Az utóbbi hetekben Ferenc pápa halálának kapcsán többször is szóba került, hogy nem csak a világ egyik legnépesebb felekezettel bíró egyházának feje, hanem egy állam vezetője is eltávozott közülünk.
Panorámakép, amelyen a világ legkisebb független államának legnagyobb része látható. (forrás: Wikipedia)
Azt sokan tudják, hogy a Vatikán egy szuverén állam, de azt talán kevesebben, hogy mai formájában való létezését a fasiszta Olaszország vezérével, Mussolinivel megkötött szerződésnek köszönheti. Mai írásunkban röviden bemutatjuk nektek a lateráni egyezményt.
A Pápai Állam
Róma püspöke, mint a keresztény világ egyik legfontosabb vezetője hosszú időn keresztül kizárólag spirituális hatalommal bírt - az első évezred nagy részében még a nyugati egyház központja, Róma felett sem gyakorolt korlátlan fennhatóságot, noha a környező birtokokból komoly bevételre tett szert a mindenkori pápa.
Politikai helyzet az Itáliai-félszigeten a 8. század közepén. A terület legnagyobb részét a longobárdok uralták, míg a déli területeken a Keletrómai (Bizánci) Birodalom volt az úr. (forrás: Wikipedia)
A helyzet a 8. században változott meg, amikor a derék római polgárok elűzték az aktuális bizánci helytartót, Róma püspökét pedig elismerték világi uruknak, s megajándékozták a "Róma hercege" címmel - minden bizonnyal mindenki legnagyobb örömére. Nem sokkal később Róma komoly konfliktusba került az északra élő longobárdokkal, akik elől a pápa (III. István) a frankokhoz menekült segítségért. Kis Pipin, a frankok királya ezt a segítséget meg is adta: miután legyőzte a longobárdokat, 756-ban Rómát és környékét ünnepélyesen átadta a pápának, megalapítva ezzel a Pápai Államot (avagy Egyházi Államot).
A barokk festő, Giovanni Battista Ricci így képzelte el az eseményt, amikor Kis Pipin adománylevelét átnyújtják II. István pápának. (forrás: Wikipedia)
A Pápai Állam olaszul a Stato Pontifico, latinul a Status Pontificius névre hallgatott, de hivatkoztak rá Szent Péter örökségeként is.
A hivatalos elnevezés az Egyházi Állam (olaszul Stato Ecclesiastico, latinul Status Ecclesiasticus) volt 1815-ig.
A következő évszázadokban a pápa nem csak mint a katolikus egyház feje, hanem az időközben Itália egész középső részét magába olvasztó Pápai Állam uralkodója is volt, s mint ilyen, a világ egyik leggazdagabb vezetőjének számított - a katolikus egyház világi birodalma a pápák avignoni fogsága idején a francia várossal és környékével is gazdagabb lett.
A zűrös 19. század
A francia forradalmat követően az új párizsi vezetés visszavette az ellenőrzést Avignon felett, majd 1796-tól egy bizonyos Bonaparte tábornok vezetésével az Egyházi Állam egy részét ténylegesen meg is szállta; az államban előbb kikiáltották a köztársaságot, majd 1808 és 1810 között teljes területét Franciaországhoz csatolta az ekkor már császárként a kontinens nagy része felett uralkodó Napóleon.
A napóleoni háborúkat követően, 1815-ben a bécsi kongresszus néhány kivételtől eltekintve helyreállította a Pápai Államot, amelyre hamarosan már egy sokkal nagyobb veszély leselkedett: az Itáliai-félsziget egységét zászlajára tűző olasz nacionalizmus...
A Pápai Állam közigazgatási beosztása a 19. század elején. A pápa ekkor még Közép-Itália ura volt, állama pedig saját hadsereggel és haditengerészettel rendelkezett. (forrás: Wikipedia)
IX. Piusz pápa, hogy elejét vegye a lázongásnak, 1847-ben szabadon engedte a politikai foglyokat és létrehozott egy népképviseleti tanácsot, amelyet 1848 elején a párizsi forradalom hírére új alkotmánnyal és kétkamarás országgyűlés felállításával egészített ki. Ez a római polgároknak nem volt elég: egy népfelkelést követően a pápát elűzték és alkotmányozó gyűlést hirdettek; a pápa végül francia katonai támogatással tért vissza trónjára 1850-ben, s súlyos megtorlások vették kezdetüket az új, rendőri abszolutizmus korszakában.
A pápa hatalmának védelmére a francia csapatok maradtak az Egyházi Állam területén.
A vatikáni száműzetés
1860-tól a Szárd-Piemonti Királyság vezetésével kezdetét vette a félsziget egyesítését célul kitűző, háborúkkal terhelt időszak. A Guiseppe Garibaldi által vezetett hadjáratok eredményeként az Egyházi Állam elveszítette korábbi (mintegy 41 ezer négyzetkilométeres, a mai Svájccal megegyező) területének háromnegyedét, s mivel az olasz egységet hirdető erők Rómát tekintették a nemzet fővárosának, már ekkor, 1862-ben kísérletet tettek a város elfoglalására - ekkor még sikertelenül.
1870-re az itáliai területek nagy részét sikeresen egyesítették Olaszországban - már csak a Róma közvetlen környezetét ellenőrző Pápai Állam és San Marino álltak ellen. (forrás: Wikipedia)
1870 augusztusában, nem sokkal a francia-porosz háború kitörését követően a francia csapatok elhagyták az Egyházi Államot, amelyet Olaszország gyorsan kihasznált: miután Viktor Emánuel király IX. Piusz pápától engedélyt kért csapatainak Rómában való állomásoztatására, s miután a pápa ezt elutasította szeptember 11-én, az olasz csapatok benyomultak; szeptember 20-án az Egyházi Állam hadserege a pápa utasítására letette a fegyvert. Október 2-án a római polgárok egy népszavazáson döntöttek arról, hogy városuk csatlakozik az Olasz Királysághoz, miközben az egyház feje bevonult a vatikáni palotaegyüttesbe.
Festmény a pápa erői által uralt Róma ellen indított végső olasz rohamról. (forrás: Wikipedia)
Néhány nappal később az olasz király feloszlatta a pápai hadsereget és elbocsátotta a pápai szolgálatban álló hivatalnokokat, amelyre válaszul november 1-jén a pápa kiátkozta mindazokat, akik részt vettek állama elpusztításában.
A pápa mellett maradt a Vatikánban udvartartásának egy része, valamint a személyes védelméről gondoskodó Svájci Gárda.
Róma, az örök város végre Olaszország ölelő kebelére tér - a városban 1870 őszén számos ünnepséget szerveztek az egyesülés tiszteletére. (forrás: Wikipedia)
1871-ben az olasz törvényhozás törvényt fogadott el arról, hogy a pápát szuverén államfőként ismerik el, fennhatósága alatt álló területként pedig a Vatikánt, a lateráni épületegyüttest és a Castel Gandolfó-i kastélyt határozták meg, valamint évente fizetendő életjáradékot is megállapítottak számára. A pápa ezt nem fogadta el, s a továbbiakban a hívők által a Szentszék fenntartására fizetett péterfillérekből tartotta fenn magát és udvartartását.
Az egyezmény megkötése
A következő mintegy hatvan évben a "se veled, se nélküled" kapcsolat jellemezte a pápa és Olaszország viszonyát: az egyébként rendre olasz bíborosokból lett aktuális pápa megválasztását követően mintegy duzzogva bevonult a Vatikánba, s onnan irányította egyházát és de facto államát, miközben továbbra is jogot formált az egész Közép-Itália feletti uralkodásra.
Az 1870 utáni időszakot szokták a pápák vatikáni fogságának is nevezni.
A római püspökök mindenkori címtemploma, a lateráni Keresztelő János-főszékesegyház homlokzata. (forrás: Wikipedia)
Az idők folyamán több kísérletet is tettek a visszás helyzet rendezésére, de a tárgyalások rendre kudarcba fulladtak a merev álláspontok miatt. Az áttörést érdekes módon az első világháború utáni Olaszországban végbemenő antidemokratikus fordulat, vagyis a Benito Mussolini vezette fasiszták hatalomra kerülése jelentette: az 1920-as évek végére sikerült megállapodniuk a pápával a két ország viszonyát rendező szerződés megkötésében.
A megegyezés aláírására összegyűlt vatikáni és olasz delegációk tagjai. Benito Mussolini ekkor még inkább a politikusi imázsát építette a fasiszta rezsim vezetőjeként, mint a Római Birodalmat újjáépítő, sikeres hadvezérét (ami végül nem lett belőle). (forrás: Wikipedia)
Végül 1929. február 11-én a pápa római címtemploma, azaz a lateráni bazilika melletti palotában a XI. Piusz pápát képviselő Pietro Gasparri bíboros és Benito Mussolini, mint Olaszország miniszterelnöke - III. Viktor Emánuel király képviseletében - aláírta az egyezményt, amely egy politikai és egy pénzügyi megállapodásból, valamint egy konkordátumból állt (a megállapodás olaszul a Patti Lateranensi, latinul a Pacta Lateranensia névre hallgatott).
A lateráni egyezmény aláírásának pillanata - a dokumentumot a pápát képviselő Pietro Gasparri bíboros és Benito Mussolini, Olaszország miniszterelnöke látta el kézjegyével. (forrás: Wikipedia)
A részletek
Az egyezményben rögzítették, hogy a mindenkori pápa, mint világi uralkodó fennhatósága alá tartozik szuverén államként a Vatikán, továbbá a római lateráni székesegyház épületegyüttese és a Castel Gandolfóban álló nyaraló, amelyek területenkívüliséget élveznek; cserébe a pápa elismerte, hogy Róma Olaszország fővárosa.
A pápa személyét szentként és sérthetetlenként rögzítették, valamint kinyilvánították, hogy Olaszországban a római katolikus az államvallás (ezt a tételt 1958-ban kivették a szerződésből, amikor megszüntették az államvallás intézményét).
A dokumentumban rögzítették a leendő Vatikánvárosi Állam határait - természetesen nem az angol nyelvű lábjegyzettel. (forrás: Wikipedia)
A pénzügyi rész alapján Olaszország azonnali hatállyal átadott 750 millió lírányi készpénzt és egymilliárd lírányi államkötvényt, amely után a pápa rendezettnek tekintette az 1870 óta fennálló anyagi követeléseit. Akkoriban persze az olasz fizetőeszköz még nem volt annyira elinflálódva, mint az euró bevezetésekor (amikor forgalomban volt 500 000 lírás bankjegy is...): 1000 akkori líra nagyjából 1000 mai eurónak felel meg, szóval nem kevés pénz cserélt gazdát.
Castel Gandolfo pápai nyaralókomplexuma, amely területenkívüliséget élvezve szintén a Vatikán fennhatósága alá tartozik, köszönhetően a lateráni egyezménynek. (forrás: Wikipedia)
Az egyezmény konkordátumában rögzítették a római katolikus egyházat Olaszországban megillető privilégiumokat és működésének szabályait; többek között biztosította a nyilvános istentiszteletek szabad végzését, kimondta az egyházi házasság civiljogi érvényességét, egyúttal azonban megtiltotta a papok politikai tevékenységét.
Az egyezmény aláírásának emlékére kiadott emléklap. A kép bal szélén III. Viktor Emánuel olasz király, középen XI. Piusz pápa, jobb szélen pedig Mussolini látható. (forrás: Wikipedia)
A konkordátumot 1984 után az egyházban végbement változásokat és az olasz társadalom fejlődését is tükröző Villa Vadama-i megállapodás váltotta fel.
A világ legkisebb államaként
Habár Olaszországgal csak 1929-ben rendezte viszonyát, a Vatikán már az egyezmény megkötése előtt is számos országgal tartott fenn diplomáciai kapcsolatokat (Magyarországgal például 1920-ban került sor a kapcsolatfelvételre), azóta pedig néhány iszlám és kommunista államot leszámítva a Föld legtöbb országa elismeri független államként a Vatikánt.
A világ országainak többsége diplomáciai kapcsolatokat tart fenn a Vatikánnal. (forrás: Wikipedia)
A lateráni egyezmény részeként - ha a szükség úgy hozná - Olaszország gondoskodna a Vatikán külső fenyegetésekkel szembeni védelméről; persze a közeljövőben nem várható, hogy akár egyetlen állam is szeretné megszállni a Róma központja közelében fekvő, kevesebb mint fél négyzetkilométernyi területet, de az ördög ugyebár soha nem alszik...
A római katolikus egyház aktuális vezetője és a Vatikán uralkodója, XIV. Leó pápa. (forrás: Wikipedia)
