Az egzotikus országokat bemutató sorozatunk harmincötödik epizódjában újra tengerre szállunk, s meg sem állunk Óceánia délnyugati részéig - ezúttal megismerkedünk a Föld egyik legkisebb független államával.
Niue partvidékét korallszirtek és korallmészkőből felépülő sziklák tarkítják. A víz idővel a fentihez hasonló alakzatokat formáz a sziklákból. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után irány Polinézia sziklája (Rock of Polynesia), azaz Niue!
Polinézia sziklája
Niue elhelyezkedése a Csendes-óceán délnyugati részén. (forrás: Wikipedia)
Az alig 261 négyzetkilométer (ez nagyjából fél Budapestnek felel meg) területű, főként korallmészkőből álló sziget a Csendes-óceán délnyugati részén, Tongától keletre helyezkedik el. Közigazgatásilag Niue részét képezi számos, a sziget környékén fekvő, jobbára tenger alatt korallzátony is. Magának Niuének a felszíne nem egy Mount Everest: a felszín a legmagasabb részén (a központi fennsíkon) is mindössze 60 méterrel nyúlik az óceán víztükre fölé.
Niue térképe. A sziget nyugati részén, a repülőtértől északra helyezkedik el a főváros, Alofi. (forrás: Wikipedia)
Polinézia többi államához hasonlóan Niue történelme sem nyúlik ezer esztendőnél sokkal messzebbre: feltételezések szerint első (polinéz) lakói - akik Szamoáról indulhattak útra - a 10. század elején érkeztek a szigetre; őket öt-hatszáz évvel később egy újabb hullám telepes követhette Tongáról az óceán hullámain.
Úton a gyarmati fennhatóság felé
Ugyan írott források nem állnak rendelkezésre, de feltételezhető, hogy egészen a 18. századig nem volt egy egész szigetet irányító központi kormányzat Niuén; a lakosság egyes csoportjait helyi törzsfők és családfők irányították. Az 1700-as évek elején aztán hatalomra jutott az első patu-iki, azaz uralkodó, amely tisztség nem öröklődött, hanem mindig a legbefolyásosabb családok vezetői választották maguk közül újat az előd elhunytát követően.
A partvidék nagyobb része nem alkalmas a fürdőzésre... (forrás: Wikipedia)
Az első európai, aki elérte Niue szigetét, a híres-hírhedt James Cook brit hajóskapitány volt, aki 1774-ben érkezett ide, s a földdarabot a Vad-sziget (Savage Island) névvel illette, mivel a helyi őslakosok a vérre erősen emlékeztető festékkel voltak kifestve.
A "vér" valójában a hulahula nevű helyi banánfajtából nyert festékanyag volt.
Fata-a-iki, Niue uralkodója (1887-1896), aki kérvényezte a brit védnökséget Viktória királynőnél. (forrás: Wikipedia)
A helyiek persze nem ezen a néven, hanem a sokkal barátságosabb Niue néven hivatkoztak hazájukra (a kifejezés szabad fordításban nagyjából annyit tesz, hogy "Íme, a kókuszdió"). A James Cookot követő évtizedekben jobbára csak bálnavadászhajók látogattak Niuéra, majd jöttek Óceánia mumusai, a keresztény misszionáriusok. A hittérítés annyira sikeresnek bizonyult, hogy a 19. század második felében a sziget egyébként szerény méretű népességének nagy része már kereszténynek vallotta magát; az első keresztény uralkodó, Tui-toga 1875-ben foglalta el trónját.
Brit és új-zélandi uralom
1889-nen Niue törzsfői levelet írtak a Brit Birodalom fejének, Viktória királynőnek, amelyben kérték, hogy szigetüket brit védnökség alá helyezhessék. El tudjuk képzelni a sziget elszigeteltségét és nemzetközi jelentőségét, ha tudjuk, hogy a britek először a fülük botját sem mozdították a kérésre.
Pedig akkoriban tényleg igyekeztek minden szabad földet az Union Jack uralma alá hajtani...
1900-ban a nem messze fekvő Cook-szigetek is hasonló kéréssel fordult Londonhoz, s ebbe belefoglalták Niue igényét is a védnökség iránt. A jószívű britek végül beadták derekukat, s még ugyanebben az évben deklarálták, hogy Niue ezt követően brit protektorátusnak számít...
A brit lobogó ünnepélyes felvonása 1900-ban annak apropóján, hogy Niue hivatalosan is brit védnökség lett. (forrás: Wikipedia)
...majd alig egy évvel később ugyanazzal a lendülettel Új-Zéland fennhatósága alá helyezték mind a Cook-szigeteket, mind Niuét. Az ezt követő évtizedek csendességben, békességben és szeretetben teltek; Niue nem háborgatta Új-Zélandot, cserébe a wellingtoni kormányzat sem nagyon szólt bele a helyiek ügyeibe, s azok élhették szürkének azért cseppet sem nevezhető hétköznapjaikat.
Új-Zéland miniszterelnöke, Richard Seddon és Niue utolsó helyi uralkodója, Togia-Pulu-toaki 1900 körül. Az új-zélandi kormányfőt láthatóan feldobta, hogy London Wellingtonra ruházta a sziget feletti gyámságot. (forrás: Wikipedia)
A független társult állam
A végtelen víztükör előtt. (forrás: Wikipedia)
1974-ben népszavazást tartottak a szigeten az ország alkotmányáról, amely egyben voksolás volt Niue jövőjéről is; a választópolgárok eldönthették, hogy Niue független állam legyen, társult állammá váljon, vagy tagozódjon be Új-Zélandba annak tengerentúli területeként. A derék niuei polgárok végül a társult állami státuszt választották, amely után nem sokkal megalakult a sziget első felelős kormánya, élén Robert Rexszel, az első miniszterelnökkel.
A név ezúttal nem kötelezett.
Niue zászlaja, amelyet Niue első kormányfőjének, Robert Rexnek a felesége, Patricia Rex tervezett 1975-ben. (forrás: Wikipedia)
Niue napjainkban is Új-Zéland társult államának számít; az együttműködés részeként az ország kül- és védelmi ügyeinek intézéséért a wellingtoni kormány a felelős, egyébként Niue minden tekintetben szabadon kormányozza magát. Az ország nem tagja az ENSZ-nek (néhány szervezetének - mint az UNESCO - azonban igen), a nemzetközi szervezet azonban 1994-ben hivatalosan is elismerte önálló államként (2022-ben az Egyesült Államok is így tett).
A térképen kékkel jelölt országok az elmúlt harminc évben diplomáciai kapcsolatokat létesítettek Niuéval - a kapcsolatok fenntartásában az új-zélandi külügyminisztérium az illetékes. (forrás: Wikipedia)
Niue alkotmányos nemzetközösségi monarchia, s mint ilyen, az államfő a mindenkori brit uralkodó (jelenleg III. Károly király). Persze Őfelsége nem Polinéziában székel, így a hétköznapokban egy niuei főmegbízott képviseli, aki a hasonló feladatkörű új-zélandi főkormányzónak van alárendelve. Niue demokratikus intézményrendszerének legfontosabb sarokköve a húsz tagú törvényhozás, amelyből tizennégy főt a tizennégy település delegál, hat főt pedig a lakosság választ közvetlenül.
A főváros, Alofi központja - nem egy nyüzgyő metropolisz, hiszen a települést csak hatszázan lakják. (forrás: Wikipedia)
Ha már lakosság: az ország népessége nem éri el a kétezer főt, így Niuén kevesebben élnek, mint egy nagyobb magyar faluban. A lakosok döntő többsége polinéz származású, bár szép számmal akadnak európai felmenőkkel bíró lakosok is. Az ország hivatalos nyelve az angol mellett a helyi niuei - az évtizedek alatt zajló elvándorlás miatt ezt többen (közel ötezren) beszélik Új-Zélandon, mint az anyaországban. Niue polgára egyébként automatikusan Új-Zéland állampolgárainak számítanak.
A lakosság döntő többsége napjainkban is valamelyik keresztény felekezet tagja - a legjelentősebb tagsággal a niuei protestáns egyház rendelkezik.
Niuei templombelső. (forrás: Wikipedia)
Niuei iskolások. A szigeten egyetlen általános iskola működik - közép- és felsőfokú oktatásban a helyiek vagy Új-Zélandon, vagy távoktatáson keresztül tudnak részesülni. (forrás: Wikipedia)
A szigetország fővárosa (főfaluja), politikai, gazdasági közlekedési és minden egyéb szempont szerint nézve központja Alofi, amely Niue nyugati részén helyezkedik el, s mintegy hatszáz fő otthona. A főváros mellett található a sziget egyetlen repülőtere, de kikötője is fontos kapcsot jelent a külvilággal.
A sziget településeit viszonylag fejlett közúthálózat köti össze.
A tárógyökér levelei. (forrás: Wikipedia)
Niue legfontosabb bevételi forrása a mezőgazdaság (jelentős a tárógyökér-termesztés) és az évről évre fejlődő idegenforgalom mellett érdekes módon az internet: a .nu végződésű weboldalakból származó bevételekből finanszírozzák a digitális infrastruktúra fenntartását és fejlesztését (Niue volt az első a világon, ahol teljes, országos wifi-lefedettséget biztosítottak még 2003-ban). De Niue nem csak az online, hanem az off-line térben is felkerült a világtérképre, köszönhetően a helyi posta által kibocsátott, limitált számú bélyegkülönlegességeknek is - egy-egy niuei bélyegért a fanatikus gyűjtők akár dollár-tízezreket is hajlandók megfizetni.
Niue talán legismertebb exportcikke a postabélyeg, amely a gyűjtők egyik kedvence. A fenti képen egy 1930-as években kiadott bélyeg látható. (forrás: Wikipedia)
A .nu volt az első internetes legfelső szintű tartomány-országkód, amelyet széles körben reklámoztak, angol kiejtése ugyanis nagyon hasonlít a "new" (új) szóra.
Niue kultúrája le sem tudná tagadni a polinéz eredetét - a helyiek ezt ki is használják, s niuei táncokkal, dalokkal szórakoztatják az erre fogékony külföldi turistákat, akiket emellett nagy mennyiségű helyi kézműves ajándéktárggyal halmoznak el. Azzal talán nem okozunk meglepetést, ha leírjuk, hogy Niue nemzeti sportja a labdarúgás rögbi; a helyi válogatott rendszeres résztvevője az óceániai játékoknak.
Olimpián azonban még nem találkozhattunk niueai sportolóval.
A kulturális hagyományok megőrzése fontos a niueiek számára - táncaikat nemcsak a fesztiválokon... (forrás: Wikipedia)
...hanem sporteseményeken is előadják, mint a fenti képen a helyi rögbicsapat által demonstrált takalo, azaz harci tánc. (forrás: Wikipedia)
