Az egzotikus országokat bemutató sorozatunk harmincharmadik részében - Barbados után - maradunk a napsütötte karibi térségben, mégpedig azért, hogy megismerkedjünk az egyetlen amerikai felségterülettel, ahol napjainkban is a baloldali közlekedés van érvényben a közutakon.
A szigetcsoport fővárosának, Charlotte Amalie-nak a panorámája. (forrás: Wikipedia)
A "Tovább" gomb után irány az Amerikai Virgin-szigetek!
Napfényes tengeren
A Karib (Antilla)-tenger Szélcsendes-szigetek csoportjába tartozó Virgin-szigetek középső régióját elfoglaló, három nagyobb (Saint Croix - ez a fő szigetcsoporttól délre helyezkedik el -, Saint John és Saint Thomas), valamint mintegy ötven kisebb szigetből és szirtből álló Amerikai Virgin-szigetek összterülete alig 346 négyzetkilométer, ez durván Budapest területének kétharmada. A vulkanikus eredetű szigetek legmagasabb pontja a Saint Thomas szigetén emelkedő, 474 méteres Crown Mountain.
A Virgin-szigetcsoport nyugati része - az egykori Spanyol Virgin-szigetek - napjainkban az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó Puerto Rico részét képezik, a keleti vége pedig a Brit Virgin-szigetek révén a brit korona uralma alatt áll.
Az Amerikai Virgin-szigetek három fő szigetének elhelyezkedése a Karib (Antilla)-tengerben. (forrás: Wikipedia)
A szigeteket vulkáni eredetű, trópusi erdőkkel fedett hegységek uralják. (forrás: Wikipedia)
Ami fekvését tekintve áldás a turizmus szempontjából (trópusi paradicsom), az földrajzi szempontból már kevésbé: mivel a karibi és észak-amerikai kőzetlemezek találkozásánál fekszik, az Amerikai Virgin-szigeteken gyakoriak az erős, pusztító földrengések és az ezek kíséretében járó cunamik; a Föld mélyéből érkező fenyegetések mellett a szigetcsoport kitett a trópusi viharoknak, hurrikánoknak is.
Hurrikán után - a trópusi viharok időről időre komoly pusztításokat végeznek a szigetcsoporton. (forrás: Wikipedia)
Dán Nyugat-India
A Kolumbusz előtt itt élő indián közösségekből nem sok hírmondó maradt - a képen látható, kőbe vésett képek ezen kevés tárgyi emlékek közé tartoznak. (forrás: Wikipedia)
A szigetcsoport őslakosai között különböző indián (elsősorban aravak) törzset találunk, akik az időszámításunk előtti első évezredben telepedtek meg a karibi térségben. Az európaiak számára Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1493-ban, amikor második útján erre járt - persze ő abban a hitben halt meg, hogy Indiához tartozó szigetekre látogat.
A szigetcsoportnak is Kolumbusz adta a nevét: Santa Úrsula y las Once Mil Vírgines, azaz Szent Ursula és a Tizenegyezer Szűz szigeteinek nevezte el, amely később Virgin-szigetekre (Szűz-szigetek) rövidült.
A spanyolok a 16. században, a britek és a franciák pedig a 17. század elején létesítettek néhány települést a Virgin-szigeteken, miután az őslakosságot sikeresen kiirtották közvetlen - rabszolgaság és gyilkosságok - és közvetett - járványok, betegségek terjedése - eszközökkel, aztán megjelentek a dánok (pontosabban a Dán Nyugat-indiai Társaság), amely az 1600-as évek második felében felvásárolta a franciáktól a szigetcsoport központi részét.
Dán ültetvény központja - a dánok a többi európai gyarmatosító hatalomhoz hasomlóan Afrikából elhurcolt rabszolgákkal alapozták meg az ültetvényes gazdálkodást a karibi térségben. (forrás: Wikipedia)
A szigetcsoport-rész 1754-ben a dán korona birtoka lett Dán Nyugat-indiai szigetek (De dansk-vestindiske øer) néven, az egykoron a világ számos pontján kolóniákkal rendelkező dán gyarmatbirodalom részeként. A dánok meghonosították a szigeteken az ültetvényes gazdálkodást: az Afrikából behozott rabszolgákkal cukornádat termeszttettek, de később gyapot- és indigóültetvények is megjelentek a szigeteken.
Az 1700-as években számos rabszolgafelkelésre került sor, miközben egy kisebb zsidó közösség is megtelepedett a dán Virgin-szigeteken.
1720-as térkép Saint John (dánul Sankt Jan) szigetéről. (forrás: Wikipedia)
Amerika az amerikaiaké
1848-ban az akkori dán kormányzó, Peter von Scholten utasítására hivatalosan is eltörölték a rabszolgaságot, a munkások kizsákmányolásának kérdése azonban hosszabb távon fennmaradó probléma volt: az 1800-as évek második felében számos erőszakos felkelés tört ki az elviselhetetlen munkakörülmények miatt.
A rabszolgaságot 1848-ban megszüntető kormányzói proklamáció szövege. (forrás: Wikipedia)
Gyarmati idill a 19-20. század fordulóján. (forrás: Wikipedia)
Ebben az időszakban a dán kormányzat számára már inkább veszteséges volt a nyugat-indiai gyarmatok fenntartása, a közeli Egyesült Államok kormányzata pedig kapva kapott volna az alkalmon, hogy rátehesse a kezét a hajózási szempontból stratégiai ponton fekvő szigetcsoportra. Először 1867-ben merült fel a lehetősége a szigetek megvásárlásának, másodszor pedig 1902-ben jutottak a megegyezés küszöbére (a dán parlament felsőháza azonban ekkor még elutasította az adás-vételi szerződést).
Dán nyugat-indiai kétdolláros (daler) bankjegy. (forrás: Wikipedia)
Az első világháború idején az amerikaiak attól tartottak, hogy Dánia esetleges német megszállása esetén tengeralattjáró-támaszpontként használhatnák a Virgin-szigeteket, ezért egy újabb ajánlatot tettek Koppenhágának, amit ekkor már nem utasítottak el: 1916. augusztus 4-én 25 millió dollárért az Egyesült Államok megvásárolta Dán Nyugat-Indiát, 1917. január 17-én pedig a fővárosban, Charlotte Amalie-ban felvonták a csillagos-sávos lobogót.
Brun washingtoni dán nagykövet átveszi a 25 millió dollárról szóló csekket, ezzel véglegesítve az adás-vételi szerződést. (forrás: Wikipedia)
Egy politikailag cseppet sem korrekt karikatúra egy 1917-es dán újságból a Virgin-szigetek eladásáról. (forrás: Wikipedia)
Az Amerikai Virgin-szigetek
Ünnepélyes zászlólevonás - az egykori dán gyarmat felett 1917-ben az amerikai haditengerészet vette át az irányítást. (forrás: Wikipedia)
Az ekkortól Amerikai Virgin-szigetek (hivatalosan az Egyesült Államok Virgin-szigetei, azaz Virgin Islands of the United States) névvel illetett terület az Egyesült Államok tengerentúli területe lett - a megvásárláskor katonai igazgatás alá helyezték a szigetcsoportot, ahol 1931-ben iktatták be hivatalába az első civil kormányzót. A gazdasági élet területén fokozatosan ment végbe az átmenet: a dán nyugat-indiai dollárt (daler) például csak 1934-ben váltotta fel az amerikai valuta, a korlátozott jogkörökkel bíró helyi kormányzatot pedig 1936-ban alakították meg.
1970-ben nyerte el hivatalát az első, helyben választott kormányzó.
Cukornádültetvényen dolgozó nők az 1930-as években. (forrás: Wikipedia)
Az Amerikai Virgin-szigetek lobogója. (forrás: Wikipedia)
A 20. század második felében a szigetcsoport gazdasági szerkezete átalakult: az addig fő bevételi forrást jelentő mezőgazdaságot fokozatosan kiszorította az idegenforgalom, valamint korlátozott ipari kapacitás (olajfinomító) is kiépítésre került.
Napjainkban
Az Amerikai Virgin-szigetek továbbra is az Egyesült Államok korlátozott belső autonómiával bíró tengerentúli területe: a 87 ezer lakosú szigetcsoportnak saját törvényhozása van (az első törvényhozást még a dánok hozták létre 1852-ben), amelynek tizenöt tagját négyévente választják meg a kormányzóval egyetemben. A helyi lakosok amerikai állampolgárok, képviseletük azonban korlátozott az amerikai szövetségi törvényhozásban (mindössze egy szavazati joggal nem bíró képviselőjük van az alsóházban).
A törvényhozás épülete Charlotte Amalie-ban. (forrás: Wikipedia)
A lakosság döntő többsége az egykori afrikai rabszolgák leszármazottja, miközben szép számmal élnek a szigeteken Puerto Ricóról és a szomszédos Dominikai Köztársaságból származó bevándorlók is - a lakosság mintegy 16%-át kitevő fehérek döntő többsége az Egyesült Államokból érkezett a Virgin-szigetekre, az egykori dán gyarmatosokból mára hírmondó sem nagyon maradt (az amerikai hatalomátvételt követően az addig a jobbára a közigazgatást működtető dán népesség nagy része visszatért Dániába).
A karibi szigetországok többségéhez hasonlóan az Amerikai Virgin-szigeteken is a különböző keresztény közösségek tagjai vannak többségben - itt a protestáns felekezetek dominálnak némi római katolikus kisebbséggel.
Angol és spanyol nyelvű hirdetőtábla egy római katolikus templom oldalán a miserendről. (forrás: Wikipedia)
Az 1666-ban alapított, majd 1691-ben az akkor dán királynőről átnevezett Charlotte Amalie a szigetcsoport fővárosa és legnépesebb települése is egyben a maga 14 ezer lakójával; a település nem csak politikai értelemben, hanem gazdasági és kulturális téren is a terület központjának számít. Az Amerikai Virgin-szigetek közigazgatása két körzetből áll: a két északi nagy sziget (Saint John és Saint Thomas), valamint a déli (Saint Croix) alkot külön egységet.
Charlotte Amalie madártávlatból - a várost évente több, mint másfél millió ember keresi fel hajón, karibi tengeri körutazások állomásaként. (forrás: Wikipedia)
Az idegenforgalom mellett napjainkban az ipar is jelentős bevételi forrást jelent - a képen az Amerikai Virgin-szigetek olajfinomítója látható. (forrás: Wikipedia)
A hatalmas szállodahajókon szállított turisták évente több milliárd dollár értékben fogyasztanak az Amerikai Virgin-szigeteken. (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, a szigetcsoport gazdaságának fő bevételi forrása egészen a 20. század közepéig a mezőgazdaság volt, ekkortól azonban növekedésnek indult az idegenforgalom: napjainkban már évente több millió turista keresi fel a szigeteket, akiket a napfényes-homokos tengerpartok mellett a főváros, Charlotte Amalie dán gyarmati stílusban épült óvárosi házai és kulturális eseményei is vonzanak.
A szomszédos szigetekhez hasonlóan az itteni kultúra is ötvözi az afrikai és európai (amerikai) származású népesség hagyományait, legyen szó konyhaművészetről vagy éppen zenéről.
1973-ban megalapították az Amerikai Virgin-szigetek Nemzeti Gárdáját - a helyi önkéntesekből álló fegyveres szervezet az Egyesült Államok haderejének tartalékos erejeként funkcionál. (forrás: Wikipedia)
Mint a bevezetőben említettük, az Amerikai Virgin-szigetek az egyetlen amerikai fennhatóság alatt álló terület, ahol továbbra is a baloldali közlekedés van hatályban a közutakon - ez a 20. század első felében (amikor még kevés autó volt forgalomban) nem jelentett problémát, ma már viszont komoly kihívás elé állítja a közlekedőket, a járművek többségét ugyanis az Egyesült Államokból importálják, azok tehát balkormányosak. Ennek ellenére szóba sem került, hogy áttérjenek a jobboldali közlekedésre.
Emlékeztető arról, hogy az Amerikai Virgin-szigeteken a baloldali közlekedés van érvényben az utakon. (forrás: Wikipedia)
A nemzetközi turistaforgalmat a szállodahajók kikötői mellett egyébként a szigetcsoport nemzetközi repülőtere, a Henry E. Rohlsen repülőtér szolgálja ki.
Az Amerikai Virgin-szigeteknek van saját labdarúgó-válogatottja valamint rögbicsapata is, a legnépszerűbb sportág azonban egyértelműen a kosárlabda - habár amerikai területről van szó, a szigetcsoport 1968 óta saját csapattal képviselteti magát az olimpiai játékokon is, habár komolyabb eredményt eddig még nem értek el.
