyűlés gyakorolja; a végrehajtó hatalom az állam- és kormányfői feladatokat is ellátó elnök kezében összpontosul; az alkotmány értelmében egy személyt korlátlan számban meg lehet választani, de két egymást követő hivatalt nem tölthet be.
A törvényhozás épülete Montevideóban. (forrás: Wikipedia)
A három és félmilliós népesség nagy része a 19-20. század fordulóján érkezett olasz és spanyol bevándorlók leszármazottja; a népesség közel kilencven százaléka bír európai felmenőkkel, míg a legnagyobb kisebbséget az Afrikából a spanyol gyarmati uralom alatt behurcolt egykori rabszolgák leszármazottai, modern kifejezéssel élve az afro-uruguayiak teszik ki, közel tíz százalékkal. A lakosság elhelyezkedése meglehetősen "fejnehéz", az ország népességének több, mint harmada ugyanis a fővárosban és közvetlen környéké
A 2023-as népszámláláson hat százaléknyian valamelyik őslakos közösséghez tartozónak (is) vallották magukat.
San Carlos római katolikus temploma, amelyet a 18. század második felében emeltek, s ezzel az egyik legrégibb ma is használt templom az országban. (forrás: Wikipedia)
Uruguay hivatalos nyelve a spanyol, valamint 2001 óta az 1910-ben kidolgozott uruguayi jelnyelv; rajtuk kívül legtöbben portugálul beszélnek az országban. A lakosság nagy része valamely keresztény felekezet tagjának vallja magát (legtöbben római katolikusok), rajtuk kívül kis számban élnek még természeti vallások követői és zsidók is Uruguayban. Érdekesség, hogy a függetlenség elnyerése után egy egyházellenes hullám söpört végig azt országon, amelynek eredményeként 1837-ben elismerték a polgári házasságkötést, 1861-ben az állam átvette a temetők működtetését, a 20. század elején pedig legalizálták a válást és minden vallási oktatást betiltottak az állami iskolákban.
A montevideói világkereskedelmi központ modern épületei. (forrás: Wikipedia)
Az 1928-ban átadott, 105 méter magas Palacio Salvo egy időben Dél-Amerika legmagasabb épületének számított. (forrás: Wikipedia)
Az ország védelméről a kis létszámú (alig húszezer fős), de professzionális haderő gondoskodik, amely az utóbbi évtizedekben a nemzetközi békefenntartó missziókban nyújtott teljesítménnyel került be a hírekbe, nem pedig a törvényesen megválasztott kormányzat elleni államcsínyekkel (szerencsére). Jelenleg is közel ezer uruguayi katona teljesít szolgálatot a Kongói Demokratikus Köztársaságban - igazán nem rajtuk múlik, hogy az ENSZ-erők tehetetlennek bizonyultak az erőszak megfékezésében.
Uruguayi katonák hadgyakorlaton - a kicsi, de professzionális uruguayi hadsereg az utóbbi évtizedekben jobbára békefenntartó missziókban bizonyította helytállását. (forrás: Wikipedia)
Uruguay közlekedésének gerincét a viszonylag jó minőségű, az ország fontosabb településeit összekötő közúthálózat jelenti (amely rendelkezik egy érdekes műtárggyal is); a 19. század második felétől kiépített vasút napjainkban már jórészt csak teherforgalmat bonyolít le azokon a vonalakon, amelyek még használatban vannak - mindössze egyetlen, északi szárnyvonalon zajlik menetrendszerű utasszállítás. A külvilággal a legfontosabb kapcsolatot a nemzetközi repülőterek (a legjelentősebb a fővárosi Carrasco Nemzetközi Repülőtér), valamint Montevideo tengeri kikötője jelenti - utóbbi a dél-amerikai kontinens egyik legjelentősebbje.
Képgaléria Uruguay közlekedéséről.
Uruguay gazdasága korábban szinte teljes mértékben a mezőgazdaságra épült; a növénytermesztés (szójabab, búza) mellett az állattenyésztésen volt (és van) nagy hangsúly, kihasználva a legelőkben gazdag vidéket. Napjainkban az agrárszektor még mindig fontos bevételi forrást jelent az országnak, de már komoly ipari tevékenység is kialakult Uruguayban; ezek az üzemek elsősorban a mezőgazdaság termékeit dolgozzák fel (élelmiszer- és textilipar), de a modern iparágak, mint az elektronika és a szoftverfejlesztés is megjelentek Dél-Amerika Svájcában.
A mezőgazdaság fontos ágazata az állattenyésztés, melynek alapja a jó minőségű legelőkben gazdag vidék. (forrás: Wikipedia)
Szőlőskertekkel is találkozhatunk Uruguayban. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban az országban megtermelt elektromos áram szinte teljes egészében megújuló forrásokból (elsősorban vízerőművekből és napelemparokokból) származik.
Az elektromos áram nagy részét megújuló energiaforrások biztosítják. (forrás: Wikipedia)
Ami a kultúrát illeti, Uruguay egyértelműen nevezheti olvasztótégelynek, ahol az európai (spanyol, olasz) szokások keveredésével valami egészen új alakult ki, miközben komoly hatást gyakorolt rájuk a két szomszédos óriás, Argentína és Brazília kultúrája is. Az ország oktatási rendszere meglehetősen fejlett és jól kiépített, és ami nem feltétlenül magától értetődő, az óvodától egészen az egyetemig ingyenes.
Az uruguayi nemzeti egyetem, a Köztársaság Egyetemének (Universidad de la República) jogi karának főépülete. Az országszerte kampuszokkal rendelkező egyetem több, mint 140 ezer (!) hallgatóval büszkélkedhet. (forrás: Wikipedia)
Argentínához hasonlóan Uruguayban is kiemelkedő jelentőséggel bír a lovas marhapásztorok, a gauchók köré épült folklór, kultúra.
A gaucho kultúra mellett a tangó szeretete is közös Argentínával. (forrás: Wikipedia)
Uruguayban rendezték az első férfi labdarúgó-világbajnokságot (ezt és az 1950-es játékokat egyaránt Uruguay válogatottja nyerte meg), így nem meglepő, hogy a világ legnépszerűbb labdajátéka itt is a legkedveltebb sportnak számít. További jelentős sportágnak számít még a kosárlabda, noha ebben korántsem tudnak olyan eredményeket felmutatni, mint a fociban.
A nemzeti stadion az 1930-as labdarúgó-világbajnokság döntője idején, amelyet a házigazdák nyertek meg. (forrás: Wikipedia)
A labdarúgás napjainkban is a legnépszerűbb sportág Uruguayban. (forrás: Wikipedia)
Egy másik labdajátékhoz, a rögbihez kapcsolódik Uruguay történetének egyik legsúlyosabb légiszerencsétlensége, amely a túlélők viszontagságai miatt nemzetközi szinten is ismert történet.
