Benito Mussolini hosszú ideig volt egyfajta példaképe a náci Németországot megteremtő, majd romba döntő osztrák ex-festőnek, de az olasz diktátornak is megvolt a maga ideálja, mégpedig az egykori Római Birodalom képében. Irányítása alatt Olaszország megpróbálta a kétezer évvel korábbi dicsfényt helyreállítani inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A mozgósítás hírére hadba induló etióp harcosok 1935 őszén. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkban Mussolini kevés sikeres hódításainak egyikét, Etiópia (Abesszínia) elfoglalásának történetét mutatjuk be nektek röviden!
Egyszer már beletört az olasz bicska...
Olaszország 1861-es létrejöttét követően nem sokkal már igyekezett kivenni a részét az utolsó érintetlen kontinens, Afrika elfoglalásából - mivel Rómában későn ébredtek, a 19. század végén csak két kisebb földdarabot sikerült meghódítaniuk a fekete kontinens szarván, amelyekből megszervezték Olasz Szomália (Somalia Italiana) és Olasz Eritrea (Colonia Eritrea) nevű gyarmataikat.
Az olaszok számára tragikus aduai csatáról készített rajz. Az ütközet meghatározó eseménye volt a 19-20. századi olasz hadtörténetnek, egyben az európaiak afrikai gyarmatosítási kísérletének leglátványosabb kudarca is. (forrás: Wikipedia)
Ennek ellenére nem adták fel, s eltökélték, hogy a két, egymással nem érintkező területet a szárazföldön kapcsolják össze, mégpedig Abesszínia (a kontinens egyik legősibb állama) meghódításával. 1896. március 1-jén az olasz gyarmati erők megütköztek egy Adua (ዐድዋ) nevű település mellett a II. Menelik császár vezette etióp erőkkel; a csata eredménye az afrikai gyarmatosítás legnagyobb európai veresége lett, amelyben több, mint ötezer olasz katona vesztette életét - az etióp győzelem garantálta a magasföldi császárság függetlenségét, s egy generációnyi olasz katonában ültette el a bosszúvágyat.
A britekhez és franciákhoz, de az akkoriban jelentősnek mondható némethez képest is szerény volt az olasz gyarmatbirodalom az első világháború előestéjén: "mindössze" Líbiát, Eritreát és Szomáliát, valamint egy parányi tiencsini koncessziós területet mondhattak magukénak Róma urai. (forrás: Wikipedia)
Mussolini színre lép
Benito Mussolini 1922-es hatalomra jutását követően hozzálátott a már fentebb említett álma megvalósításához: egy új, modern Római Birodalom kialakításához. A hódításhoz erő kell, ennek megfelelően az olasz gazdaság fellendülésének eredményeit kihasználva fejleszteni kezdték az olasz haderőt. A hazai fejlesztésű, akkoriban korszerűnek számító eszközökkel felszerelt Királyi Légierő (Regia Aeronautica) a kor egyik legnagyobbja volt, míg az olasz Királyi Haditengerészet (Regia Marina) a Földközi-tenger egyik legerősebbjévé vált az 1930-as évekre.
Benito Mussolini, a Duce portréja. Meglehetősen megalomán személyiség volt, akinek fő célja volt egyfajta új Római Birodalom megteremtése. A kezdetet pedig Etiópia meghódításában látta. (forrás: Wikipedia)
Természetesen nem mulasztották el a szárazföldi erők modernizálását sem, ahol széles körben terjedtek el a könnyű harckocsik (tanketták), de gondot fordítottak a gyalogság motorizálására is. Az 1930-as évek közepére Mussolini elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy újból megkíséreljék meghódítani Etiópiát...
Az 1920-as évektől az olasz haderő támogató feladatait látta el a fasiszta milícia, az úgynevezett "feketeingesek" csoportja, amelynek létszáma elérte a 350 ezer főt.
A feketeingesek halálfejes lobogója. Az "amelyik kutya ugat, az nem harap" szellemében a harcértékük még a reguláris olasz haderőhöz képest is meglehetősen szerény volt, a civil lakosság megfélemlítésében és a parádézásban viszont jeleskedtek. (forrás: Wikipedia)
Júda oroszlánja
Hailé Szelasszié császár - 1916 és 1930 között régensként, 1930-tól már uralkodóként irányította hazáját. Minden próbálkozása ellenére sem tudott az olasszal egyenértékű, modern haderőt felállítani. (forrás: Wikipedia)
Az ekkor már Hailé Szelasszié, azaz Júda oroszlánja által irányított Etiópia Afrika egyetlen olyan állama volt, amely a 19. században sikerrel kerülte el az európai gyarmatosítást, s megőrizte függetlenségét a kontinensen, fenntartva ezeréves államszervezetét. Az 1930-as évek elején természetesen Addisz-Abebában is észlelték, hogy az olaszok készülődnek, ennek megfelelően a császár hozzálátott a védelem megszervezéséhez, de a mindössze néhány év kevésnek bizonyult egy modern, ütőképes haderő létrehozásához.
A császár látogatása a holland Vöröskereszt etiópiai táborában. (forrás: Wikipedia)
Az etiópok helyzetét gyengítette, hogy a nemzetközi közösség (Népszövetség) mindkét potenciális háborús féllel szemben fegyverszállítási tilalmat (embargót) léptetett életbe - el tudjuk képzelni, hogy a fegyverek terén gyakorlatilag önellátó Olaszország és az importra szoruló Etiópia közül melyiket érintette igazán súlyosan a nyugati hatalmak döntése...
Ráadásul 1935-ben az olaszok formálisan megegyeztek a franciákkal: Párizs szabad kezet enged Olaszországnak Afrikában az európai békéért és együttműködésért cserébe...
A harcolni vágyó felek
Afrikába induló olasz csapatok búcsúztatása Montevarchi pályaudvarán - az olasz közvélemény szeretett volna revansot venni az 1896-os kudarcért. (forrás: Wikipedia)
1935 tavaszán és nyarán Olaszország mintegy 300 ezer katonát (köztük több ezer feketeinges milicistát) vezényelt Eritreába, amely kiegészítette a már ott állomásozó mintegy százezer fős gyarmati haderőt - amelynek állományát olasz tisztek parancsnoksága alatt álló helyiek alkották. Ezen felül Olasz Szomáliában szintén mintegy 300 ezer fős haderő tartózkodott - az olasz harapófogó kezdett bezáródni Etiópia körül. Az expedíciós haderő élére Mussolini a tapasztalt tábornokot, Emilio De Bonot nevezte ki.
Emilio De Bono tábornok, az olasz expedíciós erők főparancsnoka 1935-ben; szolgálatba való visszahívása előtt gyarmatügyi miniszterként szolgálta a fasiszta rezsimet. (forrás: Wikipedia)
Az olasz haderőt kétezer tüzérségi löveg, mintegy 600 harckocsi és több száz repülőgép támogatta.
Olasz szomáliai tüzérség - az olaszok jelentős minőségi és mennyiségi fölényben voltak a tüzérség területén is Etiópiával szemben. (forrás: Wikipedia)
A Hailé Szelasszié császár által elrendelt mozgósítás hatására igazán impozáns, félmilliós etióp haderő állt fel; a dolog egyetlen szépséghibája, hogy ezek a jobbára törzsi alapon szerveződő csapatok még inkább a középkori, lovasrohamokra épülő harcmodort alkalmazták (pontosabban tudták alkalmazni), amely nem sokat használhatott egy modern, gépesített hadsereggel szemben.
Etióp lovasság 1936-ban. (forrás: Wikipedia)
Olasz szolgálatban álló eritreai lovasok. (forrás: Wikipedia)
Etióp oldalon nem jutott mindenkinek lőfegyver, sokaknak pedig elavult, 19. századi puskája volt csak - a császári tüzérséget alig kétszáz különböző eredetű és kaliberű fegyver alkotta; a gépesítettséget néhány első világháborús páncélautó és kisharckocsi, valamint néhány száz teherautó képviselte. A legütőképesebb alakulat a Császári Gárda (ክቡር ዘበኛ - azaz "Tiszteletreméltó Gárda") volt, ennek három zászlóalja azonban nem sokat tehetett az olasz gőzhengerrel szemben.
Olasz feketeinges csapatok a meghódított etiópiai Dire Dawa vasútállomása előtt. (forrás: Wikipedia)
A légierő szintén hasonló helyzetben volt: néhány felderítő és könnyű szállító repülőgép alkotta Afrika felföldjének légiflottáját, amelynek parancsnoka egy francia zsoldos, André Maillet volt.
Olasz L3 kisharckocsik egy későbbi háborúból - britek által kilőve Líbiában, 1941-ben. A második világháborúban már elavultnak számító haditechnika a középkori színvonalon álló etióp erőkkel szemben tökéletesen megfelelőnek bizonyult. (forrás: Wikipedia)
Megindul az olasz gőzhenger
1935. október 3-án végül De Bono tábornok csapatai hadüzenet nélkül átlépték az Etiópia és Eritrea közötti határt jelentő Mareb folyót, ezzel kezdetét vette a felföldi császárság elleni invázió. Az idős tábornok a fontolva haladás elvét követve a következő hetekben lassan nyomult előre, de közben olyan fontos dolgokra is jutott ideje, mint proklamálni a rabszolgaság megszüntetését Etiópiában, ezzel demonstrálva ország-világ előtt a hadjárat végtelen humánusságát.
De Bono tábornok proklamációja olasz és amhara nyelven az etiópiai rabszolgaság eltörléséről. (forrás: Wikipedia)
Időközben Olasz Szomália felől is megindult a támadás Délkelet-Etiópiában, bár ez mellékhadszíntérnek számított a későbbiekben.
Mussolininek és az olasz vezetésnek nem nagyon tetszett a hadműveletek lassú üteme, ezért De Bonót novemberben marsallá léptették elő, majd hazahívását követően felváltották Pietro Badoglio tábornokkal, aki felgyorsította az offenzívát - pontosabban fel akarta gyorsítani, mert december közepén az etióp erők nem várt erejű ellentámadást indítottak északon. A Kassza rassz (ካሣ ኀይሉ ዳርጌ) által irányított úgynevezett karácsonyi offenzívát végül csak az olasz légierő, a tüzérség, valamint a harci gázok egyidejű bevetése tudta megállítani 1936 januárjában.
Egészségügyi felszerelések elosztása a Vöröskereszt addisz-abebai központjában. (forrás: Wikipedia)
Az olasz csapatok előszeretettel alkalmazták a vegyi fegyvereket az etiópok ellen, akik nem rendelkeztek semmilyen védőfelszereléssel, így több ezer katonájuk halt borzalmas körülmények között halált; de kórházak ellen végrehajtott páncélosrohamokról is maradtak fent feljegyzések.
Mussolini új csillaga, Pietro Badoglio tábornok, aki megnyerte Olaszországnak a háborút. (forrás: Wikipedia)
Az etiópok megállítását követően Badoglio tábornok csapatai két hadtestnyi erővel folytatták az előrenyomulást dél felé, a főváros, Addisz-Abeba irányába. Az ekkor már személyesen Hailé Szelasszié császár által irányított etióp erők lassítani igen, de megállítani nem tudták az olaszokat, akik március 31-én Majcev (Mai Ceu olaszul vagy tigrinya nyelven ማይጨው) mellett egy utolsó, döntő csatában is győzedelmeskedtek - a harctérről menekülőkre az olasz légierő még harci gázzal töltött bombákat dobott búcsúajándékként...
Azért az etiópokat sem kellett félteni, amikor kegyetlenkedésről volt szó: számos alkalommal kínoztak meg és végeztek ki magukat megadó olasz (és olasz szolgálatban álló eritreai) hadifoglyokat, és széles körben alkalmazták az úgynevezett dumdum-töltényeket, amelyek a testben szabályosan felrobbanva okoztak iszonyú kínokat az áldozatnak.
Kassza rasz, Etiópia egyik tehetséges hadvezére. (forrás: Wikipedia)
Etiópia bukása
Olasz tisztek a sivatagban. (forrás: Wikipedia)
Miután stabilizálta helyzetét, Badoglio tábornok az ókori rómaiak mintájára fényes felvonulás közepette kívánta bevenni az etióp fővárost. Az ország északi részéről ezért egy 16 ezer fős, gépesített menetoszlop élén indult meg a már védtelen Addisz-Abeba felé április 26-án, május 5-én pedig már az olasz lobogó lengett a város felett.
Az etióp főváros elfoglalását az olasz fasiszta propaganda később a "Vasakarat menete" (marcia della ferrea volontà) néven aposztrofálta.
Győzedelmes olasz bevonulás Addisz-Abebába 1936 májusában. (forrás: Wikipedia)
A császár időközben még tett egy búcsúlátogatást a francia nagykövetségen, majd családja és kísérete társaságában elhagyta az országot - előbb a brit mandátumterület Palesztinába, majd onnan az Egyesült Királyságba távozott, ahol a száműzetése éveit töltötte. A nemzetközi közösség általában felháborodással fogadta az olaszok zsákmányszerző, gyarmatosító háborúját, de ezzel csak annyit értek el, hogy Olaszország virtuális középső ujját felmutatva 1937-ben kilépett a Nemzetek Szövetségéből, végleg súlytalanná téve a szervezetet.
A császár és kísérete megérkezik Palesztinába száműzetésének kezdetén. (forrás: Wikipedia)
Az év embere: Hailé Szelasszié császár. A nemzetközi közvélemény szimpátiája ellenére a nagyhatalmak tétlenül nézték Etiópia leigázását. (forrás: Wikipedia)
A magukat az olaszoknak meg nem adó etióp csapatok bevették magukat a hegyek közé, s a következő években folyamatosan zaklatták a megszállókat; az érdemi ellenállás felszámolása azonban 1937 elejére befejeződött. A harcok során az etiópok közel kétszázezer embert vesztettek, miközben közel tízezer olasz katona halt meg (az olaszok a következő években még egyszer ugyanennyi ember veszítettek az etiópok támadásai miatt).
A háború és az azt követő megszállás (gerillaháború) során több százezer civil vesztette életét - az olaszok gyakran rajtuk vezették le az ellenállók okozta feszültséget.
Etióp harcosok olasz hadifogságban. A harcoló felek gyakran nem bántak kíméletesen foglyaikkal. (forrás: Wikipedia)
Olasz gyarmatként
A megvalósult álom: Olasz Kelet-Afrika 1936 és 1941 között. (forrás: Wikipedia)
Az ország megszállását követően Etiópiát betagolták az olasz gyarmatbirodalomba (Etiopia italiana), annak talán legfényesebb ékköveként - ezt mi sem példázza jobban, mint hogy III. Viktor Emánuel királyt megtették Etiópia császárának. Ebben az időben az országot négy kormányzóságra osztották - hogy bizonyítsák, nem csak rombolni tudnak, az olaszok mindössze néhány év alatt a középkori színvonalról modern közlekedési hálózatot építettek ki a felföldön: több, mint négyezer kilométernyi új utat építettek, a régi vasútvonalon pedig a gőzmozdonyokat dízel motorvonatokkal váltották fel.
Az ötéves olasz gyarmati uralom egyik mementója Addisz-Abebában: a korabeli etiópiai elektromos művek székháza napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Ez persze inkább a saját csapataik (70-80 ezer fő) jobb ellátását biztosította, mint a jobbára továbbra is gyalog közlekedés helyiek életszínvonalának emelését.
A megszállás idején sokan működtek együtt az olaszokkal. A képen három etióp nemes látható Mussolininél tett látogatásuk alkalmával. (forrás: Wikipedia)
Az olasz uralom végét végül Mussolini becsvágya hozta el alig öt esztendővel később: az ekkor már a második világháborúban a náci Németország szövetségeseként harcoló Olaszország kísérletet tett a britek kelet-afrikai gyarmatainak elfoglalására; ez rövid időre sikerült is, de az 1941-ben megérkező szövetséges ellentámadás kisöpörte az új Római Birodalomról álmodozó fasiszta vezér erőt a kontinensről...
A brit nyugat-afrikai gyarmati haderő katonái az Olasz Kelet-Afrika elleni 1941-es offenzíva során magukkal viszik a határjelző követ. Megjelenésük az afrikai olasz gyarmatbirodalom végét jelentette (forrás: Wikipedia)