Mai írásunkban nem egy sugárzó jókedvet biztosító új sportágról lesz szó, hanem arról az eszközről, amelynek segítségével az Egyesült Államok elnöke a világ bármely pontjáról megindíthatja az utolsó háborút - vagy éppen elrendelheti a szükségszerű válaszcsapást...
A nukleáris futball-labda csak a nevében hasonlít névadójára, valójában egy túlméretes aktatáskáról van szó. (forrás: reuters.com)
...a "Tovább" gomb után tehát következzen a nukleáris futball-labda rövid története!
Néhány héttel ezelőtti posztunkban - amelynek fő témája az 1995-ben majdnem atomháborút előidéző norvégiai rakétakísérlet volt - már röviden említést tettünk a nukleáris futballról, kicsivel hosszabban pedig ennek orosz megfelelőjéről, a Csegetről.
Mai posztunk főszereplőjének orosz megfelelője, a Cseget (Чегет), amely egy kaukázusi hegycsúcsról kapta a nevét. (forrás: Wikipedia)
Az eszköz (amely hivatalosan a Presidential Emergency Satchel, azaz Elnöki Vészhelyzeti Táska névre hallgat) nem más, mint egy kívülről fekete aktatáskának tűnő platform, amely biztosítja a mindenkori elnöknek, hogy a világ bármely pontjáról nukleáris csapást rendeljen el. Ehhez nincs szüksége másra, mint az azonosításához szükséges kódot tartalmazó kártyára (amely a "süti" becenévre) hallgat - a kártyát néhány havonta cserélik; többször előfordult már, hogy az aktuális elnök egyszerűen elhagyta azt...
A táska fel van szerelve egy közvetlen, titkosított csatornán műholdas kapcsolatot lehetővé tevő kommunikációs eszközzel.
Richard Nixon amerikai elnök úton helikopteréhez, tőle nem sokkal lemaradva a nukleáris futball-labdát hordozó tiszt. (forrás: Wikipedia)
A táska emellett tartalmaz egy "Fekete könyv" nevű dokumentációt, amelyben a lehetséges nukleáris csapások és válaszcsapások forgatókönyveit vázolták fel. Az elnök ezek közül választhat, majd közölheti azt a haderő nukleáris csapásért felelős parancsnokságának ügyeletes irányító tábornokával, aki aztán ténylegesen kiadja a parancsot a támadást végrehajtó alakulatoknak (tehát a középnyugati rakétasilókat működtető ezredeknek, vagy a szintén a légierőhöz tartozó bombázóknak, esetleg a Csendes- és Atlanti-óceán vizein rejtőzködve járőröző rakétahordozó tengeralattjáróknak.
A nukleáris futball-labdával tehát az elnök nem közvetlenül a tömegpusztító fegyvereket kezelő egységeknek, hanem az őket felügyelő parancsnokságnak ad utasítást, és a szintén közkeletű vélekedéssel ellentétben a táskában nincs egy nagy piros gomb, amelyre rácsapva a mindenkori elnök elindítja a világvégét...
Ronald Reagan közelében is mindig ott volt a futball-labda. Az elnök elleni merényletet követően, amikor Reagan altatásban volt, a futball-labdát hordozó tiszt a közelében volt a kórházban, ugyanakkor egy ugyanilyen táskát - a biztonság kedvéért - működésbe helyeztek a Fehér Házban összegyűlt válságstáb részére. (forrás: Wikipedia)
A táskát egy erre kijelölt tiszt vigyázza (habár nukleáris fegyver jelenleg csak a légierő és a haditengerészet kezelésében áll, a többi haderőnem - a szárazföldi erők, az űrhaderő, a tengerészgyalogság és a parti őrség - is delegál erre tiszteket), akinek folyamatosan az elnök közvetlen közelében kell tartózkodnia; az elnök nyilvános programjain gyakran látni is egy egyenruhát viselő, nagy, fekete táskát cipelő személyt. A szigorú protokoll ellenére a múltban történt néhány baki, így előfordult, hogy a táskáért felelős személyek egyszerűen elhagyták csomagjukat (mint később kiderült, egyszerűen az elnöki különrepülőgépen felejtették).
Az első nukleáris futballtáskát az 1950-es években, Dwight D. Eisenhower elnöksége idején állították rendszerbe (ekkor még sima "táska" vagy "fekete táska" becenéven), ma ismert nem hivatalos elnevezését (Nuclear football) pedig Kennedy elnöksége idején kapta, mégpedig azért, mert a táskát kezelő tisztek a szolgálatváltáskor úgy adták át azt egymásnak, mint az egymásnak passzoló játékosok az igazi labdát a nem igazi amerikai futballban...
Az 1980-as években egy akadémikus, bizonyos Roger Fisher azt javasolta, hogy a nukleáris indító kódokat egy kapszulával helyezzék egy önkéntes szíve mellé - így a nukleáris fegyverek bevetéséhez a mindenkori elnöknek meg kellene ölnie ezt az önkéntest, így érezve át, mit jelent egy ember életét elvenni. Szerencsére (?) az ötlet csak ötlet maradt.
Joe Biden amerikai elnök, háttérben a nukleáris futball-labdával és egy másik, ismeretlen aktatáskával. (forrás: Wikipedia)
Arra az esetre, ha az elnök hirtelen cselekvésképtelenné válna, az eredetivel teljesen megegyező képességű nukleáris futball-labda kísérő a mindenkori alelnököt, aki szintén rendelkezik egy néhány havonta cserélt kóddal. A derék amerikai katonai tervezők arra is gondoltak, hogy mi történik, hogyha a teljes felsővezetést egyetlen csapással sikerül lefejezni (kiiktatva például a kijelölt túlélőt is), így a nukleáris csapásmérésért felelős parancsnokság ügyeletes tábornoka is dönthet a válaszcsapás megindításáról.
Reméljük, soha nem próbálják ki élesben ezt a futball-labdát...
