A múlt heti első részben ott hagytuk abba, hogy az egyiptomiak 1973 őszén - pont a zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepén, jom kippurkor - nagyszabású támadást indítottak az izraeliek által hat évvel korábban elfoglalt Sínai-félsziget visszaszerzése (és úgy mellékesen a zsidó állam teljes megsemmisítése) érdekében.
Az egyiptomiak a támadás kezdeti időszakában az egész Szuezi-csatorna mentén pontonhidakat létesítettek, hogy az ezen előrenyomuló páncélos erőik el tudják söpörni az izraeli védelmet. Nyugodtan tehették ezt, hiszen a csatorna már hosszú ideje le volt zárva a kereskedelmi hajóforgalom elől. (forrás: Wikipedia)
Nézzük, mi lett a vége ennek a döntőnek szánt, véres összecsapásnak!
Izrael végveszélyben
Habár hősiesen ellenálltak, a túlerővel szemben nem sokat tudtak tenni az izraeliek: a modern (és ami még fontosabb: mobil) légvédelmi rakétarendszerek ernyője alatt előrenyomuló egyiptomiak hamarosan áttörtek a Bar-Lev számos pontján, s megindultak a Sínai-félsziget belseje felé.
A háború kezdeti időszakában az egyiptomiaké volt a légi fölény. Szovjet gyártmányú egyiptomi MiG-21-es Szu-7-es harci repülőgépek a háború idején. (forrás: Wikipedia)
A háború első napjaiban az izraeli légierő az említett - szovjet eredetű - légvédelmi rakétáknak (többek között a Magyar Honvédségnél a mai napig rendszerben álló 2K12 Kub rendszereknek) köszönhetően hatalmas veszteségeket szenvedett: több tucat repülőgépüket lőtték le.
A repülőgépeknél sokszor nagyobb veszteséget jelentett a tapasztalt pilóták halála, akiket sokkal nehezebb pótolni, mint a vasmadarakat.
Közben a Szuezi-csatornánál létesített pontonhidakon több száz egyiptomi tank és több tízezer katona kelt át, akiket látszólag semmivel sem lehetett feltartóztatni. Északon, a Golán-fennsíkon az Egyiptommal szövetséges Szíria is támadásba lendült, azonban az itteni, jobbára tartalékos izraeli egységek végül feltartóztatták az ellenséges előrenyomulást (bár nem sokon múlt az összeomlás itt sem - a sokszoros túlerőben lévő szíreket gyakorlatilag csak néhány tucat izraeli harckocsi állította meg, hatalmas veszteségek árán).
A területet, ahol a Golánon az izraeliek megütköztek a szírekkel, azóta a "Könnyek völgye"-ként tartják számon.
Kilőtt izraeli M60 Patton harckocsi valahol a Sínai-félszigeten. (forrás: Wikipedia)
Másnap, október 7-én Móse Daján védelmi miniszter utasítására az izraeli szárazföldi erők majdnem az összes tartalékukkal (mintegy 700 harckocsival) ellentámadást indítottak az egyiptomiak ellen, az offenzíva azonban kudarccal végződött: nem tudták visszaszorítani az ellenséget.
Később a szíriai fronton is fordult a kocka: izraeli tank a Golán-fennsíkon. (forrás: Wikipedia)
Az izraeli hadsereg alig két nap alatt a teljes összeomlás és vereség szélére került.
A háború nem csak a szárazföldön és a levegőben dúlt: az izraeli haditengerészet számos ütközetet vívott egyiptomi és szíriai ellenfeleikkel a Földközi-tengeren. Ezek többségéből a zsidó állam hadihajói kerültek ki győztesen. A képen egy szíriai olajterminál látható egy izraeli rakétás naszád támadását követően. (forrás: Wikipedia)
Fordulópont
Az egyiptomiak nem kapkodták el a dolgot: beásták magukat a légvédelmi ernyőjük hatótávolságán belül, ami az ország haderejét felkészítő szovjeteket - finoman szólva - erősen meglepte. Hogy megtámogassák szövetségeseiket, az oroszok felújították a háború előtt leállított hadianyag-szállításokat.
Egyiptom és Szíria hatalmas mennyiségű hadianyagot kapott a Szovjetuniótól, amelyek közül nem egy és nem két példány - köztük a fent látható BMP-1-es páncélozott gyalogsági harcjármű - izraeli hadizsákmány lett (Izrael később számos zsákmányolt eszközt saját haderejében állított hadrendbe). (forrás: Wikipedia)
Az amerikaiak sem tétlenkedtek: október 12-től a Nickel Grass-hadművelet keretein belül több, mint 25 ezer tonna hadianyagot (köztük korszerű F-4 Phantom II harci repülőgépeket és harckocsikat) szállítottak a zsidó államnak (főként portugáliai támaszpontokról, légihídon keresztül), hogy helyreállítsák a felbomlóban lévő közel-keleti erőegyensúlyt.
Október 12-től az Egyesült Államok is felújította a hadianyag-szállításokat Izrael számára. Nem csak repülőgépeket, de harckocsikat is nagy mennyiségben szállítottak a zsidó államba mindössze néhány hét alatt, főként teherszállító repülőgépekkel. (forrás: Wikipedia)
Rossz nyelvek szerint az amerikaiakat az is beavatkozásra sarkallta, hogy műholdfelvételek alapján Izraelben már nukleáris robbanófejjel felszerelt, Jericho típusú ballisztikus rakéták álltak bevetésre készen (a Tel Nof légibázison pedig hasonló robbanófejjel ellátott bombákat függesztettek F-4-es repülőgépekre) - a zsidó állam kész volt magával rántani az egyiptomi és szíriai nagyvárosokat a pusztulásba, ha áttörik a védelmi vonalaikat.
Egy légiharcban lelőtt egyiptomi MiG-17-es harci repülőgép roncsa. (forrás: Wikipedia)
Kilőtt szíriai T-62-es harckocsi roncsa a Golán-fennsíkon. (forrás: Wikipedia)
A beérkező amerikai fegyverszállítmányoknak, valamint az egyiptomiak totojázásának köszönhetően az izraeliek újjá tudták szervezni erőiket, így október 16-án Áríél Sárón tábornok (későbbi híres-hírhedt miniszterelnök) parancsnoksága alatt megindították a nagyszabású ellentámadásukat a Sínai-félszigeten - közben az északon, a Golán-fennsíkon előrenyomuló izraeli csapatok már a szíriai fővárost, Damaszkuszt fenyegették.
A szíriai vezérkar főhadiszállásának épülete Damaszkuszban - miután az izraeli harci repülőgépek tiszteletüket tették a szír fővárosban. (forrás: Wikipedia)
Az izraeliek - akik közben megszerezték a légi fölényt, miután az ellenséges légvédelem hiányosságait kihasználva rengeteg egyiptomi repülőgépet és légvédelmi állást megsemmisítettek a földön - tucatjával lőtték ki a szovjet gyártmányú arab tankokat, s egyiptomi katonák tízezreit ejtették foglyul; nem volt kétséges, hogy fordult a kocka, s most már a zsidó állam áll nyerésre.
Fordult a kocka: izraeli harckocsi megkezdi átkelését a Szuezi-csatorna felett létesített pontonhídon. (forrás: Wikipedia)
Vége a harcoknak
Történelmi békeszerződés Egyiptom és Izrael között
A Szuezi-csatornán átkelő izraeliek tovább nyomultak előre az egyiptomi főváros, Kairó irányába; az arab államok teljes veresége azonban nem állt a szuperhatalmak érdekében, így az ENSZ égisze alatt tárgyalóasztalhoz kényszerítették a harcoló feleket. Végül az október 22-én megszületett tűzszüneti egyezmény október 25-én életbe lépett: a zsidó állam az október 6-a előtti vonalakba vonta vissza erőit, Egyiptom és Szíria pedig kötelezte magát, hogy béketárgyalásokat kezdenek Izraellel.
A harcokból az izraeli tüzérség is kivette részét. (forrás: Wikipedia)
Az összecsapások során mintegy két és félezer izraeli és közel húszezer egyiptomi, szíriai, valamint ezen két ország harcát támogató egyéb arab (iraki, jordániai) katona esett el - ők hozták a legnagyobb áldozatot egy végső soron értelmetlen konfliktussorozat legvéresebb állomásán.
Izraeli katona a Szuezi-csatorna túlpartján: valószínűleg nem állt a zsidó állam szándékában a sűrűn lakott egyiptomi területek (amelybe a főváros, Kairó is beletartozik) elfoglalása, de ekkor már nem volt számottevő ellenséges erő, amely megállíthatta volna őket. (forrás: Wikipedia)
A háború alatti Izrael melletti amerikai kiállás és nem kevés logisztikai támogatás megtorlásaként az arab olajállamok pedig embargót hirdettek a nyugati világ ellen, amely komoly energiaválságot eredményezett - de ez már egy másik történet...
Kikényszerített tűzszünet: ENSZ-felügyelet mellett találkozik egymással egy egyiptomi és egy izraeli tábornok a frontvonalon. (forrás: Wikipedia)
A zsidó állammal való béketárgyalások megkezdését végül csak a harcokban teljesen kimerült Egyiptom tette meg: 1979-ben első arab államként elismerte Izrael létezését, és aláírták a békeegyezményt, cserébe visszakapták a Sínai-félsziget feletti fennhatóságot. Később Jordánia is diplomáciai kapcsolatokra lépett Izraellel, a harmadik nagy harcoló fél, Szíria azonban ezt a mai napig nem tette meg (s a szíriai polgárháborút elnézve jelenleg kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy békét kössenek a délnyugati szomszéddal).
Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menáhem Begín izraeli miniszterelnök 1978-ban a washingtoni Capitolium épületében, miután megkötötték a Jimmy Carter amerikai elnök által tető alá hozott Camp David-i békeszerződést: Egyiptom elismerte a zsidó állam létezését, cserébe Izrael néhány évvel később kivonta csapatait a megszállt Sínai-félszigetről. (forrás: Wikipedia)
A megkötött egyiptomi-izraeli békeszerződés részeként Egyiptom nem állomásoztathat komolyabb haderőt a Sínai-félszigeten; a szerződésben foglaltak betartását egy nemzetközi megfigyelő erő, a Multinational Force Observers (MFO) felügyeli, amelyben egészen a közelmúltig magyar katonák is szolgálatot teljesítettek.
