A 20. és 21. század diktátorait bemutató sorozatunk tizenötödik részét ott hagytuk abba, hogy a Szaddám Huszein vezette Iraknak nem sikerült legyűrni a szomszédos vetélytárs, Irán ellenállását, szemben az országban élő kurd felkeléssel.
Mosolygós diktátor egy 2001 januári felvételen - alig egy évvel később már nem sok oka volt mosolyogni, ugyanis Damoklész kardjaként lebegett feje felett az amerikai invázió. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után következzen a folytatás!
Élete legnagyobb hibája
Irak az Irán ellen vívott nyolcéves háború alatt jelentősen eladósodott a Perzsa (Arab)-öböl menti gazdag olajmonarchiák irányába - a legnagyobb tartozást a kis szomszéddal, Kuvaittal szemben halmozta föl Szaddám. A háború véget ért, a hitelezők azonban nem felejtettek: Kuvait elkezdte követelni a több milliárd USA dollár értékű támogatás visszafizetését.
Szaddám Huszein az általa létrehozott kuvaiti bábállam (Kuvaiti Köztársaság) miniszterelnökével. (forrás: Wikipedia)
Irak mindenható diktátora a következő években kamatostól vissza is utalta a tartozást erre virtuálisan felmutatta középső ujját és 1990 augusztusában haderejével megszállta az olajban gazdag emírséget - az ürügyet az szolgáltatta, hogy állítólag Kuvait megcsapolta a határ iraki oldalán fekvő olajmezőket, ezzel megkárosítva Bagdadot. E cselekedetét tekinthetjük Szaddám élete legnagyobb hibájának is, ezt követően ugyanis a második világháború óta nem látott szélességű nemzetközi koalíció állt össze az Egyesült Államok vezetésével a dúsgazdag olajmonarchia felszabadítására: kezdetét vette az első öbölháború.
Kuvaitot annektálta is Irak, mint az ország rég elszakított tartományát.
George H. W. Bush, az Egyesült Államok elnöke amerikai katonákat látogat meg a Sivatagi Pajzs hadművelet idején, hálaadás napján. (forrás: Wikipedia)
1991 első hónapjaiban aztán az amerikaiak vezette nemzetközi haderő Szaúd-Arábiából kiindulva először a levegőből, aztán a szárazföldön is tönkreverte a papíron a világ egyik legerősebbjének számító iraki hadsereget - ebben az olyan apró intermezzók sem igazán tudták megakadályozni, mint amikor Szaddám ballisztikus rakétákkal kezdte lőni Izraelt, hogy a zsidó állam válaszcsapását kiprovokálva a koalíció arab államait távol tartsa a háborútól.
Az izraeliek amúgy is a begyében voltak, mert az 1980-as évek elején megakadályozták Irak első atomreaktorának üzembe helyezését és így a potenciális nukleáris fegyverprogram beindítását egy precízen kivitelezett operaelőadással.
Amerikai katonák pózolnak egy elpusztított iraki harckocsi roncsain - az irakiaknak végül esélyük sem volt a világ legerősebb hadereje köré szerveződött koalíció ellen. (forrás: Wikipedia)
Habár Irak hatalmas mennyiségű vegyi és biológiai tömegpusztító fegyverrel rendelkezett, ezeket végül nem vetették be a szövetségesek ellen - az amerikaiak diplomáciai csatornákon és a sajtón keresztül megüzenték Szaddámnak, hogy egy ilyen akció könyörtelen nukleáris válaszcsapást vonna maga után.
Az 1990-es években
1991 márciusára Irak erőit a koalíciós csapatok kiszorították Kuvaitból, s közben hatalmas emberi és anyagi veszteséget okoztak a haderőnek - ennek ellenére ekkor még nem merült fel az amerikaiakban és szövetségeseikben, hogy nem kellene megállni Dél-Irakban, s lehetne tovább is haladni Bagdad irányába: Szaddám maradhatott Irak élén.
Szaddám Huszein 1996-ban. (forrás: Wikipedia)
Sebei nyalogatása közben Szaddám Huszein továbbra is kiemelt figyelmet fordított rendszere stabilitásának fenntartására; ha lehet ilyet mondani, a titkosszolgálatok még a korábbinál is hevesebb elánnal vadásztak és csaptak le Szaddám vélt és valós ellenségeire; habár az ország északi és déli részén az amerikaiak repüléstilalmi övezetet vezettek be a kurd és síita közösségek védelmére, a szárazföldön a biztonsági erők könyörtelenül léptek fel ellenük.
Ekkoriban erősödött fel igazán a régi történelmi múlt dicsőítése is - Szaddám Irakot mint a régi mezopotámiai nagy birodalmak örökösét kezdte láttatni hazája polgáraival.
A vég
Az amerikai vezetésnek - annak ellenére, hogy 1991-ben elszalasztották megbuktatását - továbbra is a begyében volt Szaddám, amelynek rezsimje ellen az 1990-es években is számos légicsapást hajtottak végre az Öböl térségében állomásozó erőik (gyakran brit támogatással). 2001. szeptember 11-e után azonban a republikánus Bush-kormányzat eltökélte, hogy végleg leszámol a gonosz egyik tengelyeként számon tartott iraki diktátorral és rendszerével.
Annak ellenére, hogy Szaddám üdvözölte az Egyesült Államok elleni terrortámadást, Iraknak ahhoz az akcióhoz semmi köze nem volt.
Ezért első körben ugyan Afganisztánba vonult be az amerikai haderő, 2001 végétől már az igazi nagy falatra, Irak felszabadítására (megszállására) fókuszáltak. 2002 végétől ismét egy nemzetközi koalíció állt össze az Irak elleni hadjáratra - ezúttal jóval kisebb, mint tizenkét évvel korábban, lévén, a háború indokai is meglehetősen ingatag lábakon álltak: a fő casus bellit Irak tömegpusztító fegyverprogramjai jelentették és az, hogy Szaddám nem működik együtt a nemzetközi hatóságokkal ezek leszerelésében.
Amit az apa elkezdett, a fia pedig befejezett: George W. Bush elnök döntése értelmében az Egyesült Államok 2003 tavaszán lerohanta Irakot. (forrás: Wikipedia)
Az amerikaiak vezette nemzetközi haderő végül 2003 tavaszán néhány hét leforgása alatt elsöpörte a szebb napokat is látott iraki haderőt a térképről; ekkor már Szaddám hírhedten szigorú személyes védelme sem volt elegendő ahhoz, hogy megmeneküljön a végzetétől.
Szaddám napi gyakorlata volt az ország irányítása során - paranoiája miatt -, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentette az érintkezést a külvilággal; gyakran változtatta helyét számos palotája között, s csak legszűkebb környezete tudta, hogy éppen hol tartózkodik az országban.
Bevett szokás volt az is, hogy még a kormánytagokat is elsötétített autóbuszokkal szállították a diktátorhoz, hogy ne tudják, éppen hol járultak az Úr színe elé.
Ikonikus pillanat volt a bagdadi Szaddám-szobor ledöntése. Az amerikai inváziót az iraki nép többsége felszabadításként élte meg. (forrás: Wikipedia)
Tömegpusztító fegyvereket a bevonuló szövetséges csapatok nem igazán találtak, 2003 decemberében azonban egy nagy hal akadt a horgukra: egy szülővárosa, Tikrit melletti tanyán egy pinceszerű lyukban találtak rá az egykor milliók élete felett rendelkező diktátorra - a Szaddámról ekkor készült fotók bejárták az egész világot.
Az elfogás pillanatai 2003 decemberében. (forrás: Wikipedia)
A sok hónapnyi bujkálás megviselte a diktátort. (forrás: Wikipedia)
Szaddám két fia, rendszerének két korábbi támasza, Udajj és Kuszajj, valamint egyik unokája, Musztafa még 2003 nyarán életét vesztette egy amerikaiakkal vívott tűzharcban.
Szaddám fiatalabb fia, Kuszajj, aki 2003-ig egy kormánypárti milícia parancsnoka volt. (forrás: Wikipedia)
Az amerikaiak által támogatott új (ideiglenes) iraki kormányzat - amelynek ekkor már a jenkik bevonulása nyomán kialakuló teljes anarchiával kellett szembenéznie - végül bíróság elé állította Szaddám Huszeint az általa elkövetett bűnök miatt: az elképesztően hosszú vádlistára a síita és kurd felkelések leverése, a civilek elleni erőszak és Kuvait lerohanása mellett felkerült vallási vezetők kivégzésének 1974-es elrendelése is. Sok kétely az ítéletet illetően nem lehetett a közvéleményben: 2006 novemberében a bíróság kötél általi halálra ítélte, a végrehajtással pedig nem vártak sokat; még ugyanezen év december 30-án Szaddám Huszeint felakasztották.
Kivégzését a síita és kurd közösségek ünnepelték, a szunniták azonban tiltakoztak ellene.
Szaddám a tárgyalásán. (forrás: Wikipedia)
Emlékezete
Kétség sem férhet ahhoz, hogy Szaddám több évtizedes regnálása alatt milliók életét tette tönkre, s tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a 20. század egyik leghírhedtebb diktátora vált belőle - 2003-as megbuktatása után az amerikaiak inkompetenciájának is köszönhetően azonban hazája olyan mély, válságba, de facto anarchiába és polgárháborúba süllyedt, hogy a Szaddám-korszak stabilitására egyre többen kezdtek nosztalgiával gondolni (és nem csak a rendszer fő haszonélvezői és a szunnita kisebbség tagjai).
Előző elnökválasztási kampányában még maga Donald Trump is dicsérte Szaddámot azért, mert rendet tartott Irakban, amely később a terroristák paradicsoma lett.
Családi fotó az 1980-as évekből, itt még Szaddám első feleségével. Később még további három hölggyel kötött házasságot. (forrás: Wikipedia)
Kivégzését követően testét Tikrit közelében temették el - sírja az Iszlám Állam hadjárata során, 2015-ben megsemmisült, testét azonban állítólag korábbi hívei még időben biztonságos helyre menekítették.
Dicstelen vége ez egy dicstelen pályafutásnak.
