A női választójogot kontinensenként elsőként bevezető országok bemutatását követően mai írásunkban megismerjük a rossz tanulókat - azokat az államokat, ahol egészen a közelmúltig a hölgyeknek nem volt lehetősége az urnák elé járulni (vagy éppen még ma sincs erre lehetőségük).

Ír kislány az ír nők szavazati jogát követelő plakáttal a 20. század elejéről. (forrás: Wikipedia)

Afrika

Namíbia

A fekete kontinens utolsó országa, ahol jogszabályban garantálták az általános választójogot, Namíbia (1990 előtt Délnyugat-Afrika, dél-afrikai irányítás alatt) volt 1989-ben - mármint papíron, ugyanis már az 1978-as választásokon részt vehettek származástól és nemtől függetlenül a választókorú polgárok a voksoláson (előtte - dél-afrikai területről lévén szó - ez csak a helyi fehérek privilégiuma volt). 

A namíbiai parlament épülete a fővárosban, Windhoekban. 1990 előtt kizárólag az akkor még Délnyugat-Afrikának nevezett ország fehér női polgárai voltak választásra jogosultak. (forrás: Wikipedia)

Mindössze néhány évvel korábban, 1978-ban Nigéria is átlépte saját korlátait: miközben a déli országrészben már 1958-ban garantálták az általános választójogot, az északi, döntően muzulmánok lakta régiókban csak húsz évvel későbbtől engedélyezték nők részvételék a választásokon.

Saara Kuugongelwa, Namíbia első női miniszterelnöke (2015 és 2025 között), 2025 óta pedig a törvényhozás elnöke. (forrás: Wikipedia)

Ázsia

Szaúd-Arábia

A korábban meglehetősen konzervatív belpolitikát folytató sivatagi királyság az utóbbi években számos reformot hajtott végre a nők egyenjogúsága felé vezető úton (többek között engedélyezték az autóvezetést számukra); ennek egyik eleme volt, hogy a 2015 decemberében megtartott helyhatósági választásokon már nők is részt vehettek. Az egész apró szépséghibája, hogy azóta sem tartottak helyi voksolást (országosat pedig még soha).

Nikábot viselő szaúdi nő. A sivatagi királyságban az utóbbi években sokat enyhítettek a nőket érintő korlátozásokon - ma már önállóan vezethetnek autót, és részt vehetnek az ad-hoc jelleggel megtartott helyhatósági választásokon is. (forrás: Wikipedia)

Szaúd-Arábiát egyébként a többi, Perzsa (Arab)-öböl menti olajmonarchia előzte meg a női választójog biztosítása terén; 1997 és 2006 között Katarban, Bahreinben, Ománban, Kuvaitban és az Egyesült Arab Emírségekben is megnyitották a választóhelyiségeket a nők előtt (még ha több esetben semmi jelentősége nincs az abszolutikus berendezkedés miatt).

Dél-Amerika

Paraguay

A dél-amerikai kontinens fekete báránya a női választójog szempontjából Paraguay volt, ahol - igaz, csak néhány évvel lemaradva például Argentína mögött, de akkor is - csak 1961-ben garantálták alkotmányosan az általános választójogot.

Guaraní őslakos nők Paraguayban. Az országban a Stroessner-diktatúra idején, 1961-ben rögzítették jogszabályban az általános választójogot. (forrás: Wikipedia)

Persze mivel akkoriban az országban éppen Alfredo Stroessner diktatúrája tombolt, ennek a gesztusnak túlságosan sok gyakorlati haszna nem volt, bár nem sokkal később az élelmes elnök már választási lehetőséget is kínált a népnek, amikor engedélyezte a sajátján kívül más pártok indulását is a "voksolásokon". 

Észak-Amerika

Guatemala

Az első részben már említettük, hogy Észak-Amerika egyik fekete báránya az általános választójogot tekintve az Egyesült Államok volt, ahol csak az 1960-as évek közepére sikerült elérni, hogy a déli államokban felszámolják az utolsó jogszabályi korlátozásokat a feketék választásokon való részvételét illetően. Papíron persze az ország már jóval korábban garantálta az általános választójogot, de a papír sokszor sok mindent elbír...

Guatemalai őslakos nők - Közép- és Észak-Amerikában nekik adatott meg utoljára az általános választójog. (forrás: Wikipedia)

...így végül Guatemala lett Észak- és Közép-Amerika utolsó független állama, ahol bevezetésre került az általános választójog, méghozzá 1965-ben. 1944-től ugyan engedélyezték nők részvételét a voksolásokon, de ennek előfeltétele volt az írástudás; csak bő húsz évvel később töröltek el minden korlátozást ezzel kapcsolatban.

Európa

Liechtenstein és Svájc

Talán első olvasatra - és másodikra, harmadikra is - furcsának tűnhet, hogy a demokrácia egyik őshazájának tekintett alpesi köztársaság, Svájc méltatlanul az egyik utolsó állam volt az európai kontinensen, ahol bevezették az általános választójogot 1971-ben (miután egy népszavazáson ehhez hozzájárultak a férfiak) - legalábbis szövetségi szinten, az egyes szövetségi kantonok ugyanis nem egy időben határoztak erről. A svájci legfelsőbb bíróság konkrétan egy ítélettel kötelezte az utolsó ellenálló kantont, Appenzell Innerhodent az általános választójog bevezetésére 1991-ben. Nem elírás: Svájcban teljes mértékben a Szovjetunió megszűnésének évében biztosították a nők választójogát!

Zürich kantonbeli nők először vesznek részt helyhatósági választásokon - 1964-ben! Svájcban szövetségi szinten csak 1971-ben vezették be az általános választójogot (miután erre a férfiak egy népszavazáson áldásukat adták), az utolsó kantonban pedig 1991-ben biztosították ezt minden polgárnak. (forrás: Wikipedia)

Az, hogy nem a helvét köztársaság lett az európai szégyenpad utolsó szereplője a nők választójogát tekintve, két államnak is köszönhető: az egyikük Liechtenstein, ahol 1984-ben egy népszavazás után döntöttek az általános választójog bevezetéséről, a másikuk pedig a hírekben Ferenc pápa halála miatt sokat szereplő Vatikán, ahol a nőknek a mai napig nincsen szavazati joguk - az egyébként is csak az egyházi vezetők egy szűk körét, a bíborosokat illeti meg és kizárólag az egyházfő megválasztására korlátozódik.

A liechtensteini törvényhozás épülete - a miniállam csak azért nem lett tök utolsó Európában az általános választójog biztosítását tekintve, mert a Vatikánban a mai napig nem szavazhatnak nők. (forrás: Wikipedia)

Óceánia

Szamoa

A legkisebb kontinens legutolsó állama, ahol bevezetésre került az általános választójog, éppen az az ország volt, amely először nyerte el függetlenségét (ha Ausztráliát és Új-Zélandot nem számoljuk), vagyis Szamoa (korábban Nyugat-Szamoa), ahol 1990-ben, népszavazás útján határoztak az általános választójog bevezetéséről.

Szamoai honatyák és honanyák egy csoportja az egykori ausztrál külügyminiszter, Julie Bishop (piros mintás felsőben) társaságában. Az óceániai államok közül elsőként függetlenné váló Szamoa lett az utolsó, ahol biztosították az általános választójogot. (forrás: Wikipedia)

A késlekedés oka abban keresendő, hogy Szamoa politikai életét hosszú időn keresztül a törzsi gondolkodásmód határozta meg; a fontos kérdésekben - így abban, hogy ki indulhat választásokon - a törzsfők határoztak. Az 1990-es népszavazás után az 1991-es törvényhozási választás volt az első voksolás Szamoán, amelyen már nők is részt vehettek.