Az egzotikus országokat bemutató sorozatunk tizenkilencedik részében visszatérünk a vén kontinensre, hogy megismerkedjünk egy parányi hercegséggel, amely azonban fizikai súlyánál jóval nagyobb befolyással rendelkezik a világ dolgait illetően.
Liechtenstein egyike azon európai államoknak, amelyeket nagyítóval kell keresnünk a térképen. (forrás: Wikipedia)
Szaporíthatnánk még a szót, de nem tesszük: irány Liechtenstein!
Hercegség születik
A napjainkban alig 160 négyzetkilométer területű (ez durván egyharmada Debrecen közigazgatási területének) Liechtensteini Hercegség (németül Fürstentum Liechtenstein) Ausztria és Svájc közé ékelődve helyezkedik el Európa közepén, az Alpok vonulatai között, a Rajna folyó keleti partja mentén. Mint hegyvidéki legeltető állattartásra kiválóan alkalmas terep, már az ókor óta állandóan lakott vidéknek számít.
Üzbegisztán mellett Liechtenstein a világ egyetlen országa, amelynek egyik szomszédjának sincsen tengeri kijárata.
Az állam nyugati határát jelentő Rajna folyó (itteni szakaszán folyócska) a Liechtenstein keleti határán húzódó Alpok helyenként kétezer méter fölé nyúló vonulataival. (forrás: Wikipedia)
Az első ezredfordulótól kezdve a létrejövő Szent Római Birodalom (avagy ismertebb nevén Német-római Birodalom) keretein belül különböző nemesi családok birtokolták területét (Savoyaiak, Habsburgok, Kyburgok). A terület központjában fekvő kisváros, Vaduz várkastélya (Schloss Vaduz) a 14. századtól stratégiai fontosságú erősségnek számított, mindenkori grófja pedig birodalmi kiváltságokat kapott a császártól.
Az alsó-ausztriai Liechtenstein-várkastély, ahonnan a család pályafutása indult a középkorban. (forrás: Wikipedia)
Egészen a felvilágosodás és a modern kori nemzettudat kialakulásáig az európaiak többsége nem valamely nemzet részeként határozta meg magát elsősorban, hanem mint X és Y földesúr, vagy király szolgája.
Balzers várkastélya, a közkedvelt liechtensteini turistacélpontok egyike. (forrás: Wikipedia)
A modern kori Liechtenstein történelme végül 1699-ben vette kezdetét, amikor az eredetileg alsó-ausztriai származású Liechtenstein-család birtokába került a schellenberi grófság, majd tizenhárom évvel később a vaduzi grófság is. A család tehát költözött gyarapította birtokait, s mivel egy évszázaddal korábban a német-római császártól hercegi rangot nyert el egyik felmenője, az aktuális családfő, I. János Ádám immáron nem csak a Liechtensteinek (mint család), hanem Liechtenstein (mint ország) hercege is lett.
I. János liechtensteini herceg (uralkodott 1805-től 1836-ig), aki 1816-ban korlátozott önrendelkezést és alkotmányt adott a Rajna menti birtokainak. Személyesen soha nem látogatta meg vaduzi uradalmát. (forrás: Wikipedia)
Hivatalosan 1719. január 23-én alakult meg a Liechtensteini Hercegség, amikor VI. Károly császár oklevélben erősítette meg Vaduz és Schellenberg fúzióját az új tulajdonosok legnagyobb örömére.
Út a függetlenségig
Persze ezzel Liechtenstein csak egy újabb lett a Szent Római Birodalmat felépítő több tucatnyi kisebb államocska közül; ugyan de facto önálló területté vált, hercege mégiscsak a császár vazallusának számított. Ennek az állapotnak végül Napóleon és az általa kirobbantott Európa-méretű háború vetett véget: 1806-ban (miután az egykori nagy birodalom hivatalosan is megszüntetésre került), Liechtenstein a létrejövő Rajnai Szövetség (Rheinbund) nevű francia bábállam, majd a háborúskodás után a megalakuló Német Szövetség (Deutscher Bund) része lett.
Ebben az időben került megalakításra a reguláris liechtensteini hadsereg is, egy századnyi erővel.
Liechtenstein zászlaja. A vörös és a kék a 18. század óta Liechtenstein nemzeti színei, a lobogón azonban 1937-ben elhelyezték a hercegi koronát is, mert anélkül könnyen összetéveszthető volt Haiti zászlajával. A kék szín egyébként a Rajnát (vagy az eget), a vörös pedig a hercegi családot jelképezi. (forrás: Wikipedia)
1818-ban I. János herceg korlátozott alkotmányt adott alpesi "birodalmának" (amelyet ekkor csak pár ezer ember lakott), néhány évvel később pedig II. Alajos lett az első herceg, aki látogatást tett a róla elnevezett országban. Nem említettük ugyanis, de a Liechtenstein-család kiterjedt birtokrendszerrel rendelkezett a mai Csehország (azon belül is Morvaország) területén, s állandó rezidenciájuk is itteni birtokaikon voltak hosszú ideig.
Ennek később még lesz egy parányi jelentősége.
Liechtenstein címere, amely gyakorlatilag az uralkodó család címere. A nagypajzs első negyedében Szilézia, a másodikban Szászország, a harmadikban a kelet-csehországi Troppau (Opava), a negyedikben pedig Kelet-Frízföld címere látható. A két alsó negyed közé beékelődik a szintén kelet-csehországi Jägendorf (Krnov) címere, így is utalva a Liechtenstein-család egykori kiterjedt birtokrendszerére. (forrás: Wikipedia)
1836-ban megalakulnak az első manufaktúrák (kerámiákat kezdenek nagyobb számban gyártani az átképzett pásztorok és import szakemberek), 1861-ben pedig megnyitja kapuját a hercegség első bankja is. 1866-ban Liechtenstein kilép a Német Szövetségből, ekkortól pedig de facto független állammá válik - a nagy függetlenségben 1868-ban fel is oszlatják a szebb napokon is csak pár száz fős hadsereget pénzügyi problémák miatt.
Liechtenstein védelmét ekkortól Ausztria (pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchia) garantálja.
Az ország egyébként majdnem részt vett az 1866-os porosz-osztrák-olasz háborúban, de a bevetésre szánt nyolcvan katona nem érte el időben a harcteret: mire odaértek volna a derék liechtensteini katonák, hogy Ausztriát támogatva küzdjenek, véget ért a rövid háború. Osztrák vereséggel.
A 20. században
I. Ferenc herceg (uralkodott 1929-től 1938-ig. A felvétel akkor készült, amikor a herceg az Osztrák-Magyar Monarchia oroszországi nagykövete volt 1894 és 1898 között. (forrás: Wikipedia)
Liechtenstein (mint ország) az első világháborúban semleges maradt, a háború után pedig jelentősen meglazultak a szoros kapcsolatok Ausztriával - habár a hercegi család megőrizte birtokainak többségét Ausztriában és a frissen megalakuló Csehszlovákiában (I. Ferenc herceg például csehszlovák birtokán halt meg 1938-ban).
A Liechtensteint Svájccal összekötő egyik Rajna-híd, amely egyben államhatárként is funkcionál(na, ha lenne határellenőrzés). (forrás: Wikipedia)
A két háború között - 1923-ban - Liechtenstein Svájccal kötött szerződést, amelynek keretében az alpesi köztársaság vette át a hercegség külső fenyegetésekkel szembeni védelmének hatalmas feladatát sógorainktól. Miután 1938 tavaszán Németország annektálta Ausztriát, az aktuális liechtensteini herceg, II. Ferenc József a történelemben először tette át székhelyét a családjáról elnevezett országba.
A védelmi szövetséget gazdasági is kiegészítette: a létrejövő valuta- és vámuniónak hála Liechtenstein hivatalos fizetőeszköze a svájci frank lett.
A vaduzi várkastély. (forrás: Wikipedia)
A második világháborúban Liechtenstein deklaráltan semleges állam volt, a hercegi család azonban nagyon pórul járt a háborúval: 1945 után a kommunista államként újjáalakuló Csehszlovákiában és Lengyelországban mintegy 1600 négyzetkilométernyi (!) Liechtenstein-birtokot államosítottak a helyi kormányok.
A hidegháború éveiben Liechtenstein állampolgárainak tiltott volt a belépés Csehszlovákiába.
A csehországi Valtice (egykor Feldberg) kastélya napjainkban. A pompás épületegyüttes egyike volt azon csehországi Liechtenstein-birtokoknak, amelyeket a második világháború után államosított a kommunista csehszlovák állam. (forrás: Wikipedia)
A háború után a hercegség a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja lett: Svájchoz hasonlóan az itteni bankok sem tettek fel túl sok kényes kérdést a vagyonát itt elhelyezni szándékozó, khm, üzletembereknek és befektetési szakembereknek a pénz eredetét illetően - a befolyó hatalmas összegekből modern infrastruktúra és szociális ellátási rendszer került kiépítésre Liechtensteinben.
Az aktuális herceg, II. János Ádám fiatalkorában, 1974-ben. A herceg még Johannes Adam Ferdinand Alois Josef Maria Marko d'Aviano Pius von und zu Liechtenstein néven látta meg a napvilágot Zürichben 1945-ben. (forrás: Wikipedia)
Az uralkodó egy 2013-as felvételen. Az 1989 óta hercegi trónon ülő II. János Ádámnak elődeivel ellentétben már jobbára csak protokolláris feladatai vannak, az ország irányításáért a választott törvényhozás és kormányzat felelős. (forrás: Wikipedia)
Időközben az uralkodók fokozatosan mondtak le teljhatalmukról, hozzájárulva ezzel egy lassú, de stabil demokratizálódási folyamathoz: ennek utolsó, legfényesebb lépéseként (egy népszavazás után) 1984-ben a liechtensteini nők (Európa államai közül utolsóként) megkapták az általános választójogot.
Jobb később, mint soha, ugyebár, habár a hercegnek (II. Ferenc Józsefnek) voltak fenntartásai ezzel kapcsolatban.
Liechtenstein napjainkban
A kormányzat (jobb oldalon) és a törvényhozás épülete (bal szélen) a fővárosban, Vaduzban. (forrás: Wikipedia)
Európa második legkisebb területű, manapság közel negyvenezer ember által lakott hercegsége alkotmányos örökletes monarchia: a huszonöt fős, választások útján felálló országgyűlés (Landtag) mellett korlátozott hatalommal bír a mindenkori uralkodó, a herceg (1989 óta már II. János Ádám). Európa negyedik legkisebb népességű országában a hivatalos nyelv a német (ennek leginkább alemann nyelvjárását beszélik), de mivel a lakosság harmada bevándorló, ne lepődjünk meg, ha a liechtensteini kisvárosok (nagy falvak) utcáin járva olasz, portugál, török vagy éppen albán szót hallunk - már ha meg tudjuk különböztetni őket egymástól...
Liechtensteini mércével igazi metropolisz a főváros, Vaduz, amelynek ötezer-hétszáz lakója van. (forrás: Wikipedia)
Az országot összesen tizenegy kisebb-nagyobb település alkotja. A főváros, Vaduz népessége ötezer-hétszáz fő, a legnépesebb kisváros, Schaan pedig hatezer ember otthona.
A Liechtenstein-család tősgyökeres római katolikus família; s mint ilyen, birtokuk országuk polgárainak többsége - napjainkban úgy háromnegyedük - is ezt a hitet követi (olyannyira, hogy a helyi alkotmány értelmében a római katolikus hit Liechtenstein államvallása).
A vaduzi római katolikus katedrális (templom). Az ország lakóinak többsége a római katolikus vallás híve. (forrás: Wikipedia)
Liechtenstein - ahol az egy főre jutó GDP a harmadik legmagasabb a világon - napjainkban is szinte kimeríthetetlen pénzügyi forrásokkal (tartalékokkal) rendelkezik. Ennek azonban ma már csak részben az eredete a bankszektor, ugyanis magas színvonalú ipari és szolgáltatói szektor jött létre a 20. század utolsó évtizedeiben. Mivel az Alpokban vagyunk, és mivel a keleti határ mentén húzódó, helyenként kétezer méter feletti csúcsok és a közéjük ékelődő völgyek kedveznek a téli sportok szerelmeseinek, évente több tízezer kikapcsolódni vágyó síelő keresi fel az országot (akik nem kevés frankot hagynak a szállodákban).
Az elektromos kéziszerszámoktól a gyémántfúrókon át lézeres berendezésekig sok minden gyártásával foglalkozó, napjainkban világszerte harmincezer embert foglalkoztató Hilti vállalat központja Liechtensteinben. (forrás: Wikipedia)
A Liechtensteini Nemzeti Bank épülete Vaduzban. (forrás: Wikipedia)
A szolgáltatói szektor mellett még jelentősnek mondható a hagyományos mezőgazdaság (különösen az állattenyésztés - nem messze vagyunk a lila tehenek hazájától!), de Liechtenstein az élen jár a gyógyszergyártás területén is. Ami pedig a közlekedést illeti: a magas színvonalú, fejlett közúti közlekedés mellett a hercegség büszkélkedhet egy rövid vasútvonallal is, amelyet a svájci vasúttársaság üzemeltet.
Schaan és Vaduz közös vasútállomásának épülete. A rövid liechtensteini vasútvonalat a svájci állami vasúttársaság üzemelteti. (forrás: Wikipedia)
Liechtenstein nem rendelkezik repülőtérrel, Balzers mellett helikopter-leszállóhellyel viszont igen. (forrás: Wikipedia)
Repülőtér azonban nincsen az ország területén, csak helikopter-leszálló hely.
Habár csak egy közepes magyarországi városnak felel meg a népessége, Liechtenstein világszínvonalú oktatási rendszerrel büszkélkedhet, amelynek a közoktatáson (általános és középiskolák) kívül része egy állami és egy magánfenntartású egyetem is (talán nem túl meglepő módon itt a pénzügyi szakok dominálnak). A sok pénz lehetőséget teremt az ország történelmi és kulturális örökségének megóvására; a Liechtensteini Nemzeti Múzeum (Liechtensteinisches Landesmuseum) például egy közel hatszáz éves vaduzi épületben található meg, az ország legnagyobb attrakciói azonban kétségtelenül a középkori várak és kastélyok, amelyekből számtalan (na jó: számos) található a hercegség mai területén.
Vaduz központja. (forrás: Wikipedia)
Liechtenstein területét összesen tizenegy község alkotja. A közigazgatási térképet azonban színesíti az enklávék és exklávék sokasága. (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, Svájc garantálja Liechtenstein külső fenyegetésekkel szembeni védelmét. Ennek köszönhetően a bulvármédia rendszeresen, szenzációhajhász módon számol be a kicsiny ország svájciak általi megszállásáról akkor, amikor egy csapatnyi gyakorlatozó helvét harcos eltéved az erdőben, és ideig-óráig liechtensteini területen próbál meg tájékozódni. 2009-ben rendezték az egyetlen külkapcsolati vitájukat is, amikor Liechtenstein hivatalosan is elismerte a hercegi család egykori birtokait elkobzó Csehszlovákia két utódállamát, Csehországot és Szlovákiát.
Liechtenstein kis méretéből adódóan kevés országgal tart fenn közvetlen diplomáciai kapcsolatokat. A képen Málta liechtensteini konzulátusának épülete látható Schaanban. (forrás: Wikipedia)
A 125 főből álló helyi rendőrségnek egyébként nem sok dolga akad az alacsony bűnözési statisztikákat felmutató Liechtensteinben. Erőszakos bűncselekmények nagyon ritkán fordulnak elő, ha valakit mégis hosszabb időre (két évnél többre) csuknak le, azt Ausztriában helyezik el a szerény helyi börtönkapacitás miatt.
Liechtensteini rendőrautó. A helyi rendfenntartóknak nem sok dolguk akad a hétköznapokban. (forrás: Wikipedia)
Zárásként még ejtsünk pár szót a helyi sportéletről is: mint alpesi ország, Liechtenstein leginkább a téli sportokban (különösen a síelésben) van otthon: tíz eddigi olimpiai érmük (köztük két arany) mindegyikét a téli olimpiákon szerezték, noha néhány sportolóval a nyári játékokon is szokták képviseltetni magukat. Persze a magyar olvasóknak leginkább a hercegségi labdarúgás lehet ismerős, habár ebben sem tudtak eddig maradandót alkotni a nemzetközi porondon: legerősebb csapatuk, a főváros, Vaduz klubja a svájci másodosztályban szerepel.
A vaduzi futballstadion. A helyi válogatott hazai mérkőzéseinek többségét itt szokta játszani. (forrás: Wikipedia)
Majdnem kitettük az utolsó pontot is, amikor hirtelen eszünkbe jutott, hogy Liechtenstein 1870-es évektől énekelt (majd 1920-tól hivatalossá tett) nemzeti himnuszáról nem szóltunk, pedig kellett volna. Az "Oben am jungen Rhein" című vers strófáit ugyanis az Egyesült Királyság himnuszának, a God Save the Queen-nek a dallamára dúdolja minden igazi liechtensteini hazafi.
A szövegét pedig egy orosz születésű svájci katolikus pap írta az 1850-es években, hogy még színesebb legyen a kép.
A nyolcszáz hallgatóval és kétszáz oktatóval büszkélkedő Liechtensteini Egyetem épülete Vaduzban. (forrás: Wikipedia)
