Nyugat-Afrika belsejében, Mali és Burkina Faso határvidékén, egy fennsíkokkal tarkított régióban él egy népcsoport, amely első ránézésre nem sokban különbözik a régiót benépesítő több tucatnyi másik néptől és közösségtől - mégis, látszólag olyan ismeretek birtokában vannak, amelyek elgondolkodtatnak bennünket csillagászatról, antropológiáról és úgy általában az emberiség eredetéről.
A dogonok előtt itt élő tellem nép által a sziklafal oldalába épített házak - a dogonok évszázadokig raktárakként használták őket, a modern korban pedig Mali egyik legfontosabb turisztikai látványosságának számítanak. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után megismerkedünk a dogon nép történetével.
Vándorló eredet
Lenyűgöző panoráma a Bandiagara-fennsíkon. (forrás: Wikipedia)
A mintegy másfél millió tagot számláló, a dogon nyelv tucatnyi nyelvjárását beszélő népcsoportnak már a lakóhelye is megérne egy külön barangolós posztot, hiszen Mali turisták által leginkább látogatott térségében élnek - olyan, évszázadokkal ezelőtt, gyakran függőleges sziklafalakra épített házak között, amelyek megközelítése még napjainkban sem egyszerű. Ezeket a gyönyörű házakat nem a dogonok, hanem az előttük itt élő népcsoport tagjai alkották meg.
Persze a turisták még a mali polgárháború előtt keresték fel előszeretettel ezt a régiót.
A Csehország-méretű Mopti régió elhelyezkedése Maliban, amely a dogonok többségének otthona. (forrás: Wikipedia)
Maguk a dogonok egyébként hét-nyolcszáz évvel ezelőtt érkeztek a táblahegyekkel és homokkő-tanúhegyekkel tarkított Bandiagara-fennsík vidékére - az északról előretörő iszlám hódítás elől voltak kénytelenek menekülni. A hegyek között árnyékos völgyek, szurdokok sokasága bújik meg, ideális letelepedési lehetőséget kínálva az egyébként rendkívül forró, sivatagi térségben. A dogonok éltek is a lehetőséggel, a 14. századtól a sárból és szalmából rakott épületekből álló falvaik fokozatosan benépesítették a fennsíkot, miközben a sziklákba vájt épületeket gabonatároló raktárakként vagy temetkezési helyekként hasznosították.
A dogonok napjainkban
Kultúrájuk alapjai
A fennsíkok között termékeny völgyek bújnak meg. (forrás: Wikipedia)
A dogonok többsége napjainkban is mezőgazdaságból él - a növénytermesztés (köles, bab, gyapot) és az állattenyésztés (juh, kecske, baromfi) jelenti az elsődleges bevételi forrást. Szinte minden falu rendelkezik saját, gyakran bonyolult díszítéssel ellátott kohóval, ahol a kovácsok készítenek fémtárgyakat; érdekesség, hogy a fazekasságot elsősorban a nők, míg a szövést a férfiak művelik. A közösség mintegy harmada az évszázadok folyamán áttért az iszlám hitre, a nehezen megközelíthető, ezáltal elszigetelt fennsíki régiókban élő társaik azonban sikerrel őrizték meg őseik hitét, amelynek alapját a többistenhit jelenti.
Dogon vadász a fegyverével. (forrás: Wikipedia)
Vallási hagyományaik része például a leölt állatok lelkének megbékítését célzó szertartás.
A leölt állatok lelkének kiengesztelését szolgáló szertartás során használt maszk. (forrás: Wikipedia)
A dogon kultúra része, hogy a gyermekek nézeteik szerint semleges neműként jönnek a világra, s csak a lányoknál és fiúknál egyaránt alkalmazott körülmetélést követően tekintik őket a közösség felnőtt nő- és férfi tagjainak. Napjainkban egyre inkább turistalátványosságként él a dogonok ősi temetési szertartása, a dama, amely során a férfiak maszkokat húznak fel és rituális táncokat járnak, hogy így segítsék az elhunyt lelkét a túlvilágra való átkelésen.
Egy nagyon picit fallikus maszkok... (forrás: Wikipedia)
A körülmetélésen átesett fiúknak egy hónapig meztelenül kell járniuk a falujukban, hogy mindenki megcsodálhassa férfivá válásukat.
Csillageredet
Ha ezek a falak beszélni tudnának - dogon sziklarajzok. (forrás: Wikipedia)
Egy francia antropológus, Marcel Griaule 1931-től végzett kutatásokat a dogonok között; az évek során általa készített feljegyzések, majd megírt könyvek szolgáltak alapul azon nézeteknek, mely szerint a dogonok igen fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeznek - tudnak a Naprendszer létezéséről, arról, hogy a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering; tudják, hogy bizonyos bolygóknak holdjaik vannak; tudnak a Föld tengely körüli forgásáról is, de nézetük szerint a Föld lapos, a szárazföldet pedig sós víz veszi körbe, amelyet egy saját farkába harapó kígyó övez.
Az egyik sziklarajz modern értelmezése - az "X" a Szíriuszt, a körülötte lévő sáv pedig szabad szemmel láthatatlan társát jelképezi (?). (forrás: Wikipedia)
Griaule adatai alapján a dogonok szerint az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz kísérőcsillaga (Szíriusz B), egy fehér törpe az univerzum közepe - ennek létezését csak a 19. század második felében, távcsövek használatával bizonyították be, miközben a dogonok nem rendelkeztek semmilyen fejlett csillagászati segédeszközzel. Sőt, ma sem a csillagászat a legnépszerűbb foglalkozás a helyi pályaválasztókon...
A dogonok szerint ez a szabad szemmel nem látható csillag a világmindenség közepe.
A Szíriusz horizonton való eltűnése (június közepén) jelzi a dogonok számára a vetési időszakot és az esős évszak kezdetét; mitológiájukkal kapcsolatos legfontosabb ismereteiket barlangrajz formájában őrzik - a fennsík sziklái között rejtőző egyik barlang bejáratát a dogonok egyik kiválasztottja vigyázza, akit a törzs tagjai látnak el élelemmel szolgálata során.
Egy törzsi vezető (hogon). (forrás: Wikipedia)
Egy falu vénjeinek tanácskozási helye. (forrás: Wikipedia)
A Szíriuszhoz kapcsolódik egyébként a dogonok legfontosabb vallási ünnepe is: az ősnemzők halálának ünnepeként is emlegetett sziguit hatvan évente tartják meg (amikor a Szíriusz két kiválasztott hegy között bukkan fel az égbolton); a díszes maszkokkal végzett szertartás - amely során Youga Dogorou faluból kiindulva és oda visszatérve vonulnak fel a beavatottak - előtt az érintett férfiak három hónapig elzártan élnek, hogy elmélyülten készülhessenek fel az ünnepre.
A legutóbbi, 1974-es szigui során készített felvétel. (forrás: Wikipedia)
A legközelebb 2027-ben esedékes ünnepen arról emlékeznek meg, hogy háromezer évvel ezelőtt a Szíriuszról érkezett idegenek látogatták meg a dogonokat, elindítva a fejlődés útján a kultúrájukat.
Tényleg igaz?
Griaule az 1940-es évek végén publikálta a dogonoknál folytatott évtizedes kutatásainak eredményeit, amelyet aztán később angol nyelvre is lefordítottak, s így világszerte megismerték a hihetetlen ismeretekkel rendelkező afrikai nép történetét - vagy legalábbis annak egy verzióját.
A Szíriuszról és kísérőjéről röntgenteleszkóppal készített felvétel. (forrás: Wikipedia)
A francia kutató egyedül végezte kutatásait, a kommunikáció pedig tolmács segítségével folyt a törzs tagjaival (azóta számos antropológus kritizálta az alkalmazott módszertant, vagy annak hiányát). Az 1980-as években újabb kutatásokat folytattak a dogonoknál, amelyek eredeményei arra engednek következtetni, hogy a Szíriusz jelentősége elhanyagolható Griaule állításaihoz képest. Szerintük feltételezhető, hogy a dogonok a csillagászati ismereteik egy részét magától Griaule-tól, vagy a korábban a térségbe látogató európai csillagászoktól és utazóktól szerezhették meg.
1893-ban egy francia csillagászati expedíció éppen ebben a térségben folytatott megfigyeléseket egy napfogyatkozással kapcsolatban.
Egy átlagos dogon falu. (forrás: Wikipedia)
Hogy a dogonok tényleg Szíriuszról érkezett idegenek segítségével tettek szert fejlett csillagászati ismeretekre, azt nem tisztünk eldönteni, az viszont biztos, hogy a dogon nép kultúrája, mitológiája még e fejezet nélkül is annyira színes és összetett, hogy reméljük, a jövő generációi is örömüket lelhetik benne.
Egy hogon (törzsi vezető, főnök) udvarának díszes kapuja. (forrás: Wikipedia)