2024-ben is folytatjuk az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunkat - Saint-Pierre és Miquelon után visszatérünk Észak-Amerika északkeleti csücskébe, hogy ezúttal megismerkedjünk Kanada legfiatalabb szövetségi tartományával.
Tipikus új-fundlandi tájkép. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után irány Új-Fundland és Labrador (Newfoundland and Labrador)!
Európához legközelebb
A Svédországhoz hasonló méretű Újfundland és Labrador tartomány Kanada keleti részén, az Atlanti-óceán partvidékén helyezkedik el. (forrás: Wikipedia)
A közel négy és fél magyarországnyi területen, 405 ezer négyzetkilométeren fekvő Új-Fundland és Labrador tartomány Kanadában, az észak-amerikai kontinens északkeleti részén helyezkedik el, s két, földrajzilag jól elkülönülő részből áll: Új-Fundland szigetéből (111 ezer négyzetkilométer) és a környező kisebb-nagyobb szigetekből, valamint a másfél millió négyzetkilométer területű Labrador félsziget északkeleti részéből. A két egységet a Szent Lőrinc-öböl északkeleti csücskében húzódó, helyenként mindössze 15 kilométer széles Belle-szigeti-szoros választja el egymástól.
Jégvájta fjord Új-Fundland partvidékén. (forrás: Wikipedia)
Grönlandot nem számítva Új-Fundland és Labrador partvidéke esik legközelebb Európához az észak-amerikai kontinensen; felszínének formálásában kiemelkedő szerepet játszott a jég, amely a legutóbbi jégkorszakig felületének nagy részét fedte, kialakítva a fjordokkal csipkézett partvidéket és átformálva az 1500 méteres magasságig emelkedő hegyvonulatokat.
A tartomány legmagasabb csúcsa az 1652 méteres Caubvick-csúcs (Mount Caubvick) Québec és Labrador határán.
Inuitok és vikingek
A tartomány területén becslések szerint már kilencezer évvel ezelőtt megjelent az ember, habár a felszín nagy részét elfoglaló jégtakaró eleinte megnehezítette a letelepedést; ennek ellenére nagyjából ötezer éve állandóan lakott mind Új-Fundland, mind a Labrador félsziget.
Inuit őslakosokról készített rajz a 19. század elejéről. (forrás: Wikipedia)
Mind a szigeten, mind a félszigeten fellelhetőek eszkimó és indián közösségek nyomai; életmódjuk nem sokat változott az évezredek folyamán: törzsi közösségekben éltek és vadászó-halászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Új-Fundland szigete azonban elsősorban arról nevezetes, hogy Észak-Amerika kontinentális részén itt találták meg a legkorábbi európaiakhoz köthető régészeti leleteket...
Ennyi maradt mára L'Anse aux Meadows viking településéből. (forrás: Wikipedia)
...amelyek nem a 15-16. századi spanyolokhoz, hanem az előttük jó ötszáz évvel ideérkező vikingekhez kapcsolhatók. Az 1960-as években a sziget északi részén fekvő L'Anse aux Meadows (az eredeti francia kifejezés jelentése "Medúzák öble") régészeti lelőhelyen az első ezredforduló táján emelt viking település nyomaira bukkantak. A felfedezés gyakorlatilag átírta Észak-Amerika történelmét.
A 13-14. századi izlandi sagákban már korábban is lehetett olvasni egy Vinland nevű távoli földről.
Vörös Erik sagájának Vínlandról szóló része. (forrás: Wikipedia)
A feltehetően Izlandról és/vagy Grönlandról induló vikingek a 10. század végén, 11. század elején érkeztek Új-Fundland partvidékére, majd a fenti régészeti helyszínt kiinduló pontként, támaszpontként felhasználva bejárhatták az észak-amerikai kontinens keleti partvidékének nagy részét (erre utal az, hogy jóval délebbre megélő növények maradványait is megtalálták Új-Fundlandon), szoros kereskedelmi kapcsolatokat kialakítva egyes őslakos közösségekkel.
Maga a feltárt település egyébként mindössze néhány évig volt lakott.
A régészeti lelőhely közelében rekonstruált viking épület... (forrás: Wikipedia)
...és annak belseje. (forrás: Wikipedia)
Újkori gyarmatosítás
A vikingek végül nem telepedtek meg tartósan Észak-Amerikában (habár a köztük és az őslakos közösségek tagjai között kötött vegyesházasságok nem zárhatók ki), így a következő évszázadok újból csendes nyugalomban teltek a helyiek számára. A 15. század végétől aztán spanyol, portugál, francia és angol expedíciók sokasága kereste fel a térséget, a 16. század második felétől pedig európai tőkehal-halászok keresték a szerencsét a halban gazdag új-fundlandi vizeken.
Közülük is kiemelkedő mértékben képviseltették magukat a baszkok, akik számos települést is kialakítottak a szigeten.
John Cabot Matthew névre hallgató hajójának replikája napjainkban. (forrás: Wikipedia)
1497-ben egy angol szolgálatban álló itáliai hajóskapitány, Giovanni Caboto (avagy angolosan John Cabot) szállt partra Új-Fundlandon, megteremtve ezzel az alapjait a későbbi gyarmatosításnak, habár a terület formális annektálására csak 1583-ban került sor, míg 1616-tól kinevezett kormányzók irányították az egyre szaporodó európai telepesek életét.
Cabot adta a szigetnek a "Terra Nova" (Új-föld) elnevezést is, míg Labrador egy portugál felfedezőről, João Fernandes Lavradorról kapta nevét.
A 17. században a franciák is kísérletet tettek Új-Fundland egy részének elfoglalására (Terre-Neuve), de végül az aktuális európai konfliktust lezáró 1713-as utrechti békében kénytelenek voltak elismerni a sziget feletti angol (brit) fennhatóságot. A hétéves háborúban elszenvedett vereséget követően az addig francia fennhatóság alatt álló Labrador félsziget területét a britek két részre osztották: nyugati, nagyobb részét Québec tartományhoz, keleti partvidékét pedig Új-Fundlandhoz csatolták.
Érdekesség, hogy a hétéves háború észak-amerikai hadszínterének utolsó ütközetét a sziget fővárosa, Saint John's mellett vívták a britek és a franciák (s az utóbbiak vereségével ért véget).
Az 1762-ben az új-fundlandi St. John's közelében fekvő Signal Hill mellett vívott ütközetről készült rajz. (forrás: Wikipedia)
A következő évtizedek viszonylagos csendben teltek a gyarmaton; a politikai és vallási élet állóvizébe leginkább a helyi római katolikus közösségek egyenjogúsági igénye hajított kisebb-nagyobb kavicsokat, majd az 1820-as évektől az egyre szélesebb belső önkormányzatot követelőké, amely célban egyesültek a helyi katolikus írek és a metodista skótok és walesiek egyaránt.
Domíniumként
Francia halászok telepe a 19-20. század fordulóján. (forrás: Wikipedia)
1825-ben az Egyesült Királyság kormánya hivatalosan is különálló gyarmatként ismerte el Új-Fundlandot, 1854-ben pedig megalakult az első felelős kormányzat (még korlátozott jogkörökkel). 1869-ben a lakosság elutasította a frissen megalakuló kanadai konföderációval való egyesülést, amelyben komoly szerepet játszott a kialakuló és megerősödő helyi nemzettudat - az új-fundlandiak féltek ugyanis, hogy elnyomnák őket az új szövetségben.
St. John's kikötőjének látképe az 1800-as évek végén. (forrás: Wikipedia)
Az 1800-as évek végén a tőkehalhalászat (amely a helyi gazdaság fő hajtóereje volt) jelentősen visszaesett, emiatt több ezren vándoroltak el az országból - többségük a szomszédos Kanada Új-Skócia tartományának gyáraiban és bányáiban helyezkedett el. 1892-ben a főváros, St. John's (Saint John's) nagy részét egy hatalmas tűzvész pusztította el (több, mint 12 ezer ember vált hajléktalanná), két évvel később pedig a két legjelentősebb helyi bank is csődbe ment; helyüket kanadai pénzintézetek vették át, amely tovább növelte az ország Kanadától való gazdasági függését.
Új-fundlandi egydolláros bankjegy; a helyi dollár 1865 és 1949 között volt Új-Fundland hivatalos fizetőeszköze. (forrás: Wikipedia)
Új-fundlandi (brit) útlevél fedlapja az 1930-as évekből. (forrás: Wikipedia)
1907-ben végül Új-Fundland a Brit Birodalom domíniumává (teljes belső önkormányzattal bíró területévé) vált (Dominion of Newfoundland), s az ország már ebben a minőségében volt részese az első világháborúnak; az akkoriban nagyjából 250 ezres Új-Fundlandból nagyjából 12 ezer ember csatlakozott a brit haderőhöz - egy részük a kanadai expedíciós erőkben szolgált, többségük azonban a Királyi Új-fundlandi Ezredben (Royal Newfoundland Regiment) teljesített szolgálatot, s többek között megjárta Gallipolit és a nyugati frontot is.
Új-fundlandi katonák az első világháború nyugati frontvonalán - utólag színezett felvétel. (forrás: Wikipedia)
A két világháború között a brit kormány döntése értelmében meghúzták a tényleges határvonalat Québec tartomány és Új-Fundland labradori régiója között, amely már régóta konfliktus forrása volt. Az 1929-es gazdasági világválság korábban nem látott mélységbe taszította Új-Fundland pénzügyi helyzetét - a számlákat végül London fizette ki, de nem ingyen: 1933-ban visszatértek a közvetlen gyarmati fennhatósághoz, miután a korrupció miatt egyébként is meglehetősen népszerűtlen helyi törvényhozás feloszlatta magát.
Az új-fundlandi törvényhozásnak egykor otthont adó Colonial Building a 19. század végén... (forrás: Wikipedia)
...és napjainkban. (forrás: Wikipedia)
A második világháború alatt Új-Fundland fontos támaszpontjává vált a német tengeralattjárók elleni hadviselésnek; előbb a kanadaiak, majd 1941-től az amerikaiak létesítettek légi és haditengerészeti támaszpontokat a szigeten, ahonnan kiindulva eredményesen vették fel a harcot az ellenséges búvárnaszádokkal. A támaszpontok kiszolgálása gyakorlatilag felszámolta a munkanélküliséget és évtizedek óta nem látott fellendülést hozott a helyiek számára.
Winston Churchill brit miniszterelnök látogatása egy új-fundlandi tüzérezrednél a második világháború idején. (forrás: Wikipedia)
Kanada tartományaként
A háborút követően Új-Fundlandnak égető kérdéssel kellett szembenéznie: hogyan tovább? A britek részéről egyre kisebb igény (és még kevesebb anyagi forrás) mutatkozott az ország fenntartására, azt pedig a helyiek is belátták, hogy önállóan nem tudnának eredményesen működni. Éppen ezért 1946-tól egyre többen gondolták úgy, hogy a legjobb megoldás a Kanadához való csatlakozás lenne.
A következő években azért a Kanadával való uniót pártolók mellett a függetlenségpártiak is hallatták a hangjukat, de megerősödött egy harmadik csoport is, amely az Egyesült Államokkal való szorosabb kapcsolatokat támogatta volna.
Joseph Smallwood Új-Fundland képviseletében aláírja hazája csatlakozási szerződését Kanadához. Smallwood 1949 és 1972 között Új-Fundland tartomány első minisztereként (kormányfő) szolgált. (forrás: Wikipedia)
1948 júniusában végül népszavazást tartottak Új-Fundland jövőjéről; mivel az első referendumon egyik opció sem érte el a szavazatok 50%-át, egy hónappal később a választók újra az urna elé járultak, ahol már csak két lehetőségre (a Kanadához való csatlakozás és a függetlenség) lehetett szavazni. A választók 53%-a végül a Kanadával való egyesülésre szavazott, így 1949. március 31-én éjfélkor Új-Fundland tizedik tartományaként csatlakozott Kanadához.
Napjainkban
Új-Fundland domíniumi lobogója... (forrás: Wikipedia)
...és tartományi zászlaja, amelyet 1980-ban fogadtak el. (forrás: Wikipedia)
A Kanadához való csatlakozással elérkeztek a boldog békeidők Új-Fundland számára; nem túlzás ezt kijelenteni, ugyanis az elmúlt hetven esztendő legsúlyosabb belpolitikai eseménye a helyi favágók 1959-es sztrájkja volt, azóta pedig kevesen dobtak kavicsnál nagyobb méretű követ a helyi politikai élet állóvizébe. Az 1960-as években emellett komoly vitát váltott ki a kormányzat relokalizációs programja, amelynek keretében az elzárt közösségek tagjait nagyobb településekre költöztették át, ahol biztosítottnak látták számukra a közszolgáltatásokat. A programban gyakran nem csak családokat, hanem az otthonaikat is átköltöztették.
Új-fundlandi család és költözőben lévő otthonuk - az 1960-as évek relokalizációs programjában számos helyi család osztozott ezen a sorson. (forrás: Wikipedia)
Új-Fundland és Labrador (amely a kanadai alkotmány 2001-es módosítása óta viseli ezt a nevet, előtte egyszerűen csak Új-Fundland volt az elnevezés) Kanada szövetségi tartománya, s mint ilyen, saját törvényhozással és kormányzattal rendelkezik - mindemellett pedig képviselőket delegál az ottawai szövetségi törvényhozásba is. A tartományi képviselőház (amely az 1934-es megszüntetéséig kétkamarás volt, 1949-es újjáalakulása óta pedig egykamarás) negyven tagot számlál, s felügyeli a végrehajtó hatalmat.
A tartományi törvényhozás modern épülete St. John's-ban. (forrás: Wikipedia)
Mivel Kanada egyben a Nemzetközösség azon monarchiái közé tartozik, amelyek a mindenkori brit uralkodót ismerik el államfőjükként, a tartomány "államfője" az uralkodó képviseletében egy helyi alkormányzó.
A tartomány népessége mintegy félmillió fő, ezzel még Kanadában is alacsonynak számít a népsűrűség, amely alig haladja meg az egy főt négyzetkilométerenként (a lakosok 95%-a Új-Fundland szigetén él). Fővárosa egyben legnépesebb települése is; St. John's-ban - amely Új-Fundland keleti csücskén, az Avalon-félszigeten helyezkedik el - 110 ezer lakója van. A népesség döntő többsége európai felmenőkkel bír; legtöbben a brit szigetekről származnak, de szép számmal élnek itt francia és német származásúak is. Az őslakosok (az inuitokkal együtt) a népesség mintegy kilenc százalékát teszik ki, és állami támogatás mellett ápolják hagyományaikat. A tartomány lakosainak döntő hányada (több, mint nyolcvan százaléka) valamely keresztény felekezet tagja; legnépesebb közülük a római katolikus egyház híveinek száma.
A Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus székesegyház épülete a fővárosban, amely szintén a bibliai szentről kapta nevét. (forrás: Wikipedia)
Tartományi szinten nincsen alkotmányosan elismert hivatalos nyelv, a hétköznapokban azonban de facto az angolt használják (az őslakos közösségek pedig a saját nyelveiket), míg a szövetségi intézmények Kanadához hasonlóan kétnyelvűek.
A 20. század második felében az Új-Fundland körüli vizek alatt jelentős mennyiségű kőolajra bukkantak; ezek kitermelése napjainkban jelentős bevételekhez juttatja a tartományt és Kanadát egyaránt. A szénhidrogének mellett az elsősorban a Labrador félszigeten jelentős vas- és nikkelbányászat is húzóágazat (Kanada vasérctermelésének több, mint fele innen származik), miközben a hagyományosan a legfőbb bevételi forrásnak számító halászat is fontos bevételi forrás, emellett több tízezer ember megélhetését is biztosítja.
Tengeri olajfúró torony Új-Fundland közelében - a szénhidrogének bányászata jelentős bevételi forrást jelent a tartománynak... (forrás: Wikipedia)
,,,ahogy a színesfémek bányászata is. A fenti képen egy nikkelbánya látható Labradoron. (forrás: Wikipedia)
Halászkunyhó Új-Fundlandon. A halászat még napjainkban is fontos bevételi forrást jelent a helyiek számára. (forrás: Wikipedia)
Az egyéb mezőgazdasági tevékenységek (mint földművelés, állattenyésztés) az éghajlati viszonyok miatt nem számottevők.
Saint John's a kanadai parti őrség egyik legfontosabb támaszpontja. (forrás: Wikipedia)
1898 és 1988 között egy keskeny (1067 mm) nyomtávolságú vasúthálózat (1468 km) üzemelt Új-Fundlandon, amit azonban pénzügyi okokból felszámoltak. Emellett egy őslakosok által tulajdonolt vasúttársaság üzemeltet egy 217 kilométeres szárnyvonalat Labrador nyugati részén. A tartomány szigeti és félszigeti része között kompok és repülőjáratok biztosítják az összeköttetést; a nagyobb településeket fejlett közúthálózat köti össze (ami Kanadában talán annyira nem meglepő).
Mivel Kanadában vagyunk, nem árulunk el nagy meglepetést azzal sem, hogy a legnépszerűbb sport Új-Fundlandon is a jégkorong, noha az utóbbi időszakban lassan zárkózik fel a labdarúgás is, emellett pedig a rögbi is elég népszerűnek számít. A 19. században a krikett számított az elsődleges sportnak, az első világháborút követően azonban vesztett a jelentőségéből (manapság már leginkább csak a tartomány indiai felmenőkkel bíró közösségei űzik).
Modern kulturális központ St. John's-ban. (forrás: Wikipedia)
A környékre jellemző a borús, esős időjárás, ezért a fővárosban is népszerű az épületek "kiszínezése". (forrás: Wikipedia)
Zárásként emlékezzünk meg a tartomány leghíresebb lakóiról, a labrador retrieverekről (amik nevükkel ellentétben nem Labradorról, hanem Új-Fundlandról származnak); a kutyafajta őseit új-fundlandi halászok vitték Nagy-Britanniába, ahol aztán a 19. században igazi vadászkutyát tenyésztettek belőle, s innen nem volt megállás a családbarát, vízimádó fajtának a világhírnév felé.
Új-fundlandi kutyáknak szentel szobor-kompozíció St. John's-ban... (forrás: Wikipedia)
...és egy szoborrá dermedt élő példány. :) (forrás: Wikipedia)
