Tavaly blogunk képzeletbeli hasábjain emlékeztünk meg Latin-Amerika legvéresebb háborújáról. Mai posztunkban - amelynek egyik főszereplője szintén Paraguay lesz - pedig megismerkedünk azzal a konfliktussal, amely méltán érdemelné ki a "Dél-Amerika legértelmetlenebb háborúja" megtisztelő címet.
A Gran Chaco vidéke meglehetősen barátságtalan - a hatalmas forrósághoz nehezen átjárható bozótos társul. Nem véletlen, hogy még napjainkban is Paraguay legritkábban lakott országrésze. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gombra kattintást követően tehát röviden tekintsük át a chacói háború történetét!
Kőolaj a bozótosban
A 19-20. század fordulóján jelentős mennyiségű kőolajat találtak Bolívia déli részén. Pont a legrosszab pillanatban: az ország alig néhány évvel korábban veszítette el tengeri kijáratát a Chile és Peru ellen vívott úgynevezett salétromháborúban.
Bolívia 1928-ban megszállta a kőolajban gazdag Gran Chaco nagy részét - így két legyet ütöttek egy csapásra: az olaj mellett közvetett tengeri kijáratot szereztek a Paraguay folyón keresztül. (forrás: Wikipedia)
A 20. század első évtizedeiben felértékelődött ezen ásványi anyag jelentősége, a bolíviai vezetésnek azonban továbbra is óriási kihívást jelentett, hogy az országnak nem volt tengeri kijárata - így hiába termelték volna ki az amerikai olajvállalatok (elsősorban a Standard Oil Company), nem volt lehetőség elszállítani. Sucréban La Pazban azonban ránéztek a térképre, s láss csodát: a dél-bolíviai olajmezők meglehetősen közel helyezkedtek el a Paraguay folyóhoz, amelynek közvetlen tengeri kijárata volt az Atlanti-óceánra, ezáltal a világkereskedelemre.
A gond csak az volt, hogy Bolíviát a Paraguay folyótól a Gran Chaco nevű, nehezen átjárható, bozótos terület választotta el, amelyet a folyó névadója birtokolt. Pontosabban ez csak az 1920-as évek végéig volt probléma...
Kezdődik a harc
Három paraguayi bélyeg: időrendben először még határvonal nélkül, majd Paraguay részeként ábrázolják a Németország-méretű területet. A negyedik, bolíviai bélyeg pedig Bolívia uralma alatt álló területként mutatja a nagyérdeműnek. (forrás: Wikipedia)
A már említett amerikai nagyvállalat támogatását maga mögött tudó Bolívia vezetése végül 1928-ban elrendelte a kérdéses terület megszállását, amely viszonylag zökkenőmentesen lezajlott: a paraguayiak (akiknél akkoriban egy kisebbfajta polgárháború dúlt, lekötve fő erőiket) szórványos ellenállását a gépesített egységekkel és repülőgépekkel megtámogatott bolíviai csapatok gyorsan legyűrték, s hamar kijutottak a Paraguay jobb (északi) partjára. A harc még azelőtt eldőlt, hogy érdemben elkezdődött volna - gondolták sokan Bolíviában és Paraguayban egyaránt.
Paraguayi katonák a fronton. (forrás: Wikipedia)
A paraguayiak a bolíviai megszállást követően - a biznisz az mégiscsak biznisz alapon - előbb megemelték a vámokat a bolíviai tranzitáruk tekintetében, majd a polgárháborús összecsapások csitulásával hozzáláttak megszervezni az ellenállást.
A háborúban komoly szerep jutott a gépesített hadviselésnek - a bolíviai haderőt főként amerikai, míg a paraguayit európai (olasz) járművekkel szerelték fel. (forrás: Wikipedia)
A két ország közötti tényleges háború végül mintegy négy évvel később, 1932 szeptemberében vette kezdetét, amikor a bolíviai légierő paraguayi állásokat bombázott.
Mivel mindkét oldalon a hadsereg meglehetősen gyenge lábakon állt, jelentős számú európai zsoldost és önkéntest igazolt Bolívia és Paraguay egyaránt - előbbinél főleg első világháborús német veteránok harcoltak (a bolíviai haderő főparancsnoka egy echte német tábornok, Hans Kundt volt), míg Paraguayért főleg a bolsevikok elől elmenekült fehérorosz fehér orosz és az osztrák-magyar haderő ellen edződött, pillanatnyilag munkanélküli olasz katonák küzdöttek.
Idegenlégiós a frontvonalon: Hans Kundt, a bolíviai hadsereg tábornoka; mindkét fél előszeretettel alkalmazta az európai harctéren tapasztalatot szerző főtiszteket. (forrás: Wikipedia)
Háború - a semmiért
Ahogy a paraguayiak előrenyomultak a Gran Chaco belseje felé, rettenetesen megnyúltak az utánpótlási vonalaik. Az élelmiszer- és lőszerhiányon a fenti képen látható, ideiglenes vasútvonal megépítésével próbáltak meg enyhíteni. (forrás: Wikipedia)
A következő években váltakozó intenzitással folytak a harcok - mindkét félnek gondot jelentett az összecsapások során elvesztett felszerelés pótlása, valamint az utánpótlás harctérre juttatása a gyakorlatilag járhatatlan, bozótos vidéken keresztül.
A paraguayi katonák készek voltak életüket áldozni a hazájukért - végül több, mint százezer paraguayi és bolíviai katona esett el a harcokban, (forrás: Wikipedia)
A paraguayiak végül sikeresen felülkerekedtek a bolíviaiakon, akiket fokozatosan szorítottak vissza az Andok irányába - az összecsapások során mindkét fél vetett be repülőgépeket (a paraguayiak a haditengerészetnek nevezett folyami flottillájuk légierejét is) és harckocsikat, bár végül nem ezek döntötték el a harc kimenetelét.
Mindkét fél szívesen vetett be modern harceszközöket; mint például a bolíviaiak a fent látható brit gyártmányú Vickers harckocsit. (forrás: Wikipedia)
A háború kezdeti időszakában a Paraguay folyó védelmét ellátó paraguayi haditengerészet folyami ágyúnaszádjainak is fontos szerep jutott. (forrás: Wikipedia)
Közben a bolíviai kormány paraguayi hadifoglyok segítségével építette meg az ország nyugati és keleti részét összekötő közutat, amely még napjainkban is az egyik legveszélyesebb útnak számít a Földön.
A bolíviai kormány meglehetősen költséghatékony módon paraguayi hadifoglyokkal építette meg a nyugati és keleti országrészt összekötő Északi-Yungas-utat az Andokban. (forrás: Wikipedia)
1935 tavaszára a paraguayiak végül visszafoglalták a korábban elveszített területeik nagy részét (csak hogy legyen viszonyítási alapunk: a mai Paraguay nagyobb, mint Németország, és ezen terület felét vesztette el ideiglenesen), aztán a harcoló felek tűzszünetet kötöttek. A mintegy százharmincezer halálos áldozatot követelő háborút végül az 1938-ban megkötött Buenos Aires-i békeszerződés zárta le. Ennek értelmében Paraguay visszakapta az összes, Bolívia által megszállt terület feletti fennhatóságot, cserébe a bolíviaiak tranzitországként használhatták Paraguayt a külkereskedelmükben.
Estigarribia paraguayi és Peñaranda bolíviai tábornokok a tűzszünet megkötése után...később mindketten elnökök lettek hazájukban. (forrás: Wikipedia)
Mint később kiderült, a Gran Chaco kőolaj-készletének mennyiségét jelentősen túlbecsülték, így annak kitermeléséből végül senki nem gazdagodott meg - cserébe mindkét ország egyébként is gyenge lábakon álló gazdasága összeomlott, Bolíviának ráadásul több millió (akkori) dollár hitelt vissza kellett fizetnie a háborút finanszírozó Standard Oilnak.
A békeszerződés tiszteletére kiadott paraguayi bélyeg. (forrás: Wikipedia)
Küldöttség a Buenos Aires-i béketárgyaláson: valahogy nem igazán őszinte az urak mosolya... (forrás: Wikipedia)