Amikor röviddel a polgárháború vége után az Egyesült Államok megegyezett az Orosz Birodalommal Alaszka megvásárlásáról, az amerikai közvélemény nagy része hihetetlen ostobaságnak tartotta az üzletet, s egyszerűen - az akkori külügyminiszterről - Seward jégszekrényének csúfolták a területet. Alig száz évvel később hatalmas kőolajmezőket tártak fel Észak-Alaszkában, így a jenkik az évszázad üzletét kötötték meg 1867-ben...
New Orleans városközpontjának látképe. A város a francia, majd spanyol gyarmati közigazgatás központja volt Louisianában a 18. századi gyarmati időkben. (forrás: Wikipedia)
...mármint a század egyik üzletét, mert néhány évtizeddel korábban Franciaországtól is hatalmas területeket vásároltak meg. A "Tovább" gomb után következzen az úgynevezett Louisiana-vásárlás (Louisiana Purchase), vagy Louisiana-tranzakció története, röviden!
Észak-amerikai francia birodalom
A történelemkönyvekből tudjuk, hogy a hétéves háború észak-amerikai szakaszában (is) a franciák vereséget szenvedtek brit ellenfeleiktől 1756 és 1763 között, emiatt kénytelenek voltak lemondani a mai Québec területén létesített gyarmatukról - Saint-Pierre és Miquelon szigeteinek kivételével. Az 1763-as párizsi békeszerződésben egészen pontosan a Mississippi folyótól keletre fekvő francia területek brit, az attól nyugatra fekvő gyarmatok pedig spanyol ellenőrzés alá kerültek.
A franciák észak-amerikai gyarmatbirodalmának térképe a hétéves háború előtt. Bár a zölddel jelölt terület névleg francia ellenőrzés alatt állt, nagy részére a valóságban soha nem sikerült fennhatóságukat kiterjeszteni. (forrás: Wikipedia)
A 18. század második felében a mai Egyesült Államok középnyugati területeinek nagy részét elfoglaló, a nevét a napkirályról, azaz XIV. Lajosról kapó Louisiana nagy részét őslakos közösségek népesítették be; a gyarmati közigazgatás képviselőin és néhány vállalkozó szellemű gyarmatoson kívül nem sok európai merészkedett be ebbe a vadonba.
A franciák visszatérnek
Időközben a tizenhárom atlanti parti brit gyarmat összefogott egymással és kiebrudalták Őfelsége csapatait, megalakítva az Egyesült Államokat, nem sokkal később pedig Franciaország - majd Európa - mindennapjait borította fel a forradalom és a nyomában kialakuló véres háborúk. A zűrzavaros idők után végül egy Napóleon Bonaparte nevű tábornok jutott hatalomra, akinek a vezetésével aztán a fél kontinenst sikerrel hódították meg vagy taszították Párizzsal kényszerszövetségbe.
Erre a sorsra jutott Spanyolország is, amely 1801-ben kénytelen volt visszaadni a Louisiana (Luisiana) feletti fennhatóságot a franciáknak, akik a kontinentális blokád és a folyamatos háborúskodás miatt már nem tudtak komoly figyelmet fordítani régi-új szerzeményükre, így Napóleon tárgyalásokba kezdett az amerikai kormányzattal a gyarmat jövőjét illetően.
Thomas Jefferson, az Alapító Atyák egyike és az Egyesült Államok harmadik elnöke 1801 és 1809 között, akinek regnálása alatt az ország a legnagyobb területi bővülésén ment keresztül. (forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Államok figyelmét már korábban felkeltette a Mississippitől nyugatra fekvő vidék, amely szinte teljesen feltérképezetlen volt számukra, de komoly lehetőséget láttak benne, hogy használható útvonalat építsenek ki nyugatra, Csendes-óceán partvidékére, ezzel megszerezve az ellenőrzést Észak-Amerika jelentős része felett.
És persze az sem volt utolsó szempont, hogy az "Amerika az amerikaiaké", ekkor még ki nem mondott elv alapján igyekezzenek minél jobban kiszorítani az Óvilágot az Újvilágból.
Az üzlet megköttetik
Az akkori amerikai elnök, Thomas Jefferson végül tárgyalóküldöttséget menesztett Napóleonhoz azzal a megbízással, hogy legfeljebb tízmillió dollárért vásárolják meg New Orleanst és környékét - ezzel szemben Franciaország császára vezetője tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot: tizenötmillió dollárért hajlandó az egész gyarmatot átpasszolni az amerikaiaknak, hadd legyen ezután a fenntartása az ő gondjuk.
Louisiana gyarmati területe a mai ország- és államhatárok között. (forrás: Wikipedia)
Az amerikai delegáció nem várta meg a jóváhagyást, hiszen az postafordultával több hónapba telt volna, hanem éltek a lehetőséggel, és 1803. április 30-án egy párizsi hotelban aláírták a Louisiana-egyezményt (franciául Vente de la Louisiane); akkori áron minden egyes hektárért nagyjából hét centet fizettek (a 15 millió akkori dollár pedig nagyjából 370 millió mainak felel meg). Az év végéig a nagyjából hétezer fős francia helyőrség kivonásra került, Louisiana pedig az Egyesült Államok birtoka lett.
Összesen 2,4 millió négyzetkilométer terület cserélt gazdát.
A francia és amerikai lobogó ünnepélyesen helyet cserél a New Orleans-i helyőrségben, amerikai és francia csapatok jelenlétében - a festmény 1902-ben készült. (forrás: Wikipedia)
Irány a vadnyugat
Mivel Észak-Amerika nyugati része szinte teljesen feltérképezetlen volt, az elnök jóváhagyásával még 1803-ban szárazföldi expedíció indult a Mississippitől az újonnan szerzett vidék feltárására. Ez a vállalkozás a két vezetőjéről később Lewis és Clark expedíciója néven vonult be a történelembe. A három évig tartó, viszontagságokkal teli út során eljutottak egészen a Mississippi forrásvidékéig, majd a Csendes-óceánig. A korabeli amerikai közvélemény nem volt túlságosan elragadtatva a tranzakciótól, a következő évtizedekben azonban sorra alakultak az egykori Louisiana területén az új szövetségi államok.
Meriwether Lewis és William Clark, az úgynevezett Lewis-Clark-féle expedíció vezetői. (forrás: Wikipedia)
Lewis és Clark 1804 és 1806 közötti expedíciójukon eljutottak a Csendes-óceán partjáig, ezzel megalapozva, hogy az Egyesült Államok később óceántól óceánig érő hatalom legyen. Útjuk nagy része a Franciaországtól frissen megvásárolt Louisiana északi, még feltérképezetlen területein vezetett keresztül. (forrás: Wikipedia)
A régió déli részén idővel ültetvényes gazdálkodás alakult ki, míg az északi területeken a farmgazdálkodás honosodott meg, s vált a terület az ország egyik legfontosabb éléstárává. Az üzletet - amelyet a kortársak egy része csak felesleges pénzkidobásnak tartott - ma már az amerikai történelem egyik legjobbjának tartják, amely kitárta a kapukat a nyugat felé való terjeszkedés előtt (s egyébként további vérontások és pusztítás előtt is, elég csak a mexikói-amerikai vagy az indiánháborúkra gondolni).
Louisiana megvásárlásának százötvenedik évfordulójára kibocsátott emlékbélyeg. A bélyeg három centbe került - annyiba, amennyit annak idején Louisiana minden egyes acre területéért fizettek. (forrás: Wikipedia)
