Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Harc az olajért

A chacói háború

2019. április 15. - FuraTermék

Tavaly blogunk képzeletbeli hasábjain emlékeztünk meg Latin-Amerika legvéresebb háborújáról. Mai posztunkban - amelynek egyik főszereplője szintén Paraguay lesz - pedig megismerkedünk azzal a konfliktussal, amely méltán érdemelné ki a "Dél-Amerika legértelmetlenebb háborúja" megtisztelő címet.

800px-schinopsis_balansae.jpg

A Gran Chaco vidéke meglehetősen barátságtalan - a hatalmas forrósághoz nehezen átjárható bozótos társul. Nem véletlen, hogy még napjainkban is Paraguay legritkábban lakott országrésze. (forrás: Wikipedia)

 

A "Tovább" gombra kattintást követően tehát röviden tekintsük át a chacói háború történetét!

Kőolaj a bozótosban

A 19-20. század fordulóján jelentős mennyiségű kőolajat találtak Bolívia déli részén. Pont a legrosszab pillanatban: az ország alig néhány évvel korábban veszítette el tengeri kijáratát a Chile és Peru ellen vívott úgynevezett salétromháborúban

paraguay.png

Bolívia 1928-ban megszállta a kőolajban gazdag Gran Chaco nagy részét - így két legyet ütöttek egy csapásra: az olaj mellett közvetett tengeri kijáratot szereztek a Paraguay folyón keresztül. (forrás: Wikipedia)

 

A 20. század első évtizedeiben felértékelődött ezen ásványi anyag jelentősége, a bolíviai vezetésnek azonban továbbra is óriási kihívást jelentett, hogy az országnak nem volt tengeri kijárata - így hiába termelték volna ki az amerikai olajvállalatok (elsősorban a Standard Oil Company), nem volt lehetőség elszállítani. Sucréban La Pazban azonban ránéztek a térképre, s láss csodát: a dél-bolíviai olajmezők meglehetősen közel helyezkedtek el a Paraguay folyóhoz, amelynek közvetlen tengeri kijárata volt az Atlanti-óceánra, ezáltal a világkereskedelemre.

A gond csak az volt, hogy Bolíviát a Paraguay folyótól a Gran Chaco nevű, nehezen átjárható, bozótos terület választotta el, amelyet a folyó névadója birtokolt. Pontosabban ez csak az 1920-as évek végéig volt probléma...

Kezdődik a harc

paraguay-bolivia-1924-1935.jpg

Három paraguayi bélyeg: időrendben először még határvonal nélkül, majd Paraguay részeként ábrázolják a Németország-méretű területet. A negyedik, bolíviai bélyeg pedig Bolívia uralma alatt álló területként mutatja a nagyérdeműnek. (forrás: Wikipedia)

 

A már említett amerikai nagyvállalat támogatását maga mögött tudó Bolívia vezetése végül 1928-ban elrendelte a kérdéses terület megszállását, amely viszonylag zökkenőmentesen lezajlott: a paraguayiak (akiknél akkoriban egy kisebbfajta polgárháború dúlt, lekötve fő erőiket) szórványos ellenállását a gépesített egységekkel és repülőgépekkel megtámogatott bolíviai csapatok gyorsan legyűrték, s hamar kijutottak a Paraguay jobb (északi) partjára. A harc még azelőtt eldőlt, hogy érdemben elkezdődött volna - gondolták sokan Bolíviában és Paraguayban egyaránt. 

nidoametralladora.jpg

Paraguayi katonák a fronton. (forrás: Wikipedia)

 

A paraguayiak a bolíviai megszállást követően - a biznisz az mégiscsak biznisz alapon - előbb megemelték a vámokat a bolíviai tranzitáruk tekintetében, majd a polgárháborús összecsapások csitulásával hozzáláttak megszervezni az ellenállást.

800px-gaz-aa_in_technical_museum_togliatti.JPG

A háborúban komoly szerep jutott a gépesített hadviselésnek - a bolíviai haderőt főként amerikai, míg a paraguayit európai (olasz) járművekkel szerelték fel. (forrás: Wikipedia)

 

A két ország közötti tényleges háború végül mintegy négy évvel később, 1932 szeptemberében vette kezdetét, amikor a bolíviai légierő paraguayi állásokat bombázott.

Mivel mindkét oldalon a hadsereg meglehetősen gyenge lábakon állt, jelentős számú európai zsoldost és önkéntest igazolt Bolívia és Paraguay egyaránt - előbbinél főleg első világháborús német veteránok harcoltak (a bolíviai haderő főparancsnoka egy echte német tábornok, Hans Kundt volt), míg Paraguayért főleg a bolsevikok elől elmenekült fehérorosz fehér orosz és az osztrák-magyar haderő ellen edződött, pillanatnyilag munkanélküli olasz katonák küzdöttek.

hans_kundt.jpg

Idegenlégiós a frontvonalon: Hans Kundt, a bolíviai hadsereg tábornoka; mindkét fél előszeretettel alkalmazta az európai harctéren tapasztalatot szerző főtiszteket. (forrás: Wikipedia)

 

Háború - a semmiért

trem_transportando_paraguaios_para_a_guerra.jpg

Ahogy a paraguayiak előrenyomultak a Gran Chaco belseje felé, rettenetesen megnyúltak az utánpótlási vonalaik. Az élelmiszer- és lőszerhiányon a fenti képen látható, ideiglenes vasútvonal megépítésével próbáltak meg enyhíteni. (forrás: Wikipedia)

 

A következő években váltakozó intenzitással folytak a harcok - mindkét félnek gondot jelentett az összecsapások során elvesztett felszerelés pótlása, valamint az utánpótlás harctérre juttatása a gyakorlatilag járhatatlan, bozótos vidéken keresztül.

paraguayos_en_alihuata.jpg

A paraguayi katonák készek voltak életüket áldozni a hazájukért - végül több, mint százezer paraguayi és bolíviai katona esett el a harcokban, (forrás: Wikipedia)

 

A paraguayiak végül sikeresen felülkerekedtek a bolíviaiakon, akiket fokozatosan szorítottak vissza az Andok irányába - az összecsapások során mindkét fél vetett be repülőgépeket (a paraguayiak a haditengerészetnek nevezett folyami flottillájuk légierejét is) és harckocsikat, bár végül nem ezek döntötték el a harc kimenetelét. 

vickers_e.jpg

Mindkét fél szívesen vetett be modern harceszközöket; mint például a bolíviaiak a fent látható brit gyártmányú Vickers harckocsit. (forrás: Wikipedia)

 

800px-arp-humaita.jpg

A háború kezdeti időszakában a Paraguay folyó védelmét ellátó paraguayi haditengerészet folyami ágyúnaszádjainak is fontos szerep jutott. (forrás: Wikipedia)

 

Közben a bolíviai kormány paraguayi hadifoglyok segítségével építette meg az ország nyugati és keleti részét összekötő közutat, amely még napjainkban is az egyik legveszélyesebb útnak számít a Földön.

800px-bolivia_yunga_road.jpg

A bolíviai kormány meglehetősen költséghatékony módon paraguayi hadifoglyokkal építette meg a nyugati és keleti országrészt összekötő Északi-Yungas-utat az Andokban. (forrás: Wikipedia)

1935 tavaszára a paraguayiak végül visszafoglalták a korábban elveszített területeik nagy részét (csak hogy legyen viszonyítási alapunk: a mai Paraguay nagyobb, mint Németország, és ezen terület felét vesztette el ideiglenesen), aztán a harcoló felek tűzszünetet kötöttek. A mintegy százharmincezer halálos áldozatot követelő háborút végül az 1938-ban megkötött Buenos Aires-i békeszerződés zárta le. Ennek értelmében Paraguay visszakapta az összes, Bolívia által megszállt terület feletti fennhatóságot, cserébe a bolíviaiak tranzitországként használhatták Paraguayt a külkereskedelmükben.

pe_aranda_estigarribia_a.jpg

Estigarribia paraguayi és Peñaranda bolíviai tábornokok a tűzszünet megkötése után...később mindketten elnökök lettek hazájukban. (forrás: Wikipedia)

 

Mint később kiderült, a Gran Chaco kőolaj-készletének mennyiségét jelentősen túlbecsülték, így annak kitermeléséből végül senki nem gazdagodott meg - cserébe mindkét ország egyébként is gyenge lábakon álló gazdasága összeomlott, Bolíviának ráadásul több millió (akkori) dollár hitelt vissza kellett fizetnie a háborút finanszírozó Standard Oilnak. 

parag_629_chaco_peace.jpeg

A békeszerződés tiszteletére kiadott paraguayi bélyeg. (forrás: Wikipedia)

1024px-paz_del_chaco.jpg

Küldöttség a Buenos Aires-i béketárgyaláson: valahogy nem igazán őszinte az urak mosolya... (forrás: Wikipedia)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr1414025760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liping 2019.04.15. 11:34:12

Nem mernék azzal hencegni, hogy szakértője lennék a korabeli dél-amerikai viszonyoknak, sőt, így felmerül bennem akaratlanul is a kérdés: látszott valami elháríthatatlan akadálya annak, hogy Paraguay pusztán üzleti alapon engedélyezze a tranzitszállást? Egyáltalán felvetették a kérdést, mielőtt nekiálltak elfoglalni a fél országot?

FuraTermék · www.furatermek.blog.hu 2019.04.15. 13:13:51

@Liping: Feltételezem, anyagilag előnyösebbnek tartották, hogy egy félig anarchiába süllyedt, polgárháborús országtól területet elorozva jussanak hozzá a hőn áhított tengeri kijárathoz.

Liping 2019.04.15. 13:31:03

@FuraTermék: de Gran Chaco-val sem lettek sokkal beljebb, mármint abban az értelemben, hogy így is legfeljebb a folyóig juthattak el, s Csonka-Paraguay mint tranzitország mindenképp ott maradt az útban. Arról már nem is beszélve, hogy nem is ez az egyetlen, lévén ez utóbbinak sincs tengeri kijárata. Szóval nem igazán látom a logikát, hogy mitől javul érdemben a helyzet, ha némi szárazföldi transzfer is történik pluszban idegen területen.

Szalay Miklós 2019.04.15. 14:45:37

Egy alapos kis összefoglaló a háborúról, arról, hogy a politikai konfliktusok kapcsán hogyan manipulálják a népet, és hogy mit lehet tenni egy békésebb világért:

egyvilag.hu/temakep/077.shtml

Buchhalter 2019.04.15. 15:13:23

Egyértelmű a leírtak alapján,hogy Amerika keverte a szart amiből anyagilag is jól profitált.Valójában az USA háboruit a mai napig nem a kormánya hanem a hadiipari beszállítók indítják el.Erről egy jó kis fiktív sorozat ami akár igaz is lehetne: Deep State.

FuraTermék · www.furatermek.blog.hu 2019.04.15. 17:20:43

@Liping: A háborús konfliktusokban sokszor nehéz logikát találni. Egy külső konfliktus sok esetben alkalmas a belső feszültségek csökkentésére is.

De az sem elképzelhető, hogy a La Paz-i kormány arra számított: kész helyzet elé tudja állítani a paraguayi vezetést (és a környező, érintett államokat, elsősorban Argentínát).
süti beállítások módosítása