Elérkezett a keresztény világ legnagyobb ünnepe, a húsvét - ennek apropóján a Barangolás Blog szerkesztősége egy igazán húsvéti tematikájú írással jelentkezik, melyben szép számmal lesznek nyulak, bár nem a megszokott formában.
Egy gondatlan gondtalan tapsifüles. (forrás: Wikipedia)
Következzen a nagy új-zélandi húsvéti nyúlvadászat története!
Mai írásunk témája egyesek számára felkavaró lehet.
Kérjük, ennek tudatában kattintsatok a "Tovább" gombra.
Köszönjük!
A nyúl a Föld számos pontján a húsvéti ünnepkör megkerülhetetlenül fontos szereplője; emellett világszerte háziállatként tartják - amellett, hogy hobbikedvenc, húsáért is megannyi tapsifülest nevelnek fogságban. Vannak azonban országok, ahol nem kedvencként tekintenek a nyuszikra, hanem üldözendő kártevőként.
Új-Zéland Déli-szigetének középső régiói igazán ideális élőhelyet kínálnak a nyulaknak. (forrás: Wikipedia)
Ilyen ország Új-Zéland is, ahol invazív fajként a nyulak komoly veszélyt jelentenek a helyi ökoszisztémákra. Az első nyulakat még a 19. század második felében, 1866-ban engedték szabadon a Déli-sziget Közép-Otago nevű, manapság elsősorban borairól híres régiójában. Egy évszázaddal később ezen "ősnyulak" leszármazottjai már a legkomolyabb fenyegetést jelentették nemcsak az élővilágra, hanem a gazdák termésére is.
A 19. század utolsó éveiben vadászgörényeket engedtek szabadon a nyulak levadászására, amelyek aztán szinte teljesen kiirtották a környék madárpopulációit. Ma már a görények is kártevőnek számítanak.
Az új-zélandi Alexandra kisvárosa, amely a 20-21. század fordulóján kiemelt központja lett a nyúlvadászatnak. (forrás: Wikipedia)
Ennek köszönhető, hogy nemcsak nyúlbiztos kerítéseket telepítettek, hanem aktívan irtották őket mérgezett sárgarépával (ezt a közhelyet...) vagy levegőből szórt mérgező permettel (az "1080" fantázianevű nátrium-fluoracetáttal), sőt, 1997-ben gazdák egy csoportja biológiai hadviseléssel is próbálkozott, amikor becsempészték Új-Zélandra a nyulak vérzéses megbetegedését okozó vírust, majd szabadjára engedték...
Új-zélandi vadászok húsvéti zsákmányukkal. (forrás: nzherald.co.nz)
Szintén az 1990-es évek elején helyi vadászok egy csoportja egészen más megközelítést alkalmazva szállt szembe a nyúlinvázióval: húsvét alkalmából hatalmas hajtóvadászattal egybekötött versenyt szerveztek a közép-otagói Alexandra településen és környékén, a helyi gazdákkal szorosan együttműködve. Az azóta már hagyománnyá váló húsvéti nyúlvadászat (angolul Central Otago Great Easter Bunny Hunt) során néhány tucatnyi vadászcsapat között felosztják a környéket, és az a csapat nyer, amely a legtöbb tapsifülest iktatja ki a hajsza során.
Napközben a csoportok tagjai egyedül, gyalogosan, éjszaka - amikor a nyulak aktívabbak - pedig csoportosan, járművekről vadásznak.
A húsvéti nyúlvadászatokon az egymással versenyző csapatok célja minél több tapsifüles leterítésre. (forrás: nzgeo.com)
Az utóbbi években a húsvéti nyúlvadászatok egy része nem került megtartásra; részben a nyulak között pusztító betegség, részben pedig a COVID-19 világjárvány miatt. Amikor megtartják a versenyt, általában 10-20 ezer nyúllal sikerül végezni (a győztes csapatok 1-2 ezer példányt szoktak leteríteni). A környezetvédő csoportok szerint a húsvéti nyúlvadászat nem más, mint egyszerű véres, állatkínzó tevékenység - a helyiek szerint pedig a gazdasági túlélésért és a megmaradt helyi élővilág védelméért folytatott küzdelem.
Nem ritka, hogy egy-egy húsvéti nyúlvadászaton 10-20 ezer (!) példányt is sikerül elkapni. (forrás: 1964.co.nz)
