Érdekes helyek. Érdekes szokások. Érdekes történetek.

Barangolás a világban

A világ atomöklei - 7. rész

India

2019. március 18. - FuraTermék

Lassan közeledünk az Atomököl-sorozat végéhez, de még mindig akad felfedezni való a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok között. 

trinity_detonation_t_b.jpg

Sorozatunk mai részében ellátogatunk Dél-Ázsiába (először, de nem utoljára), hogy megismerkedjünk a szubkontinens első atomhatalmával, Indiával.

Mint azt már megszokhattátok, pár kifejezést nem fogunk megmagyarázni és újra részletezni, mert az már megtörtént a sorozat korábbi epizódjaiban. 

A sorozat korábbi epizódjait itt érhetitek el.

Mosolygó Buddha

India, amikor 1947-ben elnyerte függetlenségét az Egyesült Királyságtól (amely így elvesztette birodalma ékkövét, a Földön pedig eggyel kevesebb császár maradt), rögtön egy rendkívül véres, etnikai és vallási összecsapásokkal, pogromokkal tarkított konfliktus kellős közepén találta magát: a sokszínű szubkontinens gyakorlatilag két, vallási alapon meghúzott határokkal rendelkező államra, Indiára és Pakisztánra szakadt szét. 

800px-agni-i_missile_test_on_13_july_2012_cropped.jpg

Agni-I ballisztikus rakéta egy tesztkilövés során. (forrás: Wikipedia)

 

E két ország számos kérdésben a mai napig nem tudott megállapodni egymással; konfliktusuk legfontosabb terepe a több ezer méter tengerszint feletti magasságban fekvő Kasmír régió, amelynek egyik része Indiához, a másik Pakisztánhoz tartozik (a harmadik meg Kínához). A két állam 1947-ben, 1965-ben és 1971-ben is konvencionális háborút vívott egymással, s azóta is rendszeresek az összecsapások (a legutóbbi éppen pár héttel ezelőtt borzolta a kedélyeket).

Egy szónak is száz a vége: India meglehetősen kellemetlen katonapolitikai helyzetben találta magát (ha nem említettük volna, Kínával is voltak vitás kérdéseik, velük is háborúztak egyet a kubai rakétaválsággal párhuzamosan, s ebben alul is maradtak a szomszéd óriással szemben), s az ország vezetői (élükön Dzsaváharlál Nehru miniszterelnökkel) szükségét látták annak, hogy miközben hazájuk egyensúlyoz a hidegháború két szemben álló fele között - egyfajta harmadik pólus részeként -, az indiai haderő képes legyen saját erejéből is megvédeni a hazát. 

A világ számszerűleg második legnagyobb (legnépesebb) hadserege mellett pedig mi lehet igazán biztos garancia India fennmaradására? Igen, a nukleáris fegyverek.

Az 1940-es évek második felében még békés céllal beindított indiai atomprogram álcája alatt az 1950-es évektől hozzáláttak a nukleáris fegyverek fejlesztéséhez is - ez azonban a meglehetősen kezdetleges ipari és gazdasági háttér miatt csak lassan haladt. A tetteket végül eredmények is követték: 1974. május 18-án, a világon hatodik (hetedik?) államként az indiaiak is felrobbantottak egy 8 kilotonna robbanóerejű atombombát (ez a hirosimai harmada), a helyi hadsereg által "Vidám Krisna" valamint "Pokhran I" néven futtatott, a civil tudósok által pedig "Mosolygó Buddhá"-nak nevezett kísérlet részeként.

kt211_amd_mirage_2000th_indian_air_force_8414614218.jpg

Francia eredetű Mirage 2000-es vadászbombázó, az indiai légierő egyik atomökle. (forrás: Wikipedia)

 

Az ezt követő nemzetközi felháborodás és részleges embargó miatt a kontinensnyi ország ekkor még nem rendszeresített nukleáris fegyvereket, de a Pakisztánnal az 1990-es években újra elmérgesedő viszony miatt (illetve a szomszéd hasonló programjára válaszul) 1998-ban újabb kísérleti robbantások, majd az indiai nukleáris elrettentő erő létrehozása következtek.

Napjainkban az indiaiak elsősorban Pakisztán sakkban tartásához használják a nukleáris elrettentő erejüket (a pakisztániak pedig Indiáéra), de szükség esetén Kína elleni nyomásgyakorlásra is számítanak rá.

Szárazföldi erő

2003-tól kezdődően a hadsereg irányítása alatt rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták egész családját állították hadrendbe Indiában (Prithvi- és Agni-rakéták - előbbi a Föld szanszkrit elnevezése, utóbbi pedig a hindu tűzisten egyik neve).

800px-agni-ii_missile_republic_day_parade_2004.jpeg

Az indiaik (még) nem építettek silókat ballisztikus rakétáik számára, így ezeket az Agni-II fentihez hasonló indítójárművein szállítják. (forrás: Wikipedia)

 

A becslések szerint India 130-140 db nukleáris robbanófejjel rendelkezik, ennek nagyjából fele a hadsereg kezelésében áll, a maradékon pedig a légierő és a haditengerészet osztozik, ki tudja, milyen arányban...

Mint írtuk volt, az elsődleges indiai célpont Pakisztán, ennek eléréséhez - mivel szomszédos országokról beszélünk - elegendőek az SRBM-ek és az MRBM-ek, de már fejlesztés alatt állnak dedikált ICBM-ek is (az Agni-család legújabb tagjai és a Surya-rakéták). Az indiai szárazföldi ballisztikus rakéták mobil indításúak, a hírek szerint rakétasilókat (még) nem építettek.

1024px-agni_missile_range_svg.png

Az Agni-rakétacsalád különböző tagjainak hatótávolsága - a legújabb verziókkal már a fő vetélytárs Kína egész területére képesek csapást mérni. (forrás: Wikipedia)

 

Légierő

Az 1990-es évek végén az indiai légierő is kapva kapott a lehetőségen, hogy az ország ellenségeit nukleáris fegyverekkel radírozhatja le a térképről (konkrétan megannyi más atomhatalomhoz hasonlóan itt is az égi vitézek kaphattak először a vadiúj fegyverből). Napjainkban a francia eredetű vadászbombázó és csapásmérő repülőgépeik, a Mirage 2000 és a SEPECAT Jaguar (jó, utóbbi francia-brit konstrukció) alkalmasak a nukleáris robbanófejekkel felszerelt szabadesésű bombák célba juttatására. 

800px-iaf_jaguar.jpg

Az indiai légierő másik atomökle: a SEPECAT Jaguar csapásmérő. (forrás: Wikipedia)

 

Ők még nem rendelkeznek a jenkikéhez vagy az oroszokéhoz hasonló légi indítású cirkálórakétákkal. Még nem...

Haditengerészet

arihant_1.jpg

India vadonatúj nemzeti büszkeségéről, az Arihant SSBN-ről készült fantáziarajz. (forrás: Wikipedia)

 

India nem régen, mindössze 2016-ban csatlakozott a nukleáris triáddal rendelkező államok klubjához (a krémek krémjéhez): ekkor állították hadrendben az ország első saját tervezésű és építésű nukleáris tengeralattjáróját (rögtön egy SSBN-t), az INS Arihantot, amely kétféle ballisztikus rakéta hordozására képes: a 750 km hatótávolságú K-15 Sagarika (ebből 12 darabot hordozhat), illetve a még fejlesztés alatt álló, 3500 km hatótávolságú K-4 telepíthető a tengeralattjáróra (ebből csak négy fér el a fedélzeten). 

sagarika_b05_slbm_launch.jpg

Sagarika SLBM kísérleti indítása. (forrás: Wikipedia)

 

Ez utóbbi rakétával már elsősorban Kínát kívánják fenyegetni - vagy sakkban tartani, ez nézőpont kérdése.

Az indiai tervek szerint az Arihant-osztályból négy egységet állítanak rendszerbe (a maradék három építés alatt áll), így biztosítva lesz, hogy legalább egy tengeralattjáró folyamatosan járőrözni tudjon az Indiai-óceánon.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagbarangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr5414684986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása