Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

Egzotikus országok 18.0 - Marshall-szigetek

2021. február 08. - FuraTermék

2021-ben is folytatjuk a blogunkkal majdnem egyidős sorozatunkat, amelyben a Magyarországról nézve egzotikus, különleges országokat és területeket mutatjuk be - röviden - a Tisztelt Olvasóközönségnek.

800px-marshall_islands_on_the_globe_small_islands_magnified_polynesia_centered_svg.png

A Marshall-szigetek a Csendes-óceán nyugati részén helyezkedik el, nagyobb vízfelületen, mint Ukrajna területe. (forrás: Wikipedia)

 

A sorozat idei első posztjában a bolygó túlfelére látogatunk el, hogy szétnézzünk kicsit a Marshall-szigeteken.

Rövid (ős)történelem

marshall_islands_10700720174.jpg

Marshall-szigeteki csendélet. Az atollokon az apró szigetlánc által körülölelt vízfelület (lagúna) sekély és tiszta vize évente látogatók ezreit vonzzák az országba. (forrás: Wikipedia)

 

A Marshall-szigetek a csendes-óceáni Mikronézia szigetvilágának részeként viszonylag korán (több, mint háromezer évvel ezelőtt) benépesültek a nyugat (Ázsia) felől a végtelen óceánon terjeszkedő népekkel. A törzsi életmódot folytató, főképpen halászatból élő mikronézek a letelepedést követő bő két évezredben békésen éltek a Csendes-óceán víztükre fölé alig néhány méterrel magasodó tucatnyi atollon (nem számítva az időnként fellángoló törzsi háborúkat).

Atollnak hívjuk a korallzátonyokból felépülő, tenger alatti vulkánok körül (pontosabban azok víz felszíne felé emelkedő "csúcsán" keletkező apró, gyűrű alakú szigeteket vagy szigetcsoportokat

sailing_canoe_brailed_on_starboard_tack_jaliut_lagoon_marshall_islands_1899-1900.jpg

Marshall-szigeteki hajós a 19. század végén. Hosszú évezredeken keresztül az egyszerű (de nagyszerű) hajók jelentették a szigetek közötti kapcsolatot. (forrás: Wikipedia)

 

Az 1526-ban erre hajózó Alonso de Salazar spanyol hajóskapitány a szigetcsoportra még "Los Pintados" néven hivatkozik, majd madridi őfelsége számos képviselője látogat el a következő évtizedekben erre a "vidékre". Miután formálisan is a spanyol korona fennhatósága alá helyezik, a spanyolok rendszeres látogatásaikkal akaratukon kívül kis híján előidéznek egy lokális armageddont: az őslakosok szervezete ugyanis nem rendelkezett immunitással az európaiak által behurcolt betegségekkel szemben, így több ezren esnek áldozatul a váratlanul felbukkanó járványoknak.

Ez nem csak itt, Óceániában következett be, hanem Közép- és Latin-Amerikában is, sokkal nagyobb mértékben.

hh1883_pg143_kabua_konig_von_jaluit.jpg

Kabua, a Marshall-szigetek legbefolyásosabb törzsfőnöke a 19. század végén (német rajz). (forrás: Wikipedia)

 

A szigetcsoport (amelyet a helyiek "jolet jen Anij", azaz az "Istenek ajándékaként" is neveznek) tehát névlegesen spanyol uralom alatt állt, a gyakorlatban azonban az időnként felbukkanó hajókon kívül nem építettek ki gyarmati uralmat. 1788-ban John Charles Marshall és Thomas Gilbert kapitányok parancsnoksága alatt egy brit expedíció látogat el a Ratak (Napfelkelte)- és Ralik (Napnyugta)-láncból álló szigetcsoportra, amit ezután a nyugati térképeken következetesen Marshall-szigetek néven tüntetnek fel a kapitány úr tiszteletére. 

sailing_canoe_and_crew_jaliut_lagoon_marshall_islands_1899-1900.jpg

Halászok a Marshall-szigeteken az 1800-as évek végén. (forrás: Wikipedia)

 

Később orosz és francia expedíciók is ellátogattak a Marshall-szigetekre, amelyet a nemzetközi közösség 1874-ben ismert el hivatalosan is Spanyolország birtokának.

A 19. század végétől

A spanyolokat a 19. század utolsó évtizedeiben egy fiatal, feltörekvő európai gyarmatosító hatalom, Németország képviselői szorították ki Óceánia ezen részéből, miután széleskörű kereskedelmi kapcsolatokat alakítottak ki a helyiekkel. Mivel a szó elszáll, az írás viszont megmarad, a németek 1885-ben egy szerződést is aláírtak a Ralik-szigetlánc főnökével, Kabuával, amely alapján a Marshall-szigeteket hivatalosan is német védnökség alá helyezték.

A németeket számos misszióscsoport követte a 19-20. század fordulóján, hogy megtérítsék a békés (?) pogány tudatlanságban élő marshall-szigetekieket.

schutzgebiet_der_marshall-inseln-deutscher_kolonialatlas_1897-justus_perthes-karte_30.jpg

A Marshall-szigetekről készített német térkép. (forrás: Wikipedia)

 

A kopratermesztésre - a kopra a kókuszdió kiszárított húsa, amelyet számos célra fel lehet használni - berendezkedett németek (akik gyakorlatilag ingyen munkaerőként tekintettek a most már keresztény helyiekre) nem élvezhették sokáig csendes-óceáni munkájuk gyümölcsét: az első világháború kirobbanása után nem sokkal, 1914 szeptemberében a szigetcsoportot Japán szállta meg, amely a háborút lezáró békék eredményeként hivatalosan is megkapta a fennhatóságot a Marshall-szigeteket népszövetségi mandátumterületként

liijabor_wearing_nieded_1918_1.jpg

Marshall-szigeteki őslakos hölgy a helyi viseletben. (forrás: Wikipedia)

 

A környező vizeken halászatot folytató japánok a két háború között igyekeztek minél jobban berendezkedni: közel ezer ember telepedett le itt, akik halászatból és kereskedelemből tartották fenn magukat, miközben az őslakosok helyzete nem sokat javult. 

Ráadásul a japánok továbbra is engedélyezték az európai és amerikai hittérítők munkáját.

A második világháborúban - és azután

Persze az élet nem csak játék és mese - éppen ezért a japánok az 1930-as években egy haditengerészeti ellátóközpontot alakítottak ki a Kwajalein-atollon, amelynek aztán nagy hasznát vették az 1941-1942-ben a Csendes-óceánon végrehajtott offenzíváik során. A japán korszaknak végül a felébresztett óriás, az Egyesült Államok vetett véget, amely 1943-1944 fordulóján (jelentős véráldozatok árán) elfoglalta a Marshall-szigeteket.

men_of_the_7th_div_hd-sn-99-02846.jpg

Amerikai katonák a Kwajalein-atollért 1943-1944 fordulóján vívott csatában. A véres ütközet több ezer amerikai és japán életet követelt. (forrás: Wikipedia)

 

A szigetcsoport Mikronézia többi tagjával egyetemben az Egyesült Államok igazgatása alá került az ENSZ mandátumterületeként gyámsági területeként (United Nations trust territory). A németekhez és a japánokhoz hasonlóan a jenkik is láttak fantáziát a szigetekben, habár egészen másmilyent: 1946-tól 1958-ig több, mint kéttucatnyi kísérleti atomrobbantást hajtottak végre a Marshall-szigetekhez tartozó Bikini-atollon és a környező vizeken.

A budapestnyi vízfelületet körülölelő, mindössze nyolc négyzetkilométernyi szárazulatból és 23 szigetből álló Bikini-atoll őslakosait előzőleg - akaratuk ellenére - kitelepítették a szigetről, ahol egyébként az Egyesült Államok történetének legnagyobb erejű robbantását is végrehajtották (többek között Teller Edének köszönhetően).

Egyébként a neves női fürdőruha az atoll egyik szigetéről kapta nevét, annak alakja miatt.

800px-castle_bravo_blast.jpg

Kialakuló gombafelhő a Teller Ede javaslata alapján és vezetésével kifejlesztett hidrogénbombát tesztelő Castle Bravo-kísérlet után. Az 1954. március 1-ei kísérlet az Egyesült Államok által valaha végrehajtott legnagyobb erejű (15 megatonnás) robbantás volt. (forrás: Wikipedia)

 

800px-leaving-bikini.jpg

A nukleáris kísérletek 1946-os megkezdése előtt több száz embert telepítettek ki - akaratuk ellenére - a Bikini-atollról. (forrás: Wikipedia)

 

Miután az Egyesült Államok is aláírta az atomcsend-egyezményt, a marshall-szigeteki nukleáris kísérleteket abbahagyták, az óceán ezen részére pedig beköszöntöttek a szinte eseménytelen, szürke hétköznapok. Hallgatva az új idők szavára, az amerikaiak engedélyezték a helyi önkormányzat felállítását 1979-ben, 1986-ban pedig a Marshall-szigeteki Köztársaság (Republic of the Marshall Islands angolul és Aolepān Aorōkin Ṃajeḷ marshalli [mikronéz] nyelven) aláírta az Egyesült Államokkal való társulási szerződést (Compact of Free Associations), s elnyerte de facto függetlenségét.

A társulási szerződés értelmében a Marshall-szigetek védelméért az Egyesült Államok a felelős, amely a külügyek intézésében is segítséget nyújt, arról nem is beszélve, hogy a küldemények kézbesítéséért is az amerikai posta helyi kirendeltsége a felelős.

1280px-flag_of_the_marshall_islands_svg.png

A Marshall-szigetek zászlaja. A csillag huszonnégy ága az országot alkotó huszonnégy helyi önkormányzatot, a négy hosszabb ág a négy legnagyobb szigetet, az ezek alkotta kereszt pedig a keresztény nemzetet jelképezi. A narancssárga-fehér sáv az Egyenlítőt jelképezi (amelytől nem messze északra fekszik az ország); a narancssárga szín a gazdagságot, a fehér pedig a tisztaságot jelképezi. (forrás: Wikipedia)

 

seal_of_the_marshall_islands_svg.png

A kétnyelvű Marshall-szigetek kétnyelvű címere. (forrás: Wikipedia)

 

Napjainkban

1024px-thumbnail.jpg

A Marshall-szigetek első női államfője (Hilda Heine) fogadja Majuroban a Kínai Köztársaság (Tajvan) első női államfőjét, Caj Jing-vent. A Marshall-szigetek azon kevés ország közé tartozik, amelyek a kisebbik Kínát ismerik el hivatalosan a Kínai Népköztársasággal szemben. (forrás: Wikipedia)

 

A Marshall-szigetek államformáját tekintve parlamentáris köztársaság, s mint ilyen, arrafelé állandósultak a rendszeresen megtartott demokratikus választások, ahol a szavazópolgárok a 33 fős, pártok nélküli parlament, a Nitijeļā összetételéről dönthetnek. A Marshall-szigetek büszkélkedhet Mikronézia (mint régió) első női államfőjével: a korábbi oktatási miniszter, Hilda Heine asszony (aki 2016-tól 2020-ig volt elnök) emellett az első marshall-szigeteki, aki doktori fokozatot szerzett tanulmányai során (filozófiából).

A Marshall-szigetek kormányzata egyébként a mai napig az ország részének tekinti és követeli az északra fekvő, amerikai katonai igazgatás alatt álló Wake-sziget átadását az Egyesült Államoktól. Eddig mindhiába.

800px-mh_-map_a.png

A Marshall-szigetek térképe. A fővárosnak otthont adó Majuro-atoll a délkeleti részen helyezkedik el. (forrás: Wikipedia)

A mindössze harmad-Budapestnyi szárazföldet (azaz alig 181 négyzetkilométert) elfoglaló, mégis 750 ezer négyzetkilométernyi (!) vízfelületen elhelyezkedő, napjainkban közel hatvanezer ember által lakott szigetcsoport legfontosabb bevétele a halászat mezőgazdaság kereskedelmi hajózás. Az egyszerű szabályoknak és kedvező adózási feltételeknek köszönhetően számos szállítmányozási társaság jegyzi be hajóit a Marshall-szigeteken; így fordulhat elő, hogy az ország Panama és Libéria után a világ harmadik legnagyobb kereskedelmi hajóflottájával büszkélkedhet.

Papíron, természetesen.

800px-ship_in_cork_port.jpg

Marshall-szigeteken bejegyzett kereskedelmi hajó az írországi Cork kikötőjében. (forrás: Wikipedia)

 

200px-welcome_to_majaro.jpg

Üdvözlőtábla a szigetcsoport egyetlen nemzetközi repülőterén, Majuron. (forrás: Wikipedia)

 

1024px-marshall_islands_police_patrol_vessel_lomor_and_uscgc_oliver_berry_180703-g-ca140-115.jpg

A Marshall-szigetek nem rendelkezik reguláris haderővel; védelméről szükség esetén az Egyesült Államok gondoskodik. A kis létszámú helyi rendőrség ennek ellenére rendelkezik járőrhajókkal a kereskedelmi útvonalak és a halászat ellenőrzésére. A képen az előtérben a rendőrség hajója látható (amit hátul az amerikai parti őrség hajója követ). (forrás: Wikipedia)

 

Az átlagemberek legfőbb megélhetési forrása természetesen továbbra is a halászat, valamint a mezőgazdaság, továbbá a szerény idegenforgalom kiszolgálása kézműipari termékekkel és szolgáltatásokkal. Nem elhanyagolható bevételi forrás az Egyesült Államok által évente nyújtott ötven-hatvan millió dollár (amit nem kell átváltani sem, lévén a Marshall-szigetek hivatalos fizetőeszköze az USA dollár maradt), amelyet kiegészítenek a Kwajalein-atollon napjainkig működő rakétakísérleti lőtér (Ronald Reagen Ballistic Missile Site) fenntartásáért fizetett összegek.

800px-peacekeeper-missile-testing.jpg

A hadrendből mára már kivont Peacekeeper ballisztikus rakéta által szállított nyolc különálló robbanófej visszatérése a Kwajalein-atollon működő rakétakísérleti lőtéren egy tesztet követően. (forrás: Wikipedia)

 

800px-a_marshall_islander_watches_seabees_offload_materials_and_tools_on_kwajalein_atoll_in_the_republic_of_the_marshall_islands_49059732531.jpg

Az Egyesült Államok hadereje - habár aktív támaszponttal már nem rendelkezik a Marshall-szigeteken - ma is gyakran látott vendég az országban. A képen a tengerészet műszaki alakulatai rakodnak ki az egyik atollon. (forrás: Wikipedia)

 

Az ország népességének több, mint 95%-a mikronéz, a fennmaradó öt százalékot pedig a különféle nációk (európaiak, japánok, mikronézek) keveredéséből kialakult vegyes lakosság adja. A hittérítők évszázados tevékenységének hála (?) manapság az ország lakóinak többsége keresztény (túlnyomó részük valamelyik protestáns felekezet tagja). Az amerikaiaktól származó angol nyelv mellett hivatalos a mikronéz marshall-szigeteki dialektusa (helyi nyelven Kajin M̧ajeļ), amelynek két, jól elkülöníthető nyelvjárása alakult ki a Ralik- és Ratak-szigetcsoportokon. 

page1-463px-stop_the_spread_of_germs_updated_marshallese_pdf.jpg

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos tájékoztató plakát (az amerikai járványügyi hatóság, a CDC által készítve) marshall-szigeteki nyelven. Az első helyesírási szabályzatot a szigeteken dolgozó misszionáriusok jegyezték le a 19. század végén. (forrás: Wikipedia)

 

marshall_islands_pict0669_4776527881.jpg

Istentisztelet az egyik marshall-szigeteki templomban. (forrás: Wikipedia)

 

Mint írtuk volt, a turizmus nem a legfontosabb bevételi forrása a szigeteknek, emiatt számos ősi hagyomány, kulturális szokás is csak nehezen őrizhető meg az utókornak - érdeklődés hiányában.

A Marshall-szigetek relatíve kis mérete és népessége ellenére saját egyetemmel főiskolával is büszkélkedhet a fővárosban, Majuron, amelyet az egyébként jól kiépített közoktatási rendszer is megalapoz. Ha már szóba került a főváros: a Marshall-szigetek esetében inkább beszélhetünk fő szigetről, a huszonhétezer fő által lakott Majuro atollt ugyanis számos kisebb település(rész) alkotja. 

1024px-thumbnail_1.jpg

Tiszteletadás a lobogónak az egyik helyi általános iskolában. (forrás: Wikipedia)

 

Az egymástól távol fekvő szigetek közötti közlekedést a szerény légiközlekedési infrastruktúra miatt inkább a tengeri hajózás biztosítja. A nagyobb szigeteken egyébként aszfaltozott utakkal is találkozhatunk, habár a közúthálózat nagyobb része még napjainkban is inkább földutakból áll a gyakran csak utcányi szélességű atollokon, és talán nem túl meglepő módon azért nincsen mindenkinek saját autója a szigeteken.

1024px-sunset_majuro.jpg

A főváros (fősziget), Majuro látképe. (forrás: Wikipedia)

 

A Marshall-szigetek - hasonlóan a többi, tengerből alig néhány méterrel kiemelkedő szigetországhoz - legnagyobb kihívása a közeljövőben a tengerszint emelkedése lesz. Tervek ugyan vannak védőgátak emelésére, de könnyen lehet, hogy csak a lakosság kitelepítése jelenthet megoldást.

eneko_islet_12.JPG

Pálmafás tengerpart. A tenger szintje fölé alig néhány méterrel magasodó szigetcsoportra a legnagyobb fenyegetést a globális felmelegedés és a nyomában bekövetkező tengerszint-emelkedés jelenti. (forrás: Wikipedia)

 

És szintén komoly örökség (és kihívás) a Bikini-atoll nukleáris szennyeződésektől való megtisztítása, az eredetileg a szigeten élő közösség tagjainak leszármazottjai ugyanis szeretnének visszatérni őseik földjére. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr6416416750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.03.06. 20:51:19

Szép hely lehet - már csak el kéne jutni ide.
süti beállítások módosítása