Néhány évvel ezelőtt bemutattuk nektek a 20. század végének egyik legvéresebb és talán legértelmetlenebb konfliktusát (bár a délszláv háborúk és ruandai népirtás erős mezőnyében ez a kijelentés egy picit túlzó volt), az 1998 és 2000 között zajló, majd nem is olyan régen békeszerződéssel véget érő etióp-eritreai háborút.
Jijiga (amhara nyelven ጅጅጋ, szomáli nyelven Jigjiga), a napjainkban 200 ezer főt számláló kelet-etiópiai város Ogaden régió történelmi központja, a mai Szomáli Régió fővárosa. A település a Szomáliával vívott háború idején többször gazdát cserélt. (forrás: Wikipedia)
Mai posztunkban egy másik, szintén az értelmetlen kategóriába sorolható konfliktust mutatunk be nektek, amelynek szintén részese volt Etiópia - csak két évtizeddel korábban és az eritreaitól jó pár száz kilométernyire délkeletre. A "Tovább" gomb után következzen az ogadeni háború rövid története!
Kelet-Afrika puskaporos hordója
Etiópia (korábban Abesszínia) egy rövid olasz periódust leszámítva sikeresen őrizte meg függetlenségét az európai gyarmatosító hatalmakkal szemben, részben földrajzi adottságainak (elszigeteltségének) köszönhetően. A tőle keletre, az Indiai-óceán és az Ádeni-öböl partja mentén fekvő Szomália már nem volt ilyen szerencsés: északi részét a britek, keleti területeit pedig az olaszok gyarmatosították a 19-20. század fordulóján Brit Szomáliföld és Olasz Szomália néven.
A két terület 1960-ban függetlenné vált, majd egyesült abban a reményben, hogy az egy zászló alá terelt, közös nyelvet beszélő és közös (muszlim) vallású szomálik naggyá teszik majd Kelet-Afrikát...persze a látszólagos egységet a törzsi széttagoltság gyengítette, ráadásul a szomálik egy jelentős része nem is az új anyaországban, hanem az attól nyugatra fekvő, Etiópiához tartozó Ogaden tartomány területén élt.
Ogaden (amhara nyelven ውጋዴ, szomáli nyelven Ogaadeen) - amely napjainkban szinte teljesen megegyezik Etiópia Szomáli régiójával - 327 négyzetkilométeres, jobbára kopár, sivatagos területe (amelyet hosszú időn keresztül különböző szultánságok uraltak) napjainkban közel hatmillió ember otthona.
A szomáli nép által lakott terület Afrika szarván - a nacionalista szomáli politika körülbelül így képzelte el Nagy-Szomáliát a 20. század második felében. (forrás: Wikipedia)
Időközben, 1969-ben Szomáliában államcsínnyel hatalomra jutott Siad Barre (Siyaad Barre) tábornok (aki karrierjét még az olasz gyarmati hadseregben kezdte), majd a Szovjetunió támogatásával hozzálátott országa - és elsősorban hadserege - modernizálásához. A szovjet anyagi (hadianyag) és emberi (tanácsadók) támogatásnak köszönhetően az 1970-es évek közepére Szomália a térség meghatározó haderejével büszkélkedhetett, Barre tábornok-elnök pedig ezt az erőt nem másra, mint a szomáli nép egyesítésére akarta használni, hogy ezzel szilárdítsa meg ingatag hatalmát.
Siad Barra tábornok-elnök, Szomália mindenható ura húsz éven át (a felvételen vezérőrnagyi uniformisban). Irányításával gyorsan modernizálták a szomáli haderőt, amelyet aztán az addig nem nagyon létező szomáli nemzet egyesítésére kívánt felhasználni. (forrás: Wikipedia)
Tervéhez pedig keresve sem találhatott volna jobb időszakot, ugyanis Etiópia éppen egy polgárháborúval nehezített belső válságon ment keresztül Júda oroszlánjának, Hailé Szelasszié császárnak a megpuccsolását követően...
Szovjetbarát államok konfliktusa
...amiből végül az Etiópiát 1974 és 1987 között irányító katonatanács, a Derg (ደርግ) legrátermettebb (értsd: eltette minden ellenfelét láb alól) alakja, Mengisztu Hailé Mariam (መንግሥቱ ኀይለ ማርያም) alezredes került ki győztesen. Az 1977-re hatalmát megszilárdító Mengisztu irányításával az addig az Egyesült Államokkal barátkozó Etiópia a Szovjetunió kegyeit kezdte el keresni, s meg is találta: Moszkva bőkezű támogatásban részesítette Addisz-Abebát, ami Barre tábornoknak egyre kevésbé tetszett, hiszen ellenlábasát erősítették ezzel.
A kommunista színezetű etióp katonai junta, a Derg vezetősége, bal szélen Mengisztu Hailé Mariammal nem sokkal a hatalomra kerülésüket követően, 1975-ben - a középen és jobboldalt látható úriember (?) két évvel később már nem volt az élők sorában, köszönhetően a paranoiás és hatalommániás Mengisztunak. (forrás: Wikipedia)
A szovjet vezetés azt gondolta, hogy ami Európában sikerült a (kelet)németekkel és lengyelekkel, vagy éppen a magyarokkal és a románokkal - azaz egy táborba terelni és látszólag megbékíteni az esküdt ellenségeket -, az sikerülni fog a nagyrészt még mindig törzsi alapon szerveződő Kelet-Afrikában is; számításuk azonban nem jött be, ugyanis Siad Barre tábornok utasítására az ogadeni felkelőknek álcázott reguláris szomáli haderő némi lövöldözést határmenti összecsapássorozatot követően átfogó támadásba lendült Etiópia keleti részének megszerzése érdekében: 1977. július 13-án kezdetét vette a szomáli-etióp háború, vagy másik, közismert nevén az ogadeni háború.
Mengisztu Hailé Mariam, az etióp császári haderő alezredese, később az ország mindenható ura - országlása alatt több, mint egymillió ember vesztette életét a háborúk, éhínségek és a rezsim vérengzései miatt. (forrás: Wikipedia)
Internacionalista segítségnyújtás
Az etióp kormányhaderő nem volt a legjobb állapotban (a tiszti állomány egy jelentős részét kivégezték, ráadásul a morál is a felföldi béka feneke alatt volt), a szomáli ellenben fénykorát élte: korszerű, gépesített hadviselésre felkészített, szovjet gyártmányú harckocsikkal és tüzérséggel megtámogatott alakulatai a szintén szovjet vadászgépekkel felszerelt légierő támogatása alatt nyomultak előre a sivár pusztában. Barre tábornok célja nem csak a többségében szomálik által lakott Ogaden megszerzése volt, hanem az attól nyugatra, az Etióp-magasföld peremén fekvő területek elfoglalása is a helyi szinten metropolisznak számító, több tízezer ember lakta Harar és Jijiga városokkal - előbbi településen szomálikkal még hírmondóba sem nagyon lehetett találkozni.
Jijiga városát sikeresen el is foglalták, miután a jobbára milicistákból álló etióp véderő megfutott.
F-5E Tiger vadászrepülőgép iráni színekben - a Szomália ellen vívott háború kezdetén az etióp légierő gerincét még amerikai gyártmányú repülőeszközök alkották. (forrás: Wikipedia)
MiG-21-es vadászrepülőgép egyiptomi színekben - a szomáli légierő legpotensebb vadászrepülőgépe a harcok kezdetén biztosította a légifölényt Kelet-Etiópia felett. (forrás: Wikipedia)
A szovjet vezetés a konfliktus kezdetén megpróbálta diplomáciai eszközökkel rábírni a harcoló feleket az összecsapások beszüntetésére, de nem jártak sikerrel: Barre tábornok formálisan felmutatta középső ujját a szovjet blokknak (a fegyvereket azért köszönve szépen), s folytatta pusztító villámháborúját Etiópia megrogyasztása és a nagyszomáli álom állam megteremtése érdekében.
Fider Castro, Kuba vezetője dél-jemeni kommunista vezetőkkel folytatott tárgyalása közben. Kuba az 1970-es és 1980-as években előszeretettel nyújtott katonai támogatást az internacionalizmus jegyében a fejlődő afrikai szocialista államoknak. Castro katonáinak köszönhetően sikerült elkerülni az etióp összeomlást. (forrás: Wikipedia)
Egyszer minden pohár betelik, még Moszkvában is - a szovjetek némi fáziskéséssel, de végül belátták, hogy Kelet-Afrikában az erő fog dönteni a mosolydiplomácia helyett, ezért 1977 őszén Vaszilij Petrov (Васи́лий Петро́в) tábornok parancsnoksága alatt nagyszabású légihíd keretében hatalmas mennyiségű hadianyag szállítását kezdték meg a frontvonal közelében fekvő etióp repülőterekre. Időközben az etióp csapatok sikeresen tartóztatták fel a fentebb említett Harar városa előtt a szomálikat - pontosabban az utóbbiak képességei fulladtak ki teljesen, ugyanis hiába voltak korszerű fegyverekkel felszerelve, azok használatát és az összhaderőnemi hadviselés mikéntjét nem nagyon sikerült elsajátítani a szovjetektől.
Műszaki hibás szomáli T-34-es harckocsi. A szomáli haderő páncélos erőit nem csak a második világháborús veterán, hanem az annál egy fokkal korszerűbb T-54/55-ös család tagjai alkották. Technika tehát volt, de az üzemeltetés a szovjet tanácsadók nélkül csak akadozva sikerült. (forrás: Wikipedia)
A paripára lovagot is kellene ültetni - jöttek rá a szovjetek, akik belátták, hogy rövid idő alatt az egyébként hatalmas etióp tömeghadsereget nem tudják modern Vörös Hadsereggé fejleszteni, így a beérkező harckocsikat és tüzérségi eszközöket, valamint repülőgépeket az internacionalista segítségnyújtásban élen járó, éppen a környéken (Dél-Jemenben) tartózkodó kubai katonákra bízták: az ezerötszáz szovjet tanácsadó és néhány ezer dél-jemeni katona mellett így az Etiópiába vezényelt több, mint tízezer kubai katona megjelenése volt igazán döntő hatással a háborúra...
Az etióp légierő időközben használhatatlanná váló, amerikai eredetű vadászgépei helyett nagy mennyiségű MiG-21-est szállítottak le a szovjetek - ezeket a háborús időszakban még nem helyi pilóták repülték...
Vaszilij Petrov, a szovjet légihíd megszervezéséért felelős tábornok portréja - a kép azután készült, hogy Petrov megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. (forrás: Wikipedia)
A nagy ellentámadás
A Szomália által az ogadeni háborúban elfoglalt terület - kékkel - annak legnagyobb kiterjedése idején. (forrás: Wikipedia)
...1978 februárjában a kubai-etióp gőzhenger megindult, s nem volt szomáli katona a talpán, aki meg tudta volna állítani őket: mindössze néhány hét alatt teljesen kiszorították az ellenséget Etiópia területéről (a kubaiak az offenzíva során helikopterekkel és ejtőernyősökkel még légiroham-műveleteket is végrehajtottak). Március elején visszafoglalták Jijigát, ezt követően pedig a szomáli hadsereg gyakorlatilag összeomlott - március 23-án az etióp kormány bejelentette, hogy az utolsó határőrposztot is visszafoglalták a megszállóktól. Mind Moszkvában, mind Addisz-Abebában úgy ítélték meg, hogy elég lesz a jóból, ezért Szomália "felszabadítása" végül elmaradt.
Kuba egyébként hosszú ideig tagadta, hogy csapatai aktív részesei lennének a konfliktusnak - Havannát végül a szomáli televízióban bemutatott, a kelleténél világosabb bőrszínnel megáldott és spanyolul beszélő "etióp" hadifoglyok cáfolták meg.
Etiópnak mondott kubai tüzérek egy szovjet tarack kezelése közben a szomálikkal vívott harcok idején. (forrás: Wikipedia)
A harcokban résztvevő mintegy hetvenezer etióp katonából több, mint hatezer életét vesztette; a szomálik hasonló nagyságú embertömeget vetettek be az összecsapásokban, közülük hatezer-ötszáz nem élte meg a háború végét. A különböző források alapján bevetett 12-18 ezer kubai katonából 163 fő, a 2000 dél-jemeniből pedig 90 katona vesztette életét, míg az ezerötszáz szovjet tanácsadó-csoport harminchárom tagja nem ünnepelhette odahaza a harcok végét.
A kubai katonák többségéről azért nehéz lett volna elhinni, hogy echte etiópok, mint azt a havannai kormány a harcok kezdetén hangoztatta - a szomáli fogságba esett, világos bőrű és spanyolul beszélő "etióp" katonákat végül Kuba is kénytelen volt felvállalni. (forrás: Wikipedia)
A háborút követően nem sokkal Siad Barre tábornok-elnöknek egy palotaforradalommal felérő lázadással kellett szembenéznie: hatalmát ekkor még meg tudta tartani, de tizenhárom év múlva, 1991-ben végleg távozni kényszerült, hazája pedig nem sokkal később teljes anarchiába süllyedt - olyanba, amiből a mai napig nem tért magához Szomália jobb sorsra érdemes nemzete.
Etiópia a 2000-es években több ezer békefenntartót állomásoztatott Szomália területén, hogy elejét vegyék a terroristák átszivárgásának - inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A győztes ogadeni háború emlékműve Etiópiában. (forrás: Wikipedia)
Etiópia kommunistabarát kormánya a háborús sikernek köszönhetően megszilárdította pozícióját, de az éhínségekkel tűzdelt belső feszültségektől nem szabadult meg teljesen: Eritrea területén a függetlenség elnyeréséig véres háborút vívtak a felkelőkkel (és azután is), és az ország más területein is folyamatosan számolni kellett az Addisz-Abeba vörös uralma ellen lázadó csoportokkal - az 1990-es évek elején aztán Afrika szarván is összeomlott a magát kommunistának mondó rezsim.
Ogadeni harcosok lefegyverzése már a 21. században - Etiópiának egészen a közelmúltig komoly gondja volt az ogadeni gerillákkal és az időközben összomló Szomáliából beszivárgó iszlamista terroristákkal. (forrás: Wikipedia)
