A diktátorokat bemutató sorozatunkat (is) folytatjuk az új esztendőben. A hetedik részben ellátogatunk Dél-Amerikába, amely Afrikához, Ázsiához vagy éppen az öreg kontinenshez hasonlóan szintén bővelkedik olyan államfőkben, akik nem éppen demokratikus úton ragadták magukhoz a hatalmat, vagy tartották meg azt (és akkor még finoman fogalmaztunk).
Elnöki portré: Alfredo Stroessner Matiauda, a paraguayi hadsereg tábornoka, később az ország elnöke. (forrás: Wikipedia)
Következzen a paraguayi Alfredo Stroessner története!
Út a hatalomba
A 19-20. század fordulóján számos német család döntött az emigráció mellett - sokuk az Egyesült Államokban kötött ki, de szép számmal voltak azok is, akik a déli kontinensrész mellett tették le voksukat. Köztük volt a bajorországi Hugo Strößner is, aki Paraguay déli részén, az argentin határ mentén telepedett le (könyvelőként dolgozott egy sörfőzdében), majd feleségül vette egy helyi tehetősebb család leányát, Heriberta Matiauda kisasszonyt.
Paraguayban letelepedett németek egy csoportja a 19. század végén - az Újvilágba távozó németek közül sokan nem az Egyesült Államokat, hanem Dél-Amerikát választották életük újrakezdésének helyszínéül. Sokuk leszármazottai később a helyi államok vezető rétegének, kvázi arisztokráciájának tagjai lettek. (forrás: Wikipedia)
A frigyből született meg 1912. november 3-án Encarnancia városában fiúgyermekük, Alfredo Stroessner Matiauda. Germán és latin vérének köszönhetően az ifjú Alfredo nem gondolkodott túl sokat, amikor a pályaválasztásról volt szó: 1929-ben megkezdte tanulmányait hazája katonai akadémiáján, amelynek elvégzését követően, 1931-ben hadnagyként csatlakozott a paraguayi hadsereghez.
A Francisco López Katonai Akadémia kadétjai napjainkban. Stroessner is ezen akadémián kezdte katonai pályafutását 1929-ben. (forrás: Wikipedia)
Az 1930-as évek nem éppen a legbékésebb időszaka volt Paraguay történetének: egy echte polgárháborút követően Bolívia ellen is hadakozni kényszerült az ország. A chacói háborúban a fiatal tiszt Stroessner több ütközetben is kitüntette magát, amelynek köszönhetően gyorsan lépkedett a katonai ranglétrán: 1940-ben már őrnagy, néhány évvel később pedig vezérkari tisztté nevezték ki.
Életkép a Bolívia ellen vívott chacói háborúból. Stroessner több ütközetben is kitüntette magát helytállásával, így járulva hozzá hazája győzelméhez a háborúban. (forrás: Wikipedia)
1947-ben egy újabb - rövid, néhány hónapos - polgárháború rázta meg az országot, amelyben Stroessner (tüzérségi parancsnokként) a később győztes Higinio Morínigo elnök oldalán harcolt. 1948-ban érdemei elismeréseként dandártábornokká léptették elő (alig harminchat évesen Dél-Amerika egyik legfiatalabb tábornoka lett ezzel), de a glória nem sokáig ragyogott felette, ugyanis még ebben az évben a brazil nagykövetségre volt kénytelen menekülni egy sikertelen puccsot követően.
Higinio Morínigo, Paraguay elnöke 1940 és 1948 között. Stroessner az ő oldalára állt a rövid második paraguayi polgárháborúban. (forrás: Wikipedia)
Ezt követően Stroessner politikai érzéke ismét helyreállt, mert 1951-ben az aktuális elnök kinevezte a paraguayi fegyveres erők főparancsnokává. A következő években az argentin gazdaság válsága begyűrűzött Paraguayba, amely aláásta az ország politikai vezetésének megmaradt kevés tekintélyét. Stroessner döntő lépésre szánta el magát...
Paraguay élén
Federico Chávez elnök, akinek a hatalmát Stroessner megdöntötte 1954-ben. (forrás: Wikipedia)
...és 1954. május 4-én az országot egypártrendszerű diktatúrában irányító Colorado Párt (Partido Colorado) vezetésének támogatásával megpuccsolta a kormányt. A huszonöt áldozatot követelő államcsínyt követően két hónappal tartottak egy elnökválasztást, amelyen Stroessner tábornok is indult - pontosabban csak ő indult, így a szavazatok 100%-ával országa elnökévé választották.
A Paraguayt hosszú időn keresztül egypártrendszerű diktatúrában irányító Colorado Párt zászlaja. A párt a mai napig létezik és a helyi politikai élet meghatározó szereplője. (forrás: Wikipedia)
Stroessnernek számos problémával kellett szembenéznie újdonsült elnök-diktátori pozíciójában. Ezek közül az egyik az ingatag belpolitikai helyzet volt, amelyen úgy lett úrrá, hogy szabad kezet adott a hadseregnek a rend fenntartásában - pontosabban a politikai ellenfelek és családtagjaik megfélemlítésében, szükség esetén likvidálásában.
Hatalomra kerülése után nem sokkal szükségállapotot hirdetett, így formálisan is felfüggeszthette az alkotmányt.
1958-ban - a rend kedvéért - újabb elnökválasztást tartottak Paraguayban, amelyet (minő meglepetés!) a regnáló elnök nyert meg. Ezt követően a még életben lévő ellenzék gerillaháborút hirdetett Stroessner ellen, amely mozgalom később Venezuelából és Kubából is támogatást kapott. Az Egyesült Államok támogatását élvező paraguayi rezsim azonban kőkeményen lecsapott az ellenségeire: a hadsereg, a rendőrség és a Colorado Part milíciái sikerrel akadályozták meg egy széleskörű felkelés kialakulását - a bevetett eszközöket az olvasók fantáziáira bízzuk, csak annyit jegyzünk meg, hogy sokan nem tértek haza a vidéken kialakított internálótáborokból...
Az egyik leghíresebb kínzóközpont, az úgynevezett "La Técnica" létrehozásában és működtetésében a paraguayiak komoly segítséget kaptak amerikai, khm, szakemberektől.
Stroessner (jobbra) Humberto Branco brazil elnökkel a két országot összekötő Barátság-híd (spanyolul Puente de la Amistad, portugálul Ponte de Amizade) átadásán 1965-ben. A '60-as években Stroessner Brazíliával igyekezett minél szorosabb gazdasági kapcsolatokat kiépíteni, hogy kijuttassa hazáját a mélyszegénységből. (forrás: Wikipedia)
Az 1960-as évektől Stroessner igyekezett konszolidálni hatalmát, így engedélyezték más pártok létrejöttét és működését is, amelyek aztán részt vehettek a továbbra is rendszeresen megtartott választásokon. Ennek ellenére az 1970-es években úgy érezte, hogy hatalma veszélyben van, ezért komoly tisztogatást rendezett szűkebb pátriájában, a Colorado Pártban - többek között számos, Brazíliában és Argentínában élő egykori párttagot raboltatott el ügynökeivel, akik aztán szó szerint eltűntek Paraguay mélyén.
A Paraguayt (Ciudad del Estét - Stroessner elnöksége alatt Puerto Presidente Stroessnert -) és Brazíliát (Foz do Iguaçu) összekötő Barátság-híd napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Stroessner elnök tiszteletére az ország második legnagyobb városát, Punta del Estét átnevezték Puerto Presidente Stroessnerré.
Út a jólét felé - vagy mégsem?
Persze egy diktátor a hatalmát kizárólag furkósbottal sokáig nem tudja fenntartani, s ezzel tisztában volt Stroessner is. Éppen ezért igyekezett hazája gazdaságát élénkíteni, amelyben az amerikaiak mellett a szomszédos Brazília is komoly támogatást nyújtott számára: részben paraguayi területen építették fel a világ akkori legnagyobb vízerőművét, az ott előállított áramért pedig a brazilok komoly összeget fizettek (és fizetnek a mai napig) Paraguaynak.
Az 1984-es átadásakor a világ legnagyobb vízerőművét rejtő Itaipu-gát, amely Paraguay és Brazília határán épült fel elsősorban brazil tőkéből - az itt termelt áramért Brazília komoly összegeket fizet Paraguaynak. (forrás: Wikipedia)
Emellett Brazília vámmentes kikötőhasználatot engedélyezett a tengeri kijárat nélküli Paraguaynak, amely így olcsón tudta exportálni kevés előállított termékét.
Az 1970-es évektől a nemzetközi közösségben egyre több támadás érte Paraguayt és személyesen Stroessner elnököt az emberi jogok megsértése és úgy egyébként a brutális diktatúra miatt. A rövid ideig tartó gazdasági fellendülés is megtorpant az 1980-as évek elejére - az egyébként is a kevésbé jövedelmező mezőgazdaságból élő népesség nagy része már a puszta megélhetésért küzdött napról napra. Ilyen körülmények között Stroessner újabb választásokat nyert meg 1983-ban és 1988-ban (az elcsalt voksolásokon az elnök már "csak" 90%-os eredményt tudott felmutatni).
Stroessner elnöki látogatásra érkezik Brazíliába az 1960-as évek elején. (forrás: Wikipedia)
A bukás
Ciudad del Este panorámája - a város hosszú időn keresztül viselte Stroessner elnök nevét. (forrás: Wikipedia)
A Stroessner elnök nevével fémjelzett harmincöt éves időszakot (amelyet a helyiek "Stronato", "El Stronismo", vagy nemes egyszerűséggel csak "a diktatúra" néven emlegetnek) végül az Andrés Rodríguez tábornok vezette puccs zárta le 1989. február 2-án. A tábornoki kar támogatását élvező akcióra elsősorban azért került sor, mert a katonatisztek attól tartottak, hogy Stroessner halála esetén valamelyik gyereke követi az elnöki székben (márpedig egy kokainfüggő vagy egy meleg elnök nem mutatott volna túl jól egy mélyen katolikus ország élén). A paraguayi hadsereg legjobban felszerelt alakulatának, az 1. hadtestnek (Primer Cuerpo de Ejército) a katonái - az ország páncéloserejét jelentő több tucat könnyű harckocsi támogatásával - átvették az irányítást a főváros, Asunción felett, miközben megpróbálták letartóztatni az éppen a szeretőjénél vacsorázó elnököt.
A rossz nyelvek szerint Stroessner nem vetette meg a tizennyolcadik életévüket be nem töltött lányokkal való szexuális kapcsolatot, s szintén rossz nyelvek szerint több, mint harminc törvényen kívüli gyermeke született az évek során.
Az 1989. febuári puccs alatt tartott tünetésen készült felvétel az ellenzék egyik vezérével, Domingo Laínóval (bal szélen). Stroessner bukását végül nem a népharag, hanem a korábban hozzá hű tábornoki kar összeesküvése hozta el. (forrás: Wikipedia)
Stroessnert végül a hétszáz fős elnöki testőrség (Batallón Escolta Presidencial) kitartása ellenére is fogságba ejtették - az összecsapásokban a becslések szerint mintegy kétszáz ember vesztette életét (többségük Stroessner testőre volt). Az ex-államfőnek Brazília ajánlott fel menedéket, amelyet az új paraguayi kormány elfogadott, így Stroessner a fiával, Gustavóval és menyével együtt felült egy repülőre, amely a szomszédba szállította őket. Az elnök az életének hátralevő részét Brazíliában töltötte száműzetésben, miközben hazája visszatért (vagy rátalált) a demokrácia útjára. Ugyan a gazdasági nehézségek azóta is komoly kihívás elé állítják Paraguayt, 1989 óta nem került sor katonai hatalomátvételre - s reméljük nem is fog többet.
1989 után átírták a paraguayi alkotmányt, amely csak egyetlen, ötéves mandátumot engedélyez az elnök számára.
Újraválasztásra nincsen lehetőség (köszönet érte Stroessner elnöknek).
Az Igazság Múzeuma (Museo de la Justicia) Asunciónban, ahol bemutatásra kerülnek a Stroessner elnöksége idején elkövetett bűncselekmények. (forrás: Wikipedia)
Alfredo Stroessner végül kilencvenöt éves korában, 2006 augusztusában hunyt el Brazíliában. Közvetlenül halála előtt megpróbált hazatérni, de a regnáló kormány erről hallani sem akart, s letartóztatással fenyegették meg arra az esetre, ha mégis kísérletet tenne rá.
