Hosszú évek után folytatjuk a második világháborús hadszíntereket, ütközeteket bemutató írásainkat - blogunk indulását követően nem sokkal néhány posztban bemutattuk, hogy a németek hogyan foglalták el Észak- és Nyugat-Európát, majd a Távol-Kelet néhány emlékezetes összecsapásának történetéről rántottuk le a leplet.
Görög tüzérség az Olaszország ellen vívott honvédő háborúban. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkkal induló mini-sorozatunkban pedig bemutatjuk, hogy Németország és szövetségesei hogyan foglalták el mindössze néhány hét alatt a Balkán-félsziget Berlinnek ellenálló államait, Jugoszláviát és Görögországot.
Az 1941 tavaszi jugoszláviai és görögországi villámhadjárat - amely hatással volt a Szovjetunió ellen indított Barbarossa-hadművelet kezdő időpontjára, ezáltal pedig talán a háború végső kimenetelére - néhány hónappal korábban, 1940 végén vette kezdetét az olasz hadsereg csúfos kudarcával.
Sorozatunk első posztjában ennek a hadjáratnak járunk utána.
Az új Római Birodalom
Az Olaszország feletti uralmat 1922-ben átvető, majd azt a következő években megszilárdító miniszterelnök (avagy szép olasz kifejezéssel élve Duce, azaz Vezér), Benito Mussolini feltett szándéka volt, hogy újjáéleszti a Római Birodalmat annak minden hatalmával és pompájával - a kezdeti időszakban inkább a pompára és a külcsínre helyezte a hangsúlyt, de az 1930-as években megjött az étvágya: először kelet-afrikai gyarmatait, Eritreát és Szomáliát egyesítette Etiópia elfoglalásával, majd éhes tekintetét a Földközi-tenger medencéjére vetette...
Olasz csapatok bevonulása Albániába 1939-ben - Mussolini ugródeszkaként tekintett a kicsiny országra, hiszen birodalomépítő tekintetét ekkor már Görögországra vetette... (forrás: Wikipedia)
...amely igazi urának ekkoriban a brit Királyi Haditengerészet és az azt támogató francia flotta számított; Olaszország a két világháború között jelentős haderőfejlesztést hajtott végre, amelynek eredményeként az 1930-as évek végén már Róma birtokolta a térség számszerűleg egyik legnagyobb és legerősebb haderejét, modern légierővel és ütőképes csatahajók által vezetett haditengerészettel. Mussolini ekkor fogott hozzá a földközi-tengeri dominancia megszerzéséhez: először 1939-ben olasz csapatok bevonultak Albániába (ahonnan elűzték annak első és egyetlen natív királyát), 1940 nyarán pedig - a német sikereket kihasználva - elfoglalták Franciaország közös határ menti régióit (miután a franciák alaposan helybenhagyták a sokszoros túlerőben lévő olaszokat az Alpok vonulatai között).
Benito Mussolini, a két világháború közti Olaszország életét, majd az ország sorsát meghatározó fasiszta diktátor, aki a Római Birodalom újjáélesztéséről álmodozott. (forrás: Wikipedia)
A következő láncszem a birodalomépítésben pedig nem volt más, mint az ókori európai kultúra egyik bölcsője, Görögország.
Olasz-görög ellentét
Az első világháborúban a két ország szövetségesnek számított, bár nem egy (és nem két) konfliktusforrás terhelte Róma és Athén viszonyát; itt elsősorban az Olaszország által birtokolt égei-tengeri görög szigetekre kell gondolni, de a Balkán feletti befolyás kérdésében sem volt teljes az összhang.
Joánisz Metaxász, Görögország diktatórikus eszközökkel kormányzó miniszterelnöke és védelmi minisztere 1936-tól. Ő volt az, aki virtuálisan felmutatva középső ujját Mussolininek ellenállt az olasz gyarmatosítási törekvéseknek. (forrás: Wikipedia)
Görögországban az 1936-ban puccsal hatalomra jutott Joánisz Metaxász (Ιωάννης Μεταξάς) miniszterelnök igyekezett megszilárdítani hatalmát (diktatúrájáról talán majd egyszer blogunkon is megemlékezünk részletesen), ám Albánia olasz megszállását követően egyre több erőforrást kezdett költeni az albán (olasz)-görög határvidék megerősítésére, felismerve Mussolini szándékát.
Az olasz Királyi Légierő (Regia Aeronautica) Fiat CR.42 Falco ("Sólyom") kétfedelű vadászrepülőgépei Líbia felett - az olaszok a térség meghatározó légierejével büszkélkedhettek, noha a második világháború előestéjén gépparkjuk nagyobb része már elavultnak számított. A típust egyébként a Magyar Királyi Honvéd Légierő is nagy számban alkalmazta. (forrás: Wikipedia)
Ebben partnerre lelt az Egyesült Királysággal, amely igyekezett csökkenteni a német befolyást a Balkán-félsziget déli részén; 1940 nyarán a britek és a görögök széleskörű kereskedelmi megállapodást kötöttek egymással, amely már-már casus belliként (háborús indokként) szolgált az olaszoknak: ekkortól kemény propagandahadjáratot folytattak Athén ellen, azt állítva, hogy a görögök támaszpontokat nyújtanak a briteknek. Az olaszok időközben, 1940 szeptemberében támadást indítottak Egyiptom ellen azzal a céllal, hogy elvágják a briteket Indiától a Szuezi-csatorna megszerzésével.
1940 augusztusában egy olasz tengeralattjáró elsüllyesztette az Elli (Κ/Δ Έλλη) görög könnyűcirkálót, a légierő gépei pedig bombatámadást hajtottak végre egy görög gőzös ellen. A görög kormány ekkor - az eszkalációt elkerülendő - ismeretlen tengeralattjárónak tulajdonította a támadást.
A görög hadiflotta egyik büszkesége, az Elli könnyűcirkáló, amelyet 1940 augusztusában egy olasz tengeralattjáró süllyesztett el - a támadásból ekkor még nem lett háború. (forrás: Wikipedia)
A szemben álló felek
Mint írtuk volt, Olaszország modern haderőt hozott létre a két világháború között - legalábbis papíron, ugyanis még a fejletlenebb etiópokba is majdnem beletört a bicskájuk, az 1940 júniusi franciaországi hadjáratuk pedig csak azért nem végződött megalázó vereséggel, mert a németek időközben fegyverszünetre kényszerítették Párizst.
Olasz katonák bevetésre várnak 1940 augusztusában. Noha az olasz csapatok sikerrel foglalták el Etiópiát néhány évvel korábban, az észak-afrikai és európai hadszíntereken a franciák és britek ellenállásába alaposan beletört a bicskájuk, s hasonló sors várt rájuk a Balkánon is... (forrás: Wikipedia)
1940 októberében Albániában hat hatosztály alárendeltségében közel 90 ezer olasz katona állomásozott, akiket közel ötszáz repülőgép, 160 könnyű harckocsi (vagy kisharckocsi) és közel 700 tüzérségi löveg volt hivatott támogatni (a légierő további több száz repülőeszközt vethetett be a karnyújtásnyira lévő hazai támaszpontokról).
Az albán határvidéken kialakított Metaxász-vonal nem csak kisebb-nagyobb erődök sorozatából, hanem harckocsielhárító akadályokból is állt. (forrás: Wikipedia)
Görögország - amely ekkorra már nagyrészt végzett a többek között harckocsi-akadályokat és kisebb-nagyobb erődök láncolatát magában foglaló Metaxász-vonal (Γραμμή Μεταξά) kiépítésével - a határon négy hadosztállyal és két dandárnyi erővel (nagyjából 50 ezer emberrel) várta az olasz támadást; a hátországban már zajlott közel tucatnyi gyalogoshadosztály mozgósítása. A görög légierő nagyjából háromszáz repülőgépet tudott bevetni, a közvetlen harcokat pedig közel ezer tüzérségi löveggel támogathatták, ha a szükség úgy hozta...az albán-görög határvidék igazi puskaporos hordóvá vált...
Görög édesanya búcsúztatja a frontra induló fiát. (forrás: Wikipedia)
A haditengerészet terén az olasz Királyi Haditengerészet (Regia Marina) sokszoros mennyiségi és minőségi fölényben volt görög testvérszervezetével szemben - de mint azt látni fogjuk, ennek nem sok hasznát vették a taljánok.
Az olasz Vittorio Veneto és Littorio csatahajók sortüze - az olasz haditengerészet félelmetes erőt képviselt a Földközi-tengeren, habár érdemben nem vett részt a Görögország elleni küzdelemben. (forrás: Wikipedia)
Kezdődik az olasz invázió
Október 18-án Mussolini levelet írt III. Borisz bolgár cárnak, hogy rávegye Bulgáriát a Görögország elleni háborúban való részvételre - a bolgárok ezt visszautasították, ami azonban egyáltalán nem szegte kedvét a "császárnak": október 28-án (miután a görögök elutasították az utolsó olasz ultimátumot is) a Sebastiano Prasca tábornok irányítása alatt álló olasz csapatok átlépték a görög határt, s nagy lendülettel megindultak Athén felé...
A "Nem!" napja (Επέτειος του Όχι), azaz október 28-a azóta is nemzeti ünnep Görögországban.
Alexandrosz Papágosz tábornok (balra) eredményesen vezette a görög haderőt az olasz invázió elleni küzdelemben. (forrás: Wikipedia)
...hogy aztán néhány nap alatt elakadjanak a görög védelmi vonalakban; az Alexandrosz Papágosz (Αλέξανδρος Παπάγος) tábornagy irányítása alatt álló görög csapatok a hegyvidéki terepen hatékonyan állították meg a részben gépesített olasz csapatok előrenyomulását - ebben segítségükre volt, hogy a bolgár határról Szófia semlegessége miatt elvonhatták erőik nagy részét.
Törökország ugyanis egy 1935-ös szerződés alapján figyelmeztette Bulgáriát, hogy a Görögország elleni támadás esetén - hihetetlen módon - a görögök oldalán belép a háborúba.
Görög katonák védelmi állásaikban, még a háború előtt - a Píndosz-hegység kopár, hegyes-völgyes vidéke kiválóan kedvezett a magaslatokat uraló védőknek az olasz támadásokkal szemben. (forrás: Wikipedia)
Az olaszok tervezték a parthoz közeli Korfu szigetének elfoglalását egy kétéltű művelettel, de ezt a kezdeti időszakban a rossz időjárás miatt elhalasztották, később pedig az erre szánt hadosztályt erősítésként vetették be a hegyekben. Az albán segédcsapatokkal megtámogatott olasz erők több kísérletet is tettek a görög vonalak áttörésére, de próbálkozásaik rendre kudarcba fulladtak.
Az olaszok - Egyiptom mellett - többek között itt, a görög hadszíntéren alapozták meg azt a sztereotípiát, mely szerint harcosaik legfeljebb parádézásra vagy kapitulációra alkalmasak...
A görög ellentámadás
A görög ellenállás olyan jól sikerült, hogy bő két hét múlva, november 13-án gyakorlatilag a határ mentén húzódott az arcvonal; jeles teljesítménye elismeréseként az olasz parancsnokot, Prasca tábornokot felmentették - még pont időben ahhoz, hogy megússza az ekkor már tíz hadosztálynyi erőt számláló olasz csapatok arcul csapását, azaz a görögök ellentámadását...
Görög tüzérségi megfigyelők akcióban - amíg elegendő muníció állt rendelkezésükre a görög lövegek eredményesen pusztították a támadó olasz csapatokat. (forrás: Wikipedia)
...amely november 14-én vette kezdetét, s amely a morava-iváni csata néven vonult be a történelemkönyvekbe. A görögöknek sikerült nagyjából azonos erőt szembeállítani a határt védő olasz erőkkel (nagyjából 70 ezer görög katona támadott az 55-60 ezer olasz által védett fronton); kilenc nappal később elfoglalták az egyik jelentősebb albán várost, Korçë-t.
A novemberben induló görög ellentámadás térképe - a görögök sikeresen szorították vissza Dél-Albániába az olasz csapatokat. (forrás: Wikipedia)
Az Egyiptomban szorongatott britek több századnyi repülőgépet különítettek el, amelyek a háború kezdetétől támogatták a görögöket. London az Ultra program hírszerzési információinak hála már október közepén tudta, hogy Olaszország támadásra készül.
Brit Bristol Blenheim bombázó egy görög légitámaszponton. A britek - annak ellenére, hogy Egyiptomban maguk is hadban álltak az olaszokkal - komoly logisztikai és légi támogatást nyújtottak Görögországnak 1940-41 telén. (forrás: Wikipedia)
Az egyre romló időjárás (a hegyekben masszívan havazott) a görögök még heteken át folytatták az offenzívát újdonsült albániai pozícióik megszilárdítására. Az olaszok helyzetét a parancsnokok dilettantizmusa mellett a nehéz ellátási körülmények is hátráltatták; a két jelentősebb albán kikötő a szükségesnél jóval kevesebb hadianyag kirakodását tette lehetővé, s amit partra tettek, azt is nehéz volt eljuttatni az úttalan utakon a harcoló egységekhez.
Olasz géppuskások a hóban - a téli hideg egy időre befagyasztotta a frontvonalakat is. (forrás: Wikipedia)
A fordulat elmarad
Januárban már közel háromszázezer (!) olasz katona állomásozott Albániában, ám a jelentős fölény ellenére nem tudtak mit kezdeni a helyzettel; december végén a görögök - akik érezték, hogy meddig nyújtózkodhatnak az ágyukban - leállították a további offenzívákat, s védelemre rendezkedtek be a dél-albániai hegyekben.
Közben hetven éves korában, január 29-én torokrákban meghalt Metaxász miniszterelnök.
Görög tüzérség akcióban. (forrás: Wikipedia)
Az olaszok a téli hónapokat igyekeztek erőgyűjtésre használni, amelynek köszönhetően a tüzérségük munícióban már lényeges fölénybe került a görögökkel szemben. Cserébe a britek február-március folyamán hozzákezdtek az utánpótlásszállító konvojok küldésének (miközben sikeresen szorították ki az olaszokat Egyiptomból).
Görög katona egy zsákmányolt olasz kisharckocsival. A görögök nem csak felszereléshez jutottak: a 1941 márciusáig több, mint húszezer olasz foglyot is ejtettek. Március végéig egyébként nagyjából 13-13 ezer olasz és görög katona esett el a harcokban, a sebesültek száma pedig több tízezerre rúgott. (forrás: Wikipedia)
Március elejére a római főparancsnokság elérkezettnek látta az időt a nagyszabású ellentámadás megindítására - a március 9-én kezdődő támadás kevesebb, mint egy hét alatt kifulladt bármilyen komolyabb eredmény nélkül (ha a húszezres olasz veszteséget nem tekintjük annak). Nagyjából ekkor szakadt el a cérna Mussolininél, akinek utasítására Mario Rotta tábornok, a vezérkari főnök a hónap végén kérte a németek beavatkozását a Balkánon a pozícióik védelmére...
Mussolini és tábornokai tanulmányozzák a hadihelyzetet a térképen - a Duce nem sokkal később szégyenszemre kénytelen volt segítséget kérni Hitlertől a patthelyzet feloldására. (forrás: Wikipedia)
Írásunkat legközelebb innen folytatjuk.
A következő részben Jugoszlávia bukásának történetét mutatjuk be.
