Ha szóba kerül Dánia tengerentúli terjeszkedése, az átlag ember számára az első ezredforduló táján Angliában véghezvitt kalandozások (vesd össze: a sziget kvázi elfoglalása), esetleg Grönland, Izland és a Feröer-szigetek gyarmatosításának eseménnyel teli történetei ugranak be - teljesen jogosan, tesszük hozzá csendesen.

Dánia zászlaja - egykor négy kontinensen hirdette Koppenhága dicsőségét. (forrás: Wikipedia)
Azonban mai posztunkból kiderül, hogy dán barátaink ősei nem csak a zord, hideg északi vidékeken érezték otthon magukat.
Trópusi vizeken

Dán gyarmati múlt emlékei (egy cukornádültetvény romjainak formájában) az Amerikai Virgin-szigteken. (forrás: Wikipedia)
A 15-17. század közötti évek az európaiak számára a nagy földrajzi felfedezések korszaka volt: egy két vadonatúj kontinens (Észak- és Dél-Amerika) megismerése (majd gyarmatosítása és kirablása), valamint a Távol-Keletre vezető tengeri kereskedelmi útvonalak kiépítése jellemezte ezt az időszakot, amelyből az Óvilág hajós népei igyekeztek kivenni a részüket.
Christiansted, a karibi dán kolóniák egykori fővárosának látképe napjainkban. (forrás: Wikipedia)
Habár a torta legnagyobb szeleteit a spanyolok, a portugálok, az angolok, a franciák és a hollandok hasították ki maguknak, de a kisebbek sem akartak kimaradni a jóból: a svédek mellett a történelmük egyik virágkorát élő Dánia hajói is megjelentek a meleg világtengereken, eljuttatva otthonuk (amely a gyakorlatban Dánia és Norvégia dán irányítás alatti államszövetségét jelentette) dicsőségének hírét a távoli vidékekre.

Fort Dansborg a messzi Indiában. (forrás: Wikipedia)
A dánok igazán a 17. század első évtizedeiben aktivizálták magukat, amikor két társaságot is alapítottak a tengeri kereskedelem felügyeletére: az 1616-ban alapított Dán Kelet-indiai Társaság (Østindisk Kompagni) a távol-keleti és indiai, míg az 1659-ben életre hívott Dán Nyugat-indiai Társaság (Vestindisk kompagni) a nyugat-indiai (karibi) dán érdekek védelméért volt felelős.

Dán nyugat-indiai dollár érméje. (forrás: Wikipedia)
És a hangsúly a fenti "védelem" szócskán van, ugyanis a 17. század nem volt a leányálom a tengeren szolgálók számára: a vizeken kalózok valamint a rivális tengeri hatalmak, míg a szárazföldön a gyakran morcos bennszülöttek jelentettek veszélyt az egzotikus cikkek (fűszerek, cukornád, arany, satöbbi) Dániába szállításának nemes feladatára.
India

Az indiai dán kereskedelmi érdekeltségek elhelyezkedése. (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, 1616-ban megalapították a Dán Kelet-indiai Társaságot, amely a következő évszázadban számos átszervezésen esett át - később a neve már Dán Ázsia-társaságra (Asiatisk Kompagni) változott -, de portfóliója nem sokat változott.
Egy időben a dánok több teát importáltak Európába, mint a britek, ráadásul a tealevélen éppen Angliában adtak túl (meglehetősen jó pénzért), jó nagy borsot törve ezzel London orra alá.
India keleti partvidékén és az Andamán-szigeteken a dánok számos kereskedelmi telepet és erődöt hoztak létre a 17. század közepétől érdekeik védelmére. A legjelentősebb ezen erősségek közül a Tranquebar közelében fekvő Dánia-erőd (Fort Dansborg) volt, amely a második legnagyobb dánok által épített erőd a világon.
Fort Dansborg (Dánia-erőd) Tranquebar, vagyis mai nevén Tharangambadi városának közelében, Délkelet-Indiában. (forrás: Wikipedia)
A napóleoni háborúkban a dánok rossz lóra (azaz Napóleonra) fogadtak, amin rajtavesztettek: miután a britek tönkreverték a honi flottájukat (ráadásul Norvégiát is elvesztették), Dániának már nem maradt elegendő kapacitása a távol-keleti érdekeltségek védelmére, ezért 1845-ig az összes itteni településüket és erődjüket átadták a briteknek (áron alul, mintegy kompenzálva az angoloknak a teán való nyerészkedést).
A karibi szigetvilág
A Dán Nyugat-Indiák három fő szigete a Karib (Antilla)-tengeren. (forrás: Wikipedia)
Habár a dánok már az 1600-as évek elején komoly érdeklődést mutattak a karibi tengeri kereskedelem iránt, a hirtelen fellángolt ötletet csak évtizedekkel később követte tett: egy Erik Smit nevű vállalkozó kedvű kapitány az 1650-es évek elején számos expedíciót vezetett a térségbe.

Dán gyarmati villa a karibi térségben. (forrás: Wikipedia)
A fickó meglehetősen kitartó volt: miután hajóit egymás után vesztette el (hol hurrikán, hol pedig holmi tengeri banditák támadásai miatt), mindig visszatért a Karib (Antilla)-tengerre, ahol végül a kezdeményezésére alapítottak kolóniát a dánok a Saint Thomas-szigeten 1665 áprilisában Őfelsége, Dánia királyának nagyobb dicsőségére.
A végül Dán Nyugat-India (Dansk Vestindien) névre keresztelt (de a Dán Antillák névre szintén hallgató) entitás a következő években a Saint-Croix- és Saint Jan-szigetekkel bővült, az itt folyó gazdasági tevékenység fő profilja pedig a cukornád termesztése és feldolgozása volt.

Cukornádültetvény Saint-Croix-szigetén a 19. században... (forrás: Wikipedia)
...itt pedig egy 1754-es dán térkép a szigetről. (forrás: Wikipedia)
A munkaerőt nem a trópusokra vágyó önkéntes dánokkal, hanem afrikai rabszolgákkal biztosították, mint mindenki más akkoriban.
A napóleoni háborúk idején a környéken fekvő szigeteikről kiindulva a britek számos támadást hajtottak végre a dán szigetcsoport ellen, de végül nyolc évnyi megszállást követően azok visszakerültek a Dán Korona ölelő kebelébe (a karibi dán jelenlét nem volt akkora konkurencia, mint az indiai).

Az Amerikai Virgin-szigetek zászlaja... (forrás: Wikipedia)

...és emblémája. (forrás: Wikipedia)
Habár a tehetős dán ültetvényes családok jól érezték magukat a szigeteken, és az 1848-ban felszabadított egykori rabszolgák életkörülményei is sokat javultak, a dán kincstár számára meglehetősen veszteséges lett a negyvenezres kolónia fenntartása. Éppen ezért már az 1870-es években felmerült, hogy eladják a területet egy jól fizető ügyfélnek.
Ez a jól fizető ügyfél pedig az Egyesült Államok volt.
Akkor még nem sikerült nyélbe ütni a megállapodást, de az első világháború idején, 1916 augusztusában a két ország megkötötte az egyezményt a szigetek átadásáról - a jenkik 25 millió (akkori, maiban kifejezve pedig olyan ötszázmillió) dollár értékű aranyban fizették ki a dánokat, akik végül 1917. március 31-én adták át a szigetek közigazgatását az Egyesült Államoknak.

A dán-amerikai átadás-átvételi ceremónia 1917-ben. (forrás: Wikipedia)

A Dán Királyság és az Amerikai Egyesült Államok között a Dán Antillák átadásáról kötött szerződés egy példánya. (forrás: Wikipedia)
1917 óta Amerikai Virgin-szigetek névre hallgat a három szigetből álló csoport, amely arról nevezetes, hogy ez az egyetlen amerikai felségterület, ahol a baloldali közlekedés van érvényben a mai napig.

Dán nyugat-indiai két dolláros bankjegy. Helyét 1917-től az amerikai dollár vette át. (forrás: Wikipedia)
Afrika
Mint írtuk volt, Dánia több ezer fekete rabszolgát szállított karibi gyarmatára a cukornád-ültetvényekre. Ezeket az embereket pedig a saját afrikai telepeikről szállították az Újvilágba. A ma Ghánaként ismert ország - amely egykor az Aranypart névre hallgatott - délkeleti partvidékén 1663-ban alapították meg az első dán erődöt (amit igazából a svédektől foglaltak el, azok meg a portugáloktól száz évvel korábban), amelynek alapján aztán kiépítették a saját rabszolga-kereskedelmüket - ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a helyi szövetséges törzsfők segítségével összefogdostak egy csomó embert, akiket aztán hajóra pakoltak.

Fort Christiansborg, a dánok legjelentősebb nyugat-afrikai erőssége, amely ma a ghánai főváros, Accra egyik kerületében, Osuban található. (forrás: Wikipedia)
1770-ben Dán Aranypart néven a terület Koppenhága koronagyarmata lett, de a már említett globális problémák (a dán flotta megsemmisülése a napóleoni háborúkban, és úgy általában a dán kereskedelem visszaszorulása a nagyvilágban) miatt fenntartása gazdaságtalanná vált, így 1850-ben az egész területet úgy ahogy volt, átadták a briteknek, akik ezt követően Brit Aranypart néven kormányozták tovább mindenki legnagyobb megelégedésére.
A később már egyszerűen csak Aranypart néven emlegetett terület helyén manapság egy nyugat-afrikai ország, Ghána található, ahol Fort Christiansborgot, a dán gyarmati közigazgatás központját leszámítva nem sok emlékeztet a dán gyarmati örökségre.

Fort Christiansborg erődjének egy része a ghánai fővárosban, Accrában. (forrás: Wikipedia)
Az utolsó 100 komment: