Azokban az időkben, amikor a Habsburg Birodalom Duna menti tartományai éppen véres háborút vívtak Magyarország területén az Oszmán Birodalom erőivel (tizenöt éves háború), több ezer kilométernyire Európától, Kelet-Ázsiában egy kicsiny ország szintúgy elkeseredett harcot folytatott a földjét megszállni kívánó idegenekkel szemben. Ezekben az időkben tevékenykedett az ország máig egyik (ha nem a) legnagyobb hadvezére és nemzeti hőse, aki a hagyományokkal ellentétben nem tábornok, hanem tengernagy (admirális) volt.
Az I Szunsin-híd Dél-Koreában (forrás: bridgeinfo.net)
A helyszín (blogunk történetében már sokadjára) Korea - vagy ahogy akkoriban ismerték: Csoszon -, az idegen betolakodók (már nem először és nem utoljára) a japánok, a híres tengernagy pedig: I Szunsin (이순신).
Véres háború a Koreai-félszigeten
Avagy az Imdzsin-háború
1592-ben Japán vezetése (gyakorlatilag a császár helyett kormányzó Tojotomi Hidejosi nagyúr) elhatározta, hogy erős hadiflottája és hadserege segítségével uralma alá hajtja a Koreai-félszigetet, amelyre a szigetlakók hajlamosak voltak egyfajta hátsó kertjükként (vagy homokozójukként) tekinteni.
A japánok célja a Koreai-félsziget elfoglalásával egy támaszpont kiépítése volt, hogy később innen kiindulva foglalhassák el Kínát. 1592-ben hatalmas haderőt (egyes feljegyzések szerint kétszázezer főt) tettek partra a félsziget déli részén, Puszan városánál. (forrás: Wikipedia)
A fő cél természetesen nem Korea volt, hanem a szomszédos, Ming-dinasztia által uralt Kína, amely igazi kincsesbányának számított akkoriban (is) - Korea egyfajta ugródeszkaként, kiindulópontként szolgált volna a Középső Birodalom elleni invázióhoz.
Az ekkor még virágzó kapcsolatoknak köszönhetően korszerű európai fegyverekkel (muskétákkal) felszerelt japán csapatok (több tízezer fő) végül partra szálltak a félsziget déli részén (a mai Puszan vidékén), s gyorsan nyomultak előre észak felé: a gyengén felszerelt és kiképzett csoszoni hadsereg nem tudta megállítani őket. A kínai erősítés már úton volt (Kína és Korea akkoriban éppen szövetségesek voltak), de addig is tenni kellett valami, ha nem akarták, hogy a felmentő sereg egy japánok által uralt Koreát (Csoszont) találjon.
A hadiflotta akcióban
Ekkor az I Szunsin tengernagy parancsnoksága alatt álló egyesült csoszoni hadiflotta megtámadta a japán armadát: a tengeren nem érvényesült a japánok fölénye, sőt; a koreaiak által használt, teknősbéka alakú, részben már páncélozott, messzehordó ágyúkkal felszerelt hadihajók segítségével hamarosan megverték a felkelő nap országának flottáját.
I Szunsin tengernagy, Korea egyik legnagyobb nemzeti hőse (1545-1598). (forrás: Wikipedia)
A teknősbéka hajókat nem a japán háború idején találták fel: Koreában a 15. századtól egészen a 19. századig alkalmazásban voltak.
A változást mégis I Szunsin több újítása hozta el, ugyanis a hajók fedélzete felé egy tüskékkel "ékesített" tetőzetet emeltetett, amely megóvta a legénységet az ellenség nyílzáporától és tüzétől (a japán tengerészek fő fegyverzete a már említett muskéta és a kard volt), ugyanakkor gyakorlatilag lehetetlenné tette a megcsáklyázást, amit a kor tengeri csatáiban gyakran használtak.
A csoszoniak az úgynevezett teknősbéka hajóknak köszönhették tengeri sikereiket - egyfajta úszó erődökként a háború elején gyakorlatilag legyőzhetetlenek voltak a japánok számára. (forrás: Wikipedia)
Az I-féle teknőshajókat felszerelték egy sárkányfejjel is, amely vagy ágyútűzzel köszöntötte az ellenséget, vagy pedig füstöt okádott - a csoszoniak legnagyobb megelégedésére és a japánok őszinte rémületére.
I összesen négy tengeri hadjáratot vezetett 1592 folyamán a Koreai-félsziget déli partvidéke mentén; volt olyan csata, amelyben száz (!) ellenséges hajót pusztított vagy foglalt el saját veszteség nélkül - a koreai hadihajók gyakorlatilag lehetetlenné tették további utánpótlás átszállítását a félszigetet Japántól elválasztó tengerszoroson.
A teknőshajók orrára szerelt sárkányfej nem csak füstöt, de tüzet is okádhatott. (forrás: Wikipedia)
A háború sűrűjében
1592-1593 fordulóján tehát a közben beérkező kínai császári erők segítségével a koreaiak visszaszorították a japánokat a félsziget északi részéből (a korábban elesett Phenjant is sikerült felszabadítani), a következő években pedig változó intenzitással folytak az összecsapások.
I Szunsin 1592-es tengeri hadjáratai gyakorlatilag megbénították a japánok számára az utánpótlás szállítását a Koreai-félszigetre. Az összecsapások során minimális saját veszteség mellett több száz japán hajót süllyesztettek el. (forrás: Wikipedia)
1597-ben I Szunsint néhány jóakarójának köszönhetően árulással vádolták meg (konkrétan azzal, hogy összejátszott a japánokkal a Csoszon-dinasztia megdöntésére ami rendkívül életszerű elképzelés lehetett...), s egy Szöul melletti erődbe zárták - még ugyanebben az évben a japánok egy újabb, megsemmisítő erejű támadást indítottak.
A korabeli tengeri csaták rendkívül véresek lehettek a sok közelharc miatt. (forrás: Wikipedia)
1597 augusztusában a japánok kelepcébe csalták, majd tönkreverték a közel háromszáz hajóból álló, I tengernagy nélkül felálló koreai flottát - a tengernagyot gyorsan kiengedték a börtönből, mielőtt az utolsó hajókat is elvesztették volna...
Teknőshajó egy 18. századi ábrázoláson. A sárkányfejnek még akkoriban is nagy jelentősége volt. (forrás: Wikipedia)
I Szunsin a szabadulását követően mindössze 13 hajóval és alig 200 képzett tengerésszel nekiveselkedett a (majdnem) lehetetlennek és szembeszállt a japán flottával: 1597. október 26-án a Mjongnjang-tengerszorosban megsemmisítő vereséget mért apró hajóhadával a 330 japán hajóból álló flottára: saját becslései szerint legalább 30 japán hajót elsüllyesztett, miközben a hajókon tartózkodó katonák közel fele megsebesült vagy meghalt.
Az utolsó csata - a hálás utókor
I Szunsin tengernagy szobra Puszanban, Dél-Korea második legnagyobb városában. (forrás: Wikipedia)
Két hónappal később, 1598 decemberében vívta meg I tengernagy az utolsó csatáját: a kínai hajókkal megerősített csoszoni flotta a Norjang-szorosi-csatában újabb vereséget mért a japánokra: flottájuk harmada hullámsírba merült.
Csoszon népe számára azonban üröm volt az örömben, hogy az ötvenhárom éves nemzeti hős, I Szunsin tengernagy is meghalt az ütközetben.
Japán ezt követően lemondott a Korea (és Kína) feletti uralomról: Tojotomi Hijedosi, a felkelő nap országának kvázi vezetője halálos ágyán döntött az inváziós erők visszavonásáról.
Teknőshajók az öt vonos érmén. (forrás: Wikipedia)
A következő kétszázötven évre - a Tokugava-sógunátus uralma alatt - Japán teljesen elzárkózott a külvilágtól.
A tengernagy Korea nemzeti hőse lett - egy szimbólum, amely a félsziget nagyságát és egységét, valamint a koreaiak hadtudományok terén való jártasságát jelképezi; ugyanakkor az egykori ellenség, Japán tengerésztisztjei körében is nagy népszerűségnek örvendett a 19-20. század fordulóján. Az oroszok felett az 1905-ös cusimai csatában hatalmas győzelmet arató japán parancsnok, Tógó tengernagy például azt vallotta, hogy őt (mármint Tógót) össze lehet hasonlítani például az angol Nelson admirálissal, de I Szunsinnal bűn lenne, mert hozzá fogható tengerésztiszt nem volt még egy a Földön - és nem is nagyon lesz (tesszük hozzá mi).
A Kelet Nelsonja: Tógó Heihacsiró tengernagy, aki I Szunsint tartotta példaképének. (forrás: Wikipedia)
A Koreai Köztársaságban (Dél-Koreában) számos szobor és tér viseli a tengernagy nevét, 2012 óta pedig egy, a félsziget déli részén épített függőhíd is I Szunsinnak állít emléket (továbbá nagyszabású mozifilmet is forgattak a történetéről, amely számos magyarországi rajongót is szerzett magának).
Napjainkban az ismét magára találó, a térség egyik legerősebbjeként számon tartott dél-koreai haditengerészet fenti képen látható rombolója viseli büszkén I Szunsin nevét. A hajó fő feladata az ellenséges hajók és tengeralattjárók felkutatása és elpusztítása. (forrás: Wikipedia)
