Napjainkban a phjongcshangi téli olimpiai játékok és az észak-koreai nukleáris és rakétakísérletek kapcsán elég sok szó esett a koreai háborúról - többek között arról, hogy ezt a konfliktust a mai napig nem sikerült megfelelő módon lezárni (csak egy fegyverszüneti egyezményt kötöttek a harcoló felek), s hogy a két Koreát egy eufemisztikusan demilitarizált övezetnek nevezett zóna választja ketté - erről néhány gondolatot már ejtettünk testvérblogunk hasábjain anno.

Ikonikus fotó a háborúból: heves harcok dúlnak a déli főváros, Szöul utcáin. A városon többször átvonult a front, az összecsapások során a település nagy része megsemmisült. (forrás: Wikipedia)

Mai posztunkban felidézzük a koreai háború eseményeit, pontosabban bemutatunk néhány, a harcban részt vevő nemzetet (a válogatás ezúttal is szubjektív). Folytatás a "Tovább" gomb után, sisakokat felcsatolni!

A különleges helyeket, országokat felfedező sorozatunk harmadik epizódjában Észak-Amerikába látogatunk el, hogy megismerkedhessünk az egykoron hatalmas észak-amerikai francia gyarmati területek utolsó maradványával, a mai napig a Köztársaság ellenőrzése alatt álló Saint-Pierre és Miquelon tengerentúli területével.

Saint-Pierre és Miquelon elhelyezkedése Észak-Amerika (konkrétabban Újfundland) partjai közelében. (forrás: Wikipedia)

Amikor szóba kerül a második világháborús olasz front, sokan rávágják: a német (és olasz) erőkkel szemben a britek és amerikaiak kettőse küzdött az Appenninnek hegyei között; sokan azt is tudják, hogy a britek és amerikaiak mellett lengyelek, indiaiak és új-zélandiak is szép számmal képviseltették magukat az itteni harcokban (a többi nemzetről nem is beszélve). Azzal már azonban csak kevesen vannak tisztában, hogy Latin-Amerika legnagyobb területű (és népességű) államának, Brazíliának a fiai is ott voltak az összecsapások sűrűjében.

Brazília zászlaja a második világháború idején. (forrás: Wikipedia)

Nézzük meg, mit is keresett az akkoriban Brazíliai Egyesült Államok néven ismert ország a második világégésben!

Mai posztunkban először látogatunk el a Föld legnagyobb területű államába, Oroszországba, hogy megismerkedjünk egy mérnöki csúcsteljesítménnyel, amely bekapcsolta a meglehetősen ritkán lakott orosz távol-keleti területeket az ország (és így a széles nagyvilág) gazdasági-kereskedelmi vérkeringésébe.

VL80-típusú, elsősorban tehervontatásra használt villanymozdony az orosz államvasutak színeiben. (forrás: Wikipedia)

A "Tovább" gombra kattintás után pillantsunk be a transzszibériai vasútvonal múltjába és jelenébe!

Mai posztunkban a múltkori, picit borongós rodéziai kirándulásunkat követően visszatérünk az emberiség bölcsőjébe: ellátogatunk a Dél-afrikai Köztársaságba, hogy megismerkedjünk a 2010-es labdarúgó-világbajnokság egyik (ha nem a) legikonikusabb résztvevőjével, amely tevékenységével milliók fülében hagyott maradandó emlékeket (és halláskárosodást).

Nézzük meg, milyen (majomkenyér)fán terem a híres-hírhedt dél-afrikai hangszer, a vuvuzela!

A világ egzotikus tájait bemutató sorozatunk második epizódjában (az első, Naururól szólót itt olvashatjátok) földrajzilag ugyan Európa közelében leszünk, a táj viszont egyértelműen holdbéli. Nézzünk szét Norvégia északi végein (és azon is túl), a Spitzbergákon!

A Spitzbergák (Svalbard) helyi kormányzatának logója. (forrás: Wikipedia)

Mai posztunkban a blog történetében másodjára látogatunk el Kelet-Ázsiába - a célpont ezúttal a felkelő nap országa, Japán, hogy megismerkedjünk az egyik olyan szokásukkal, amelynek láttán a távoli vidékek elszigetelten élő lakóinak is egyből beugrik, hogy a Föld jelenleg egyetlen császárságáról van szó. Ez pedig nem más, mint a szeppuku szakura virágzása.

A Fudzsi, Japán szent hegye, előtérben az ország nemzeti jelképeivel. (forrás: erdekesvilag.hu)

Talán túlzásnak tűnhet a címben szereplő "világ vége" meghatározás, de csak elsőre - harminchat évvel ezelőtt, 1982 tavaszán őszén-telén ugyanis ezen az Európától több, mint tízezer kilométerre fekvő, elsőre (és másodikra is) kopárnak tűnő, már-már világvégi szigetcsoporton (a szigetcsoportért) küzdött meg egymással a minden korábbinál fényesebben sütő tündöklő Argentin Nap és az akkoriban fogatlannak tűnő Brit Oroszlán.

A Falkland-szigetek igazi őslakosai: aranytollú pingvinek. (forrás: Wikipedia)

Nézzük meg, miért volt annyira fontos a mindössze néhány ezer ember, viszont annál több állat (juhok, pingvinek) által lakott szigetcsoport a két ország számára, hogy képesek voltak ölre menni érte.

Mai barangolós posztunkban teszünk egy kis kirándulást Európában: megtekintünk néhány településnevet, amely ilyen-olyan okból a szélesebb közönség számára is furcsa, vagy mulatságos lehet. Válogatásunk erősen szubjektív, s a teljesség igénye nélkül készült el (így biztosítva a lehetőséget magunknak, hogy még foglalkozhassunk egy kicsit a témával).

Bugyi településtáblája. (forrás: blikk.hu)

Mai posztunkkal elindítunk egy új sorozatot itt, a Barangolás-blogon, amelynek keretében távoli, egzotikus országokat, területeket fedezünk fel. A sorozat első kiválasztottja egy apró sziget a Csendes-óceán nyugati részén, amely a világ legkisebb köztársasága, s amely január 31-én ünnepelte függetlenségének ötvenedik évfordulóját. Nézzünk szét Naurun!

Nauru a Csendes-óceán nyugati részén, az Egyenlítőtől picit délre helyezkedik el. (forrás: Wikipedia)