A Facebook-oldalunkon megtartott játék eredményeképpen voltunk kénytelenek tollat klaviatúrát ragadni, s megírni mai posztunkat. Cseppet sem bántuk ezt a feladatot, s ezúton is köszönjük a játék résztvevőinek a részvételt.
A "Szikla" néven is ismert Alcatraz szigete a San Franciscói-öbölben. (forrás: Wikipedia)
Nézzünk tehát szét a világ talán legismertebb börtönkomplexumában (amely egyben egy sziget is): irány az Alcatraz!
Nem börtönnek indult...
A sziget elhelyezkedése az öbölben - stratégiai helyen, ahonnan könnyen ellenőrizhető a hajóforgalom. (forrás: Wikipedia)
A különböző filmekben, történetekben az Alcatraz általában olyan börtönként kerül bemutatásra, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen megszökni; ha az ember sikeresen ki is jut a cellájából, még mindig ott van az épületet körülvevő hatalmas víztömeg: a San Franciscói-öböl (amely a Csendes-óceán része) tükre, amit a sziget körüli áramlatok miatt (amelyek egyenesen a nyílt óceán felé vezetnek) átúszni szinte lehetetlen (bocsánat a szóismétlésért).
Szula - a madár, amelyről a sziget a spanyol nevét kapta. (forrás: Wikipedia)
A jobbára homokkőből és palából felépülő, alig kilenc hektár területű sziklát az európaiak számára a térséget később meghódító spanyolok egyik vállalkozó kedvű képviselője, bizonyos Juan Manuel de Ayala fedezte fel a 18. század második felében, s ő is nevezte el: "La Isla de los Alcatraces", azaz "Szulák szigete" lett a piciny földdarab megnevezése (amely az angol nyelvterületen már egyszerűen csak Alcatrazként honosodott meg).
Azok a boldog békeidők: a sziget egykoron katonai támaszpontként funkcionált. (forrás: Wikipedia)
1846-ban az akkor még Mexikó által birtokolt szigetet egy bizonyos Julian Workman vásárolta meg azzal a céllal, hogy világítótornyot épít rajta - néhány évvel később, 1850-ben az amerikai szövetségi kormány (miután egész Kaliforniát - és mintegy mellékesen még néhány leendő délnyugati államot - megszerezte Mexikótól az 1846-1848 közötti háborúban) 5000 akkori dollárért megvásárolta a szigetet, amelyen partvédő erődöt rendeztek be (a polgárháború idején 85 ágyú védte a San Francisco előtti partokat az esetleg felbukkanó ellenségtől).
...de mégis az lett belőle
Még szintén a polgárháború idején Alcatrazra szállítottak néhányat a harcok során foglyul ejtett konföderációs (rebellis) katonából. A tervek között szerepelt az erődítési munkálatok folytatása, de a katonák úgy látszik, meglátták benne a büntetés-végrehajtás területén történő hasznosítás további lehetőségeit: a 19. század második felében számos építményt húztak fel a szigeten, amelyekbe az elítélt katonák mellett a szövetségi kormány ellen lázadó hopi indiánok közül is jó néhányat bezártak.
Alcatraz látképe 1895-ben. (forrás: Wikipedia)
Az 1906-os San Franciscó-i földrengés után a város civil foglyait is a "Szikla"-ként emlegetett katonai börtönbe szállították (rend a lelke mindennek, ugyebár). 1907-ben a létesítményt átnevezték Western U.S. Military Prison-ra, ami nagyjából az Egyesült Államok Nyugati (parti) Katonai Börtönét jelenti.
A sziget első építménye egy világítótorony volt - ezen funkcióját a torony a mai napig megőrizte, segítve ezzel a térség hajósait (ha esetleg éjjel nem lenne elég a szomszédos metropoliszok fényei). (forrás: Wikipedia)
1909 és 1912 között felépült a sziget látképét mai napig meghatározó beton börtönblokk - a különféle bűncselekményekért, kihágásokért elzárásra ítélt katonák azonban túl sokáig nem élvezhették a kilátását és a minden bizonnyal páratlan vendégszeretetet: 1933-ban a sziget (és így a börtön) igazgatását átvette az amerikai szövetségi büntetés-végrehajtás: a következő évben megérkezett az első, szövetségi bíróság által elítéltek első csoportja.
A sziget partjai mentén számos őrtorony állt, ahonnan figyelemmel lehetett kísérni Alcatraz kikötőjét - s jó szolgálatot tettek akkor is, ha valaki szökni akart... (forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Államokban számos szintje van a bűnüldözésnek és az igazságszolgáltatásnak (s így a büntetés-végrehajtásnak is), amely nagyon leegyszerűsítve a következő: városi - megyei - állami - szövetségi, amelyek egymástól függetlenül működnek (a filmekben ez gyakran a hatáskör körüli vitákban - "ez szövetségi ügy" - jelenik meg). Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a szövetségi bűncselekmény súlyosabb, mint mondjuk a városi szinten kezelt.
Szóval lényeg a lényeg: Alcatraz lakói 1934-től nem San Francisco városa, vagy a megye, vagy esetleg Kalifornia állam igazságszolgáltatása által elítélt bűnözők voltak, hanem szövetségi szinten büntetésben részesülők.
Békés hétköznapok
Alcatraz mindössze huszonkilenc évig funkcionált szövetségi börtönként, ugyanakkor igazi nagyágyúk élvezhették a sziget mintegy 150 börtönőrének vendégszeretetét. Egy ideig itt élt - nem önként persze - a chicagói maffia egykori vezéralakja, minden gengszter (egyik) ősatyja, maga Al Capone, de például a washingtoni Capitolium épületét felrobbantani akaró puerto ricói nacionalista, Rafael Cancel Miranda is az Alcatrazban raboskodott.
Alphonse Gabriel Capone, a sebhelyes arcú, aki gengszterként kereste kenyerét a messzi Chicagóban - a képen mint Alcatraz lakója. (forrás: Wikipedia)
Al Capone cellája életnagyságban. (forrás: Wikipedia)
Mivel egy szigeten van, az itteni börtönből első látásra majdnem lehetetlen megszökni - gondolnánk mi.
Nem ismerek lehetetlent! - gondolta a mindenkori alcatrazi fogoly
Alig várom, hogy a finom vacsora beugorjon a vízbe - gondolhatták a környező vizekben nyüzsgő cápák
Fennállása alatt számos alkalommal kíséreltek meg szökést: a rosszalkodók nagy részét élve elkapták, néhányat lelőttek közülük, ketten pedig vízbe fulladtak, miközben megpróbáltak átjutni a túlpartra (vagy megették őket a cápák). 1946-ban egy rövid életű börtönlázadás is kitört, amelyet végül a tengerészgyalogság bevetésével levertek.
Frank Morris, aki 1962 júniusában társaival valószínűleg sikeres szökést hajtott végre Alcatrazról - meglehetősen arcátlan módon és eszközök felhasználásával. (forrás: Wikipedia)
1962 júniusában elítéltek egy csoportja - miután szó szerint átvésték magukat a cellájuk falán és sikeresen lejutottak az épület tetejéről is - házi készítésű (esőkabátokból összeeszkábált) gumicsónakon szökött meg az ismeretlenbe (sorsuk a mai napig bizonytalan, emiatt találgatások és viták tárgyát képezi - ha túl is élték az utat, és évtizedeken keresztül sikerrel rejtőzködtek az őket elfogni akaró rendfenntartók elől, mostanra már valószínűleg mind halottak).
Bezár a bazár
1963-ban John F. Kennedy elnök utasítására bezárták az alcatrazi szövetségi börtönt, annak túlzottan magas fenntartási költségei miatt. 1969-ben az addig elhagyatottan álló szigetet környékbeli indiánok szállták meg, akik saját kis közösséget szerveztek Alcatrazon. Később a támogatásukra számos aktivista, hippi és városi vagány érkezett a szigetre (ezek gyakran egy nagy közös halmazt alkottak) - végül tizennyolc hónapig tartó víkendezés után az FBI a szövetségi marsallok és a parti őrség támogatásával kitessékelte az indiánokat és barátaikat.
A sziget víztornya illetve erőműve. (forrás: Wikipedia)
1972-ben egy, a környéket lefedő nemzeti park részévé nyilvánították a szigetet, a börtönkomplexum pedig a következő évben fogadta az első turistákat, akik szívesen keresték fel (és keresik fel a mai napig) például a sebhelyes arcú egykori celláját.
A nem túl nagy - alig kilenc hektáros - sziget felülnézetből. (forrás: Wikipedia)
A szigeten telepített világítótorony valamint a ködkürtök napjainkban is üzemelnek, miközben az őslakos közösségek számos kulturális eseményt rendeznek Alcatrazon évről évre.
Belső csendélet. (forrás: Wikipedia)
Zárásként itt egy aprócska galéria:
