1945-ben, a második világháborúban aratott győzelem diadalittas pillanataiban nem sokan gondolták Őfelsége, a brit uralkodó alattvalói közül, hogy az akkor éppen dicsfényben pompázó, látszólag ereje teljében lévő Brit Birodalomból néhány év múlva hírmondó sem marad.
A Nemzetközösség logója. (forrás: Wikipedia)
Pontosabban csak annyi, hírmondó. A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg a Nemzetközösség rövid történetével!
Közösség születik
A napjainkban Nemzetközösség (Commonwealth of Nations) néven ismert szervezet története 1926-ig nyúlik vissza, amikor a Brit Birodalom politikai vezetőinek londoni konferenciáján az alábbi tartalommal adtak ki egy nyilatkozatot (az ötlet a dél-afrikai és kanadai miniszterelnök fejéből pattant ki):
Az Egyesült Királyság és a domíniumok autonóm közösségek a Brit Birodalmon belül, egyenlőek státuszukban, semmilyen módon nem alárendeltjei egymásnak bel- és külügyeikben, bár egyesíti őket a közös hűség a Koronához és szabad szövetségük, mint a Brit Nemzetközösség tagjai.
- Wikipedia
Öt nemzetközösségi miniszterelnök egy 1944-es fotón (balról-jobbra): Mackenzie King (Kanada), Jan Smuts (Dél-Afrika), Winston Churchull (Egyesült Királyság), Peter Fraser (Új-Zéland) és John Curtin (Ausztrália). A Brit Birodalom ekkor még létezett, de ekkor, a második világháború végén már végnapjait élte. (forrás: Wikipedia)
Tehát a Balfour-nyilatkozatként is ismert dokumentum lett az alapja a domíniumok (akkor éppen Kanada, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland, Újfundland és az egyébként különutas Írország) de facto függetlenségét - a törvényhozások közötti egyenlőséget - elismerő 1931-es westminsteri statútumnak, valamint felfoghatjuk alapító okiratként a későbbi Nemzetközösség számára is, amely tehát ekkor még Brit Nemzetközösség néven futott (British Commonwealth of Nations).
Bár ekkor, a Brit Birodalom ragyogásának csúcsán ennek még nem volt különösebb jelentősége.
Egy birodalom vége
VI. György brit király (és az utolsó indiai császár), aki a Nemzetközösség első vezetője lett. (forrás: Wikipedia)
A második világháború után az Egyesült Királyságnak már sem gazdasági, sem politikai tőkéje nem volt ahhoz, hogy fenntartsa világméretű birodalmát, ezért az 1940-es évek végétől egykori gyarmatai sorra nyerték el függetlenségüket. 
A Nemzetközösség lobogója - az együttműködés, ahol soha nem nyugszik le a nap... (forrás: Wikipedia)
1949-ben a politikailag nem túl korrekt "brit" kifejezést elhagyták a szervezet nevéből, amelyre ezentúl - a hivatalos iratokban legalábbis - már csak mint Nemzetközösség hivatkoztak. Az Egyesült Királyságtól függetlenségüket elnyerő egykori gyarmatok egy-két kivételtől eltekintve azonnal a Nemzetközösség tagjai lettek, hogy azért teljesen ne szakítsanak meg minden kapcsolatot az egykori urakkal és potenciális gazdasági-politikai előnyöket szerezhessenek a tagságból.
Funkció
A Nemzetközösség elsődleges funkciója lehetőség biztosítása a tagok számára, hogy igény esetén elmélyíthessék az egymás közötti kapcsolatokat (tehát egyfajta fórumként szolgál). Nem tekinthető olyan politikai-gazdasági szövetségnek, mint az Európai Unió, és olyan feladatokat sem lát el, mint az ENSZ (a béke világméretű őreként, haha), bár azért - mint később látni fogjuk - korlátozott nyomásgyakorlási eszközökkel rendelkezik.
A Nemzetközösség feje
A fenti megtisztelő címet (Head of Commonwealth) az Egyesült Királyság mindenkori uralkodója (aktuálisan II. Erzsébet királynő) birtokolja a régi szép idők emlékére; a szép csengésen kívül azonban semmilyen politikai hatalma nincsen - kivéve azokat a nemzetközösségi királyságokat, amelyek továbbra is a brit uralkodót ismerik el államfőjükként.
II. Erzsébet, az Egyesült Királyság, Kanada, Új-Zéland, Jamaica és még számos más nemzet királynője, a Nemzetközösség jelenlegi feje. (forrás: Wikipedia)
Ezen nemzetközösségi királyságokban (ilyen például Kanada, Ausztrália és Új-Zéland is) az államfő a mindenkori brit uralkodó, akit egy helyi főkormányzó képvisel, aki meghatározott ideig tölti be ezt a tisztséget - az uralkodónak (és az őt képviselő főkormányzónak) azonban jobbára csak protokolláris szerep jut (mint a magyar köztársasági elnöknek), tényleges beleszólása vajmi kevés van az adott állam életébe.
Érdekesség még, hogy néhány korábbi brit gyarmat nemzetközösségi királyságként nyerte el függetlenségét - ilyen volt India és Pakisztán is -, viszont később kikiáltották a köztársaságot, megfosztva ezzel a brit uralkodót például a "Kenya királynője", vagy "Őfelsége, Nigéria uralkodója" címektől. A legújabb "dezertőr" Barbados, ahol a tervek szerint jövő év végén kiáltják ki a köztársaságot.
Néhány tagállam, mint Malajzia, Tonga vagy Szváziföld pedig szintén monarchiák, de ott a trónt - szerencsétlenségükre? - helyi uralkodók foglalják el.
Kormányközi kommunikáció
A nemzetközösségi állam- és kormányfők rendszeresen tartanak tanácskozásokat, konferenciákat, hogy megvitassák ügyes-bajos dolgaikat - a kormányközi kommunikáció megkönnyítésére és az ügyintézés elősegítése érdekében 1965-ben létrehozták a Nemzetközösség Titkárságát (Commonwealth Secretariat), ami jelenleg egy londoni kúriában működik.
A Nemzetközösség tagjainak lobogói Londonban. (forrás: Wikipedia)
A titkárságot - ki nem találnátok! - egy főtitkár vezeti, amely tisztséget viszonylag hosszú ideig (akár nyolc-tíz-tizenöt évig) is betöltheti egy arra érdemes nemzetközösségi polgár (aki jelenleg a dominikai származású korábbi angol államügyész, Patricia Janet Scotland asszony).
Az ENSZ Közgyűlésében megfigyelői státusszal a főtitkár képviseli a Nemzetközösséget.
A Marlborough House, a Nemzetközösségi Titkárság főhadiszállásának épülete Londonban. (forrás: Wikipedia)
A Nemzetközösség hivatalos nyelve egyébként az angol - politikai korrektség ide, gyarmatellenesség oda, ennek praktikus okai vannak, ugyanis a tagállamok többségében máig hivatalos, vagy legalábbis a hétköznapokban széles körben elterjedt nyelvről van szó.
Hadisírgondozás
A Nemzetközösség által fenntartott Nemzetközösségi Hadisír Bizottság (Commonwealth War Graves Commision) feladata azon több, mint másfél millió katona sírjának kezelése szerte a világban, akik az első és a második világháborúban életüket adták valamelyik nemzetközösségi tagállamért.
Nemzetközösségi katonák sírjai Gallipolinál, Törökországban. (forrás: Wikipedia)
A szervezet az 1917-es alapítása óta (akkor még birodalmi volt a neve) több mint kétezer-ötszáz katonai temetőt létesített világszerte, hogy méltó emléket állítsanak a háborúban meghalt katonáknak (ráadásul 1998-tól létrehoztak egy internetes adatbázist is a hozzátartozók és leszármazottak, valamint a kutatók számára).
Új tagok - egykori tagok
A nemzetközösségi tagságnak nincsenek olyan szigorú feltételei, mint az Európai Uniósnak - ennek köszönhetően néhány egészen meglepő tagja is van az együttműködésnek. A nyitottságnak köszönhető, hogy a jelenlegi ötvennégy tagállam között ott van Mozambik vagy éppen Ruanda, amelyek akkor voltak brit gyarmatok, amikor Izland török uralom alatt állt.
Mondjuk Ruandában legalább hivatalossá tették az angol nyelvet, Mozambiknak meg minden szomszédja tagja volt az együttműködésnek.
Nemzetközösségi tagállamok - kékkel a nemzetközösségi monarchiák (ahol II. Erzsébet az uralkodó), rózsaszínnel a köztársaságok, zölddel pedig a független monarchiák (helyi uralkodóval). (forrás: Wikipedia)
Ritka esetben a nemzetközösségi tagok a kilépés mellett is szoktak dönteni: 1949-ben így tett Írország, amikor hivatalossá vált, hogy a továbbiakban a köztársasági államforma szimpatikus számukra; 1961-ben szintén a köztársaság kikiáltása után lépett ki a Nemzetközösségből Dél-Afrika, hogy a továbbiakban egyedül építhesse az apartheid rendszert (hamarosan valószínűleg a Nemzetközösség vált volna meg tőlük, ha nem lépnek le). Végül a Dél-afrikai Köztársaság a helyi rendszerváltást követően, 1994-ben tért vissza a közösségbe.
Hongkong tagsága pedig 1997-ben szűnt meg, amikor az addig brit uralom alatt álló városállam visszatért a Kínai Népköztársaság ölelő kebelére.
Robert Mugabe, aki szabadságharcosból lett Zimbabwe elnök-diktátora. 2003-ban határozottan felmutatta középső ujját a holmi emberi jogok miatt kötekedő Nemzetközösségnek. (forrás: Wikipedia)
Zimbabwe kormánya 2003-ban jelentette be, hogy nem kérnek a Nemzetközösségből (miután egy évvel korábban a Robert Mugabe vezette állam túlkapásai miatt felfüggesztették a tagságát); 2018 óta az ország megfigyelőként újra részt vesz a szervezet munkájában. 2013-ban az akkori gambiai elnök közölte, hogy ők nem kérnek a neokolonialista Nemzetközösségből, ezért távoznak, de azóta már Banjulban is új szelek fújnak, mert 2018-tól újra a közösség tagjai között találjuk a kis nyugat-afrikai országot.
A Nemzetközösségi Játékok
Napjainkban a Nemzetközösség legfontosabb eseménye a négyévente megrendezésre kerülő Nemzetközösségi Játékok, egyfajta mini olimpia. (forrás: Wikipedia)
A Nemzetközösség kétségkívül legnagyobb attrakciója (és a világ egyik legnagyobb sporteseménye az olimpiák után) az 1930-tól négyévente megrendezett Nemzetközösségi Játékok (Commonwealth Games). A mindig más országban (pontosabban városban) megrendezésre kerülő események az olimpiai játékok mintájára kerülnek lebonyolításra számos sporteseménnyel és versenyszámmal.
A 2010-es nemzetközösségi játékok megnyitója az indiai Delhiben. (forrás: Wikipedia)
A játékok történetének legsikeresebb nemzete egyébként Ausztrália, amely már több, mint kilencszáz aranyat zsebelhetett be.
Három alkalommal rendeztek téli játékokat is, mindháromnak Svájc adott otthont.
A legutóbbi, 2018-as ausztráliai játékokon hetvenegy nemzet több mint négyezer sportolója vett részt - és hogy mi okozza a különbséget az ötvenhárom nemzetközösségi taghoz képest? Hát az, hogy a függő területek (mint amilyen Bermuda, Gibraltár vagy éppen Montserrat vagy az új-zélandi Niue), de még az Egyesült Királyságot alkotó négy nemzet is saját csapattal képviselteti magát a játékokon.
