Sok szeretettel köszöntünk mindenkit a FuraTermék-franchise új szegletében, a BARANGOLÁS A VILÁGBAN blogon, amely ezzel a poszttal kezdi meg - reményeink szerint hosszú és tartalmas - internetes pályafutását.
Jó szórakozást mindenkinek!
FuraTermék - Barangolás blogok szerkesztősége
Hogy hány éves vagyok? Micsoda hülye kérdés - reagálhat azonnal (jogosan) a Kedves Olvasó a címben szereplő kérdésre, hiszen ha valaki például 1985 februárjában született, az idén 33 éves. Van azonban a világnak olyan szeglete, ahol a fenti kérdésre korántsem ennyire egyszerű a válasz. Barangoljunk egyet Kelet-Ázsiában (azon belül is Koreában)!
Az életkorszámítás eredete
Kínában régen az volt a szokás, hogy a gyermekek születésük napján már egyévesnek számítottak - tehát az életkort a fogantatás pillanatától számították. Ez - ahogyan a kínai kultúra maga - aztán (mint a görög-római kultúra Európában) elterjedt egész Kelet-Ázsiában. Hogy bonyolódjon a kép, születésnapnak nem a megszületés évfordulóját, hanem a holdújév első napját tekintették (illetve tekintik sok helyen napjainkban is).
Így állhat elő az a helyzet, hogy aki a holdóév utolsó napjaiban születik, az a holdújév első napján (tehát születése után alig néhány nappal) már kétévesnek számít.
Egy kis segítség az életkorunk ázsiai módi kiszámításához. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban már Kínában és a többi kelet-ázsiai országban is a hivatalos iratokban a tényleges születési dátumok szerepelnek, s a korhatáros tevékenységeknél (alkoholvásárlás, katonáskodás, satöbbi) is ez számít; ennek ellenére még most is népszerű ez a fajta kormegállapítás (írott szövegeknél pedig feltüntetésre kerül, hogy éppen melyik életkorról van szó).
Japánban törvényileg először 1902-ben rögzítették a nyugati életkorszámítás elsőségét, majd ezt a második világháború után, 1950-ben egy újabb jogszabályban erősítették meg. Észak-Koreában - ha minden igaz - az 1980-as évek óta nincsen gyakorlatban a hagyományos életkorszámítás.
Tol
Természetesen nem akarunk semmit (el)tolni (bocsánat a szóviccért) - a kifejezés (ismert még toldzsancshi-ként is) - az első életév ünnepségének megnevezése Koreában (돌잔치-nak írják Dél-Koreában és 돐잔치-nak Észak-Koreában).
Sok-sok évvel ezelőtt a tol ünnepséget még az otthon melegében tartották, manapság azonban már jobbára nagyobb befogadóképességű közösségi helyeken (éttermek például) kerül megszervezésre.
Gyerkőc egy tol ünnepségen. (forrás: Wikipedia)
Mivel a régi időkben magas volt a csecsemőhalandóság, az első életév betöltése után hatalmas esély volt a felnőttkor elérésére is, ezért az első életév betöltésére ünnepséget szokás szervezni (amelyre például új ruhát - hagyományos koreai öltözéket, hanbokot - vásárolnak a porontynak).
Ez a kislány vajon mi lesz, ha nagy lesz? (forrás: Wikipedia)
Toldzsabi
Az eseményen - amelyen a szülők mellett a tágabb család és a barátok is részt vehetnek - tartják meg a toldzsabi szertartást: ennek során különféle, foglalkozásokra utaló eszközöket helyeznek a gyermek elé (például könyvet, pénzt, vagy újabban jól jövedelmező foglalkozásokra utaló tárgyakat, mint az orvosi sztetoszkópot vagy mikrofont); amelyik tárgyat a gyerkőc először a kezébe veszi, meghatározza a sorsát (tehát ha a könyvet választja, akkor nagy eséllyel tudós, tanár lesz belőle, illetve a szülők abba az irányba terelgetik a gyermeket az évek során).
A tol szertartásra szépen felöltöztetett koreai gyerkőc. (forrás: Wikipedia)
A ceremónia reggelén a gyermek anyja és nagymamái áldozatokat (ételt) mutatnak be, valamint összetett kézzel imádkoznak a hegy istenéhez (Szansin) és a születés istenségéhez (Szamsin). Ezen az eseményen a család férfi tagjai nem vehetnek részt.
Hagyomány még, hogy a vendégek egy aranygyűrűvel ajándékozzák meg a szülőket, amit aztán félretesznek a gyermek taníttatási költségeinek fedezésére.
