A második világháború végén mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban szövetséges két (immáron) szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem sokáig lesznek jó barátok(nak álcázott érdekszövetségesek). Az amerikaiak a hirosimai és nagaszaki atombombákkal üzentek Sztálinnak: jó lesz vigyázni velük - négy évvel később az első szovjet kísérleti atomrobbantás formájában megérkezett a válasz Moszkvából.
A NORAD (North American Airspace Defense Command - Észak-amerikai Légtérvédelmi Parancsnokság) címere. (forrás: Wikipedia)
Nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikaiaknak újfajta fenyegetéssel: az ellenség tömeges bombázótámadásaival (a bombák után pedig a városaik helyén tornyosuló radioaktív gombafelhőkkel) kellett számolniuk. Ennek kivédésére Kanadával közösen létrehozták mai posztunk címszereplőjét, a NORAD-ot. Részletek a "Tovább" gomb után.
Kezdetek - a hidegháború forró pillanatai
Szóval a hidegháború hajnalán az Egyesült Államok katonai vezetésének azzal kellett szembenéznie, hogy hamarosan jönnek a vörösök a bombázóikkal, hogy hamuvá égessék a jenki nagyvárosokat. Az amerikaiak már akkor is a világ (egyik) legnagyobb és legerősebb légierejével rendelkeztek - a korszerű vadászrepülőgépek azonban számos (olykor egymással is vetélkedő) parancsnokság között voltak megosztva.
Az amerikaiak készek voltak megvédeni légterüket (ahogyan a kanadaiak is). A képen egy F-104 Starfighter-géppár. (forrás: Wikipedia)
Arról nem is beszélve, hogy északi irányból, Kanada felől - ahonnan a szovjet támadás várható volt - gyakorlatilag védtelennek bizonyult a világ legerősebb hatalma.
Elég egy földgömbre tekintenünk, hogy megérthessük: a szovjetek számára a legrövidebb légi útvonal az Északi-sarkvidéken keresztül vezetett volna az Egyesült Államokba.
Persze ez fordítva is igaz...
Mivel a kanadaiak sem akartak elpusztulni a harmadik világháborúban - mintegy járulékos veszteségként -, megállapodást kötöttek a déli szomszéddal (pontosabban: az egyetlen szomszéddal): 1957-ben egy Colorado Springs melletti légi támaszponton megkezdte működését a közös amerikai-kanadai Észak-amerikai Légtérvédelmi Parancsnokság (North American Aerospace Defense Command), azaz a NORAD.
A NORAD égisze alatt az észak-amerikai kontinenst minden irányból fürkésző és védelmező radarhálózatot hoztak létre az évek során. A legfontosabb szerepe az Észak-Kanadában (rózsaszín) és Alaszkában (zöld) telepített radaroknak van, amelyek időben jelezhetik az észak felől közeledő ellenséges (szovjet/orosz) bombázókat. (forrás: Wikipedia)
Hamarosan Észak-Kanadában és Alaszkában kiépült egy mai napig (persze már modern eszközökkel) üzemelő radarhálózat, és kontinens-szerte megkezdték működésüket a vadászrepülő-készültségek, hogy szükség esetén akár nukleáris robbanófejjel felszerelt (!) légiharc-rakétákkal semmisítsék meg az ellenséges bombázókat.
Dolgos hétköznapok
Időközben a bombázók helyett az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM-ek) vették át a fő fenyegetést mindkét oldalon: immáron mind az amerikaiak, mind a szovjetek képesek voltak saját területről (vagy saját - esetleg az ellenséges partok előtti - vizeken cirkáló tengeralattjárókról) indított rakétáikkal csapást mérni az ellenségre.
A Cheyenne Mountain Complex belsejét ilyen hatalmas, 25 tonnás ajtók védik a nukleáris detonáció lökéshullámától. (forrás: Wikipedia)
A fő célpont természetesen a másik fél katonai objektumai: támaszpontok, csapat-összevonások vagy éppen vezetési pontok lettek volna. A NORAD parancsnoki harcálláspontja pedig zsíros célpontnak számított a szovjetek szemében. Éppen ezért az amerikaiak a Colorado Springs melletti hegyekben az 1960-as években létrehoztak egy atombunkert, ahova a NORAD irányítóközpontját telepítették. Ez lett a híres-hírhedt Cheyenne Mountain Complex, amely egy több megatonna robbanóerejű telitalálatnak is képes ellenállni (elvileg).
A komplexum egyik bejárata a Csillagkapu-rajongók számára is ismerős lehet.
A sokak számára ismerős bejárat. (forrás: Wikipedia)
2002 óta a bunker tartalékállományban van - a NORAD parancsnoksága visszaköltözött Colorado Springs mellé, a Peterson Légibázisra.
A NORAD légvédelmi szektorai. A kanadaiak saját szektorral rendelkeznek. (forrás: Wikipedia)
Új kihívások
A NORAD évtizedeken keresztül az ellenséges (értsd: szovjet) fenyegetés elhárítására rendezkedett be. A fő cél a szovjet bombázók, ballisztikus rakéták megfigyelése, az azok elleni küzdelem volt.
A kanadaiakra is fontos szerep hárul a NORAD-on belül. A képen egy kanadai CF-18-as vadászbombázó. (forrás: theaviationgeekclub.com)
Többször is előfordult, hogy a NORAD számítógépeinek hibái miatt tömeges szovjet ballisztikus rakétatámadás adatai jelentek meg a kijelzőkön: feltételezzük, hogy az ügyeletes tisztek jó néhány évet öregedtek, amíg kiderült, hogy az este nem egy nukleáris hamuval telített világban kell nyugovóra térniük...
Talán éppen ezért nem voltak kellően felkészülve az esetleges terrortámadásokra: 2001. szeptember 11-én 19 iszlamista terrorista eltérített négy utasszállító repülőgépet, amelyekkel aztán különböző célpontokba repültek (kettő a New York-i World Trade Center ikertornyaiba, egy pedig az amerikai védelmi minisztérium épületébe - Pentagon - csapódott; a negyediken az utasok fellázadtak, így az egy mezőbe csapódott Pennsylvaniában), megölve közel háromezer embert, s romba döntve az USA sérthetetlenségének mítoszát.
Amerikai Sas egy orosz Medvét kísér. Amerikai F-15-ös vadászrepülő és orosz Tu-95-ös bombázó géppárban. (forrás: Wikipedia)
Habár számos vadászrepülőgépet emeltek a levegőbe, elkéstek az intézkedéssel. Nem sokkal később - addig példátlan módon - az egész Egyesült Államokban repülési tilalmat rendeltek el (majd nem sokkal később Kanadában is): csak a járőröző vadászrepülőgépek, a különböző hatóságok repülőeszközei, valamint egy módosított Boeing 747-es (fedélzetén Bush elnökkel) tartózkodott a légtérben...
Az ötödik generáció is részt vesz (F-22) illetve részt fog venni (F-35) Észak-Amerika légvédelmében. (forrás: Wikipedia)
Oroszország utóbbi években tapasztalható feltámadása (már ami a fegyverkezést és a nemzetközi politikában való részvételt illeti) révén a NORAD-nak ismét gyakorolnia kell a már hidegháború idején begyakorolt lépéseket Észak-Amerika légterének védelmére, miközben a feltörekvő hatalmak (Kína) vagy éppen a kicsi, de nukleáris fegyverekkel (zsaroló potenciállal) rendelkező "lator"államok (Észak-Korea) jelentette fenyegetésre is megfelelően kell(ene) reagálni.
Reméljük, hogy éles helyzetben már soha nem kell bizonyítania a NORAD-nak az alkalmasságát...
Emberek csinálják ezt is
A parancsnokok
Lori Robinson tábornok asszony, a NORAD jelenlegi parancsnoka 2016 óta (az első hölgy ezen a poszton). (forrás: Wikipedia)
Mint írtuk volt, a NORAD egy közös amerikai-kanadai vállalkozás, így az állomány is e két nemzet légierejének tisztjeiből kerül ki. A parancsnoki állományban is működik a munkamegosztás: a NORAD mindenkori parancsnoka egy négycsillagos amerikai tábornok (illetve néhanapján - eddig összesen három alkalommal - egy négycsillagos tengernagy), míg helyettese a kanadai légierő által delegált (háromcsillagos) altábornagy.
A NORAD-parancsnokság irányítóterme, ahol amerikaiak és kanadaiak vegyesen dolgoznak. (forrás: Wikipedia)
A Télapó szolgálatában
Egy aprócska félreértés - pontosabban egy elírt telefonszám - miatt a NORAD (és annak elődje) - már 1955 óta kénytelen karácsony idején "figyelemmel követni" az arrafelé Santa Clausnak nevezett Télapó légi útját az Északi-sark felől a világ minden tájára (erről a testvérblogunk karácsonyi különkiadásában is megemlékeztünk).
Karácsony táján több száz önkéntes fogadja a hívásokat a NORAD nevében - a leggyakoribb kérdés természetesen az, hogy éppen merre jár a Télapó... (forrás: Wikipedia)
Ilyenkor a NORAD önkéntesei telefonon keresztül nagyon szívesen felvilágosítást adnak a betelefonáló amerikai gyerkőcöknek, hogy éppen merre jár az ajándékokkal megpakolt, rénszarvasok húzta repülő szán, rajta a köpcös, vörös ruhás legális betörővel.
