Ahogy a szólás tartja: néha de jó lenne más bőrébe bújni. Persze ebben az esetben a másik anyagi, társadalmi helyzetére vagyunk irigyek, tehát nem szó szerint bújnánk bele. Izlandon azonban hosszú időn keresztül szó szerint vették a mondást.
Izlandi tájkép - a világtól való elzártság és a természetnek való kiszolgáltatottság miatt, egy jobb élet reményében az izlandiak széles körben hittek a mágiában. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után következzen a nábrók, azaz a halál alsónadrágjának története!
Mai posztunk tartalma egyesek számára felkavaró lehet - és alapvetően a 18. életévét betöltött korosztályok számára készült, ezért kérjük, ennek figyelembevételével kattints a "Tovább" gombra.
Köszönjük!
Habár Izland már több, mint ezer éve lakott vidék, az Európától való nagy távolságnak és a zord klímának köszönhetően hosszú időn keresztül elszigetelten fejlődött a társadalma - pontosabban számos hagyomány, szokás itt még akkor is megőrződött, amikor azok az öreg kontinensen már kikoptak.
Ez annak ellenére igaz, hogy Norvégiával egyetemben Izland is felvette a kereszténységet az első ezredfordulót követően nem sokkal.
Az emberek a már említett zord, mezőgazdasági termelésre csak korlátozottan alkalmas klíma és az időnként bekövetkező természeti katasztrófák (földrengések, vulkánkitörések) miatt sokszor alkalmaztak unortodox megoldásokat, amelyektől az életük jobbra fordulását remélték - vagy csak egyszerűen a túlélést. Ennek köszönhető, hogy a jég földjén még a 17. században is nagy népszerűségnek örvendett a boszorkányság, varázslat, fekete mágia használata annak ellenére, hogy azt az egyház (előbb a katolikus, majd az evangélikus), illetve a hatóságok is igyekeztek tűzzel-vassal irtani.
Egészen a 17. század végéig rendszeresen végeztek ki embereket boszorkányság vádjával.
Mágikus szimbólum Izlandról. (forrás: Wikipedia)
E szokások egyik megnyilvánulása volt a halottak feltámasztásának kísérlete, de sokkal látványosabbnak bizonyult a nábrók használata - az izlandi kifejezés nagyjából annyit tesz, hogy "halálnadrág" vagy a "halál alsónadrágja", s ezt nem átvitt értelemben használják: egy halott férfi megnyúzott alsó részéről van szó, amelyen még ott fityeg az megboldogult (?) pénisze...
Egy nábrók replikája. Nem lehetett valami kényelmes viselet. (forrás: Wikipedia)
A korlátlan gazdagság ígéretét hordozó ruhadarabhoz nem volt egyszerű hozzájutni: mivel a hatóságok üldözték az efféle divatot, a szertartást teljes titokban kellett végrehajtani. Kizárólag abban az esetben működött a mágia, ha eredeti tulajdonosa még életében beleegyezett abba, hogy halála után megnyúzzák, és fontos volt az is, hogy az illető természetes módon lehelje ki a lelkét. A keresztény hagyományok szerint megtartott temetés után az élő ügyfél kiásta a tetemet, megnyúzta az alsó felét, amelyet ezt követően nadrágként hordhatott - de csakis akkor, ha sikerült egy pénzérmét lopnia egy szegény özvegytől, amelyet a nadrág "zsebébe", azaz a herezacskóba kellett helyeznie.
Talán mondanunk sem kell, hogy ez a trükk nem tette dúsgazdaggá az izlandiakat.
A lokális boszorkányságnak szentelt múzeum épülete. (forrás: Wikipedia)
A hagyomány idővel (szerencsére) kikopott, az izlandi Boszorkányság Múzeumában (Strandagaldur) azonban a mai napig megtekinthető egy nábrók - pontosabban egy hiteles replikája, hiszen eredeti példány (sajnos?) nem maradt az utókorra...
Azt nem tudjuk, hogy a híres-hírhedt Péniszmúzeumban található-e nábrók vagy darabja...
