1962 júliusában az Egyesült Államok a Starfish Prime-teszt részeként a világűrben (mintegy 400 kilométer magasságban) felrobbantott egy 1,44 megatonnás hidrogénbombát a Csendes-óceán középső része felett. A detonáció melléktermékeként nem csak létrejött egy mesterséges sarki fény, hanem a több ezer kilométerre fekvő Hawaii-szigeteken az elektromos berendezések egy része használhatatlanná vált, de az alacsony pályán keringő műholdak (amikből akkor még elég kevés volt) működésében is zavarok keletkeztek.
A Hawaii-szigetcsoporttól mintegy 1500 kilométerre délnyugatra, négyszáz kilométer magasságban végrehajtott kísérleti nukleáris robbantás, a Starfish Prime-teszt látványos tűzijátékot eredményezett Honolulu felett. (forrás: Wikipedia)
Ha ugyanezt megtennénk napjainkban egy módosított nukleáris robbanófejjel, mondjuk Európa felett, az beláthatatlan következményekkel járna a modern civilizációra nézve. A "Tovább" gomb után következzen a fegyver, amely fizikai pusztítás nélkül képes visszajuttatni minket a középkorba!
Elektromágneses impulzus
Az elektromágneses impulzus (EMI, vagy az angol elnevezés - electromagnetic pulse - alapján EMP), amelyet átmeneti elektromágneses zavarként is definiálhatunk, nem más, mint az elektromágneses energia rövid ideig tartó kitörése. Elektromos, mágneses, elektromágneses mezőként vagy elektromos áramként is jelentkezhet, miközben forrása lehet természetes vagy mesterséges eredetű. Ilyen elektromágneses impulzusnak tekinthető a villám, az elektrosztatikus kisülés, de a Napunk koronakidobódása is, amit szoláris EMI-nek is szoktak nevezni.
A villámok is egyfajta elektromágneses impulzusnak tekinthetők. (forrás: Wikipedia)
Az elektromágneses impulzusok közös jellemzője, hogy hatással lehetnek az elektromos hálózatokra, eszközökre, vagy akár tönkre is tehetik őket. S mint ilyen, akár fegyverként is használhatók (persze mi nem használható annak, tehetjük fel a költői kérdést).
EMI, a pusztító fegyver
Mint írtuk volt, az 1962-es kísérletet követően az amerikai katonai vezetés szembesült a nukleáris detonáció egy már korábban is ismert mellékhatásával, nevezetesen hogy a robbanáskor felszabaduló elektromágneses impulzus komoly hatással lehet az elektromos hálózatokra és eszközökre - a világűrben végrehajtott robbantás hatásait a vákuum-közeli körülmények jelentősen felerősítették. Természetesen a katonai stratégáknak azonnal eszükbe jutott, hogy ezt akár fegyverként is használhatnák...
A szovjetek 1962-ben Kazahsztán felett a világűrben szintén felrobbantottak egy nukleáris robbanófejet, s noha ez "csak" 300 kilotonnás volt, a fent említett mellékhatásokat ők is tapasztalták.
A Starfish Prime teszt nyomán kialakult sarki fény a Hawaii-szigetcsoport felett. A robbantás eredményeként kialakult elektromágneses impulzus kiütötte a közvilágítás egy részét Hawaiin, a korszak vákuumcsöves elektromos berendezéseiben azonban komolyabb kárt nem okozott. (forrás: Wikipedia)
Nukleáris elektromágneses impulzus
A recept tehát adva van: egy megfelelően "kalibrált" nukleáris robbanófej (azaz úgy módosított, hogy a megszokottnál sokkal nagyobb EMI-t generáljon) megfelelő magasságban - a világűrben - történő felrobbantása a látható horizont teljes területén képes kiütni az elektromos hálózatot, valamint kárt tenni a kisebb elektronikus eszközökben is, habár feltételezések szerint az igazán kis eszközök, mint az okosórák vagy a mobiltelefonok átvészelhetnék a csapást - viszont ha nincs kivel kommunikálni (mert a telefonhálózatok összeomlanak) és nincs mivel feltölteni, sok hasznukat nem vennénk.
Ez érvényes az elektromos hálózatra is, amelynek - ebből a szempontból - leggyengébb láncszemei a transzformátorállomások, amelyek biztonsági rendszerei nem biztos, hogy meg tudnának birkózni a pillanatok alatt érkező több ezer Voltos túlfeszültséggel.
Felkelt egy új nap a világűrben: a Starfish Prime robbanása után nem sokkal később Honoluluban készített éjszakai felvétel. (forrás: Wikipedia)
Ennek köszönhetően egyetlen nukleáris detonációval egy egész kontinenst lehetne pillanatok alatt visszaküldeni nem csak a 19. századba, hanem egyenesen a középkorba: az impulzus az egészséges emberben nem tesz fizikai kárt, de elektromosság nélkül gyakorlatilag egyetlen lépést sem tudunk tenni; gondoljunk csak a nyári forróságban oly nagy segítséget jelentő légkondicionálókra, az élelmiszerszállításra, hogy a létfontosságú gyógyszerek előállításáról, szállításáról és tárolásáról ne is beszéljünk...
Természetesen az elektromos hálózat adott esetben helyreállítható, a transzformátorok cserélhetők, de ez jobb esetben is több hónapig tartana (ha nem évekig), addig pedig nagyon sokan vesztenék életüket.
Egy Minuteman III típusú interkontinentális ballisztikus rakéta silójában az 1980-as évek végén - a nukleáris csapásmérő eszközök többsége erősen védett az EMI-kkel szemben. (forrás: Wikipedia)
Hivatalos megerősítést nem nyert eddig, de feltételezhető, hogy az összes komolyabb nukleáris hatalom rendelkezik olyan robbanófejekkel, amelyekkel pusztító EMI-csapás mérhető az ellenfelekre - az elképzelések szerint az utolsó háború is ilyen robbanófejek ellenség feletti felrobbantásával kezdődne, hogy ennek segítségével gyengítsék vagy kiüssék annak védelmét; ezért okozott komoly pánikot az orosz rakétavédelmi erőknél az 1990-es években egy Norvégiából tudományos céllal fellőtt rakéta...
A kiemelt fontosságú katonai infrastruktúra (például a nukleáris erők részét képező végítélet-gépek) elemei azért komolyabb védelemmel rendelkez(het)nek, mint a polgári.
Egy E-4 Nightwatch repülő parancsnoki harcálláspont EMI-tesztje. A repülőgépekről vezényelnék az amerikai csapatokat egy nukleáris háború esetén, így az eszköznek ellen kell állni a nukleáris robbanások elektromágneses lökéshullámainak. (forrás: Wikipedia)
Nem-nukleáris elektromágneses impulzus
Napjainkban már rendelkezésre állnak olyan elektromágneses impulzus generálására alkalmas eszközök, amelyek nem nukleáris robbanásból nyerik az energiát - persze így nem is alkalmasak komplett országok kőkorszakba bombázására, de fontos célpontok kiiktatására azért igen.
Ezek a bombákra, cirkálórakétákra vagy éppen drónokra szerelt eszközök lehetővé teszik egy adott harcvonal-szakaszon az ellenséges erők "megvakítását", vagy alkalmasak egy-egy transzformátorállomás, erőmű semlegesítésére; a feltételezések szerint az Egyesült Államok, Oroszország és Kína mellett Izraelben is komoly erőforrásokat alkalmaztak ilyen fegyverek fejlesztésére (a zsidó állam ennek az iráni nukleáris létesítmények elleni támadásban vehetné hasznát).
Ami bármikor megtörténhet
Ha az emberi szándék hiányzik is egy EMI-csapást megindításához - mert mondjuk egy Egyesült Államokat ért ilyen támadás esetén a válasz a nukleáris tűzvihar elszabadítása lenne -, nem dőlhetünk teljesen hátra, ugyanis életet adó csillagunk bármikor képes az egész bolygót letarolni.
A koronakidobódás a csillag működésének természetes velejárója, ahogyan az ezt követő mágneses vihar is - a Földre érkező töltött részecskék nagy részét szerencsére védőpajzsunk, a mágneses mezőnk eltéríti (ezen folyamatnak köszönhetjük a sarki fényt), de egy különösen erős naptevékenység során így is alkalmas a földi elektromos hálózatok megzavarására, kisütésére.
Sarki fény a Nemzetközi Űrállomásról fotózva - a látványos égi jelenség az erős naptevékenység egyik mellékhatása. (forrás: Wikipedia)
Az eddigi legsúlyosabb ilyen esemény (az úgynevezett Carrington-esemény) az elektromosság alkalmazásának hőskorában, 1859-ben következett be, s amellett, hogy a trópusokon is látni lehetett a sarki fényt, csak annyi hatása volt, hogy kisütötte a távíró-vezetékeket Észak-Amerikában. Egy ilyen erejű napvihar manapság minden bizonnyal helyrehozhatatlan károkat okozna szerte a világban.
A védelem
Ugyan - különösen az Egyesült Államokban - nagyon sokat foglalkoztak az EMI-kérdéskörrel, az ezzel járó magas költségek miatt a mai napig sem az Újvilágban, sem az öreg kontinensen nem építettek ki megfelelő védelmet egy nagy erejű elektromágneses impulzussal szemben, habár kísérleti jelleggel egy kisebb atomerőművet biztonságossá tettek, és a már említett, kiemelt fontosságú katonai infrastruktúra is rendelkezhet megfelelő védelemmel (amit természetesen nem fognak az orrunkra kötni).
A műholdak többsége - mivel őket nem védi a Föld mágneses mezeje - rendelkezik EMI-védelemmel.
A térképen egyetlen az Egyesült Államok felett nagy magasságban (400 kilométer) felrobbantott, EMI generálására kalibrált nukleáris robbanófej pusztító hatósugara látható. Egyetlen ilyen robbanás a teljes horizonton (akár egy kontinensnyi területen) képes kiütni az elektromos hálózatot. (forrás: Wikipedia)
Egy EMI-támadás vagy egy erősebb napvihar után feltehetően azokban a közösségekben lenne a legmagasabb a túlélési ráta, amelyek már napjainkban is önellátásra rendezkedtek be (például az amishoké) - egy amerikai író, William R. Forstchen háromrészes könyvében egy EMI-támadás utáni Egyesült Államokat mutat be az elképzelt legrosszabb forgatókönyv alapján; részben ennek hatására Amerika-szerte megerősödtek az úgynevezett prepper-mozgalmak, de már itthon is találkozni olyan emberekkel, akik az ilyen felkészüléssel fektetnek be a jövőbe.
Reméljük, az így felhalmozott tudásra és eszközállományra soha nem lesz szükség.
Egy EMI-támadás után a szerencsés (?) túlélők a napjainkban a többek között az amishok által is folytatott, modern technikától szinte teljesen mentes életmódra lennének kénytelenek berendezkedni. (forrás: Wikipedia)