Az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunk visszatér a fekete kontinensre, hogy kicsit részletesebben megismerkedjünk Ténéré fájának otthonával.
Homokdűnetenger Niger szaharai országrészében. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után irány Niger!
Ország tengerek nélkül
Az ország Nyugat-Afrika második legnagyobb területű tengerparttal nem rendelkező országa Csád után. (forrás: Wikipedia)
Niger - amely nevét a délnyugati részt átszelő folyóról, a Nigerről kapta - Nyugat-Afrikában helyezkedik el, s a kontinensrész második legnagyobb, tengerparttal nem rendelkező államának címét tudhatja magáénak 1,270 millió négyzetkilométernyi területével.
Oázis a Szaharában - az elsivatagosodás komoly fenyegetést jelent az országra. (forrás: Wikipedia)
Az ország legnagyobb részét a Szahara homok-, kő- és kavicssivatagjai foglalják el; középső részét az Aïr hegység szigethegyekkel tarkított, vulkáni eredetű masszívuma uralja, amely Niger legmagasabb csúcsát, a 2022 méteres Idoukal-n-Taghès néven is ismert Bagzane-csúcsot is hordozza.
A neves magaslat tiszteletére a nigeri elnök mindenkori repülőgépét (már amikor futja ilyenre) a Mont Bagzane névvel illetik.
Az országnak nevet adó Niger gyakorlatilag az egyetlen jelentősebb folyóvíz az államban. (forrás: Wikipedia)
Mivel szaharai országról van szó, Niger túlnyomó részén a sivatagi éghajlat az uralkodó, minimális (100 mm-nél kisebb) éves csapadékmennyiséggel; részben az elsivatagosodásnak tudható be, hogy az ország ma már nem érintkezik a Csád-tóval, annak csupán megmaradt mocsárvilága ér el Niger délkeleti részébe.
Ezért számított kisebbfajta csodának és számít azóta is nemzeti legendának a központi hegységtől keletre húzódó homoklapályon, Ténérén magányosan álló fa.
Hosszú történelem
A Szaharát úgy ismerjük, mint a világ legnagyobb meleg égövi sivatagát, ez azonban nem volt mindig így - több ezer évvel ezelőtt Niger északi része termékeny, füves puszta (szavanna) volt, amely vonzotta elődeinket. Ennek köszönhető, hogy az itt megjelenő, állattenyésztéssel foglalkozó közösségek viszonylag fejlett és virágzó kultúrát hoztak létre többek között az Aïr hegységben is, amelyről sziklarajzok tesznek tanúbizonyságot.
Ősi sziklarajzok bizonyítják, hogy a Szahara nem volt mindig kevéssé lakható hely. (forrás: Wikipedia)
Nagyjából ötezer évvel ezelőtt aztán a Szahara megindult a sivatagosodás útján, ezért amikor a Római Birodalom karavánjai kétezer éve felbukkantak a mai Niger északi részén, már kietlen pusztaság fogadta őket. A következő évszázadokban a helyi népek legfontosabb bevételi forrása pont a kereskedelem volt; az itt áthaladó karavánutak fontos kapcsot jelentettek a kontinens északi és középső része között.
Oázisbeli romok Északkelet-Nigerben. Az oázisok fontos megállóhelyként funkcionáltak (és funkcionálnak) a sivatagot átszelő karavánok számára. (forrás: Wikipedia)
A 7. századtól itt is felbukkantak a muzulmán arab hódítók, akik a mai országterület északi részét birodalmukhoz csatolták, az itt élő népek egy részét pedig délre üldözték. Az első évezredet követően Niger nyugati területe számos birodalom fennhatósága alá tartozott - előbb a Mali Birodalom, majd az 1400-as évektől a Szongai Birodalom volt Nyugat-Afrika meghatározó hatalma.
Az 1500-as évektől aztán ezen birodalmak utódállamai vonták befolyásuk alá Niger területének legnagyobb részét.
1430-ban tuareg és hausza kereskedők egyfajta kereskedelmi megállóként megalapították Agadez városát, amely később az Aïr hegység nagy részét uraló szultánság központjává vált - a szultánság később a Szongai Birodalom részévé vált, ennek hanyatlását követően pedig egészen a franciák felbukkanásáig független államként működött.
Agadez nagymecsetjének minaretje jellegzetes nyugat-afrikai éptészeti stílusban. A közép-nigeri város hosszú időn keresztül fontos kereskedelmi állomás volt. (forrás: Wikipedia)
A gyarmatosítás kora
A tengerektől való távolsága és viszonylagos elszigeteltsége megóvta az itteni, túlnyomórészt hausza és szongai népeket az európai gyarmatosítás első hullámától. A 19. század elejétől számos expedíció bukkant fel a térségben (fő közlekedési útvonalként a Niger folyót is használva), a tényleges gyarmatosítás pedig a század végén vette kezdetét, amikor Franciaország a Niger felső folyásának vidéke felett szerezte meg az ellenőrzést.
A franciák nyugat-afrikai gyarmatbirodalmának térképe. (forrás: Wikipedia)
1899-1900 fordulóján a franciák számos katonai támaszpontot létesítettek a Niger mentén, majd 1904-ben megalapították Felső Szenegál és Niger (Haut Sénégal et Niger) gyarmatát Niamey központtal. 1910-ben megegyeztek a britekkel a szomszédos Nigéria határával kapcsolatban, a következő években pedig pacifikálták (értsd: fegyveres erővel legyűrték) az északi, nomád életmódot folytató tuaregek ellenállását is.
Az 1920-as és 1930-as években a franciák nyugat-afrikai gyarmatbirodalmának részeként Niger (Colonie du Niger) számos területi változáson esett keresztül; ennek eredményeként az 1930-as évek végére kialakultak a mai államhatárok, amelyek természetesen köszönőviszonyban sem voltak az etnikai realitásokkal. A második világháború után, 1946-ban Niger korlátozott autonómiát kapott, amelyet 1958-ban teljeskörű belső autonómia és a Nigeri Köztársaság (République du Niger) megalapítása követett.
A független Niger
Niger zászlaja - a narancs sáv Észak-Nigert és a Szaharát, a középső, fehér sáv a Niger folyót, a déli, zöld sáv pedig Dél-Niger termékeny vidékeit szimbolizálja. A narancs korong a függetlenség napjának szimbóluma. (forrás: Wikipedia)
1960. augusztus 3-án végül Niger elnyerte (papíron) teljes függetlenségét Franciaországtól - első elnöke az a Hamani Diori lett, aki több évtizede küzdött hazája önállóságáért. S hogy az előző mondatban miért írtuk azt, hogy papíron nyerte el függetlenségét Niger? Nos, Franciaország igyekezett megőrizni befolyását volt gyarmatai felett, Niger pedig különösen fontossá vált a világ negyedik atomhatalma számára, miután 1968-ban Arlit városa közelében hatalmas mennyiségű uránércre bukkantak.
Niger első elnöke 1960 és 1974 között Hamani Diori - miután államcsínnyel eltávolították hivatalából, száműzetésben halt meg Marokkóban 1989-ben. (forrás: Wikipedia)
Niger függetlenségének egy jelentős részében katonák kormányozták az országot - a képen Ali Saibou tábornok, aki 1987 és 1993 között volt Niger államfője. (forrás: Wikipedia)
Időközben 1974-ben bekövetkezett az ország történetének első államcsínye, amely megbuktatta Diori elnök hatalmát (amit egyáltalán nem a virágzó demokrácia jellemzett, miután gyakorlatilag egypártrendszert alakított ki). 1991-ben a katonák átadták a hatalmat egy civil kormánynak, hogy aztán az elmúlt harminc évben négy újabb államcsíny borzolja a kedélyeket - a legutóbbi éppen néhány héttel ezelőtt következett be, felbolygatva a nyugat-afrikai politikai állóvizet.
Három nigeri őslakos. Az elsivatagosodás a szavannai élőhelyeket is fenyegeti az ország déli részén. (forrás: Wikipedia)
Amely cseppet sem volt állóvíz, lévén, Niger is évek óta de facto hadban áll a szaharai régió feletti befolyásukat megerősítő iszlamista fegyveres csoportokkal.
Napjainkban
Niger hivatalosan elnöki köztársaság, ahol az államfő a hatalmat megosztva gyakorolja a 171 tagú, egykamarás törvényhozással - aktuálisan azonban egy katonai tanács irányítja az államot, amely feloszlatta a parlamentet és a választott elnököt házi őrizetbe helyezte.
A legutóbbi, 2023 júliusi puccs áldozata, Mohamed Bazoum elnök. (forrás: Wikipedia)
A néhány tízezer fős nigeri haderő (amelynek része a csendőrség is) elsősorban a rendvédelemben jeleskedik, habár az utóbbi évtizedekben a francia és amerikai támogatásnak köszönhetően már eredménnyel vették fel a harcot az iszlamista fegyveresekkel és az északon aktív tuareg felkelőkkel is.
A nigeri hadsereg elit ejtőernyős ezredének katonái - a jelentős amerikai és francia katonai támogatások ellenére a nigeri haderő elsődlegesen rendvédelmi feladatok végrehajtására alkalmas. (forrás: Wikipedia)
A 25 milliós ország kénytelen szembenézni a hatalmas népességrobbanással - 1960-ban, a függetlenség elnyerésekor még mindössze 3,2 millió ember lakta Nigert -, annak minden negatív következményével együtt. A népesség több, mint fele még a huszadik életévét sem érte el; a természeti okok (szárazság, sáskajárványok) miatt rendszeresen éhínséggel kénytelen megbirkózni több millió nigeri. Sokuk számára csak a nemzetközi szervezetek segélyei biztosítják a túlélést.
Tuareg őslakosok. (forrás: Wikipedia)
Mint említettük, a népesség etnikailag összetett: a 25 millió ember több, mint fele a hausza népcsoporthoz tartozik, a második legjelentősebb etnikum a szongaiaké, de számottevő még a tuaregek aránya is (közel tíz százalék), akiknek a nagy része még napjainkban is nomád életmódot folytat az északi országrészben.
Az ország fővárosa és egyben legnagyobb települése a délnyugaton, a Niger folyó partján fekvő Niamey közel másfél millió ember otthona.
A főváros, Niamey látképe éjszaka - nigeri mércével nyüzsgő metropoliszról van szó. (forrás: Wikipedia)
Niger hivatalos nyelve a francia, amelyet elsősorban közvetítő nyelvként használnak, hiszen tíz elismert nemzeti nyelve van az államnak (köztük az arab). A lakosok közel száz százaléka az iszlám vallás követője; a keresztények és a természeti hitek követői a népesség fél százalékát sem teszik ki. A mélyszegénységnek és elmaradottságnak tudható be, hogy Nigerben a legmagasabb az írástudatlanság aránya a világon: a felnőtt lakosságnak mindössze húsz (!) százaléka tud írni-olvasni.
A lakosság jelentős része a déli országrészben összpontosul.
Nigeri általános iskola - a lakosok többségének esélye sincs még alapfokú oktatásra sem - ennek köszönhetően itt a legalacsonyabb az írni-olvasni tudók arány a világon. (forrás: Wikipedia)
A második legjelentősebb város, a közel háromszázezres Maradi egyetemének épülete... (forrás: Wikipedia)
...és ugyanennek a városnak a kórháza. Az oktatáshoz hasonlóan az egészségügy is igen elmaradott Nigerben. A huszonötmilliós országban kevesebb, mint ezer képzett orvos praktizál. (forrás: Wikipedia)
Az ország gazdaságának alapját a bányászat jelenti: a legnagyobb bevételek a nemesfémek (elsősorban arany) és kőolaj exportjából származnak, de továbbra is jelentős a továbbra is francia vállalatok által felügyelt uránérc bányászata és kivitele. A mezőgazdaság elsősorban a délnyugati, Niger által átszelt régióban számottevő, de az említett környezeti okok miatt annyi élelmet sem tudnak megtermelni, amennyi az egész ország ellátásához elegendő lenne (miközben a munkaerő nagy része éppen itt dolgozik).
Arlit külszíni uránbányája, amely kiemelt fontosságú az atomenergiára építő egykori gyarmattartó, Franciaország számára. (forrás: Wikipedia)
Egyes nigeri régiókban fatelepítéssel próbálják elejét venni az elsivatagosodásnak - egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel. (forrás: Wikipedia)
Niger közlekedési infrastruktúrája meglehetősen szerény; vasútvonallal egészen a közelmúltig nem büszkélkedhetett - működővel továbbra sem tud, ugyanis a 2016-ban átadott, a fővárost a benini határral összekötő vonal nincsen használatban. A közúti infrastruktúra a nagyobb városok és bányászati létesítmények közelében számottevő, míg a két nagyobb, nemzetközi repülőteret (amellyel Niamey és Agadez városa rendelkezik) leszámítva elsősorban mindenféle infrastruktúra nélküli felszállópályák találhatóan a közel tizennégy Magyarországnyi államban.
Niger közlekedésének gerincét a közúti közlekedés biztosítja - a nagyobb városok között rendszeresen közlekednek buszjáratok. (forrás: Wikipedia)
Ami pedig a helyi sportéletet illeti: Niger 1964 óta képviselteti magát nyári olimpiákon (kivéve az 1976-ost és az 1980-ast, amelyeket különböző okokból bojkottáltak); a legutóbbi, 2021-es tokióin már rekordszámú, hét (!) sportolóval képviseltette magát az állam, ahol egyébként a legnépszerűbb sportágnak vidéken a lovaglás és tevegelés, a városokban pedig a labdarúgás számít.
Zárásként itt egy kis képválogatás Ténéré fájának otthonáról:
